Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-14 / 191. szám

1958, augusztus 14, csütörtök 3. oldat Aki nem cserélne az elnökkel — Van nálunk olyan tag is, akinek májusban kétszázkilenc- ven volt a munkaegysége — új­ságolja. érdeklődésemre Loson- czy Mihály, a fülöpszállási Vö­rös Csillag Tsz elnöke. Hitetlenkedve nézek rá. Aztán előveszi az illető munkaegység- könyvét, s kiderül, hogy — té­vedett. Nem sokat, csak 5 egész és 41 századot, mert akiről szó van, Marton György, ez év má­jusában 295,41 egységnyi mun­kát végzett. Valószínű, most már az olva­só, s főleg a tsz-tagok is két­kedve tartják kezükben az új­ságot, gondolják: füllentés, me­se, tsz-propaganda az egész. Sietek hát előrebocsátani, hogy Marton György nem más, mint a szövetkezet juhásza, s a májusi »csúcshónapon«, vala­mint a 143 munkaegységes már­ciuson kívül a többi hónapban neki sem írtak többet 27—54-nél, — de azért összesen már 677,80 munkaegység után tartaná a zsákot, meg a bukszá­ját, ha most, nempedig novem­berben lenne az osztás. Addig azonban megközelíti a ..; —, no de ne legyünk jósok, az ő dolga, hogy mennyivel tetézi meg ed­digi eredményét. Az embert, anyagias lévén, persze birizgálja, hogy hát a juhász mesterség ennyire jöve­delmező? Igen, annak, aki ért hozzá. Marton Györgyöt pedig nem győzik dicsérni. Tavaly ősszel lépett a tsz-be, aztán az ő, meg a felesége és a 15 esztendős Etel­ka leánya gondozása mellett gyönyörűen átteleltek a juhok, se sántaság, se rüh nem ütötte fel közöttük a fejét. Az elletés is százszázalékos volt, úgyhogy a 262 anyajuhon kívül most 250 idei báránnyal gazdagabb a tsz. Ekkor — márciusban — »ugrott meg« munkaegységeivel a juhász, aztán a választott bá­rányok átadásakor és a 10,46 mázsa gyapjú lenyírásakor »ál­lította fel« a rekordot.A nyírási atlag különben 4,10, míg tavaly — ö nélküle — 3,90 kilogramm volt, amiben ugyan az idén az is közrejátszott, hogy a tsz gondoskodott megfelelő mennyi­ségű takarmányról. Szeretném látni ezt az em­bert, s éppen tudakolom, hogy miképpen juthatnák ki a köz­ségtől két kilométernyire eső hodályhoz, amikor mintegy vég­szóra — talán megérezte, hogy felőle informálódom — belép az irodába. Daczi Anti bácsiért, az állatgondozók 69 esztendős fel­ügyelőjéért jött: menjen ki, se­gítsen keresni a nyájnak me­zőt. Zömök, barna férfi, negyven­éves forma; kunkaiap a fején, s nincs szó, amit mosolygás nél­kül ejtene ki, Hármasban nyomjuk aztán a pedált (ezúton kérek bocsánatot attól a tsz-tagtól, akinek a bi­ciklijét számomra egy órácská­ra »meglovasitottuk« az iroda elől),' s útközben sok mindent megtudok Marton Györgytől magamagáról. Öt évig volt ha­difogságban a Szovjetunióban (hej, csak a honvágy kínozta, különben ott érezte magát életé­ben először megbecsült ember­nek, meg azóta itthon), 1948-ban jött haza. És úgy beszél a szö­vetkezeti mozgalomról, mint aki ki tudja mióta tagja már a tíz­nek. — Nincs nekem itt semmire gondom, az állatok nevelésén kívül. Ha egyénileg juhászkod- nék, ötven-hatvan birkával sem élhetnék meg, nem beszélve arról, hogy nem is nagyon tudnék takarmányt szerezni nekik. Így meg a ve­zetőség beszerez mindent, ne­kem csak a szakszerű gondozás­sal kell törődnöm. MODERN BÁLVÁNYIMÁDÓK A halhatatlan mesterek műveit őrző múzeumokat a közönség többnyire ingyen látogathatja. A XX. század vívmányának tekint­hetjük, hogy most már vannak új típusú múzeumok is. A Ró­mába zarándokló turisták 250 Ura lefizetése ellenében megte­kinthetik »Lollo« lakását és egy pillantást vethetnek a közszere­tetben álló filmművésznő gazdag ruhatárára. Aminek a nyoma aztán meg is látszik a hodályban pihen- gélő gyapjatlanított juhokon. És én azt hiszem: a nagyüze­mi gazdaságok állattenyésztésé­nek a fölénye abból is adódik, amit Marton György mondott. Hogy az állatok nevelője a szak- szerűségre fordíthatja minden energiáját. Persze, elvileg, a gyakorlat csak akkor igazolja a tételt, ha az állatnevelő legalább annyira ért a szakmához, mint ő. . — Gondolom, maga nem cse-j rélne az elnökkel sem — ugra-j tóm. Mosolyog, hogy úgy bizony, • s később, ismét az irodában j megnézem a közös kimutatást,! hát, Losonczy tsz-elnöknek ép-1 pen feleannyi munkaegysége van, mint neki. Tarján István Tudományos expedíció a Tiszán A Szegedi Tiszakutató Munka- közösség tagjai néhány nap óta Szolnok környékén tartózkod­nak. Dr. Kolozsvári Gábor, a Szegedi Tudományegyetem ál­latrendszertani intézetének veze­tője, a munkaközösség elnöke te­vékenységükről a következőket mondta el: — A Tisza sajátos élővilágá­nak, vízrajzi és klimatikus hely­zetének pontos felméréséért két évvel ezelőtt kezdtük meg a tu­dományos munkát. Két szemle- út után, májusban Tiszabecstől Tokajig tanulmányoztuk a folyó felső szakaszát. A 21 tagú expe­díció jelenleg Szolnok és Csong- rád között kutat. Megfigyeléseink több irányúak. Tanulmányozzuk, hogy a tiszai erőművek működé­se, a felső Tisza lassú folyása milyen hatással van az állat- és növényvilág alakulására, milyen régészeti kincseket rejtenek a Tisza menti földek és vizsgáljuk a Tisza eddig ismeretlen termé­szeti érdekességeit. A biológusok­ból, kémikusokból, állatrendszer­tani szakemberekből, muzeoló­gusokból álló expedíció tudomá­nyos eredményeit kiadványokban tesszük közkinccsé. Munkánk ki- szélesítése érdekében Szolnokon is javasoljuk és elősegítjük egy kisebb tiszakutató munkaközös­ség létrehozását. A gyűjtőutakon szerzett gazdag anyag feldolgo­zását még az idén megkezdjük. A Szegedi Tiszakutató Munka, közösség expedíciója Tószegte­leknél, a holt Tiszaág mellett XVI. századbeli, elpusztult köz­ség maradványaira bukkant. A próbaásatások alkalmával neolit­korszakból származó edények, bronzkori halsütőtálkák is nap­világra kerültek. TANÁCSTAGOK munka hősben A puszta tanítója Tegyenek pontot a végére A kaskantyúi kommunis­ták pártvezetőségi üléseiket és taggyűléseiket rendszeresen meg­tartják. Vitatkoznak a nemzet­közi helyzet eseményeiről, hal­latják szavukat a tömegszerve- zetekben, foglalkoznak a község- íejlesztés kérdéseivel és még a termelőszövetkezetek eredmé­nyeinek népszerűsítésére is ki­terjed a figyelmük. Többek kö­zött a községi tanáccsal és a Hazafias Népfront-bizottsággal együttműködve augusztus 20-ára a helyi Kossuth Termelőszövet­kezet látogatására szervezik az egyéni gazdákat. A pártszervezet tagjai mégis elsősorban a nehézségekről, mun­kájukat visszahúzó tényezőkről beszélnek az érdeklődőknek. Ar­ról van szó ugyanis, hogy a kom­munisták csak fél kézzel végez­hetik pártmunkájukat, erejük nagyobb részét személyi viták fecsérlik el. Szüts Sándor, a tanács elnöke ezt állítja, hogy alaptalanul rá­galmazzák, pletykát kerítenek körülötte és ezzel elveszik mun. kakedvét. Gémesi elvtárs viszont arra hivatkozik, hogy ő a párt tekintélyét félti. Radikális meg­oldást, önkritikát, Szüts Sándor magatartásának megváltoztatását követeli, iSincs olyan párttaggyűlés, amelyen ezek a személyi kérdé­sek szóba ne kerülnének. Pedig ,öbb alkalommal ezzel kapcsolat­ban már határozatokat is hoztál:. Budavári János úgy látja, hogy* a bírálat óta Szüts elvtárs vál­toztatott magatartásán. Ű nem hisz a pletykában. A pártszerve­zet határozatait viszont túlzott igényűnek tartja. Mityen vádakkal illetik Szüts Sándor elvtársat? Azt mondják, túl gyakran látják fia­tal nők társaságában. Osztály ide­gen elemekkel »haverkodik«, op­portunista, elvtelenül népszerű­síti magát slb. A vádak azonban nincsenek bizonyítva, csak be­szélnek róla, s már az egész falu tudja ezeket. Vannak, akik védik Szüts élvtársat, mások nevetnek a vádakon. Csak az nincs, aki igazságot tegyen. A pártszervezet tagjai közötti vitáról van szó, s emberek be­csületéről. Nem egy-két személy ügye tehát ez és nem is csak a kaskantyúiak belügye. Hónapok( óta vitatkoznak, azonban a ma­guk erejéből nem jutnak előre. Ahhoz, hogy ez a kérdés nyugvó­pontra térjen, sürgős segítségre van szüksé'gük. Értesülésünk szerint a já­rási pártbizottság most már fog­lalkozik a kaskantyúi problémá­val. Kívánatos, hogy ezt az ügyet minél előbb kivizsgálják és meg­felelő igazságos határozattal pon­tot tegyenek a végére. Remél­jük, ez a vita hamarosan lezáró­dik és tisztázódása szabaddá te­szi a kaskantyúi kommunisták másik kezét i§ és akkor még na­gyobb eredménnyé! munkálkod­hatnak majd a falu dolgozóinak boldogulásán. ; Kaay József Csávoly község Józseíháza- pusztai részén a felszabadulás előtt érseki uradalom volt. Bé­resek éltek itt, összezsúfolt kö- zoskonyhás cselédházakban. Az­óta nagyot változott a világ. Ál­lami kölcsön segítségével szép kertesházakat építettek a volt cselédek és ma mUt* emberhez méltó életet élnek. Egyetlen rossz emléke maradt a múltnak: — az iskola. A rom­lásnak indult épület sötét tan­termeivel sokáig olt szomovko- dott a pusztán, mígnem 1956-ban odahelyezték Bajai István taní­tót. Öt azonban, nem kedvetle­nítette el az iskola vigasztalan látványá, hanem megbeszélte a szülőkkel: hogyan lehetne azt rendbehozni. Terveit aztán á községi tanács végrehajtó bi­zottsága elé terjesztette. Itt sem talált süket fülekre, s a tanács­csal és a lakossággal karöltve hamarosan kicsinosították, újjá­varázsolták az iskolát. Bajai István nemcsak az is­kola rendbehozásában, hanem a tanításban is szép eredménye­ket ért el. A puszta népe szívé­be fogadta a lelkes tanítót. Úgy- annyira, hogy 1957. novemberé­ben, a pótválasztáson ő lett a körzet tanácstagja. Jelölőgyűlé­sén annyian voltak, hogy nem fértek be a választók a terembe. Választói bizalmára azóta is igyekszik rászolgálni. Tanács­ülések előtt megbeszéli a prob­lémákat körzete lakosságával, s azt elmondja a tanácsülésen. Ja­vaslatára útat építettek a pusz­tára, s több száz fát ültettek el az út két oldalán. A társadal­mi munkában ő maga is részt vett, de azóta is fáradhatatlanul dolgozik a pusztai lakosság éle­tének szebbé tételén, i 'ó) Tsz elnök, aki nemcsak LAJ a Isz-lagokkal törődik az Új Élet Termelőszövetkezet elnöke volt. Az októberi vihar ezt a tsz-t is szétdúlta, Rékasi elvtárs azonban újra vállalta áz u iroshmt és .Nagasaki iné«; most is szedi áldozalait A második világháborúban Hi­rosimára és Nagasakira ledobott két atombomba még az idén is éreztette súlyos hatását. Ez év január óta Japánban 58 halál­eset okát a ledobott atombom­bának tulajdonították. Japánban sok dolgozó, aki ezekből a városokból származik, arról panaszkodik, hogy elbo­csátják őket állásukból, mert munkatársaik nem hajlandók együtt dolgozni velük, s házas­társat is csak azok közül vá­laszthatnak, akik ugyancsak túl­élő áldozatai az atombombának. A támadás óta', az atomsugár­zás okozta megbetegedések foly­tán 206 000 személy szorult or­vosi kezelésre. A legáltaláno­sabb megbetegedés a fehérvér­sejtek kóros csökkenése. A leg­súlyosabb panaszokat az égési sebek következményei okozzák. A japán közegészségügyi mi nisztérium megállapításai sze­rint Hirosima és Nagasaki két speciális kórházában máig is 6572 embert kezelnek. A sugár- óetegségben szenvedők közül bevésnek van reménye arra, hogy valaha még normális éle­tet folytathasson. 45 835 azoknak a száma, akik itt rendszeres idő­szakos klinikai kezelésben ré­szesülnek. A hirosimai kórház egyik gya­korló orvosa, Taku Komái dok­tor kijelentette, hogy a bomba­támadást túlélő asszonyok kö­zül tízből hétnek szellemileg el­maradott gyermeke született. Hirosima város közegészségügyi intézete hivatalos jelentésekben igazolta Taku Komái doktor megállapításait. A nagasaki szülészeti klinika egyik szülész­nője kérdésekre válaszolva nem­régiben elmondotta, hogy sze­mélyes tapasztalatai szerint a su- gárbelegségben szenvedő szülök gyermekei igen gyakran torz- szülöttek. úttörő szerepet. Röviddel az el­lenforradalom után néhány tár­sával megalakította a Kossuth Termelőszövetkezetet, amelynek elnöke lett. Rékasi Gáspár mint tanács­tag is megállja a helyét. Ö a IL számú tanyai lakásnyilvántartó és minden embert ismer körze­tében. Tudja róluk: mi a bána­tuk, mi az örömük, s állandóan a kis tanyacsoport szépítésén fá­radozik. Az idén 2000 fát ültet­tek el, új utat építettek a dűlő­kön keresztül, majd javaslatá­ra tanyai iskolát létesítettek, ahol'ma már két pedagógus ta­nítja a tsz-tagok és a körzet lakóinak gyermekeit. Nagy gondja van arra, hogy a tanyai utak, hidak, legelők rendben le­gyenek, ugyanakkor nem ismer tréfát a társadalmi tulajdon el­len vétőkkel szemben. Tanácsülés után nyakába ve­szi nagykiterjedésű körzetét, meglátogatja választóit, s el­mondja nekik miről tárgyaltak, ismerteti velük a rendeleteket, s a határozatokat. Hetvenegyéves tanácstag Bagóczki Ferenc bácsi már 71 éves. Nagy élettapasztalattal rendelkező ember, s a fiatalok szívesen hallgatják szavait. Ami­kor a tanácsüléseken felszólal, mindenki ráfigyel, mert amit mond, bölcs és megfontolt, Megbírálja a tanácsot is, ha bürokratikus intézkedéseket ta­pasztal, mert minden mondatá­nak az a célja, hogy a közügyek megoldást nyerjenek. Nagy _ se- g'tséget nyújtott javaslataival, amikor például az államosított tázak karbantartáséról és egyes épületek eladásáról tárgyaltak. Választói is sűrűn fordulnak hozzá különféle kérdésekkel Bagóczki bácsi jól ismeri a tea- deleteket, s mindenre kielégítő választ tud adni. Ha azonban mégis előfordul, hogy nem is­meri a törvényt, feltétlenül utá nanéz. Választói nemcsak tisz­telik. hanem szeretik is őt.

Next

/
Thumbnails
Contents