Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-27 / 228. szám

1958. «zefefemlTér '2?, szombat 3. oldal IGEN vagy NEM? Amit nem hittek el a faarkakötönyiek : 269 mázsa Ésíioit tőzeg csak 642 forintba kerül! | AűOe^íir.-Ätfü« f *t.:. - ..wi—J.v-—V.*.'...... . ... ... jr.... < ... i, ..... 2 Je an Eííel, a világhírű francia karikaturista — filmszínhá­zaink most vetítik a Világ teremtése című rajzfilmjét — így látja a De Gaulle-fcle népszavazást az Express című ismert hetilap hasábjain: Massu, az ejtőernyősök hírhedt vezére, mint anyakönyvvezető, nyájasan érdeklődik a menyasszony­tól (a Franciaország jelképeként ismeretes Marianne-tól) — akit különben Soustelle és Guy Mollet tart fogva: — Elfo­gadja-e De Gaulle-t férjéül cs törvényes urául... ? Az idén megyénk minden községében megszervezik a nőtanácsok szakköreit A Magyar Nők Országos Ta­kácsának Bács-Kiskun megyei bizottsága elkészítette munka­tervét a Duna—Tisza közén élő asszonyok őszi—téli foglalkozta, tására. A nőbizottság munkater­ve részletes irányelveket tartal­maz, hogy a legkülönbözőbb ér­deklődésű asszonyok hasznos időtöltését megszervezzék. Az Idén valamennyi községben mű­ködnek majd a nőbizottságok szakkörei. A szakköri foglalko­zások azonban — az előző évek gyakorlatától eltérően — hosz­szabb időtartamúak és a falusi asszonyok szükségleteinek meg­felelően általános ismereteket adnak majd. így például a gyer­meknevelés, a háztartási, a ház­táji gazdálkodás, szabás-varrás szükséges tudnivalóit egyetlen szakkör keretében elsajátíthat­ják a részvevők. A szakköri fog­lalkozások keretében sokoldalú­an és sokrétűen gondoskodnak a nők körében végzett politikai felvilágosító munkáról is. En­nek érdekében 30 tagú állandó előadógárdát szerveztek. Érdekes levelezés került a mi­nap birtokunkba. Dunai K. Ist­ván harkakötönyi lakos több fa­lubeli nevében levelet írt a Bács- Kiskun megyei Tőzegbánya Vál­lalatnak. »Vasúton szállítás ese­tén — a vállalat röplapjai sze­rint — a legkisebb vásárolt tő­zegtétel 150 mázsa lehet és 100 kilométer távolságon belül a szállítást a bánya — saját költ­ségén végzi! — Idézi a röplapot Dunai K. István, majd így foly­tatja: — Ez azt jelenti, hogy . községünkbe, amelynek a bá- ' nyától való távolsága nem ha­ladja meg a 100 kilométert, a szállítás a termelő részére díj­mentes. Emiatt kétségek merül­tek fel a termelők kőiében. Nagy az érdeklődés a tőzegtrá­gya iránt, de kételkednek a szál­lítás díjmentességében. Számol­gatták a tőzegbe kevert műtrá­gya árát, a tőzeg kitermelési költségét, s ezeket összegezve, ha valaki 200 mázsát akar ren­delni, 820 forintba kerülne a ! vasútállomásig szállítva. Ügy hiszem, ez kevesebb a tőzeg előállítási költségeinél is! Ké­rem a Bács-Kiskun megyei Tő­zegbánya Vállalatot, hogy szá­momra nyújtson felvilágosítást: igaz-e a röplapban írt alacsony ár?« A tőzegbánya még a levél ér­kezése napján válaszlevelet írt Dunai K. Istvánnak, s e válasz­levél másolatát szerkesztőségünk­nek is megküldték tájékoztatás végett. Mivel mezőgazdasági termelésünk szempontjából is fontosnak tartjuk a levelezés részletesebb ismertetését, a bányavállalat leveléből is idé­zünk, amelyhez minden kom­mentár felesleges! »Röplapunk szövege helyes — írja a vállalat. — A dúsított tő­zeget vevőink az előállítási költ­ségeknél valóban jóval olcsób­ban kapják meg. Az ország me­zőgazdasági programjában ugyanis jelentős szerepet kapott a talajerő-utánpótlás. Ez külö­nösen nagy fontosságú megyénk­ben, mert homoktalajaink na­gyon megkívánják a szervestrá­gyázást. Ezért a dúsított tőzeget, előállítási árától függetlenül, 100 kilométeres körzetben mázsán­ként 4,10 forintért bocsátjuk a termelők rendelkezésére. Mindent összevetve tehát 200 mázsa dúsított tőzeg vételára egy vagonban szállítva így ala­kul: eladási ár 820 forint, ipar­vágány használati díj egy vagon után 21 forint, s a fuvarlevél díja 1 forint. Kedves vásárlónk­nak tehát 200 mázsa dúsított tő­zeg mindössze 842 forintba ke­rül!« Befejezéséhez közeledik az Izsáki Földmfivcsszövelkezet ii,i bn- torszaküzictének építése Zakacéko-s Bács A Duna—Tisza közén régi pa­raszti hagyomány, szinte a he­lyes erkölcsi magatartás tarto­Jogi problémákban készséggel ad segítséget a Hazafias Népfront jogügyi szakbizoitsága — dr. Klapil Sándor nyilai kosain — Ez év februárjában alakult meg a Hazafias Népfront Kecs­kemét városi bizottságának jog­ügyi szakbizottsága, melynek tagjai ügyészek, bírák, jogászok. A bizottság — megalakulásakor — a társadalmi bíróságok életre- hívását és a társadalmi tulajdon védelmét tekintette fő feladatá­nak. Hogyan váltotta be ígéretét a szakbizottság, teljesítette-e a ma­gára vállalt feladatokat? — Er­ről kértünk nyilatkozatot lapunk számára dr. Klapil Sándortól, a kecskeméti járásbíróság elnöké­től, a bizottság egyik tagjától. — A Hazafias Népfront ke­retében működő jogügyi szakbi­zottság eddig 13 üzemben hívta életre a társadalmi bíróságokat. Ezek megalakulása során a tár­sadalmi tulajdon védelmének fontosságáról, a társadalmi bíró­ságok szerepéről és feladatairól tartottunk előadást a nagyobb üzemekben és vállalatoknál. Ezenkívül több előadás hangzott el a társadalmi tulajdon védel­mének fontosságáról. A bíróság és az ügyészség dolgozói 21 vál­lalatnál, a rendőrség dolgozói Pityu kéregét A Játéktól masza- tos, de különben rendes öltözetű, 4— 5 éves formájú kis­gyerek nyújtja fe­lém nyitott tenye­rét: — Bácsi, tessék edni egy nagypénzt <— mondja éneklő hangsúllyal a kis kéregető. — hűre kell a pénz? — Kiflire. — Nincs pénzed, éhes vagy, nem kapsz otthon enni? t— így kő vetik egy­mást a kérdések, majd a feleletek: — De Igen, csak úgy kell, tessék ad­ni. Makaeskodom. — Hogy hívnak. az hol dolgozik édesapád? Megmondja. F. Pityunak hívják, édesapja a vasút­nál dolgozik. Édes­anyjáról azt állítja, hogy kőházban van, »szívkórházban«. Már majdnem saj­nálom az elhagyott­nak látszó fiúcskát, amikor megszólal egy nagyobbacska gyerek, akiről ké­sőbb kiderül, hogy a bátyja: — Nem is igaz, anyu otthon van. Most már a na­gyobbat faggatom. Elárulja, hogy né­gyen vannak testvé­rek, kettő közülük már iskolás. Azt azonban egyik sem hajlandó kibeszél­ni. hogy járnak-e óvodába, de szavaik­ból kiveszem, hogy inkább nem, mint igen. S hogy Pityu hol tanulta a kére­getést és az édes­apu, meg az anyu tud-e róla, erre is csak kitérő válaszo­kat kapok. Kiderül, hogy Pi­tyunak már van is 40 fillérje, s mikor mondom neki, hogy az éppen egy kifli ára, boldogan küldi a bátyust a vasúti söntésbe kifliért. Elnézem őket. Jól­öltözött, pirospozs­gás gyerekeit, ma­guk sem tudják, hogy amit cselek­szenek, az helytelen. Vajon hát hol le­het a hiba? e= t. O. nyolc földművesszövetkezetnél, a vállalati jogászok 12 tanácsi vállalatnál, az ügyvédek pedig 14 ktsz-ben tartottak ilyen jel­legű előadást az elmúlt negyed­évben. Ezeken az előadásokon nemcsak a társadalmi tulajdon védelmével, hanem munkaügyi és fegyelmi jogszabályok ismer­tetésével is fogalkoztak jogásza­ink. Legutóbb szeptember 15-én a Bamevál-ban alakult társa­dalmi bíróság, ahol Frischmann Edgár, a megyei ügyészség ügyé­sze tartott előadást. Az eddig felsoroltakon kívül még sok kisebb élőadást is ren­dezett a jogügyi bizottság. Lajos- mizsén például a földművesszö­vetkezeti ügyvezetők tanfolya­mán, a földművesszövetkezetek kérésére, külön tartottunk egy előadást olyan jogi problémák­ról, amelyek a földművesszövet­kezeti munkával összefüggnek. — Ami pedig további tervein­ket illeti — mondotta Klapil elv­társ —- arról hadd mondjam el, hogy méltónak ígérkeznek az eddigi eredményekhez. A közel­jövőben több előadást akarunk tartani a múlt rendszer közigaz­gatása és a mostani közigazgatás közti különbségről. Újabb tár­sadalmi bíróságokat már csak nagyobb állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben ala­kítunk. Ezenkívül feladatunk­nak tartjuk a vállalatok által kiküldött bírósági népi ülnökök beszámolóit jogi és szakmai ta­pasztalatokkal segíteni. — űk ugyanis időnként kötelesek be­számolni a bíróságon szerzett tapasztalataikról vállalata'knál, illetve üzemeikben. Ha kérés­sel fordulnak hozzánk, minder alkalommal szívesen vállalko zunk jogügyi problémákkal jog lalkozó előadások megtartásán is. zéka' a takarékoskodás. 1953-ban Vaskútról, ebből a jómódú kis Bács megyei község­ből indult el a takarékoskodás országos mozgalma. »Ahány ház, annyi betétkönyv« — volt az a vaskútiak jelszava, s 1953 vé­gén itt mag minden házban őrizték az OTP betétkönyvét a sublótokban. A kormány taka­rékossági felhívása újabb lökést adott az azóta is egyre terebé­lyesebben bontakozó mozgalom­nak Bács megye területén. Je­lenleg 48 ezer takarékbetétet ke­zelnek a megyében működő ta­karékpénztári fiókintézetek — 6 ezerrel többet mint január ele­jén. Fél év alatt több mint 60 százalékkal növekedett a taka­rékba helyezett pénzkészletek összege. Baján, Kecskeméten több a takarékbetét, mint ahány ház van ezekben a városokban. Lajosmizsén, ahol a község bel­területén 1100 lakóház van, 946 betétkönyvet őriz a lakosság. Hasonlóképpen Soltvadkerten, Hartán, Garán eléri, sőt meg­haladja a takarékbetétkönyvek száma a községek belterületén élő családok számát. A megyei tanács végrehajtó bizottsága versenyt indított a megye községei, falvai között. A versenyben különböző kategó­riákba sorolják az egyes falva­kat és községeket, így például ezer háznál nagyobb, 600-tóJ 1000 házat magábanfoglaló és 600- nál kevesebb házat számláló falvak egymásközt vetélkednek s a győztesek között 135 000 fo­rint jutalmat osztanak majd ki. A jutalmat a községfejlesztésére fordíthatják. A »Takarékos fa­lu« címet az a falu kapja, ahol a belterületi házak legalább 90 százalékában van takarékbetét­könyv. A munkások, alkalmazottak* fixfizetésű értelmiségiek is hó­napról hónapra nagyobb össze­geket tudnak félretenni előre nem látható nagyobb kiadásaik­ra. A megye területén 85 kölcsö­nös segítő takarékszövetkezet működik, melyekben 6700 dol­gozó megtakarított pénzét őrzik. Ez a szám hónapról-hónapra nö­vekszik. A takarékosság hasznos az egyén számára és segítség az ál­lamnak is, mely óriási erőfeszí­téseket tesz annak érdekében, hogy minél több új létesítmény­nyel, a népgazdaság sokoldalú fejlesztésével tegye jobbá a dol­gozó nép életét. QíwiidatjuJk új szuihzeüikcl Medgyesi Mária —- Számomra az az elhatáro­zás —, hogy a debreceni Csoko­nai Színháztól Kecskemétre szer­ződtem — nem azt jelenti, hogy degen színház kötelékébe lép­tem. Kecskemét kedves ismerő­söm, hiszen 1957-ben már talál­koztunk, amikor a Marica gróf­nőben vendégszerepeltem. Ha visszagondolok Debrecen- ben eljátszott kedves szerepeim­re (Varázsfuvola: Papagena; Na­zim Hikmet: Legenda a szere­lemről: Sirin; Megperzselt lá­nyok: Nadja; Mészöly: Éva lá­nya: Hanna; Shakespeare: Té­vedések vígjátéka, stb:, stb.), iz­galommal töltenek el az új fel­adatok — elsősorban régi vá­gyam teljesülése, az Űri muri lozikája. Remélem, nem oltotok majd csalódást a kedves közönségnek,

Next

/
Thumbnails
Contents