Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-19 / 221. szám

4. oldal

1958. szeptember 19, péntek

Homoki boraink sikere a nemzetközi borversenyen

A kutatótelepek borai közül négy kapott aranyérmet

A világ államai közül a legkiválóbb borokat termesztő 18 küldte el termékeit a nemzetközi borversenyre, ahová hazánk történelmi borvidékei mellett az alföldi homoki borok legjobbjai is felsorakoztak.

Több mint 600 féle bor állt versenyben. A versenyen boraink a magyar bor hírnevéhez méltó sikert arattak;

A díjak több mint 69 százalékát hazai borok hozták . el.

Ebből a sikerből megyénk homoki borai is figyelemreméltó mértékben osztoztak. A BácsTiltott helyen legeltetett, börtönre ítélték

Gönczöl Simon, kelebiai gazdálkodó tanyája közel fekszik az állami erdőgazdaság kelebiai erdészetének erdejéhez s ezt a lehetőséget kihasználva, állatait rendszeresen abban legeltette. Birkáit, sertéseit 1956 május 17-től kezdve, közel másfél éven át hajtotta ki az erdőrészbe és egy tizenhároméves gyermeket is arra biztatott, hogy állatait az állami tulajdont képező erdőben legeltesse. Több ezer forint kárt okozott így az államnak, s a kiskunhalasi járásbíróság dr. Jenővári tanácsa megérdemelten mérte ki rá a tíz hónapi börtönbüntetést.

Kiskun megyei borok csaknem 100 százaléka díjazásban részesült.

Állami gazdaságaink által felküldött hatféle bor közül négy kapott ezüstérmet. A Szőlészeti Kutató Intézet tízféle bora közül (Mathiász-telep és Miklós- telep termékeiről van szó)

négyet aranyéremmel, hatot pedig ezüstéremmel tüntettek ki.

Az Alföldi Állami Pincegazdaság huszonkét féle borral nevezett be, amelyek közül a nemzetközi bíráló bizottság tizenhármat ezüstéremmel, hármat bronzéremmel és négyet oklevéllel tüntetett ki. A termelő- szövetkezetek és szakcsoportok egy-egy ezüstérmet nyertek. A versenyen tíz egyéni termelő tizenegyféle bora szerepelt. Ezek közül nyolc ezüst-, egy bronzérmet kapott, egy pedig oklevelet,

Fáth Imre

megyei szőlészeti felügyelő

U6anqo-&l'dni moqqcnkböl.:

Bemutatták a „A sziki méspássit öntözéses termesztéseu című mezőgazdasági dokumentum filmet

A múlt héten megyénk mező- gazdasági szakemberei értekezletet tartottak Kecskeméten. Az értekezlet után megtekintették »A sziki mézpázsit öntözéses ■termesztése« című mezőgazdasági dokumentum filmet.

A mintegy kétszázméteres hangosfilmet a megyei tanács mezőgazdasági osztályának szőkébb kollektívája alkotta. A szakmai alapossággal elkészített film a szakértők alapos munkáját dicséri akik között ott találjuk Bank Gyulát a mezőgazdasági osztály vezetőjét, Takács Béla főéllattenyésztőt, Bartos- sik Lajost és Nicsovics Györgyöt.

Tusnádi Győző mezőgazdasagi mérnök, a film írója és rendezője már másodszor tesz tanúbizonyságot rátermettségéről. A nehéz témát kitűnő rendezéssel, a pusztai állatok bemutatásával teszi változatossá és hangulatossá. Böröczky József operatőr is jól oldotta meg feladatát.

Reméljük, több hasonló, értékes filmet láthatunk még a lelkes amatőrök alkotásából, hiszen rengeteg feldolgozásra váró téma van megyénk területén mind mezőgazdasági, mind egyéb területen. Ezek a filmek — gyakorlati, szakmai oktató értékükön kívül —• megyénk kulturális fejlődését is mutatják.

|VfMVMV*llVVVtlVMVMVMVuV>VMV»*l<VMVyVMV>V^VVVllV»*»\VM*«V»*i*i*i*i*iai*i*i*l>i>i**iA*,A"**AA*AAAA*AA*AAAA**AA*AAAA*>*AAAA**^*AA/

yj SZOVJET VERSENYAUTÓ

^Bemutatjuk új izíuiizetuhet

Göndör Klára *

gfzínészcsaládból származom.

Édesanyám, Bogár Gizi, neves primadonna volt, édesapám, Göndör József, színész és zeneszerző, ö szerezte többek között a »Hullámzik a búzatenger« című magyar nótát is.

Tanítónőnek készültem és csak a képző elvégzése után jöttem rá, hogy mégis csak a színpadon a helyem. Mint énekes, táncos szubrett kezdtem a pályámat Pesten, az »Aranysárga falevél« című Erdélyi-operettben, majd Nagyváradra szerződtem és ott játszottam, táncoltam, bolondoztam évekig az operéttekben.

1951-ben Győrbe hívott a szerződés. Itt játszottam életem első prózai szerepét, Janet, az angol lányt »A második front mögött« című szovjet drámában. Egymás után következtek a szebbnél szebb drámai szerepek, köztük Katona: Bánk bánjának Melindája, Gogol: hánykérök című darabjában a vénséges kerítönő szerepe és végül Tito Strozzi: Játék és valóság című művében Katherine, a színésznő. Ebben a szerepben Kecskemét közönsége előtt is bemutatkoztam tavaly nyáron. Azért néha-néha átruccanok »operettékhez« is egy kicsit szórakozni.

Ez a színpadi életem: a »játék« — a »valóságában pedig a

legszebb és legkomolyabb szere* pet az anyg szerepét élem. Két gyermekem van: Luli és Tubi. A fiam még gondolkodik hogy mi legyen, de a lányom büszkén je* lenti ki hogy színésznő lesz. De nem drámai hősnő hanem ko* mika mert.— s ezek az ő sza* vai — »nein szeretném, ha ein gem is mindig fojtogatnának a színpadon, mint édesanyámat!«

A szovjet autósport új csillag születését ünnepelte a napokban: a »Zvczda—6« (csillagot jelent magyarul) nevű új versenyautó, Alexej Ambroszenkov versenyzővel kormánya mellett, 182,8 kilométeres óránkénti sebességet ért el.

Megjegyzés

egy tanácsi szabályrendelethez

Végre! — sóhajtottak fel boldogan a halasi háziasszonyok, amikor elolvasták a frissen ragasztott plakátokon a tanács végrehajtó bizottságának újabb rendeletét a téj- és tejtermék árusítás szabályozásáról. Régen kellett volna már ilyen! — mondják a rendszerető árusok és vásárlók. Persze, ajkad nem egy tejárus asszony, aki szidja a rendeletet »kitalálójával« együtt és vásárló is, aki nem tudja elképzelni, hogy ezután bort kavaró és ruhát szaggató kerékpár nélkül hogyan közlekedik majd a tejpiacon,

Dehát éppen miattuk kellett ezt a szabályrendeletet meghozni. Azok miatt, akik gyanús tisztaságúi ruhában és hasonló edényből árusítottak, i

Bealkonyult a szenvedélyes kóstolgatóknak is, akik a tejfeles edénybe egyszerűen beledugták az ujjúkat, vagy »jobbik esetben« a kanalat nyalták tisztára, amivel jaztán az árus szemrebbenés nélkül mérte ki másnak a tejfelt, mert a kóstoló savanyúnak találván, nem vett belőle. Nem1 lehet többé kocsival,- kerékpárral, talicskával együtt sétálni a tejes soron és megkérni a jóismerőst, hogy a vásárolt vagy eladásra szánt piszkos tollú baromfit őrizgesse a türósfazék szomszédságában.

Rend lesz végre a halasi tejpiacon! Néhány embernek nem tetszik —, de mi, akik szeretjük a tisztaságot és az egészséget, nagyon örülünk neki! És mi vagyunk-többen! G. K.

II.

Gondolkodjatok íakite- lekiek! — ez van szinte a levegőben is, ahogy gyalogolunk a társaságunkat váró buszhoz. És ők — elárulja csöndes tépelődé- sük — meghányják-vetik magukban az izsáki Petőfi Tsz-ben látottakat. A szavuk még kevés a friss élményről, érzik és elmélyült tekintetükkel éreztetik: komoly az ügy. Meg kell azt előbb »rágni«.

Egyikük azonban már a buszon csak kiböki: »Hiába no, a nagyüzemi gazdálkodás fölényben van.« Kis csönd, aztán halkan hozzáteszi a másik, aki nagyon komoly embernek látszik: »Tagadhatatlan. De mi már a régiben nevelődünk. Majd a gye- rékeinknek jó lesz.«

Vitázni kéne most ezzel az értelmes parasztemberrel, akiről el lehetne mondani, hogy mélyek, nagyon mélyek benne azok a megszokotthoz béklyózó bizonyos gyökerek. De az érvelésre egyrészt a robogó buszban nincs megfelelő mód, másrészt: megérkeztünk a Helvéciái Állami Gazdaságba.

A vákuumos szeszfőzde megtekintése a program első része.

— Ez már túl elérhetetlen nekünk — buggyan ki az egyik tanulmányi kirándulóból. — Ezt mi akkor sem tudnék megcsinálni, ha belépnénk a közösbe.

Gondolkodásra késztető kirándulás

Ö még nem látott egy-két évtizede működő nagyobb szovjet kolhozt, különben nem volna aggálya, hogy idővel a nagyarányú gépesítést a szövetkezeti gazdaságban is meg lehet valósítani.

Aztán meglátogatjuk

a Petőfi-brigád köncsögi határrészen elterülő, betonoszlopos- huzaltámaszos rendszerű, 111 hodas szőlőjét, amelyet néhány éve 150 cm-es sor-, 90 cm-es tőtávolságra telepítettek.

— Sok a 150, elég a 120—125 centi távolság is — jegyzik meg többen s csakugyan, a kalauzoló üzemegységvezető is helyben hagyja véleményüket. A gazdaságvezetés azonban ezt a telepet, amikor létesítette, még az volt a vélemény, hogy másfélméteres távolság szükséges a sorok között a gépi műveléshez, de 1956 —57-től a telepítéseknél 25—30 cm-rel csökkentették a távolságokat.

És most jön az, amitől tetőpontra hág a vendégek ámulata. Bemutatják nekik a francia, hí-' das, univerzális szőlőművelőgé- pet permetezés és porozás közben,. amely azonkívül még a fedéshez, nyitáshoz, kapáláshoz és szállításhoz is alkalmas. -Sőt,

most ősszel megpróbálják vele végeztetni a puttonyozást is.

— Csak a metszést nem tudjuk még gépesíteni — mondja az üzemegységvezető —, de egész biztos, hogy a technika megoldja ezt a problémát is.

— Ha így megy, elvtárs, kitalálnak még olyan gépet is, amelyik a bort is megissza — tréfálkozik az egyik lakiteleki, kedvesen, egyáltalán nem csúfondáro- san, inkább enyhe melankóliával, hogy vigye kánya, mennyi munkától megszabadítaná őt ez a gép, de az egy-két hold szőlejére még álmodni sem mer ilyet.

Megnézik még a gazdaság masinisztái által konstruált ló- vontatású permetezőt. Majd élénken odafigyelnek az üzemegységvezető közgazdaságtani kiselőadásnak is beillő magyarázatára.

Elmondja, hogy a hidas permetező két ember közreműködésével napi 18—20 hold szőlőt lát el permetlével, óránként pedig 14—15 holdat lehet vele beporozni. S míg gép nélkül egy hold szőlő megművelése 4000 forint munkabért igényei, géppel (az üzemanyaggal együtt) csak 1600 —1800 forintgt. Egy kiló szőlő

előállítási ára így 1.70, gép nélkül 6—7 forint. Kell, nagyon kell tehát a szőlészethez a gép, különben a 8—10 forint önköltségi áron előállított magyar borok nem bírják a versenyt a külföldiekkel, hiszen a franciák és az olaszok 4 forintért már házhoz is szállítják a bort.

Mindez aztán »beteszi az ajtót" a lakitelekieknek. Ök egyénileg már nem sokat korszerűsíthetnek a szőleikben, s akkor mi lesz? Mi bizony? Egyelőre töprengés a hazafelé útjukon, de már hangosan, szóval, vitával, érvvel.

Aki korábban a gyerekeire testálta a nagyüzemi gazdálkodást, éppen velem folytat párbeszédet.

— Azt mondta, bátyám, hogy maguk a régiben nevelődtek. De a gyermekei sem vélekedhetnek majd másképp, ha maga nem választja az újat — jegyzem meg neki.

— Ez igaz — ismeri el, majd kis gondolkodás után így válaszol: »De Lakiteleken a talaj nagyon változó, minden húszholdas parcella más és más. Hogyan lehet ott nagyüzemi gazdálkodást folytatni?«

■=■ Ahol egyénileg lehet, ott a társas művelés lehetősége sincs

kizárva. Spt, csak úgy alkalmazható teljes mértékben a korszerű agrotechnika, ami a talajminőségben meglévő egyenetlenséget eltünteti 4— érvelek.

S ő helkt ád szavamnak. Viszont elmondja a lakiteleki egykori tsz-ek gyengeségeit, amelyek a felbomlásukat okozták. Valamennyiben rossz volt a vezetés, a tagság nem tartott össze, hiányzott a szakértelem. S végül elismeri, hogy mindennek az ellenkezőjével lehetne ott is boldogulni a közösben.

Késő este van, elkísérem őket a falujukba, s a busz egyik végéből hajlóm, hogy valaki azt mondja a'szomszédjainak: »Halljátok-e, meg kellene nekünk i~ próbálni a szövetkezeti gazdái kodást!«

A tanulmányút tehát ezzel az eredménnyel zárult.

Nem vágyok túlzó optimista, hogy azt mondjam: — az ötven lakiteleki egyéni gazda már holnap szalad a belépési nyilatkozatokért. híem. Jónéhányat alusznak még addig. S nem egy álmatlan éjszakájuk is lesz, mert hiába, ijem könnyű elszakítani azokat a gyökereket. De meg fogják tenni.

Elsősorban maguk látják hasznát, ha minél előbb megteszik.

Tarján István