Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-16 / 193. szám
1058. !G. srnmhat 3. oldal Megjegyzés Az építőfa- és építőanyagipari szakszervezeti taggyűlések tapasztalatairól Tizenegy üzem, 140 felszólaló Az epftok megyebizottsága értékelte az alapszervezetek taggyűléseinek tapasztalatait, hogy ezek az összejövetelek miként töltik be nevelő, tömegmozgósító szerepüket, felkeltik-e a dolgozók érdeklődését a közügyeket iletően, A tagság háromnegyed része megjelent A telepített üzemekben összevontan, a magas-mélyépítő iparban pedig munkahelyenként tartották meg a taggyűléseket. Az előkészítésben az üzemi bizottságok megfelelő tevékenységet fejtettek ki, amit a 76 százalékos részvétel bizonyít. Igaz, ez a részvételi arány az előzőkhöz viszonyítva alacsonyabb. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a magas- és a mélyépítőiparban dolgozók egy része aratási szabadságon van. Néhány helyen pedig az üb-elnökök gyakorlatlansága következtében napfényre kerültek az előkészítés gyermekbetegségei. Ez azonban nem volt hatással a gyűlések élénkségére. Aki nem irtja a kártevőket önszántából — irtja az a büntetési után termelése elleni vétségek csorbát ütnek a dolgozó parasztság hírén-nevén, s ezt ki kell köszörülni úgy, hogy még eredményesebben védekezünk a káros rovarok ellen. Aki ezt nem teszi meg önszántából — az, ime, megteszi majd a — büntetés után! Pankovits József A beszámolókat általában az aktivitás jellemezte. Tizenegy üzemben 140 dolgozó fejtette ki véleményét a termelésről és a szakszervezeti munkáról, A bírálókészség és a bátor állásfoglalás jellemezte a felszólalásokat. Több üzemben méltatlankodtak a dolgozók a szervezetlenség, a hiányos műszaki előkészítés miatt. Követelték a munkaverseny megindítását, annak értékelését, a nyilvánosságot, a kitüntetések és jutalmazások odaítélésének jogát. Az idősebb munkásoknak nem tetszett a munkafegyelem megsértőivel szemben tanúsított elnéző magatartás és ezt szóvá is tették. Többen azt is kifogásolták, hogy a munkaruha kihordási ideje hosszú. Több kétágyas szo- oára is szükség volna az üdülőkben, hogy a munkás a feleségével üdülhessen. Megkérdezték, meddig halogatják az illetékesek a műszaki és fizikai dolgozók továbbképzését, miért nem dolgoznak egyes helyeken az üzemi bizottságok tagjai stbí A felmerült kérdésekre a megyebizottság küldöttei és az üzemi bizottsági elnökök válaszoltak. Azokat a panaszokat, amelyek jogosak voltak, továbbították az illetékesekhez. Hogyan tovább? A megyebizottságnak az a véleménye, hogy az elnökség határozatának végrehajtását az alábbiak akadályozzák; néhány helyen a beszámoló rohammun« kában készült, s az ü. b. vezetőségének nem volt módja alapos tanulmányozásra. A tagság közül kevesen kérnek tájékoztatást a pénzgazdálkodásról, éppen ezért szórványos az ilyenfajta ellenőrzés is. Nem tudni, mi okból, a kommunisták, párttitkár elvtársak nem vesznek részt aktívan a vitában. Ezenkívül szomorú, de egyetlen helyen sem tartottak üb-ülést, ahol értékelték volna a taggyűlések tapasztalatait és az ebből eredő feladatokat. A hibák kiküszöbölésére olyan határozatok születtek, amelyeknek végrehajtásával sokrétűbbek, érdekesebbek lesznek «.a szakszervezeti taggyűlések. V. K HAT TÖMÖTT ÜVEG Elmegyek én Gábor Mihály néhoz, s megtudakolom, miképp volt az a hat üvegtörés, ami miatt azt mondták nekem: most ne írjak róla, inkább később ... Ez a megjegyzés már csak azért is elgondolkoztatott, mert olyan munkásasszonynak ismerem Gábornét, akinek keze alatt ég a munka, s olyan versenyszakasz még nem volt, hogy az ü és brigádjának neve ne szerepelt volna az első között. Ilyesfajta gondolatokkal telve léptem be a Kecskeméti Konzervgyár Il-es telepének egyik raktárába. Itt találtam pezsgő munkában az előbb említett brigádot. ötkilós, dinnyével telt üvegeket emeltek ki az aluminium ládából, s rakták egymásra, ahogy itt mondják: stószol- ták. Beszédbe elegyedtünk. Megtudtam, hogy tegnap 3350 üveget láttak el címkével, ezért a négytagú brigád mindegyik tagja 52 forintot kapott. Kocsis Ilona szerint ma is 300-nál több ötkilós üveget raknak egymásra, s ezért többet kapnak, mint a tegnapi címkézésért. Kivángsian kérdeztem: honnan tudja mindezt? — Kiszámítottam — hangzott a válasz. Közben új sort kezdtek. Gáborné bemérte az oldalakat. Az egyik brigádtag rakta az első sort, a másik olajos ruhával törölte az üvegek záró fémkarikáit, a harmadik pedig hordta a terem elé az üres aluminium- iádákat. Eközben sok mindéről szó esett, míg végül is az üvegtörésre terelődött a szó. Ebben is a brigád tagjai voltak a kezdeményezők. — Ma egy sem volt — kezdte a brigádvezető, Láthatás a JluUaiizem&ei* 4 Bajai Ruhaüzem — a je- lenleginél jóval nagyobb lépületbe — a volt műszaki laktanya helyiségeibe költözik át. Az üzem áttelepítése már meg is ^kezdődött. Előbb az irodák foglalják el helyeiket, de hamarosan a szalagok dolgozói is új, tágas, világos munkahelyeken készíthetik gyártmányaikat. 1 Érthető, hogy ilyen körülmények között az üzemben most az átköltözés a leggyakoribb beszédtéma. A párt közbenjárásával sikerült az új helyiseget megszerezni — mondják. Legtöbben annak örülnek, hogy végié lesz fürdő, öltöző és ventillátorokkal is ellátják a munkatermeket. Mások azt számitgatják, hogy az új épületben még legalább hat szalaggal — mintegy 150—160 fővel — lehetne növelni a dolgozók létszámát. Egyelőre a régi munkahelyeken folyik a termelés. Az elköltözés nem okozhat kiesést. Három ing-szalag egy L-alakú teremben van még összezsúfolva. Severacz Mihály, az egyik ingszalag vezetője kalauzol bennünket. Végigmegyünk az asztalok mellett. A villanyvarrógépek tompa berregéssel tolják a puplin inganyagot. A szalag egyik végén még apró ruh»A SZABÁLYSÉRTÉSI HÍVA TÁL naplójában olvastam a következőt: »Kétszáz forintra bírságolta i Kecskeméti Városi Tanács szabálysértési előadója ifj. Kovác: Péter Kecskemét, Belső-Nyír 131 szám alatti lakost, mert elmulasztotta az amerikai burgonyabogár elleni kötelező védekezést.-“ NEM MINDENNAPI ESET ez hiszen a magyar dolgozó paraszt mindig híres volt a jó termésért végzett gondos, áldozatos munkájáért. Kovács Pétét hanyagságából nemcsak saját négyszáz négyszögöl burgonyaföldjén keletkezett kár — a búr. gonyabogár repülni is tud —, hanem a földjével szomszédos területeken is megfertőzte a terményeket, jóllehet a szomszédos földek tulajdonosai végrehajtották a kötelező védekezést! VOLT A SZABÁLYSÉRTÉSI biztos naplójában más bejegyzés is: áttelelt kukoricamoly hernyóival fertőzött tavalyi tengeriszárat nem semmisített meg Mi- zere Mihály kecskeméti, Simon Pál és Antal István belső-balló- szögi lakos, s ezért 500-250, illetve 300 forintra büntették őket. A kukoricamoly ellen való védekezésre — bár veszélye nem kisebb, mint a burgonyabogáré •— nem folyt ugyan szervezett propaganda, de ez természetesen nem mentség, hogy többen meg-i feledkezzenek róla. Éppen ezért csak helyeselni tudjuk a szabálysértési hivatal szigorú intéz-1 kedését! { E szabálysértésnek nevezett,, •— mezőgazdaságunk eredményes — Tizenkét iskolaajtó festését végezte el társadalmi munkában Tarl Péter, a csikériai Központi iskola igazgatója négy' pedagógustársával, — három nap alatt« darabokat illesztenek a tű alá, a másik végén már az ellenőrzött, kész ingeket vasalják, csomagolják. Egy-egy szalag 400—450 férfiinget készít műszakonként. ¥ lőbb Tóth Erzsébet gom■*^bozóval, Fekete Margittal, valamint Tarjánnéval, azután pedig Kubatov Árpádné szalagvezetővel beszélgetünk. Kuba- tovné tagjelölt. Elmondja, hogy az üzem fennállása óta itt dolgozik és hat éve szalagvezető. 1952-ben lett tagja az MDP-nek, de az ellenforradalmi lázadás leverését követő hónapokban nem kérte átigazolását. Azt mondja, hogy kisgyermeke gondozása nagyon lekötötte idejét. Később azonban rájött, hogy helytelen volt emiatt a párt tagjai közül kimaradnia, — hiszen szívével, gondolataival a párthoz nőtt, cselekedeteivel a párt célkitűzéseit szolgálta. Visszavágyott a kommunisták közösségébe, amely erőt, bátorítást nyújt a kommunistáknak és a nép ügyéért végzendő odaadó munkára neveli őket. Ezért kérte a tagjelöltek sorába való felvételét. A tagjelölt igazolványát az elmúlt napokban kapta meg, de pártmegbizatása még nincs. Reméli, hogy hamarosan az* i« meehas7ÍHt vele- Munka* jával szeretné kiérdemelni, hogy a tagjelöltségi idő letelte után méltó legyen a párttagságra. Ezután termelési kérdésekről beszélgettünk. Az üzem dolgozói az elmúlt évben kétheti keresetnek megfelelő nyereségrészesedést, azonkívül ezer forintos ruhavásárlási utalványt kaptak. Ezt az idén is szeretnék elérni. Terveiket eddig teljesítették. Különösen nagy gondot fordítanak a minőségre és az anyagtakarékosságra. A cérna- megtakarítást külön is jutalma- zák. Két hónappal ezelőtt 20 forintot, most pedig 24 forintot kaptak személyenként a cérna megtakarításáért. A versenytáblán nemcsak az elért teljesítmények százalékát, hanem a minőséget, a visszavetett, helyben kijavítható anyag mennyiségét és az -esetleges késéseket is nyilvántartják. ¥ átogatásunk során szorgal- más, igyekvő embereket ismertünk meg, s azzal búcsúztunk tőlük, hogy néhány hét múlva az új munkahelyen keressük fel őket, hogy olvasóinkat tájékoztatni tudjuk új munka- körülményeikről, újabb eredményeikről is, Nagy Józsel — Tegnap se — egészíti ki az előbbit az üvegek tetején szorgoskodó Kocsis Ilona. — No és mikor volt az a hat üvegtörés? — vetem köbe a szók Egy pillanatig csend támadj Egymásra néznek a brigádtagokj Gábor Mihályné szólásra nyitja a száját, de a csoportvezetője megelőzi. — Nem úgy van az egészen — kezdi. — Két brigád dolgozott a stósznál. Nehéz megállapítani, melyik a hibás — szólt határozottan. Ezután az ügyességről váltogatjuk a szót. Gábor Mihályné csak akkor szólal meg, amikor a csoportvezető azt mondja: — Sztanáné többet ad a minőségre, mint maguk .., Az ötliteres üveget nya- láboló, ügyeskezű asszony egy pillanatra megáll. Ránéz csoportvezetőjére. Arcáról leolvasom, hogy elevenjét érintette ez a kijelentés. Sőt, mi több, bizonyos fokú féltékenységet vélek > kiolvasni választ adó szavaiból: X — Mi is teljesítünk annyit, ( mint ők ... c A csoportvezető egyetértőleg bólint, de nem enged véleményéből. Már azt hiszem, hogy ez a téma is befejeződött, amikor a brigádvezető az eddigitől eltérően szokatlanul élénken uj mondókájába kezd. Sérelmesnek tartja, hogy legutóbb azzal húzták ki a nevét a jutalmazottak közül: ha jól dolgozik is valaki, nem célszerű, ha egymás után jutalmat kap. Furcsállotta a választ, mégjobban ezt az új »módszert«, mei t úgy tudja, hogy csak az átlagon felüli munkát szokták díjazni. Ezenkívül egy másik tövis is szúrja: neve a versenylistán mindig az elsők között szerepel, s három év óta mégis csak a sztahanovista oklevélig jutott el. Ügy érzi, a kiváló címet is kiérdemelte mór. Nem mond alaptalan dolgokat Gábor Mihályné, mert az a véleménysorozat, amelyet egy csokorba gyűjtöttem össze, így jellemzi őt és brigádját: gyorsan dolgoznak, ügyeskezüek, becsületesek. Legutóbb is 9560 üvegből csak kettőt törlek össze. * A gyártól a szerkesztőségig tartó úton gondolkodtam az ügyről, s főleg a tanulságáról. Ez késztetett e cikk megírására is. Vcncsz Qht £élj, up. UH. le. kiLtyci "öLiza. 'föiitaJ »GRÖF TISZA ISTVÁN UTCA.« Először azt gondolom, hogy az augusztusi verőfény káprázatot játszik velem, nem akarok hinni a szememnek. Be is hunyom pillanatra, de kinyithatom százszor: a zománctábla fekete betűi szinte hivalkodó csúfolódással csak azt hirdetik, hogy Fülöpszálláson utca viseli az első világháború előtti és alatti reakció vezéralakjának a nevét. A nagy sarokház egyik oldalán díszeleg a tábla, akkor ütköztem belé, amikor a Kossuth Tsz irodája felé ballagtam. S hogy a meglepetésem még teljesebb legyen, ugyanazon a házon, de a másik oldalán, két zománctábla adta tudtomul, hogy annak az utcának »Bethlen-út«, meg »Ady Endre-út is a neve. Egyszóval: lehet válogatni, kinek hogy’ tetszik. Vagyis: akinek szimpatikusabb a Bethlen, az úgy hívja azt az utcát, aki pedig Ady Endréért rajong, az az ö nevén nevezi. Aki kiszegezte a táblákat, minden bizonnyal az előbbivel rokonszenvez, mert Ady Endre neve került alulra. No, dehát melyik Bethlen-röl lehet szó, mert akad néhány a történelmünkben. Bethlen Gábor haladó erdélyi fejedelemről, Bethlen Miklós íróról-e, vagy gróf Bethlen Istvánról? —, akinek a neve bizonyára nem egyszer és nem dicséröen fordult meg a húszas-harmincas években a fülöpszállásiak száján sem, s a szemináriumokon is valószínűen elhangzik most is, ha például a hírhedt Bethlen—Payer paktumot emlegetik. Mondom, ennél a névnél dilemmában van a járókelő; de ha egy jó arasszal odább, a ház másik sarkára tekint, s ott látja a »gróf Tisza lstván«-t, kétsége eloszlik, mert ha ez a név virulhat még Fülöpszálláson, miért ne — ha bár rangrejtve — a gróf Bethlen Istváné is? Szegény Ady Endre viszont, ott a táblán, mit szól ehhez? Mármint a gróf Tisza Istvánhoz? Akiről oly maró szatírával nem egy versében emlékezett meg a tizes évek táján. Most tőszomszédságába, egy-kegyeletkalap alá került vele — a fiilöpszállási tanács jóvoltából, a dolgozó nép uralmának immár tizennegyedik esztendejében, a proletárdiktatúra idején. »Megállj, megállj, te kutya Tüza Pista« — énekelték az első világháború alatt országszerte, a dalt viszont a fülöpszállásiak 1958-as érvénnyel így költötték tovább: ne félj, ne félj, emlékednek nem lesz semmi bántódása, mert utcát nevezünk el rólad. Persze, ellenvethetik, hogy a Bethlen utat — nagyon helyesen — Ady Endréről keresztelték át, csakhát, hm, hm,... bizony, elfeledték ellenőrizni, hogy a község »dekorációs« megbízottja levette-e a régi táblát, miután az újat felszögezte a falra, — hogy viszont a Tisza Istvánra mit mondhatnának, nem tudom, mert névnek se föléje, se alája nem helyeztek semmit. Mi viszont azt mondjuk: sürgősen tüntessék el azt a nevet, mert ha viselője negyven évvel ezelőtt sem érdemelt jobb jelzőt a »kutyánál«, ezt az azóta eltelt négy évtized sem szépítette »szalonnává«. Hogy miért? Tanulmányozzák a fülöpszállásiak jobban a történelmet, majd megtudják! (tarján)
