Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

1958. szeptember t, vasárnap

n. o!da!

HOQY AZ ARANYBÓL NE LEQYENj ROZSDAMARTA VASDARAB

'W-wi w■m

— MEGYEPOLITIKAI SZEMLE Különböző politikai és

gazdasági tennivalók megoldásával kapcsolatban sokszor merül fel hangsúllyal két kategória: türelem — türelmetlenség. Egymást kizáró ellentétek s mégis — bár összeférhetetlenek — sok- *zor találkoznak. S éppen ez a baj. Hiszen a józan, az adottságokat alaposan mérlegelő, de mindig előremutató türelem Vagy a semmittevést ostorozó türelmetlenség csak jót hozhat, de ha nem erről van szó, akkor a fogalomzavart fel kell oldani és tiszta vizet kell önteni a politikai kérdések poharába. Persze nun különlegesség számba menő velejárója ez napjainknak, hiszen megelőző történelmünkhöz képes gigantikusán új épül, s nem is légüres térben és nem ts erre a célra külön előre «legyártott« emberekkel.

Ez a munka harc, amit a párt vezetésével, eszméivel igen sokan vívnak, küzdve sok nehézséggel, emberi tudatlansággal, maradisággal és sokszor a c«< kitűzések és az emberek szándéka között — bár róluk van szó — mégis nagyobb különbség látható. Ez a politikailag felkészületlenek és a következetlenek számára téves irányt is szabhat. De a haícot elsősorban a kommunisták vívják, ezért különösen az ő feladatuk, hogy a párt politikájának kipróbált vonalán haladva dolgozzanak a döntő stratégiai célkitűzésért, a szocializmus felépítéséért.

Ami az odaadást, a fáradhatatlanságot illeti, nincs is hiba, mért közös a szándék, hogy megrövidítsük az időt a szocializmus betetőzéséhez. De rövidlátó az, aki nem észleli, hogy a célig állomások vannak, hogy nem lehet hűbelebalázs módjára politikát érvényesíteni, hiszen az állomások között tömegek menetelnek és nem tehetünk le arról a szándékunkról, hogy a Célhoz egy akarattal érjünk. Éppen ezért nagy jelentősége van annak, hogy miként vélekedünk a menetelés üteméről, hogyanjáról és arról, hogy egy községben, tanyarészben vagy akár egy dűlőben miként váltjuk be a párt általános politikáját.

S ezért esik szó a türelem, a türelmetlenség kérdéséről. A türelem rózsát terem — jól mondja a közmondás. A türelmetlenséggel kapcsolatban hasonló mondásra nem emlékezem, de meggyőző lehet az is, ha azt mondjuk: a türelmetlenség pedig tövist terem.

Aki magáévá teszi a párt reálpolitikai elveit, az nagy hibákat nem követhet el, de aki ezt az iránytűt feladva a saját feje után, az adott helyzetet figyelmen kívül hagyva más módon próbálkozik, az menthetetlenül az elvtelenség talajára

csúszik, amelyen vetetlenül terem — akár az irtandó gyom — a káros türelem vagy türelmetlenség egyaránt,

Figyelmei érdemlő jelenségek mindkét irányban előfordulnak és az szinte természetes, hogy elősorban legfontosabb dolgunkkal, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban.

Még mindig akadnak javíthatatlan türelmetlenek. Egyesek a mezőgazdaság szocialista átépítését így képzelik el: »rendben van, kell a felvilágosító munka, de vannak olyanok is, akikkel már kétszer-háromszor beszéltünk és még mindig egyéni akar maradni. Az ilyennel már nincs mit tenni, ez nem a mi emberünk — az ellenség befolyása alatt áll.« Ezt megállapítani nem nehéz dolog. De sokkal nehezebb az ellenség befolyása alól kivonni, megértetve érdekeivel egyező politikánkat. Ez azonban nem megy a fejek lelett pálcát töréssel s még kevésbé jól-rosszul elbeszélgetett félórákkal. Balgaság elképzelni, hogy az egyszer-ketszeri találkozás megszüntet évszázados szokásokat, s a szinte biológiailag örökölt magántulajdon-ösztönt.

Az ilyen vagy ehhez hasonló álláspont nagyon hamis. S bár harciasnak tűnik és hallásukkor többen bólogatnak, az eredmény mégis az, hogy Ház ügyek nem mennek előre, és a nélkülözhetetlen politikai munkát felváltja a saját tengelye körül forgó tehetetlenkedés, a csak szükebb körökben hatásos demagógia és ebből szinte logikusan következik az adminisztratív módszerek felé kacsingatás. Mi más ez, mint opportunista önmegnyugtatás, ami idegen a párt forradalmi módszereitől, ami mesterséges gátat emel — ha így van — helyenként politikánk és a tömegek közé. Akik ilyen nézeteket vallanak, elvesztik annak lehetőségét is, hogy kommunistához méltóan szivósan harcoljanak az ügyért. S ez az álláspont egy gyékényen árulást jelent a türelmes semmittevőkkel, a pa- lópálokkal.

Mert ilyenek is vannak jóné- hányan. Ezek azt mondják, hogy vigyázni kell az önkéntességgel, azután olyan elcsépelt dolgokat hangoztatnak, hogy a »jó bornak nem kell cégér« vagy »ej, ráérünk arra még«. Gondolják, ha nem csordul, cseppen és jól láthatóan semmi mást nem tesznek, mint saját lustaságukat indokolják.

A mi pártunk politikája helyes értelemben véve türelmes és türelmetlen is. Türelmes, józan és igazolt politikát folytat a szövetkezeti mozgalom terén,

tudva hogy máról holnapra nem :

megoldható tennivalóról van szó,: de ugyanakkor mindent elkövet, < hogy a falun a szocializmus épí- j tése előbbre jusson, és mihama-: rabb kialakuljanak azok a szub- • jektív és objektív tényezők, • amelyek a mezőgazdaságot a! szocialista útra terelik.

De türelmetlen is mindenek-; előtt azokkal szemben, akik öl- | berakott kezekkel várják, hogy í a sült galamb a szájukba repül- j jön. Szájainak ugyan a nehézsé- < gekről, de közben alusznak mint j a bunda, <

Mindezek elkerülésére a i

I Az elmúlt Léten nem egyszer [adtunk hírt olyan nagyarányú [társadalmi megmozdulásról, {mint a keceli nyolctantermes is[kola felépítése, jórészben társa- [dalmi munkával; s mint — erről [a következő számunkban fogunk írni — a Bugacot, Szánkót, Bó- ícsát összekötő »5 kilométeres út [elkészítése hat millió forintnál magasabb értékű társadalmi segítséggel.

Mindkét esetben életbevágó t gondok mozgatták meg a lakosságot, foglalkozásra, társadalmi

legjobb ellenszer a párt politikájának tanulmányozása és érvényesítése. Ügy sáfárkodjunk vele a megye legkisebb zugában is, hogy az csorbát ne szenvedjen, vigyázva arra, hogy az aranyból ne legyen rozsdamarta vasdarab,

Weither Dániel

t inasra, korra, nemre cs nemzetiségi hovatartozásra való te- [ kintet nélkül, s lám olyan cse- jlekedetekre, amelyeket — ha- isonló erűk bevonásával — kép- f leien lett volna megvalósítani [a kapitalista államszervezet!

| Amellett hogy a két fenti pél ida is bizonyítja: demokratiku: iállamrendszcrünk alkalmas < »legszélesebb népi erők kibonta

helyén van, úgyhogy szeptember 9-én, kedden inár meg is nyitja kapuit az állomás a véradók előtt. Ezentúl hetenként három alkalommal — kedden, szerdán és pénteken délelőtt 8 órától 11 óráig lesz vérvétel s ügyelőre, a nagyszámú jelentkezésre való tekintettel, csak az idézővel rendelkezőktől, a már előjegyzettektől és az új véradóktól vesznek vért. A véradáshoz személyazonossági igazolvány felmutatása is szükséges.

Bár az intézetben a munka már 9-én megindul, értesülésünk szerint az állomás ünnepélyes átadására csak szeptember 20-án kerül sor.

koztatására, — más dologra is rámutat a két említett eset: a népfront szervezetének erősségére, gyökereinek mélységére.

A két, általunk említett példa ugyanis — maga a népfront- mozgalom megtestesülése! Mert minden tömegméretű mozgalom

— s így a népfront-mozgalom is

— a nép szükségleteiben gyökerezik és él, hat akkor is (bár igaz: csökkentebb erővel) ha azt a helyi vezetők nem mindig, nem mindenhol ismerik fel. A mozgalom ugyanis nem egyenlő a szervezettel, de a szervezetnek tudatos törekvéssel iparkodnia kell eggyéválni a természeti törvény ösztönösségével ható mozgalommal, hogy irányíthassa, kellő és helyes feladatok elvégzésére serkenthesse azt. S íme, a népfront szervezete képes erre: kereteiben kifejthetik s megvalósíthatják elgondolásaikat mindazok, akik szükebb hazájuk gyarapítása érdekében áldozatokra is képesek.

Jövő héten, — s ezt mar bejelentettük előző számainkban —• a Hazafias Népfront járási elnökségei megbeszéléseket tartanak az elvégzendő feladatokról. Ha ezeken az üléseken a lakosság összérdekcivel megegyező célokat tűznek ki, — miként a* Izsákiak is, akik két népfront- bizottsági tagot kétnapos tanulmányútra Szabolcsba küldtek a faiskolák, gyümölcstelepek meglátogatására, — bizonyára motorjaivá tehetik a népfront szervezetét az Immár széleskörű, százezreket egyesítő mozgalomnak. Munkájukhoz, — amelynél* segítésére bizton számít a munkás-paraszt forradalmi kormány

— sok sikert kívánunk,

Fábián Gábor

MEQKEZDÓDÖTT A BERLETEZES A KECSKEMÉTI SZÍNHÁZBAN

Értesüléseink szerint az október elsején kezdődő színiévaddal kapcsolatban megindult a bérletek jegyzése a Kecskeméti Katona József Színházban. Az idén a nagyobb kecskeméti üzemekben külön megbízottak foglalkoznak a munkásság bérleti igényeinek az összegyűjtésével.

Egyébként az idei kecskeméti évad első bemutatójának, Mórica Zsigmond »Uri Muri« című színművének próbái szeptember 6- án, szombaton indultak meg.

Tevékenysége úttörő volt a Duno-Tisza közén a csemegeszőlő fajták elterjesztésében

cÁft tg tí z. aeizággal őket Ihmepdjük tuet:

A BÁNYÁSZOKAT

' TV *

;;s Jlk.pxC,

A T k'

Y.

_____ALAi.

— SAJÁT TUDÓSÍTÓNKTÓL —

* Mezőgazdasági Múzeum- ban Mathiász János, a nagy szőlész születésének 120. évfordulójára, emlékkiállítás nyílt meg a napokban. A kiállítás gazdag anyaga betekintést enged a nagy szőlőnemesítő munkájába, amely a kecskeméti sívó homokot aranyhomokká ’varázsolta. Vagy amint maga jelenti be »Szíves tudomásul« adva: »A hazai szőlőkultúrát előbbre viendő elhatároztam, hogy immunis homoki minta- szőlőtelepernen tekintet nélkül a talaj földvegy ideiére, olyan szőlőt jogok termeszteni, amely virágzatuk tökéletes alkotásánál, mint kitűnő szépségük, ellent- állóbb tenyészetük, igen bő terméshozamuk, szépségük s nemességüknél fogva mindennemű földtalajban teljes sikerrel ter- melhetők.«

Kecskemét 23 évig vallhatta a magáénak, 1921-ben bekövetkezett haláláig. Tevékenysége úttörő volt a Duna—Tisza közén, a csemegeszőlő-fajták elterjesztésében- 3500 Mathiász-hib- rid közül ma 65, névvel ellátott fajtát tart nyilván a Szőlészeti Kutató Intézet. De igen sok hibrid é) tovább is név nélküL hirdetve Mathiász János munkásságának gazdag eredményeit.

A kiállítás egy kutatóélet gazdag és eredményes munkásságába enged betekintést. Mathiász János nemcsak magának, de hazájának is világhírnevet szerzett. A magyar szőlő- és borfajták keresettsége, hírneve és becsülete egy rajongó kutató munkája révén született. Szőlőfajtáink nem egy változata szőkébb hazájának, Kecskemétnek hírnevét is öregbítette.

Üvegszekrények őrzik Mathiász János régi feljegyzéseit. A magavezette pénztárkönyv- egyik oldala, szőlőfajtáinknak nagy elterjedtségét és hírnevét bizonyítják.

1873-tól kezdve szinte minden évben díjat nyert hazai es külföldi kiállításokon.

Két borfajtája, a »Kecskemét szépe« és a »Kecskemét kincse« Kada Eleket, Kecskemét egykori polgármesterét megihlették. Két kis verse hirdeti a két borfajta tüzességét, ízét és zamatét. A kiállítás külön vitrinjében tündökölnek Mathiász János aranyérmei, a kiállítás falain sorban oklevelei, a nyert elismerések. Egy kései utókor te- kintget széjjel a kiállításon, hogy emlékezzen és lerója háláját a

nagy kutató, a szőlő nagy szerelmese előtt.

Bíró László

•

A nagy szőlőnemesítö szü- letésének évfordulójára a Mezőgazdasági Múzeum Mathiász emlékérmet alapított. A kiállítás megnyitása alkalmával első ízben 74 kiváló tudós, kutató, borászati szakember és szőlőtermesztő kapott emlékérmet, amelyet Magyari András földművelésügyi miniszterhelyettes nyújtott át. Több megyei szől- lőtermesztő, kutató és szőlészeti szakember is kapott emlékérmet, még pedig a következők! Andrási Elemér, a Szőlészeti Kutató Intézet Katona-telepének vezető kutatója. Kocsis Pál tudományos kutató, Szegedi San» dór tudományos kutató, "'rös János, tudományos kutató. Dar-t nai Ernő tudományos kutató, Bognár Károly, a Szőlészeti Kutató Intézet miklóstelepi vezető kutatója, Horváth Sándor, üzemegység vezető, Varga Mihály, aí Alföldi Állami Pincegazdaság osztályvezetője, Kótun Károly, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának vezetője, Fáth Imre, megyei szőlészeti felügyelő, Bagó Lajos, Kovacsih József és Ábrahim Béla szőlő- termesztők. és nemesítőkAz SZTK épületének folytatásaként felépített új, modern véradó állomáson már minden készen várja a véradókat. A korszerűen berendezett kétemeletes épület laboratóriumában, s minden helyiségében az utolsó műszer s minden bútordarab a

JfliutUa Lrdewren dil&L Hintettek ki Jlléuöhj. kjjjuldt

A parlamentben pénteken ünnepélyesen átadták a mezőgazdasági szakoktatás és kísérletügy legkiválóbb dolgozóinak a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetéseit.

Dobi István elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke rövid üdvözlő beszéd után nyújtotta át a kitüntetéseket. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa többek közölt a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta Mészöly Gyulának, a Duna—Tisza közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet igazgatójának.