Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-18 / 220. szám

4. oldal 1958. szeptember 18, csütörtök Fordítsunk nagyobb gondot az oktatási év előkészítésére Ezekben a napokban és hetek­ben folyik a fiatalok marxista- leninista nevelésének — a KISZ oktatási évének — előkészítése. Többek között ennek a sikere is eldönti, hogy előbbre léptünk- e az első országos értekezlet óta, vagy sem. Világosan kell látnia minden KISZ-vezetőnek, aktivis­tának és tagnak, hogy lehetetlen előre haladni a marxista-leninis­ta ismeretek elsajátítása nélkül. Ha valóra akarjuk váltani az első értekezlet határozatait — már pedig akarjuk! —, akkor nagyobb gonddal és felelősségtu­dattal kell végezni a munkát a nevelés terén is. Felvetődik a kérdés, hogy miképpen. Először is a já­rási végrehajtó bizottságok ok­tatási terve alapján — amelyet minden alapszervezet megkapott — a pártszervezetekkel karöltve ki kell választani a propagandis­tákat, szem előtt tartva felké­szültségüket, rátermettségüket, lelkiismeretességüket, mert ez a biztosítéka annak, hogy eredmé­nyes . lesz-e a fiatalok marxista- leninista képzése. Járásunkban szervezeteink több­ségében a kitűzött határidőre a propagandistákat kiválasztották, s ezt a pártszervezetek, illetve községi pártbizottságok jóvá is hagyták. Ahol ez még nem tör­tént meg, ott első feladat a mu­lasztás sürgős pótlása. Fontos, hogy minden propagandistával beszéljünk a felelősségteljes fel­adatról, valamint tisztázzuk az oktatás formáját is. Nem kisebb feladat — és nagyon körültekintő munkát követel — a hallgatók kiváloga­tása is. Több szervezetben tapasztalha­tó a »van még idő« hangulat, amely nem kis veszélyt rejt ma­gában. Sokan félreértelmezik az önkéntesség elvét is. Tény az, hogy mi minden körülmények között gyakoroljuk az önkéntes­ség elvét, de ez nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy ne be­szélgessünk a fiatalokkal és pe magyarázzuk meg nekik az ok­tatás jelentőségét, fontosságát. Az egy-két helyen megmutatko­zó téves nézeteket meg kell szüntetni szövetségünk szervezeti szabályzatának érvényre jutta­tásával, amely minden KISZ-tag számára kötelezővé teszi, hogy állandóan gyarapítsa politikai tudását, tanulmányozza a mar- xizmus-leninizmus tanításait, s terjessze azokat az ifjúság töme­gei között. Egyes KISZ-szervezeteink ve­zetői arra hivatkoznak, hogy fia­taljaink nem szeretnek tanulni és ezért nem járnak el a politi­kai foglalkozásokra. Sokéves ta­pasztalatom alapján az a véle­ményem — és ez így is van -—: a fiatalok részvétele az oktatás­ban attól függ, hogy miről és ho­gyan tanulnak, felkelti-e érdeklődésüket a tananyag vagy sem. Ugyanak­kor érdekesek, színesek-e a fog­lalkozások, vonzó hatással van­nak-e a fiatalokra vagy unalma­sak-e, amelyek éppen ezért nem érdeklik őket. Ezért nagyon fon­tos feladat a propagandisták jó kiválogatása. Nem utolsó sorban a fiatalok részvétele az oktatásban, az ok­tatási év sikere attól is függ, hogy meg tudtuk-e értetni a fia­talokkal a tanulás fontosságát, jelentőségét. Éppen azért kell fokoznunk az elkövetkező hetek­ben felvilágosító munkánkat kö­zöttük. Végül egy-két szót a technikai feltételek biztosításáról, ame­lyek ugyancsak befolyásolják az oktatási év sikerét. Az egyik feltétel a tananyag eljuttatása a fiatalokhoz. — Az alapszervezet titkárának a fel­adata, hogy a Kossuth Könyvki­adó által megküldött megrendelő lapon a létszámnak megfelelően megrendelje a tananyagot tartal­mazó könyveket, természetesen az ár befizetése mellett. A másik ugyancsak fontos technikai feladat, hogy az aiapszervezet veze­tősége gondoskodjék megfelelő, tiszta, fűthető helyi­ségről, mert a fiataloknak az sem mindegy, hogy hol tanulnak. — Harmadsoron pedig a KISZ-ve- zetők, a párt, a tanács és a mun­kaadó vállalatok vezetőivel együtt biztosítsák a lehetőséget a fiatalok részére, hogy munkahe­lyeikről el is tudjanak menni az oktatásra. Gaál József, járási KISZ vb-titkár, Kiskunhalas ooooooooooooo oooooooo-oooc Nagyszabású szüreti bált ren­dez szeptember 28-án az alpári KlSZ-szervezet. * Társadalmi munkában, a párt­ház rendbehozásánál 58 órát dol­gozott öt társával együtt Kovács Pál petőfiszállási KISZ-fiatal. üerekas helytállásáért a KISZ járási bizottsága kitüntetésre ja­vasolta. * Vidám kultúrműsorral szóra­koztatták az elmúlt szombaton Kunfehértó közönségét az ottani kiszista színjátszók. A csoporttal Gszelman tanár foglalkozik s tervezik, hogy újabb jelenetek megtanulásával készülnek a téli esték vidámabbá tételére. (Szabó István leveléből) * Regrutabált rendezett a pál- monostori Lenin KISZ-szervezet szeptember 13-án, amelyen elbú­csúztatták a bevonuló fiatalokat. Egyébként az itteni kiszisták hozzáláttak az iskola környéké­nek a rendbehozásához. Megcsi­nálják a szegedi műúttól az is­koláig vezető földútat. A szerve­zetnek jó a kapcsolata a föld­művesszövetkezettel is: segít neki az új iroda- és raktárhelyi­sége felépítésében. A földmű­vesszövetkezet viszont a KISZ október 5-i szüreti bálján büfét és kocsit bocsát a fiatalok ren­delkezésére. Elmaradt fellépés... Fontos rendezvényre készültek a pálmonostori kiszes lányok és fiúk. Deutsch Edéné tanítónő ve­zetésével szokgalmasan tanulták a magyaros táncokat. Az előadásra, sajnos nem ke­rült sor, mert ketten — Piszman István és Szeri Imre — nem je­lentek meg az ünnepség kezde­tére. A többiek — Trombitás Mária, Bánfi Mária, Tóth Gi­zella, Trombitás János, Szeri József, akik lelkesedésükért, akarásukért minden dicséretet megérdemelnek — izgulva néz­tek jobbra-balra, arcukról ezt le­hetett leolvasni: ezért töltöttünk el annyi időt, meg se mutathat­juk, mit tudunk ... Mindez a két felelőtlen fiatal miatt! Budai Imre levelező NAGY SIKERREL SZEREPEIT MISKOLCON (f elejthefetleu fiain tölti kirándulás Alapszervezetünk an­nak idején munkater­vébe vette, hogy az év folyamán kirándulást rendez a Balatonra. Tervünk valóra vált és augusztus 30-án, szombatom délután iiúsz kiszista és álla­mi gazdaságunk öt más dolgozója izga­lommal készülődött a vasárnapi útra. Az esti vonattal ér­keztünk Kecskemétre, s innen külön KISZ- vonaton tettük meg az utat Balatonföldvárra. 6ár késő este volt, nó- tázásunktól hangosak voltak a fülkék, Ke­rekes János tangóhar- tnonikázására majd­nem táncra is perdül­tünk. A helvéciaiak társaságába máshon­nan utazó fiatalok is elvegyültek, megin­dult a barátkozás, majd a holdvilágos es­tében robogó vonatról szemléltük az elsuha­nó tájakat. Amikor időnként alább hagyott a vi­dámságunk, bizony, eszünkbe jutott az, amiről édesanyáink, édesapáink oly sokat meséltek. Űk ennyi idős korukban cselé-: dek voltak az ura­ságnál, malacokat haj- surásztak, s álmodni sem merték, hogy el­menjenek az ország­nak egy távolabbi ré­szébe kicsit szétnézni­szórakozni. Mennyi­vel szebb, jobb így. — Oh, nekünk, mai fia­taloknak, milyen szép is az életünk! Ha majd mi is mesélünk gyer­mekeinknek, unoká­inknak, nekünk egé­szen más lesz a mon­danivalónk. Igen, ezt a pártunk vezette munkás-paraszt hata­lomnak köszönhetjük. És milyen szép do­log kiszistának lenni. És büszkeség. Főképp azok tudják ezt jól, akik egész évi munká-' jukkái érdemesekké váltak arra, hogy ilyen nagyszerű élményben részesülhessenek. Vasárnap reggel hét órára futott be Bala­Soha nem felejtjük el a kecskeméti dalosokat — ezzel búcsúztak a miskolci MÁV Jár­műjavító 75 éves működését ün­neplő Erkel Ferenc kórusának tagjai vasárnap éjfélkor a ven­dégszereplő Kodály-kórustól. S valóban: felejthetetlen élményt nyújtott a zömében kisiparosok­ból álló dalárdánk szereplése. Kezdjük azonban azzal, hogy 70 esztendős énekkarunk ötven tagja szombatra forduló éjsza­ka 1 óra 55 perckor indult út­nak Borsod megye székhelyére. Az éjszaka nem pihenő, s dél­előtt 11-ig utazó dalosainkat a lelkesedés jellemezte, ami bi­zonysága annak, hogy a megbe­csülés erős szálai kötik össze a dalkultúra művelőit. Megyénk székhelyének fiai a szombat dél­utánt — nem törődve az utazás fáradalmaival — vidám tapol-1 cai kirándulással töltötték el,i majd az ünnepség megnyitása előtt közös próbán Vettek részt más kórusok tagjaival. Az első dicséretet a Kodály, »Forr a világ« című kánonjának összpróbáján kapták a vezénylő' Lukin karnagytól,, aki külön­ben a MÁV szakszervezet köz­ponti kórusának országos hírű vezetője. ■ Vasárnap délelőtt a zenei' szakiskola dísztermében 10 óra-, kor kezdődő hangversenyen amelyen 9 kórus — közöttük a szombathelyi vasutasoké, ai Landler Jenő Járműjavítóé, az Északi Járműjavítóé és a miskol­ci zenei szakiskoláé is — szere­pelt, egyszóval »erős mezőny-i ben« került sor a Kodály-kórus fellépésére. Kecskeméti népda­lokat adott elő Ádárn József ve-1 zetésével, s az egyes számok kö-| zötti tapsvihar mindennél éke­sebben bizonyította a szerep­lés magas színvonalát. S ami egyik kórussal sem történt meg,, a Kodály-kórussal megismétel­tették az egyik énekszámot. Az1 elismerés értékét növeli, hogy a közönség soraiban — az ünnepi műsor nem versenyszerű jellege’ n. ellőtt mégis csak rivális —* többi kórusojk 400 tagja foglalt helyet, s végül: a kecskemétiek szereplésére jnár jól az ebédidő­ben, akkor 'került sor. amikor a hangverseny két és háromne­gyedórája tartott. A jjórus tagjai érthető öröm­mel és büszkeséggel kirándul­tak Lilafüreüre és hétfőn dél­előtt 10 órakor érkeztek vissza Kecskemétre, Legyünk büszkék mi is rájuk, akik öregbítették városunk és megyénk fmjnevét. (tarján) Vörösmarty Mihály szobra Bácsalmásod Tóta Gyula cs Miskolczy Ferenc közös alko­tását a bácsalmási Vörösmarty ünnepségeken avatták fel. A szobrot Szabó Pál Kossuth- díjas íjró leplezte le. AZ A BAJ... tonföldvár állomásá­ra velünk a vonat, ahol zeneszóval fo­gadtak bennünket. — Részt vettünk a 10 órakor kezdődő nagy­gyűlésen, majd egész­napos kultúr- és sport­műsorral szórakoztat­tak bennünket. Este szálltunk ismét vonatra, s hétfőn a fe­lejthetetlen élménnyel eltelve, valamint' az­zal az akarással áll­tunk munkába, hogy még derekasabb helyt­állással küzdünk a mi sf szép hazánk felvirár 9 goztatásáért. ¥ Szóráth Ilona, ® KISZ-titkár, ¥ Helvéciái Állami % Gazdaság « A közelmúlt napokban me- gyénk egyik művelődési házának művészeti vezetőjével beszélgettem kulturális kérdé­sekről. Amiket elmondott, töb- bé-kevésbé megállják helyüket, mondjuk úgy: egyet lehet érte­ni érveléseivel, de feltétlenül vi­tába kell szállni fejtegetésének egyik mondatával, amely így hangzik: az a baj, hogy hozzá­szoktattuk az embereket a »fő­városi igényekhez«. V izsgáljuk meg, vajon el­fogadhat juk-e minden kritika nélkül az ilyenfajta ki­nyilatkoztatást? Először is néz­zük meg, mit értelmeznek egye­sek »fővárosi igények« alatt. Színésznyelven mondva az úgy­nevezett haknikat, amelyekből éppen eleget láttunk az utóbbi időkben, s bevalljuk, elegünk is van belőle. Milyen újabb műfaj a »hakni«? — kérdezheti a tá­jékozatlan olvasó. A gyakorlat bebizonyította (lásd: Dávod, Hercegszántó és még sorolhat­nánk a szenvedő helyeket), hogy közönséges pénzszerzési »mű­faj«, megzenésítve Kálmán Im­re nevével és néhány ízléstelen sanzonnal, meg több tehetségte­len, bohóckodó »művésszel«. Ezek a »dugintézmények« el­árasztották plakátjaikkal a fal­vakat, s az általuk kikiáltott művészeket« importálták vi­dékre, hogy »neveljenek és szó­rakoztassák« a vidéki közönsé­get. Hercegszántóra is hasonló műsorral utaztak le, s csodálkoz­tak, hogy a parasztoknak nem tetszett az általuk produkált sü­letlenséghalrjnaz. Ez volna talán a »fővárosi igény«? P ersze, vannak olyanok, akiknek tetszik a kispol­gári giccs és kijelentik: ez az igazi kultúra, mert nincs benne politika. Azt azonban elhallgat­ják, hogy a művészettől is olyan messze jár, mint Makó Jeruzsá­lemtől ... Itt tehát kettős dologgal talál­kozunk. Részben az igénytele­nek »igényivel«, másrészt az igénytelenség fel nem ismerésé­vel. Pedig a vidék is szereti a szépet és a jót. Sokszor hallottam egyszerű parasztoktól: azért szeretjük a kecskeméti Katona József Szín­ház művészéit, mert azok épp­úgy játszanék falun, mint a vá­rosban. Az igény sokszor, és ez a baj) csak az esztrád-műsorig terjed. Itt mintha lezárulna a világ, el­sötétülne az ég, s megszűnne a prózai színmű életlehetősége. B efejezésül csak annyit: ta­lán az is a baj, hogy az embereket túlságosan is a rossz értelemben j vett «fővárosi igé­nyekhez« szoktattuk. így tehát nem állt módjukban megismer­niük a kultúra legszebb gyöngy­szemeit. A kultúra megszerette­tése és megkedveltetése műve­lődési házaink és otthonaink legfontosabb feladata. Ehhez pe­dig nélkülözhetetlen a művelő­dési ház igazgatók és művé­szeti vezetők igényessége is. Bieliczky Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents