Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

1. oldal 1358. szeptember 2. Kedd SANYI MEQ AZ ÉV ELEJE E ste van, ég a villany a tá­gas konyhában. Fénye körül sok apró szárnyas bogár szálldos. Ketten ülünk a kijárati ajtó előtt, Sanyi meg én. Arról faggatom ezt a szőke gyereket, hogy mjt szól az új iskolaév kez­detéhez. Hát alig tud szóhoz jut­ni az én kis barátom, szinte bú­sul. — No, Sanyi — mondom —, itt az első emberes hónap! Azt mondják az idősebbek, hogy ezeknek az őszi hónapoknak nemcsak a nevük emberes, ha­nem a jellemük, a viselkedésük is. Mondom ülünk a küszöbön és beszélgetünk. — Rád is fér már egy kicsit a tanulás — élesztgetem benne a parazsat —, elég hosszú volt a vakáció. Azt mondja erre, hogy ne szo- morítsam a szívót, kinek hiány­zik még ilyenkor az iskola? Na érre aztán az édesanya is közbeszól, aki éppen Sanyinak vasal egy nadrágot. — Jól van, kisfiam. Ha te nem akarsz tanulni, ezen is könnyen lehet segíteni. — Lehet? Csillan fel a Satykó szeme. Az édesanya megmagyarázza: A te munkád a tanulás. Ha nem tanulsz, az annyit jelent, hogy nem dolgozol. Márpedig, ha neked nem kell dolgoznod, nekem se kell. Nem adok neked reggelit, nem főzök ebédet, nem mosok rád. Lássuk, melyik lesz a jobb? Válassz! A gyerek nem szól, úgy látszik komolyan gondol­kodóba ejtette ez a dolog: Aztán egy kicsit hápogni kezd, mint a kacsa. Sokára tudja .kinyögni, hogy mégiscsak a tanulást vá­lasztja. — Na, Sanyi — ütök a vállá­ra —, hát ha már így döntöttél, hogy mégis megbarátkozol a ta­nulással, mondd el nekem, ho­Szeptemberi üzenet A tudás az élet ajándéka. A szorgalom a mi lelkesedésünk gyümölcse. Szeptember az isko­laév kezdete. Mi pedig a jövő építői vagyunk. Mindennek és mindenkinek megyan a maga helye, a maga rendeltetése. Édesapád azért tud házat építe­ni, mert megtanulta. Az orvos azért tud gyógyítani, mert ta­nulta. A tanár azért tud téged tanítani, mert tanulta. Te azért leszel az, ami akarsz lenni, mert tanulsz, megtanulod, amire ne­ked szükséged van. De vigyázz! Legyél ebben a munkában hajthatatlan, ne engedd, hogy úrrá legyen rajtad a lustaság, a játék és a rossz szóra hallgatás. Amit elhatározol, azt vidd ke­resztül tűzön és vízen. így szi­lárdul a jellemed, így válik be­lőled ember. Ezt kéri tőled az Iskola SZÉP MŰEMLÉKEK, QYÖNYÖRŰ TÁJAK Kéthetes utazás az NDK-ban Kovács Sanyi tiszakécskei ifjú­vezetőt a kecskeméti járási út­törő elnökség jó munkája jutal­maképpen Kelet-Németországba küldte üdülni. Sanyi levelet írt a Gyermekeknek — úttörőknek rovat számára, melyből az aláb­biakban részleteket közlünk. Budapesten az Üttörő Szövet­ség székházában gyűltünk össze röpke megbeszélésre az indulás előtt. Valamennyien fiatalok voltunk, hamar összebarátkoz­tunk. Amikor a Keleti-pályaud­varon beszálltunk a nemzetközi gyorsba, már mindenkinek meg­volt a baráti köre. Amikor elin­dult a vonat, felhangzott az ériek: Egy a jelszónk, a béke... Ami ezután következett, olyannak tűnt, mint nagyapám meséi a hosszú téli esték alatt. Alvásról szó sem lehetett az utazás ideje alatt. Hiszen nem győztünk gyönyörködni a min­dig meg-megújulő cseh és né­met vidék szépségeiben. DRESDEN Másnap délután érkeztünk Dresdenbe. A Német Üttörő Szö­vetség két fiatal tagja tagadott bennünket szívélyesen. Egy kis tehergépkocsin indultunk a né­met nagyvárosba. Megvallom őszintén, nagyon elszorult a szí­vem, amikor megpillantottam Dresden üszkös romjait, melye­ket még máig sem tudtak töké­letesen felépíteni. Mondtak a né­met pajtások, hogy ez a város egyetlen éjszakán változott át a halál hideg mezejévé, az ameri­kai légitámadások gyilkos bom­báitól. A németek becslése sze­rint meghalt a lakosság 60 szá­zaléka. Csak akkor vidultam fel egy kicsit, amikor megérkeztünk a* szálláshelyünkre, egy sportisko­lába. .. Másnap vonattal indultunk Ráthenbe. Ez egy gyönyörű üdü­lőtelep, ott terül el az Elba vég­telen mezőit övező hatalmas hegycsúcsok között, ahol a sötét fenyveserdők égbenyúló szikla­óriásai az eget súrolják. Olyan szép ez a vidék, amilyenről ha­sonlót csak a mesékben lehet olvasni, a képtarban A következő nap Dresden leg­nagyobb remekét, a Zwingert szemléltük meg. Nézelődtünk a hatalmas képtárban. Rafael, Tizián és a többi nagy mesterek képei láttán az egyik ámulatból a másikba estünk. A képtár után ellátogattunk az Úttörő Pa­lotába. Ez egy olyan épület, me­lyet még a 16. században építet­tek. Ez a palota valóságos para­dicsom a német úttörők számá­ra. Megtalálható benne a model­lező termektől a mesebarlangig és a nyultenyésztő ketrecig min­den, minden. A német pajtások ki is használják ezeket a lehető­ségeket. Csodálnivalónk utolsó állomá­sa volt a KARL MARXSTADT. Három napot töltöttünk ebben a városban, láttunk egy hatal­mas nagy kiállítást, aztan ismét Dresdenbe érkeztünk, ahonnan haza indult velünk az Orient expressz Budapest felé. A német pajtások, a német felnőttek nagy vendégszeretet­ről adtak tanúbizonyságot. Min­denütt kedvesen fogadtak ben nünket. Utunkat igyekezte! A solti „hagyma-rejtély" Bízvást lehet a »rejtély« szót használni, mert már országos kutatóintézetek emberei is pá­rosával foglalkoznak felderítésé­vel, anélkül hogy jelen pillana­tig zöldágra vergődtek volna. Miről is van szó? A solti Szikra Termelőszövetkezet idén először 5Q holdon vöröshagymát termesztett. Az 50 holdas tábla fele gyönyörű, holdanként 200— 220 mázsa termést adott. A má­sik 25 hold szolgáltatja a rejté­lyes esetet. Egy-egy sorról itt is 10—15 dekás hagymát szedtek, de a következő sorban már ki sem hajtott a dughagyma, vagy csak ujjnyi zöldet nevelt, másutt még gyökere sincs, hanem ere­deti állapotában, de látszólag épen, egészségesen rejtőzik a földben. A jelenség korántsem szabályos közökben, hanem sze­szélyesen mutatkozik, apróbb- nagyobb sávok, fél, egész és másfél sorok képében. A termelőszövetkezetben pár hét óta vagy tucatnyi szakem­ber fordult meg, szemléznek, fel­tételeznek cs .jegyzőkönyveznek. Abban valamennyien egyetérte­nek, hogy művelési hiba nincs. A hagyma egy táblába, azonos talajba került, egyforma ápolást, öntözést kapott. Gombabetegség vagy vírus kártétele is szinte teljesen kizárt, — bár a Nö­vényvédelmi Kutatóintézetnek az a munkatársa, aki legelőször ott járt (aki azonban közbeesett szabadsága miatt sajnálatosan elnapolta a laboratóriumi vizs­gálatot) új virus jelentkezésére gyanakszik. A termelőszövetkezet vezető­sége, de a vizsgálatot folytató szakemberek zöme is azt állítja, hogy nem másról, mint helyte­len hőkezelésről van szó, amit a dughagyma kapott. S ez a ma­gyarázat látszik a legkézenfek­vőbbnek. Annál nehezebb per­sze kideríteni, hogy annak a té­telnek a hőkezelése, amely miatt a szövetkezet ilyert szerencsétle­nül járt, hol történt, hiszen a tsz annakidején összekeverve, együtt ültette el mind. fjjabban a SZÖVÉRT szakem­bereivel is bővült a rejtélyt ku­tatók száma s a Növényvédelmi Kutatóintézet újabb mintát vitt a kérdéses hagymából. A káro­sult Szikra Tsz vezetősége és tagsága velünk együtt kíván­csian várja, hogy végre határo­zott vélemény és döntés szüles­sék a hagyma dolgában, mert a szövetkezetét ért kár elég tete­mes s egyáltalán nem csodálható módon Igen mcgcsappantotta a hagymatermesztés iránti kedvet Ha pedig a feltételezések közül a helytelen hőkezelés bizonyul igaznak a vizsgálatok után, — nagyon komoly figyelmeztetés lesz azok számára, akik hanyag­ságból rosszul végezték a mun­kát. gyan készültél fel az iskolai év*; re? — A hatodik osztályra? — Igen. Ügy látszik, erre tud felelni, mert fölugrik, szalad a táskájá­ért, hozza is oda és kezd belőle kirámolni. Gondosan becsoma­golt füzetek kerülnek elő. — Ez lesz a foci, ez a töri, ez a magyar, ez az orosz, emez az ének — így rakja elém sorba. — De szép táskád van, ezt is most kaptad? 1 — Igen. Kati néném vette. ; Azt meg kell állapítani, hogyj nem minden gyereknek van ilyen táskája. Mondom is Sanyi­nak, hogy ezért bizonyára nagy árat kér tőled Kati nővéred. Azt mondja, óvakodik is tőle, hogy egyes csúfítsa el. Mindent meg­tesz, hogy a tavalyi közepes át­lagát most jórendűre »kicsinál­ja«. Hát akkor nem is olyan ve­szélyes ez az iskola — vigaszta­lom Sanyit —, miért lóg mégis az orrod? — De amikor olyan jó a szü­net! — vágja rá minden gondol­kozás nélkül, I gaza van Varga Sanyinak. Jó a szünet nagyon. De- hát szüléink sincsenek szabad­ságon egész évben, miből él­nénk, ha nem dolgoznánk? Hogy lehetne belőlünk mérnök, orvos, szabó, vagy Bármi más mester, ha nem tanulnánk? Gyerekfej­jel nem is valami könnyű ezt teljes valójában felfogni, de ha felnövünk, nem győzzük majd magunkat dicsérni, amiért ilyen szorgalommal, ilyen kitartással láttunk munkához fiatal ko­runkban. Sanyinak is csak a kezdet lesz nehéz, aztán minden megy. Sókh zUt tízezer- e ízt endow. A Kínai Tudományos Akadé­mia expedíciója befejezte a Chinghai-tartomány sóstavainak vidékén végzett munkálatait. Körülbelül 60 tavat Vizsgáltak meg. Közülük a Cserhang-tó a legnagyobb: 1500 négyzetkilo­méter. A tó sókristálykészletei 640 millió errfber sószükségletét 10 000 esztendőre képesek bizto­sítani.-^^WV/>/Vl^WWW>/WWVlWVWV,^A^/VWl/W\/VWVlN^AA<VWVWWW>A/WW>AAAA/VA^ 14.80 Ft/kg 14.50 f» 14.80 f* 14.— #1 15.50 9* Ft db­ként Ft db­ként Sertéshizlalók figyelem! 1959. I. félévre megkezdődött a sertéshizlalási szerződések kötése ÁTVÉTELI ARAK: 106 kg-on felüli hús- és húsjellegű sertésért 126—165 kg súlyú zsír- és zsírjellegű sertésért 165 kg-on felüli zsír- és zsírjellegű sertésért 170 kg-on felüli tenyésztésbe fogott koca, kanlott sertésért 106—125 kg súlyú fajtiszta, pigméntfoltmenteS fehér hússertésért ELŐLEG (kamatmentesen) 400 Tsz-eknek 600 1958. évi lejáratra még szintén köthető sertéshizlalási szerző­dés. _ Bővebb felvilágosítást adnak é» a szerződéseket meg- " kötik a községi állatfelvásárlók. BÄCS-KISKUN MEGYEI ALLATFORGALMI VÁLLALAT A z idén az a meg­tisztelteién ért, hogy húrom hétig üdül­hettem a lengyel tenger­parton, Delegációnknak ez idő alatt lehetősége nyílt több lengyel kis­ipari szövellzezet meg­látogatására. Éltünk e sok, tapasztalatot nyújtó lehetőségekkel. Lengyel barátaink minden vonat hozásban alapos betekintést engedtek a kisipara: szövetkezetek eleiébe látogatásaink alkalmává így megállapítottuk, hogy a kisipari szövetkézé: íényegéoen azonos irányban halad a magijai szövetkezeti mozgalommal, bár az ország népes bégéhez viszonyítva, kevesebb a szövetkezeti ta­gok száma. Lengyel barátaink azonban bizako­dással néznek a jövő elé, mert kormányuk — mi­ként a mienk is — szívügyének tekinti a szövet­kezes segítését, a rnazgalqm erősítését. ^ A Stupsk-i kerületben például számos külön­böző profilú kisipari termelőszövetkezetet néz­tünk meg. A belső rend, tisztaság, a munka szer­vezettsége és nagy akaraterő jellemzi e ktsz-eket Meg kellett azonban állapítanunk, hogy gépesí­tésük igen elavult, műszaki felkészültségük elég­gé korszerűtlen. Ami új munkaeszköz van a< egyes szövetkezetekben, az a múlt érti eredmé­nyek első gyümölcse. Mindezek ellenére, hogi csak egyet említsek, a Stupsk-i Mérlegjavité Ktsz »aranykezű kisiparosai- a vagon- és hídmér­legek egész tömkelegét exportálják nyugatra, sőt a tengerentúlra is. Hasonló tapasztalatokat szereztünk a lengyel főváros szövetkezeteiben is. A fodiász ktsz-ek lejlettsége azonban minden elkévze lésünket felül­S’zéps&fyáfiO'tá&i k&fnfrin&é&k JUfUQi/floeittagi leoLL — múlta. A nagy üzlethe­lyiségek gyönyörűen berendezett, külön vá­rótermek, előcsarnokok igéjn megleptek ben- nünket. Az pedig kü- liinl érdekesség volt, hogy az egyes előcsar­nokokból, sok helyen sebészeti, sőt fogor­vosi és más orvosi rendelő is nyílt, ahol a kezelt orvosok szintén tagjai voltak a szövetkezetnek A fodrász szövetkezeteknek saját, elegánsan be­rendezett drogériájuk is van, mi több! — még pe­dikűrös is áll a vendégek rendelkezésére ezekben a szépségápolási kombinátokban­Egy másik ktsz egészen új profillal ismer­tette meg delegációnk tagjait. Varsóban, a csök­kent munkaképességűek szövetkezete diszhalte- nyésztéssel foglalkozik és az avatatlan ember nem is hinné, hogy az izgó-mozgó, szivárvány- színű halacskákból milyen jelentős valutát hozó exportot bonyolítanak le. Ez a szövetkezel jelen­leg, több mint egymillió, különböző nagyságú, színpompás kis díszhallal rendelkezik. Sokat lehetne közölni élményeinkről is, de e levélben még csak annyit: amikor hálával nyug­tázom ezt az élménydús, háromhetes lengyelor­szági üdülést, minél több szövetkezeti tagnak kí­vánom e megtisztelő szerencsét és ajándékot, -r Ütünk és az ott töltött idő erősítette az egész de­legációnak azt a meggyőződését, hogy a magyar szövetkezeti mozgatom jó úton halad. A felejt­hetetlen vendégszeretettel párosult nagyszerű pi­henés pedig erőt arl majd a további munkánkhoz Alszegi József, a KISZÖV műszaki körének elnöke széppé és kellemessé tenni. Sok- sok cím, sok-sok emlék lapul irattárcámban, most rendezge­tem őket. Nagyon szép volt ez a két hét — örökre felejthetetlen. Köszö­nöm azoknak, akik hozzájuttat lak. ígérem, nem maradok adós.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents