Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-02 / 181. szám
i. 1958. augusztus 2. szombat MA MÁR EREDMÉNYEKRŐL IS BESZÉLHETNEK tyy, wzim a kuUuiáUs síknek útíán Eltelt egy esztendő, amióta a Bajai Ruhaüzemben jártam. Amikor érdeklődtem Pólyák Ilona üb-clnöknőtől, az üzem akkori kulturális élete iránt, bizony szomorú kép tárult elém Mondhatnék, azidőtájt nem volt itt semmiféle kulturális megmozdulás. Igen ám, de ma már fejlődésről lehet beszámolni s eredményeket tudhatnak a hátuk megett. Néhány nappal ezelőtt ellátogattam a Bajai Ruhaüzembe. Kiváncsi voltam, vajon születelt-e eredmény legutóbbi ittlétem óta. Pólyák elvtársnő örömmel újságolta: — Emlékszem, amikor egy évvel ezelőtt itt járt az elvtárs, s harapófogóval kellett kihúznia belőlem a szót, hogy valamit tudjak mondani az üzem kulturális életéről, hiszen abban az időben csak vegetáltunk. Elképzeléseinkről adtam számot s ma már eredményeinkről is beszélgethetünk. — Melyek azok az eredmények? — Ez év márciusában megalakult üzemünkben az énekkar. Huszonnyolc önként jelentkező asszony ajkáról csendül az ének. Gyukity Márk pedagógus türelmes, irányító munkája már megmutatkozott a bajai járási ifjúsági seregszemlén is, amikor közölték velünk, hogy üzemi énekkarunk a legjobbak között szerepelt. A megalakulás óta hetente két alkalommal rendszeresen próbálnak s ami öröm számunkra, a városi pedagógus asszonyok közül is hárman jelentkeztek énekkarunkba. A pedagógusok sokat segítenek a munkásnőknek és ez érezteti hatását az egész kórus munkájában. Jelenleg népdalokat, munkásindulókat tanúinak s a későbbiek során megismerkednek a klasszikus művekkel is. Most van alakulóban a vegyes kar. Az idén ötven ipari tanulót kaptunk üzemünkbe, ezek közül körülbelül húszra számítunk, akik reszt vesznek az énekkarban. Örölük, hogy kezdeményezésünk sikerrel járt. Baján mi vagyunk az első üzemi énekkar. A szakszervezet nyolcezer forintot biztosított a kórus számára. Ebből a pénzből az énekkar tagjai elkészítették a díszes -egyenruhát-«. A szoknya közép, kék kínai brokátból van, a fehér puplin blúzt mezőségi motívumokkal hímezték. Ezenkívül fejlett népitánc- és színjátszó kultúrával is büszkéi, kedik az üzem. Az elmúlt évben kulturális rendezvényeiken több alkalommal játszottak egyfelvo- násos színdarabokat és a táncSZÉP CIPŐK... Melyik a csinosabb * -Lendület-« Ktsz exportra gyártott cipőiből? A csau- fehér betétes papucs vagy a fekete •niiop-lakk körömcipő? A döntést bízzuk az augol, svéd, szovjet, belga, lengyel, cseh és a nemet asszonyokra, mert 1958-ban százezer pár szé- lábbelit rendeltek az «.tiartl áruházak a-% magyar szövetkezettől. csoport is sokat fejlődött, mióta Hegedűs Károly kecskeméti tánctanár tanítja őket. Ezek után az üzemi könyvtár munkájára terelődött a szó. A szakszervezet 1957-ben nyolcezer forintot, 1958-ban 4500 forintot biztosított új könyvek vásárlására. Vettek szépirodalmi, ifjúsági, ismeretterjesztő és mesekönyveket. — Ami a mesekönyveket illeti — mondta Pólyák elvtársnő — érdekes dolgokat tapasztaltunk. A mamák gyakran megfordulnak a könyvtárban és szép számú mesekönyvet visznek haza gyermekeik számára. Azelőtt egyesek közülük nem olvastak: most egy szép napon maguknak is kértek könyveket. Mit eredményezett a könyvtár új könyvekkel való bővítése. Azt, hogy a mesekönyvek segítségével a mamákat is rászoktattuk az olvasásra. Az üzemben 700 ember dolgozik s a munkások 20 százaléka rendszeres olvasója a köny- tárnak. llj épületbe költözött a Bajai Ruhaüzem. Most folynak az átalakítások. Ez év végére elkészülnek vele és 1959 januárjában megkezdi működését a műszaki kör. A bajai pedagógus pártszervezet vezetőségével megállapodtak abba, hogy a bajai pedagógusok jövőre ismeretterjesztő előadásokat tartanak a munkásoknak. Alig telt el egy esztendő, legutóbbi ittjártam óta, máris ilyen számottevő eredményekkel büszkélkedhet a Bajai Ruhaüzem. c— Bieliczky Sándor Jelenet a Karlovy Varyban nagy sikerrel bemutatott »Csendes Don« című filmből. Akszinja — Elena Bisztrickaja; Grigor — Pjotr Glebov. ÖOOOOOOOOOOOOOO-OOOOOOO-OOO cáz íítLizín dúlta hál izámó kbmi Dunavecsén is akadnak jó- páran, akik kételkednek abban, hogy napról napra emelkedik az életszínvonal. Közismert dolog, hogy a község lakossága egyre több kenyeret, húst, sört és egyéb élelmiszert fogyaszt, többen vesznek motorkerékpárt, kerékpárt. A múlt emlékei közé tartoznak már a falba rakott vályog vagy tégla »sparherdek«, helyükbe szép mintás, zománcos tűzhelyek kerültek. Eltűntek a paraszt házakból a régi bútordarabok is, a kanapék, a rozoga ágyak, ma már mind a szobákban, mind a konyhákban új bútordarabok vannak. Hogy ne beszéljünk másról, a községben már kct darab televíziós berendezés működik. Lehetne még sorolni tovább, nagyon hosszan azokat a változásokat, amelyek az utolsó években történtek, de a hitetlenke- dőknek bizonyításul szolgáljon két példa. A pontos számítások szerint a felszabadulás előtti években Dunavecse község boltegységei egy év alatt nem értek el — a pengő értékét átszámítva forintra — 6 milliós forgalmat. Ebből a hatmillió forintból legnagyobbrészt a nagy- birtokosok: Milkó Pál, Bauei László, Bauer Miksa és hasonszőrű társai vásároltak. Ma Dunavecse — nem értve bele i magánkereskedelmet — kereskedelmi forgalma egy év alatt eléri, sőt meghaladja a 20 000 000 forintot. Ez bizonyítja: a községben laké parasztoknak, alkalmazottaknak, iparosoknak igenis emelkedett az életszínvonala. A dunavecsei textilbolt 1957 év első felében 1 497 281 forintot, ezzel szemben 1958. első felében már 1 678 832 forintot forgalmazott. A műszaki boltban is hasonló a helyzet: míg az elmúlt év első felében 843 610 forint volt a forgalom, addig 1958. első felében 976 913 forint értékű árut adtak el. A számok bizonyára Dunavecsén sok kételkedő embert meggyőzhetnek arról, hogy napról napra fejlődik s emelkedik a község dolgozó népének élet- színvonala. Dér László levelező Ragyogó kilátások Fulgencio Batista kubai diktátor háromhónapi kéjutazásra készül Európába. Ütjának előkészítésére, előőrsként, 15 éves Jorge fiát küldte a Riviérára, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket és lefoglalja a megfelelő szállodai lakrészt. A 15 éves ifjú olyan pazarló módon és nagyarányban fogyasztja az italt, a hölgyeket és egyéb földi jókat, hogy az érdekeltek máris a legnagyobb várakozásokkal tekintenek az apa érkezése elé. Ha ilyen a fiú, mi mindent lehet még várni egy felnőtt diktátortól? Több felelősséget! Az elmúlt napokban meglátogattam a tassi Alkotmány Termelőszövetkezetet. Ottjártam- kor kissé furcsa tapasztalatra tettem szert, amit az alábbiakban kívánok elmondani. A termelőszövetkezet marha- állományából az egyik tehén nem tudott megelleni, amiért a községi állatorvos sürgős orvosi beavatkozását kérték. Az ugyan kiszállt a helyszínre, de a tehén mégis a vágóhídra került. A hentes, aki látta, hogy a termelőszövetkezetnek ebből a kényszervágásból kára származik, vontatottan kezdett a munkához. A tehenet mégis sikerült megmenteni. Közbenjárásomra visz- szavezették az istállóba. Ezután megkerestem az állatorvost, aki lelkiismeretfurdalás nélkül — elzárkózva a segítségnyújtástól — a háza kertjének rendezésén tevékenykedett. Rábeszélésemre nagy nehezen kijött a tsz-be, ahol megkezdődött a mentési munka. A borjú, sajnos, elpusztult, de a tsz-nek megmaradt egy jól tejelő, 8000 forintos tehene. Pártunk és a forradalmi munkás-paraszt kormány célkitűzése: mezőgazdaságunk fokozatos megerősítése, felvirágoztatása. Ez az állatállomány fejlesztése nélkül nem oldható meg. Ezért arra kérem az illetékeseket, hogy fokozottabb ellenőrzést gyakoroljanak a községi állatorvosokkal szemben és ha szükség van rá, alkalmazzanak fele- Iősségrevonást is. Huszár József szövetkezetpolitikai felügyelő. Oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo Szemesnek nem áll a világ Szemes János kiskunmajsai lakos valutarejtegetésért már ült három évet. Később bőrfelvásárlási engedélyt szerezve Szemes egy év alatt az üzérek nagy hadát építette ki az egész országban. Ebben segédkezett fivére. Szemes József is. Budapesten nyersbőrkikészítő üzemet létesítettek és 1957. januárjától letartóztatásukig 3000 borjúbőrt készítettek ki és adtak eb A bűnöző banda többi tagjai földbirtokosok, nyilasok és nagykereskedők. Most mintegy 56-an rövidesen bíróság elé kerülnek. Szinte naponta érkeznek a fóti állomásra olyan utasok, akik egy-egy vidék, város, község asszonyainak üdvözletét és ajándékait viszik a fóti Gyermekvárosba. — A Gyermekváros — úgy mondhatnánk, az egész ország asszonyainak, ifjúsági szervezeteinek közös ajándékaként került a gondozásra szoruló gyermekek birtokába. Egy ilyen küldöttség — három asszony — utazásáról számol be egy minap szerkesztőségünkbe érkezett kedves levél is. Szikora Jenőné — régi levelezőnk — a Bácsalmási Gépállomás nőtanácsának küldöttségében vett részt egy utazáson, amely a bácsalmási asszonyok szíves ajándékait vitte el Fótra. A csupaszív, meleg hangú levélből idézünk. — A portásnő fogadott bennünket, mert korán reggel érkeztünk, s amíg érkezésünkről jelentést tett, igyekeztünk körülnézni. Szép virágos- kertet láttunk kis halastóval és szökőkútfiedoés üüldefésben tál, a medencében aranyhalak úszkáltak. Közben egy kislányokkal telt autóbusz érkezett a kapu elé. Harsány mozgalmi dalok szálltak a korareggeli szélben. Űjabb negyedóra múlva még egy autóbusz kanyarodott be a kapun, fiúkkal. Ezek is vidáman daloltak. A gondnoknő világosított fel bennünket, hogy a gyerekek most tértek vissza a Balatonról. A kis sátortábor lakóinak igen jó az étvágya. Bekalauzolt bennünket a fogadószobába. Mindenütt rend, tisztaság, virágok, a falak mentén szekrényekben játékok, porcellán díszek, az üzemek dolgozóinak kedves ajándékai. Barna igazgató szívélyesen fogadott bennünket, mintha régi ismerősök lettünk volna. Bizonyára ismerős is neki az a sok-sok száz asszony, aki ki- sebb-nagyobb csapatokban, szinte naponta el-ellátogat a Gyermekvárosba. Ismerős a szív, a szeretet, amely ajándékaikból árad, akár Zalából, akár Sopronból, Békésből, vagy éppen Bács megyéből jöttek is. Gyorsan átadtuk a nőtanács üdvözletét és ajándékait. — Nagy örömmel fogadták a paplanokat,. a csokoládét és az apróbb ajándéktárgyakat, amelyeket hoztunk. Az igazgató elvtárs felajánlotta, hogy végigkalauzol bennünket a gyermekek otthonán. Éppen akkor volt az ébresztő. A fiúk hálószobájában vígan takarítottak és hangos «jó reggelt !«- tel köszöntöttek bennünket. — A lányok fényképekkel, kézimunkákkal díszített hálószobáján áthaladva nem álltuk meg, hogy magunkhoz ne vonjunk egy-egy gyereket, meg ne csókoljuk őket. Aztán lementünk az ebédlőbe, csillogó tisztaság és fegyelem fogadott itt is. Az igazgató elvtars elmesélte, hogy a Gyermekváros 65 holdon fekszik, a felszerelés, az épületek már a legfontosabb igényeket is kielégítik, de azért még most is folynak az építkezések. Varroda készül a lányoknak, különböző műhelyek a fiúknak. Szakmát tanul itt minden gyermek. Búcsúzóul a park fái közül mégegyszer visszapillantottunk a barátságos épületekre, a tündén halastóra, amelynek a felszínét csak az ugrándozó halak vízgyűrűi borzolták fel. Eddig a levél, a beszámoló, a kedves utazásról. Nem lennénk azonban hívek levélírónk szándékához, ha búcsúzóul ide nem írnánk azt a pársoros felhívást, amelyet a bácsalmási asszonyok szívbéli szeretete diktált Szikora Jeinőné- nek: Kedves asszonytársak! Megkérünk mind nyájotokat, hogy harcoljunk az árva gyermekekért, gyermekeink boldogságáért, a békéért!
