Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-20 / 222. szám

1958. szeptember 20, szombat 3. oldal BOGNÁR ILA30S KIT TEHENE ELSŐ DIJAT KAPOTT A 100. ÉVFORDULÓJÁT ün­neplő kiállítás valóban rászol­gált a nagyarányú érdeklődésre, mert ízléses és ötletes elrende­zésben tüirözi hazánk, valamint több más ország — közöttük a Szovjetunió, a népi demokra­tikus országok stb. — mezőgaz­daságának színvonalát. KORSZERŰ GÉPEK, szemet gyönyörködtető termények lát­hatók a pavilonokban és a sza­badban, gazdaságaink legszebb állatai az istállókban, s a bemu­tató parcellákon a különböző szántóföldi növények, valamint a szőlőfajták termesztéséről nyer ízelítőt a látogató. A ki­állítás tehát nemcsak látványos, de tanulságos is a gazdálkodók és a mezőgazdasági szakembe­rek számára. Közben parádés lovasbemutatókban lehet gyö­nyörködni, s van még mozielő­A LEGTÖBBEN — több mint 300 ezren — a Szovjetunió ha­talmas pavilonját tekintették meg s a vendégkönyv bejegy­zései arról tanúskodnak, hogy a látogatókat meglepte a szocia­lizmus országa mezőgazdaságá­nak fejlettsége. AMI MEGYÉNK gazdálkodói­nak és iparának szereplését illeti, a főbejárattal szemben lé­vő pavilonban az országos első termelőszövetkezet, a Solti Szik­ra Tsz, a vízgazdálkodás terüle­tén pedig az alpári nyárigát-tár- sulat működését ábrázoló fény­képes tabló látható, az élelmi­szeripar pavilonjában a kalocsai paprikát is látni, az elárusító bódékban egy kecskeméti és négy kiskunfélegyházi kisiparos értékesíti portékáját. ÁLLATTENYÉSZTŐINK kö­zül Bognár Lajos, tassi egyéni­leg gazdálkodó négy tehenéből kettőt I. díjjal, kettőt elismerő oklevéllel tüntették ki. A tata­házi Petőfi Tsz Miska nevű bi­kája III. díjat kapott, s ugyan­csak ezt a díjat nyerte a Kis­kunfélegyházi Tangazdaság Sely­mes nevű tehene, valamint Ga­lambján Mihály, csávolyi gaz­dálkodó Zsuzsi nevű üszője. —V Hohn István felsőszentiváni gaz-ő da Cifra tehenét teljesítmény-/ díjjal tüntették ki, ugyanúgy aj Kiskunfélegyházi Tangazdaság^ Dolmány nevű tehenét is. Dehát mindezt nehéz elbe-5 szélni: látni kell! T. I. IDEQROHAM a repülőgépen Az egyik brit repülőtársaság.' gépe, amely egyébként meg-^ szakítás nélkül teszi meg az( utat Southamból Baselig, kény-( télén volt leszállni a reimsi re-/ pülőtéren. A gép 23 svájci ki­rándulót szállított haza Angliá-( ból. Egyikükön, egy 55 éves zü-/ richi utason közvetlenül az el-ő indulás után rendkívüli izgatott-! ság jelei mutatkoztak. Nekitá-( madt útitársainak és súlyos/ rendzavarással fenyegetett. Reimsben leszállították és kór-! házba küldték. Ezután a repü­lőgép folytatta útját, Még mindig az előző napi élmények hatása alatt volt Kemendi István, a bajai Vörös Fény Termelőszövet­kezet elnöke, amikor beszélgettünk vele a 10 éves évforduló ün­nepségeiről. — Reggelig mulat­tak a tagok, sajnos én nem voltam ott, mert éppen gyengélkedtem — panaszkodott. A vendégeket dia­dalkapu várta, több­százán' Vettek részt az ünnepi, beszéden. Köz­tük számos volt ter­melőszövetkezeti tag és :«gyéni paraszt. A volt: 3 szövetkezeti ta­gok, akik az ellenfor­radalom alatt kiléptek a közösből, ugyancsak csodálkozva nézeget­ték a gazdaságot és megállapították, hogy bizony amióta ők el­mentek, sokat fejlő­dött. Nem egy közü­lük hangoztatta: bánja tettét és azt, hogy ha- gyott port hinteni a szemébe. Többen úgy nyilatkoztak, hogy be­takarítás után ismét kopogtatnak a közös ajtaján. Ä malacs öregember Megható jelenet volt, amikor a két alapító tag özvegye, Kernya Jánosné és Csupó Jó- zsefné átvették a Bajai Gyapjúszövetgyár dol­gozóinak ajándékát, egy-egy gyapjutakarót. Meglátogatták ugyanis a szövetkezeti tagokat ezen a napon a bajai ipari munkások is. A gyapjuszövetgyár, va­lamint a fémipari vál­lalat dolgozói is szép számmal eljöttek. — Munkások és parasz­tok forró kézfogása pe­csételte meg a mun­kás—paraszt szövetsé­get. Az előbb említett két idős asszony még az ebéd alatt is meg­hatott volt, öreg sze­mük könnyektől ned­vesen csillogott és sza­porán mondogatták a szövetkezet elnökének: sohasem gondolták volna, hogy ilyen meg­becsülésben részesítik őket, hiszen amióta meghalt a férjük, nem jártak a közös gazda­ságban. — Mi azonban nem felejtettük el sem Ker­nya Jánost, sem Csupó Józsefet — válaszolta csendesen Kemendi István. Mindenkinek tetszett a Kiscsávolyi József Attila Általános Iskola műsora, meg a gyapju­szövetgyár kultúrcso- portjának a fellépése. Az ebéd után két zene­kar is húzta a talpalá- valót. Az egyik a gyap­júszövetgyáré volt, a másik a szövetkezeté. Mindenki elégedett volt, jól érezte magát, Frei Demeter bácsi is jól mulatott. — Meg se kottyan neki az a 74 esztendő, amely a vállait nyomja — mondják a tagok. — Rég nyugdíjba vo­nulhatott volna, hiszen már 10 éve tag. De ő egy »makacs öregem­ber«, aki azt hiszi, hogy ha elmegy a szö­vetkezetből, »nem tud megelleni a koca«. Büszke is lehet a sertésállományra a< szövetkezet, de még < jobban Frei bácsi, aki; fáradhatatlanul gon-' dozza a jószágokat. Az| ő munkájának köszön-] hető, hogy a szövetke­zet nyolc berkshíreij kocája a második dí-] jat nyerte el az Orszá­gos Mezőgazdasági Ki­állításon. Az ünnepség elmúlt, „ a dolgos hétköznapok» következnek, a szántás, » vetés, betakarítás. jT Szürkeségükön azon-] ban átcsillannak az új^ tervek, amelyek vég-S rehajtása a következő] 10 esztendő eredmé-j nyeit biztosítják. Sző-? löt, gyümölcsöst tele-3 pitének, öntözőtelepet! létesítenek, törzsállo-2 mányokat hoznak lét-g re. J Mindezek elősegítik,J hogy a közösben többi olyan »makacs öreg-J ember« legyen, minti Frei Demeter —, des még több makacs fia-/ tál —, aki magáénak] érzi a közös gazdasá-S got, hiszen úgy hozzá? nőtt, mint fához az ág.; K. S. Omsk Mátyás király koronázásának ötszázadik évfordulója alkalmá­ból emlékiinncpséget rendeztek Visegrádon. Képünkön: ki­rándulók egy csoportja Mátyás palotájánál. ■Betömésre vár egy kút Kecskeméten, a Rávágy tér szélén, a Szegedi út elején em­beremlékezet óta áll egy régi gémeskút. A jóvizű kút országos vásárok alkalmával és heti pia­cos napokon igen nagy forgal­mat bonyolított le. A városun­kon átvonuló vásárosok kedvvel pihentek itt, annál is inkább, mert a kúttal szemben jóhírű kocsma is volt. A környék la­kosai akkoriban szívesen jártak ide vízért, a legények készsége­sen felhúzták a nehéz vödröt, s nemcsak a lányok, hanem az idősek vízedényeit is megtöltöt­ték. Sok kedves ismeretség és PÁLMONOSTORAN közös 'párt és tanács vb-ülésen tár­gyalták meg a termelőszövetke- .zetek gazdasági helyzetét és fej­lesztésük lehetőségeit. Megálla- ipították: most már nem állíthat- Iják az egyénileg dolgozó parasz­tok, hogy ők többet termelnek, ímint a tsz-ek. Ez évben az egyé­T él volt, amikor egy barát­ságos arcú fiatalember friss diplomával a kezében be­lépett a Jánoshalmi Mészho­moktéglagyár irodájába. Ez az ifjú ember Németh Mihály ve­gyészmérnök volt. Egyheti is­merkedés után komoly feladat­tal bízta meg az igazgató: — dolgozza ki a színestéglagyártás technológiáját. Mondani sem kell, hogy ez a megbízatás fellelkesítette az al­kotásra kész ifjú vegyészt, s azonnal munkához látott. Ekkor még nem tudta, hogy sok prob­lémával kell megküzdenie. Egyik legnagyobb gond az volt, hogy az új eljárás ne emelje lénye- ■ gesen a tégla önköltségét. E mellett olyan festéket kellett kikutatnia, amely közömbös a mész lúgos hatásával szemben, ugyanakkor tűn a kazánban uralkodó 8 atmoszféra nyomást es a magas hőmérsékletet. Pró­bálkozott a közönséges satinó- ber-vörös festékkel. A kísérlet sikerült, csupán az volt a baj, hegy ezer téglánál az önköltség 20 forinttal megemelkedett. Ez sok, ennyit nem bír el a fogyasztó. Ennek ellenére a fő­mérnök így bíztatta az ifjú ve­gyészt: ne hagyja abba. Ered­ménye jobb. mint a miénk... ö pedig megfogadta a főmér­nöke . tanácsát Esténként » Amíg egy elképzelésből újítás lesz SZlHESTÉCrliAGY Ä.IälT'Ä.S « Jánoshalmi Mésshomoktéglagyárhan szakkönyvekbe temetkezett, ke­reste a megoldást. Egyik este egyetemi tankönyvét lapozgatva rátalált a megfelelő színező anyagra, a vörös iszapra, ami a timföldgyártás melléktermé­ke. Másnap levelet írt az or­szág három timföldgyárába, ahonnan a válasz — timföld kí­séretében — meg is érkezett. Az Ajkáról ideszállított 200 kilót — annak rendje, módja szerint — betette a keverékdobba, s fe­szült figyelemmel várta az ered­ményt. kudarc lesújtó volt. Elve­szett a festék! Mi lehet az oka? Talán a mész vette el a színét? Nem va­lószínű — adta meg rá a választ az ifjú mérnök, saját magának — hiszen' az iszap maga is tar­talmaz meszet. Megnyugtatás­képpen azért elvégezte a szük­séges laboratóriumi kísérletet. A kísérlet pedig őt igazolta. — Hogyan tovább? — kér­dezte önmagától. Egyedül töp­rengett, mert szégyelte beval­lani főmérnökének, hogy a kí­A sérlet pillanatnyilag kudarcba fúlt. Már-már az elkeseredés ke­rülgette, de aztán felülkereke­dett az a vágy, az az érzés, amelyik azt súgta neki: — ne hagyd magad. Napokig töpren­gett: vajon, miért nem színez a timföld, amikor a kezemről alig tudom lemosni? És a sok álmat­lan éjszaka után végül is rá­jött a titok nyitjára: mi lenne, ha az iszapot nem nedvesen, hanem szárított állapotban ada­golnánk a mészhez és homok­hoz?! Két hét múlva megtörtént az újabb kísérleti gyártás. Németh Mihály csak az indulásnál volt ott, s aztán elment, mert ahogy mondja, nem tudta megvárni az újabb »kudarc« végét. Szinte félt viszamenni a présházba. A kíváncsiság azonban nem hagyta nyugodni. Elindult az előbb em­lített üzemrészbe. Útközben olyan gondolatok is kavarogtak a fejében, hogyha ez a kísérlet sem sikerül, akkor abbahagyja. D e sikerült! Az első 400 tégla, amely távolléte egész életre szóló kötelék sző* vődött itt vízhordás közben. A vízvezeték, s a közkutah azóta megcsappantották az egy­kor híres gémeskút forgalmát A villamosmű, majd a TEFU építkezése folytán itt egy új ut­ca keletkezett, amelynek kellő» közepébe került a gémeskút Szinte csodával határos, hogy eddig még nem okozott közleke­dési balesetet! Közbiztonsági, valamint köz- egészségi szempontból várjuk a városi tanács intézkedését az öreg kút betömésére. öreg nyugdíjas ni parasztoknak öt és fél—hai mázsa körül volt a gabonater* mésátlaguk, ugyanakkor a Ke* leti Fény Tsz 8 mázsán felül ta* hárított be holdanként. Ez év* ben öt tsz-tag házat vett, a Béke Tsz-ben pedig több tag házat épít. * „ A KISKUNMAJSAI pártszer- ♦vezet a kisgyűlési előadók mellé ftsz-tagokat is beosztott azzal a jcéllal, hogy az egyénileg dol- Igozó parasztok a tsz-szei kap- fcsolatos kérdéseikre közvetlen a |tagoktól kapjanak választ. Meg­Í állapításuk szerint ez a módszer eredményesebbé teszi az egyé­nileg dolgozó parasztság köré­jben rendezett kisgyűléseket, me. lyeket hetenként rendszeresen tartanak a község különböző te­rületein. * A KECSKEMÉTI járási ta* nács tagjai rendszeresen csopor* tos beszélgetéseket folytatnak a Vakossággal. Sok hasznos és I megvalósítható javaslat kerül %így felszínre, melyek komoly ^mértékben elősegítik mind a ♦ Párt-, mind a tanácsi szervek tmunkáját. i * BUGAC, LÁSZLÓFALVA és ÍBallószög községekben tanács- !hozásra hívták össze a kisbérlő- [ket, ahol ismertették a párt me- • zőgázdasági politikáját, továbbá !a kishaszonbéres földekkel kap­csolatos rendeletet. * A KALOCSAI Járási Párt■* Végrehajtó Bizottság 13-án fo* gadást adott a szövetkezeti moz* galom 10 éves évfordulója aU halmából. A fogadáson részi •vettek a szövetkezeti mozgalom Iveteránjai és a járás vezetői, v alatt a présgépből kikerült — rikítóan piros színben tündök­lőit. Ekkor egy mély sóhaj sza­kadt fel szívéből s másnap, ami­kor a kazánból a kocsikon ki­húzták a téglát, csak annyit mondott: — megérte... Mondani sem kell, hogy az első 3000 darab színestéglát per­cek alatt szétkapkodták, úgy, hogy az ifjú vegyésznek csak egy maradt. No, és a számítások mit mu­tatnak? Az iszap ára elenyésző, a szállítási költséget pedig fe­dezi az, hogy az iszapnak 24 százalékos mésztartalma van, így ennyivel kevesebb meszet kell adagolni majd a keverék­hez. Tehát a színestégla semmi­vel sem lesz drágább, mint a fehér! B efejezésül-még csak any- nyit, hogy nemsokára el­érkezik az az idő, amikor me­gyénk egyes községeiben, váro­saiban színes téglákból épült házakat látunk, csíkos, kockás mintájú kerítések hívják fel a látogató figyelmét, s színes ut­cafrontok késztetik megállásra a kivácsiskodókat. S ha majd ilyet látunk — gondoljunk Né­meth Mihályra, az ifjú vegyész­mérnökre, aki éjt-nappallá téve, dolgozott azon, hogy az olcsó színestcgla gyártását kikísérle­tezze. <=> Venesz =a .

Next

/
Thumbnails
Contents