Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-04 / 208. szám

4. oldal Jlas&zak-e- a t&dánty&Z Szervezetük egyéves fennállá­sát a közeli napokban ünnepel­tek volna a ladánybenei kiszis- ták, de ez az ünnepség ugyan­úgy elmaradt, mint előzőleg már többször a KISZ-szcrvczet más rendezvényei. Amikor Gyurik Borbálát, a tanács fiatal alkalmazottját vá­lasztották a szervezet titkárává, kezdett felélénkülni a szervezeti munka. Néhány hónapja azon­ban jóformán nem történik sem­mi. A szervezet hanyatlása már a falusi spartakiád rendezésével kezdődött, mert többszöri ígér­getés után sem telt semmit, pe­dig sok olyan fiatal van a falu­ban, aki szeretne sportolni. A szervezet titkára nem bízik a fiatalokban és a fiatalok is vi­szonozzák ezt a bizalmatlansá­got. Ráadásul a pártszervezet is megfeledkezett róluk — egyálta­lán nem foglalkozik a párt ifjú­sági szervezetével. Maga Bánk- szky elvtárs, a párttitkár is csu­pán önbírálatot gyakorol, vala­hányszor a KISZ-szervezet be­szélgetés tárgyává válik a falu vezetői között. Az önbíráiat után azonban nem történik semmi. Ha a tanács vezetőivel beszel az ember, csak a végnélküli pa­naszkodást hallja: csokorba sze­dik, hogy milyen rosszak is a fiatalok. De mi lenne, ha egyszer azt szednék csokorba: hogyan lehetne segíteni az iskolából ki­került fiatalok nevelését és ma­gát a Kommunista Ifjúsági Szö­vetséget? — Sajnos, erre nem került még eddig sor. Pedig pél­dát vehetnének Lászlófalváról, ahol a község vezetői megfelelő módon segítik a KlSZ-szerveze- tet erkölcsileg, politikailag, még anyagilag is. Ezt javasolhatnánk az iskola igazgatójának is, hiszen a tan­testület belterületi nevelői kö­zül egyetlen egy sem jutott el addig, hogy részt venne a KISZ nevelőm unkájában. Tanulhatná­nak a belterületi tanítók Bér­ezi Gyulánktól, a Templom-dű­lői iskola tanítónőjétől, aki fiata­los szívvel és lelkesedéssel segí- íetic megalakítani a tanyai pa­rasztfiatalok szervezetét. Hogy a község minden felelős emberét számba vegyük: a föld­mű vessző vet kezet igazgatóságá­nak elnöke is csak követelni tud a fiataloktól, de soha nem se­gíti őket, bar ő maga is tagja a KISZ-szervezetnek. Nagyon jó volna már szakí­tani Ladánybencn az egyhely­ben tapogassa!, de ezt nem tud­ja elérni a járási KlSZ-bizuttság lem, bár munkatársai az utóbbi időben igen sokat tartózkodnak a községben. Ök hiába is akar­nak segíteni, addig amíg a he­lyi vezetők nem fognak össze és nincsen szándékukban a hibák kijavítása. Horváth Ignác A KISZ próbázásokról Néhány hete közismertté vált a KISZ Központi Bizottságának határozata: a leendő, sőt a volt KISZ-tagoknak is próbát kell tenniök. Zászlót kapott a Böszföri Állami Gazdaság KlSZ-szervezete Jó munkájuk elismeréséül augusztusban Tompái János, a helyi pártszervezet titkára az állami gazdaság KlSZ-alap- szervezetének ünnepélyes keretek között adta át a jutalomnak szánt zászlót. Tompái elvtárs ünnepi beszédében hangsúlyozta: a zászló kötelezi a tagságot a további lelkes munkára, fegyelemre, hű­ségre a néphez és hűségre a parthoz. A zászlót Katzenbach József KISZ-titkár vette át és ígére- tett tett, hogy a betakarítási munkákban elöl járnak, betartják a munkafegyelmet, védelmezik a társadalmi tulajdont, az if­júság példaképei lesznek. Nyáron cséplőgépnél dolgoztak — léiéit tanúinak., izé lakoznak szervezet egy-egy funkcionáriu­sát. A vezetőség elgondolása be­vált, a jólsikerült előadásokat érdeklődéssel hallgatták a. fiata­lok. A télen még gyakrabban tartanak ilyen és ehhez hasonló politikai estéket, vitákat. Terveik vannak természete­sen a fiatalok kulturális, szóra­kozási igényeinek kielégítésére is. Olvashatnak könyveket, új­ságokat, táncmulatságokat ren­deznek és megszervezik a szín­játszó csoportot. Makkai Károly levelező Lelkes társadalmi munkával, a *Sörkert« építésével kezdték a nyarat az Ágasegyházi KISZ- szervezet tagjai. A cséplés meg­kezdésével ifjúsági cséplőcsapa­tot alakítottak és kiváló ered­ményt értek cl a nehéz nyári munkában. Már augusztus 4-én befejezték a cséplést. A nyári hónapok alatt arra is gondolt az alapszervezet vezető­sége, hogy a fiatalok politikai nevelésével törődjön. Elhatároz­ták, hogy a munka befejeztével esténként felvilágosító előadások tartására kérik fel a helyi párt­ái JCeexkeméti füeudíyláíóipuz Uuzitlái Élénk a szervezeti élet a Kecs­keméti Vendéglátóipar! Vállalat kiszistái között. A fiatalok há­rom brigádot szerveztek a hulla­dékgyűjtésre; a cukrászműhely KISZ-tagjai gyűjtötték a legtöb­bet, 600 forint értékű hulladé­kot vittek a MÉH telepére. A legjobb brigádot a KISZ vezetősége vándorzászlóval, tag­jait pedig egy-egy értékes A KISZ-szervezet augusztus elején kétnapos kirándulást is rendezett a Tiszára, amelyen harminc fiatal vett részt. A ki- szisták megalakították színját­szó- és tánccsoportjukat is, ame­lyek gyakran próbálnak a válla­lat kultúrtermében. A fiatalok szórakozását asztalitenisz- és sakkmérkőzések is biztosítják, s tervezi a szervezet azt is, hogy október közepén műsoros szü­reti bált rendez. könyvvel jutalmazta. Azóta foglalkoztatja a KISZ- tagokat és azokat is, akik sze­retnének kiszesek lenni, milyen a próbarendszer, milyenek a kö­vetelmények? Elöljáróban a próbázásokról csak annyit, mindenféleképpen nelyeselni lehet a próbázasok oevezetését, mert így bebizo­nyíthatják a fiatalok a gyakor­latban is, érdemesek-e a KISZ- tagsagra, viszont a próbáit le tétele még nem jelent felvételt a KISZ-be. Az alapszervezetek vezetőségei, esetenként figyel­men kívül hagyva a tagjelölt si­keres próbázását, nem veszik fel a tagok sorai közé, ha az illető világnézetében, magatartásában kifogásolni való van. A próbarendszer kettős tago- zódasú: a Kilián György és az Ifjú Kommunista próbák. A Ki­lián György-próba feltételei töb­bek között: a KISZ szervezeti szabályzatának ismerete, általá­nos politikai ismeretek, tudni (Cell a csárdást táncolni (!), né­hány szocialista regény elolva­sása, társadalmi munkák végzé­se es Kilián György életének is­merete. Az Ifjú Kommunista próba íezt keil a volt KISZ-tagoknak .etenni) feltétele például Lenin életének ismerete, alapvető mun­kásmozgalmi és politikai isme­retek, napi politikai tájékozott­ság, mindezeken kívül különféle ízakpróbákat is kell tenni. P. J. B u i (í H emléke i m A nyáron Bujákon nyaraltam. Teljesen ismeretlen voltam ott, de két hét a'att sok barátra találtam a falusi kiszesek kö­zött és már a nyara­lásom végén úgy úgy éreztem, mint­ha már régen ott él­tem volna — kedve­sek, barátságosak voltak a bujáki fia­talok. Egy alkalommal meghívtak a KISZ- tánccsoportjuk pró­bájára. Mikor a tán­cosok megtudták, hogy kalocsai va­gyok, beszélgetni kezdtünk, elmond­ták: bár van csiszol­ni valóm táncukon, igyekeznek minél jobb eredményt el­érni. Azután megis­mertették velem a bujáki szokásokat. hagyományokat és a népviseletüket. Így telt el az idő, sok barátot szerez­tem és ma is öröm­mel gondolok visz- sza Bujákra, az er­dei szél süvöltésére, a hegyi patakok csörgedezésére és a vendégszerető bujá­ki fiatalokra. Ifj. Ludas István levelező KISZ-mozgalom VACSORÁVAL egybekötött klubdélutánt rendezett a Kecs­keméti Gépgyár KISZ-szerve zete a gyár ifjúmunkásai részé re, augusztus 30-án. NAGYSZABÁSÚ táncmula: ságot rendezett augusztus 30-, i a kecskeméti Törekvés Tsz-b;n az elmúlt héten, csütörlökö megalakult KISZ-szervezet, ah; - vá egyénileg dolgozó parasz; fiatalokat is meghívtak. EGY LABDARÜGOCSAPAi teljes felszerelését adta át < KTE sportegyesülete a varos KISZ-bizottságnak, hogy juttas sa el azoknak az alapszerveze leknek, amelyeknek szükségül van rá. A KTE kezdeményezé­sét követte a MÉK Vállalat ahonnan szintén értékes sport- íelszerelési adomány segíti majcl a KISZ sportmunkáját. A DUNAHÁTI tanyai iskolr tatarozásával és dűlőutak javi tásúval a kunbaracsi KlSZ-fiata- lók 3000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a nyáron. A SÚLYOS beteg Szélesi Mi-I hály egyholdnyi földéről aratták le a gabonát a kerekegyház!j KISZ-szervezet -önkéntes se-; gítő brigád« tagjai. 1938. szeptember 1, csütörtök Pesterzsébeten a Gubacsi hídfőnél, az új lakótelepen 800 lakás elkészült. Átadásra került itt az ország egyik legkor­szerűbb, 41 férőhelyes bölcsődéje is. Község, aíiol máig sem tűnt el a múlt öröksége Lehet változtatni a kunadaesi helyzeten Egész társadalomban nem szükséges mindent központból irányítani: miként az egészséges testben a kórokozó baktériumo­kat felfaló, körbevevő, lekötő sejtek, úgy a társadalomban is az emberek jó szándéka, becsü­letessége, munkavágya szünteti meg azoknak az apróbb, elszi­getelt bajoknak az okait, ame­lyekre esetleg a központi szer­vek nem is figyeltek fel. S az egyes ember — központtól füg­getlen vágya, munkája — alá­vettetik az egységes nagy aita* ratnak, a társadalomban jelent­kező bajok kiírtási szándékának. Elszomorító elsőség Felesleges okoskodásnak hang­zik tan ez az előbbi fejtegetés, de hogy mennyire így van, azt bizonyítja az a tapasztalat, ame­lyet a kunadaesi Kossuth Ter­melőszövetkezet alakulásán, aug. 20-an szereztünk. Tanácstagi beszámolóval egy­bekötött ünnepi beszédét mond­ta az ünnepség szónoka, a me­gyei tanácstag, s közben igen alaposan ostorozta a kunada- csiakat: -A felnőtt lakosság fe­le írástudatlan! — mondotta. — Megyénkben még nincs egy ilyen község és valószínű, hogy orszá' gos viszonylatban is egyedülálló. Pedig az uj termelőszövetkezet megalakulása azt is jelenti egy­ben, hogy a felnőtt lakosságnak is meg Kell tanulnia írni-olvas- ni. Nagyüzemi gazdálkodást enélkül teljességgel lehetetlen elképzelni is!« Nem ismertük ezt az elszomo­rító elsőséget, s néztük a pet- roleumiámpa fényében sárgálló arcokat: egy község lakossága, amelynek tele lJótí-ban, a népi demokrácia 13. esztendejében lem tud írni, olvasni! Történtek-e már kísérletek e íelyzet felszámolására? Van-e alakinek szándékában eltün- clni a régebben itt gazdálkodó laüsburg királyi család és a .orthy-rendszer át kos öröttsé- ól? Feláldozza-e valaki életé­ék akár egy hónapjai is a nc- éz feladatra, hogy megpróbul- i a kunadacsiakat bevezetni az rás, olvasás tudományába? Sok fellóduló kérdésünkre ■ajnoczi József iskolaigazatótól -értünk feleletet, aki így vála­szolt: ViSa egy helytelen nézettel — A kunadaesi tanyákon a "elszabadulás előtt mindössze rét tanító volt. Ez az akkor — mintegy 1500 főt kitevő — la­kosságnak édes-kevés volt! Ma 13 nevelő van, de az idősebb em­bereket még most sem sikerült megnyerni az írás-olvasás ta­nulásának. Tavaly ugyan kér­tünk a járási honvéd kiegészítő parancsnokságtól egy listát azok­nak a nevéről, akik nem tudnak írni olvasni, s eszerint: a köz­ség sorköteles fiataljai közül tizennyolcán voltak analfabéták* Őket csak valamilyen rendelet­tel lehetne kényszeríteni az is­kola újbóli látogatására. Szep­tembertől kezdve ugyan meg­szervezzük a szülők iskoláját, ahol a gyermeknevelési témá­kon túl írás, olvasás es számo­lási leckéket is adunk majd a szülőknek, ez azonban még nem a legteljesebb biztosíték a köz­ségi analfabétizmus megszünte­tésére. Bajnóczi elvtárs bizonyosan sokat tett már a kunadacsiak közelebbhozására a kulturális élethez. Ezt bizonyítja, hogy a lakosság minden előadás, szín­darab, filmvetítés iránt érdeklő­dik. Vitába kell azonban szán­nunk azzál a nézetével, hogy — akárcsak a katonaköteles korosz­tályban levőket is — rendelet­tel lehetne »rászoktatni« betű­vetésre. tény ugyan, hogy Baj­nóczi elvtárs és nevelőtársai számára eddig még nem sok se­gítséget adott sem a járás, sem a megye a súlyos és szokatlan gond meigszüntetésére, de bizo­nyos az Js, hogy lelkes és oda­adó munkatársaival, egy kis ügyességgel, szervezéssel minden kényszerítő eszköz nélkül is, a tél folyamán megnyithatnák a felnőttek iskoláját, — mint ahogy az megtörtént már orszá­gunk mák vidékein is. Cikkünk elején említettük: egészséges társadalomban az emberek jószándéka, becsületes­sége és munkavágya sok gon­dot és bajt megszüntet, — min­denféle központi rendelkezés nélkül is! Nos, hogy áll ez — mint mondani szokás — kun- adacsi »Viszonylatban«? Új segítő az analfabétizmus felszámolásában Bajnóczi elvtárssal beszélget­ve megismertünk egy másik kunadaesi nevelőt is: a Szegedi Pedagógiai Főiskoláról az idei nyáron kikerült Mészáros Má­riát, aki hazánk egyik legszebb városából, Szegedről jött el. Ű maga kérte, hogy ide, az «isten háta mögötti« kis faluba, a szét­szórt tanyavilágú Kunadacsra helyezzék. Mészáros Mária — s megyénkben bizonyosan van hozzá hasonló több tanító is — nem a megélhetésért, nemcsak a darab kenyérért végezte el a fő­iskolát, hanem azért, hogy tu­dásával használhasson, azt to­vább is adhassa. Egészen bizonyos: ha mind­azt a lelkesedést, javító szándé­kú törekvést, amely csupán eb­ben — az iskolából alig kikerült — kislányban ölt testet, az anal­fabétizmus elleni harc szolgála­tába állítjuk, rövid időn belül — még a tél folyamán —, ered­ményes írás-olvasási tanfolya­mot szervezhetnek Kunadacson* í—ng.—)

Next

/
Thumbnails
Contents