Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-13 / 190. szám

4. oldal 1958. augusztus 13, szerda Megjegyzés IS ű j - 1) ti j zöldág A szeretnie! szőttes-kultúrát már évek óta mostohagyerek­ként kezeli a budapesti Népmű­vészeti és Háziipari Vállalat, valamint a HISZÖV központ. Egyes vezetői úgy gondolják, hogy az örökös hitegetésekből is megélnek a szeremlei szőttest készítő asszonyok, de ami szo­morúbb, még az általuk megren­delt szőtteseket sem veszik át, különböző agyafúrt kifogások­kal. «Nem felel meg a minőség, a decsiek munkája szebb.« Csankó Tibor elvtárs, a bajai Háziipari Szövetkezet igazgatója a mintapéldányokkal felutazott Budapestre, megmutatta az ot­tani illetékeseknek, akik öröm­mel állapították meg, már majd­nem olyan szép, mint a deesie- lié. Osztályozzák az árut és azonnal küldjék Budapestre. Ügy látszik útközben, a nagy meleg hatására a szeremlei szőt­tes átváltozott kalocsai hímzés­sé, mert a biztatás ellenére egyetlen egyet sem vettek át be­lőlük. Ez az eset már többször elő­fordult, s így hiába dolgoznak a szeretnie! népművészek, mert az ilyen gyakorlat elveszi kedvü­ket, s a tavaly szépen induló szerentlei szőttes-kultúra felvi­rágoztatása könnyen kudarcba fúlhat. Jó lenne, ha Pesten a Népmű­vészeti és Háziipari Vállalatnál, valamint a HISZÖV-nél megér­tő fülekre találna a szeremleiek sérelme. Vegyenek annyi fárad­ságot maguknak, hogy utazza­nak le Szeremlére és tüzetesen vizsgálják meg az általuk kifo­gásolt hibák okait és tartsák kötelességüknek, hogy segítse­nek a szőtteskultúra továbbfej­lesztésében. Vessenek véget en­nek a hinta-palintának. Bieliczky Sándor AMIKOR EGY ÓRAIN MÚLIK A PREMIUM Sqtjtized híján száz Antilles nem kell egyetemi végzettség A LAKITELEKI TAKARÉKSZÖVETKEZET SORSA Lakiteleken a földművesszö­vetkezet keretében már a múlt év novembere óta szervezik a takarékszövetkezetet. Az idő múlásával kimutatható ugyan valamelyes eredmény, de ez még mindig nem elég ahhoz, hogy a takarékszövetkezet megalakul­jon. 1957 november közepe óta a beiratkozott tagok száma 85, akik közül néhányan 2700 fo­rintnyi összeget már be is fizet­tek. Mivel azonban a takarék­szövetkezetet még nem alakí­tották meg, a beíizetések „illegálisan“ a földmüvesszövetkezet számlá­jára történnek részjegyenként, így az összeghez — kölcsön for­májában — egy tag sem tud hozzájutni. Csikós János, a földművesszö­vetkezet ügyvezetője elmondta, hogy a takarékszövetkezet vég­leges megalakítása azért késik, mert a községben még nem találtak alkalmas személyt, aki vezette, irányította volna a szervezés és a megalakulás mun­káját. Sajnos, a tanács és a partszervezet sem nyújtott kellő segítséget ehhez a feladathoz. Lakiteleken pedig minden le­hetőség adva van ahhoz, hogy jó takarékszövetkezet alakuljon. Ennek bizonyítására elmondjuk, hogy a postán igen sok takarék­betét van. A lakitelekiek tehát szeretnek takarékoskodni, csak meg kell találni azt a hangot, amellyel meggyőzhetnénk őket a takarékszövetkezet előnyeiről. Mint minden faluban, Laki­teleken is az tapasztalható, hogy a takarékszövetkezetbe beirat­kozott tagok bizonyos pénzkölcsöuböz szeretnének hozzájutni, amelyet később visszafizetné­nek. Ez a fajta önsegélyezés a takarékszövetkezet keretében megvalósulhatna, hiszen ide nemcsak a lakitelekiek, hanem a nyárlőrinci és a lászlófalvi dolgozó parasztok is betennék pénzüket. Ez hatásos érv volna a takarékszövetkezet mellett, s ezt kellene — jó szervező mun­3tt nem Lehet lógni! A stuttgarti helyiérdekű for­galomban a minap olyan eme­letes autóbuszt próbáltak ki, amelynek a lógósok bizonyára nem örülnek. Ha valaki megkí­sérli, hogy a kizárólag leszállók részére fenntartott középső aj­tón jusson fel a kocsira, egy duda ad jelt, mert a felszállást t'otocellás berendezés ellenőrzi. A kalauz az autóbusz emeletén utazók számával is állandóan tisztában van, mert az utasokat ott is fotocellás berendezés re­gisztrálja, sőt még a leszállók számát is kivonja, látó elgondolás mindenesetre di­csérendő, mert a tények — sok bolt túltejlesítette előirányzatát — azt mutatják, nem a levegő­be hangzottak el az Ígéretek. Jobb szervezés, több „hiánycikk“ A vállalat vezetősége teljes erejét beleadta a munkába: a kimondott szónak eleget kívánt tenni. Ezért első feladatként a pártszervezet, szakszervezet be­vonásával kidolgoztak egy intéz­kedési tervet, amely alapját képezte az egész munkának. Megszervezték a pontos áruszál­lítást, öt boltot másfélnapos mű­szakra állítottak át, a helyi pia­con árudát létesítettek, rendsze­resen látogatták a vidéki váro­sokat, s a vásározó részleget is szorgosabb tevékenységre szorí­tották. Lényegében ezzel bizto­sították azokat az ideális lehe­tőségeket, amelyek megfelelnek a tervelőírás követelményeinek. A második negyedévben a vállalat áruellátása kielégítő volt, sőt az áruforgalmi osztály hiánycikkekből utánpótlásról is gondoskodott: Békéscsabáról hordozható cserépkályhát, Bony- jhádról zománcedényt, Kiskun- • télegyházáról gyermekruházati cikkeket, Szegedről bőrdíszmű­árut hozattak. Még ezzel sem elégedtek meg. A vezető be­osztásúak — az igazgató, a fő­könyvelő és az áruforgalmisták — patronáltak egyes boltegysé­geket, hogy ezzel is elősegítsék kával — felhasználni á szövet- : kezet megalakítására! S hogy semmi kifogás ne me- : rülhessen fel a cikkünkben írót- : tak ellen, azt is közöljük, hogy : erre a feladatra nem szükséges közgazdasági egyetemi végzett-: ség, elvégezhetik maguk a föld-j művesszövetkezet tagjai, a dől-1 gozó parasztok is! : G. G. i A bácsalmási művelődési ház őszi tervei Dulily Tibor, a bácsalmási ME. DOSZ művelődési ház igazgatója már jó korán hozzálátott az őszi kulturális tervek elkészítéséhez. A nagy tervek szerint — melyek, nek a körvonalai most bontakoz­nak ki — jelentősen fellendül majd a község kulturális élete. A jövő évre tervezett színdara­bokat most gépelik. Az elképze­lések szerint Bródy Sándor: Ta­nítónőjét, Jókai: Gazdag szegé­nyek című regényének átdolgo­zását és Erich Kästner: Három ember a hóban című vígjátékát mutatják be az őszi szezonban. Azt is elhatározták, hogy a.szín­műveket külön a Bácsalmási Ál­lami Gazdaság és a Gépállomás dolgozói előtt is előadják. A művelődési házban eddig sgyetlen szakkör sem működött. Az idén ősszel akarják megala­pozni a szakköri életet. Foto- klubot, rádiós és modellező szak­kört, valamint galambász szak­kört terveznek. Nagy gondot fordítanak a mű­vészeti nevelésre is. Megszerve­zik az irodalombarálok körét, amely a később létrehozandó irodalmi színpad alapját képezi majd. Azt is célul tűzték ki, hogy nagy erőfeszítéseket tesznek a helyi előadóművészek kiképzé­sére, nevelésére. Üjszerű kezdeményezés a mű. velődési házban létesítendő gyer­mekszínpad. Ezzel igyekeznek se­gíteni az iskolákat és a szülők nevelő munkáját. Bízunk benne, hogy a szép tervek valóra is vál. nak. b. S. a tervben előírtak végrehajtá­sát^ Aztán jött a „narancshéj**.„ Az intézkedési tervben és an­nak megvalósításában nem is történt semrrji hiba, az utolsó hónap 24. napjáig arányban is állt a tervteljesítési idővel) Mégis mi vdlt a narancshéj, amin elcsúsztak, — helyesebben az az ok, ami miatt egytized százalékkal lemaradtak? A hiba ott történt, hogy el­számították magukat a vállalal vezetői. így gondolkodtak: "A tervnegyed utolsó napjaiban ép­pen olyan forgalmat tudunk le­bonyolítani, mint a hónap más napjain.«- S mint ahogy a pe­ches embert egymás után érik a bosszúságok, ugyanígy járt a Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat is. A negyedév utolsó előtti két napján az esőzések következtében megcsappant a forgalom, s csökkent a tervtel­jesítés is.-Nosza, gyerünk hozzuk be, amit még lehet- — jelszóval a vállalat 29-én, vasárnap vásárt rendezett. Az idő ekkor is rossz volt, s mert későn kezdték a propagandát, — ebben ugyan a szakszervezet is ludas, hiszen a vasárnapi munkát a dolgozók­kal való megbeszélés után hatá­rozták el, ennek ellenére a szak- szervezet mereven ragaszkodott a -szabályokhoz- — a vásár nem sikerült. A lemaradás — ejjy óra! Végeredményben a mérleg el­készítésénél derült ki, hogy nem sokkal, éppen egytized százalék híján nem teljesítették a tervet. A lemaradás kétségtelenül rossz megvilágításban mutatja a kis­kereskedelmi vállalatot, de le­gyünk őszinték, egy kissé nevet­séges helyzetben vannak. Aki tudja, hogy a kiskereskedelmi vállalat 700 000 forintot forgal­maz naponta, az kis fejszámolás után rádöbben, hogy az 51000 forint — a lemaradás — egyórai nyitvatartás bevétele. Bizony, ebben a negyedévben a vállalat vezetői jogosan estek el a prémiumtól, de ha a jövő negyedben nem akarnak szé­gyenben maradni, akkor még több és jobb munkát kell ki- i'ejteniök. Nemcsak azért, mert egytized százalékkal -elszámí- tották- magukat, hanem azért is, hogy a jövő negyedben a száz százalékon is túljussanak. Gémes Gábor Ssíe a Dózsa-l^lubban Az árnyaslombú fák eltakar­ják a címtáblát. Pár hónapja mégis egyre többen keresik fel a Kecskeméti Dózsa Atlétikai Klub Rákóczi úti helyiségét. Az érdeklődés érthető. A Kecske­méti Vendéglátó Vállalat a Bé­ke Szálló és Étterem lebontásá­val támadt amúgy is kevés szó­rakozási lehetőséget nem tudta pótolni. A Dózsa Klub növekvő híré­nek magyarázatához ennyi azon­ban kevés. Tánc és zene ugyan­is csak szombat-vasárnap van. Szabó Elekkel, a klub vezetőjé­vel történt beszélgetésünk en­nél jóval többet mond. A nem nagy, de barátságos helyiséget nemrégen alakították át, s több olyan kezdeményezést váltottak valóra, ami által egyre több szurkoló keresi fel rendszeresen B klub helyiségeit. Csütörtökön rendszeres a pa­calvacsora, pénteken pedig a halászlé. Nemrégen még csak vasárnap lehetett ebédet fo­gyasztani) Augusztus elsejétől azonban bevezették a minden­napi étkezést. A klubba térő emellett különböző trissensülte- ket, borjú-, sertés- és máj félé­ket fogyaszthat — kedd kivéte­lével — minden este. Aki pedig megkóstolja Baranyi Teréz sza­kácsnő föztjét, sültjét, az a pél­dák bizonysága szerint egyre többször visszatér ide. A jó konyha, a szolid társa­ság, a gyors és udvarias kiszol­gálás vendégmarasztaló légkört teremtett. Igaz, ezt tapasztaljuk a Vendéglátó Vállalat kisven­déglőiben is. A Dózsa Klub en­nél mégis több, mert elsődleges célja nem a vendéglátás, hanem a sportegyesület baráti körének növelése. A szórakozási lehető­ség ezt segíti elő. Sándor Géza — Vetítőgépet vett a mada­ras! kultúrház és rövidesen megkezdi a vetítést. Hétköznapi estéken a szabadban, mint kert­mozi működik) Haragszik-e az autóbuszra a konfliskocsis? — Kihaló félben van a mi szakmánk — mondja várakozás közben D. Szabó József, a »stand« elején álló konfliskocsi tulajdo­nos. — Pedig, de jó volt ez a szak­ma régen! El kellett bújni, ha pi­henni akartunk, annyi utas jött! Most meg az ember üt ácsoroq- hat egész délelőtt, mire befut egy vendég. Biztosan jó fuvart sejtettek bennem a kocsisok, s mind a ti­zenhármán körém sereglenek. Megjegyzések röppentek fel in­nen is, onnan is: — Ma már sok autóbusz jár a városban és csak a betegek, vagy nagy csomagokkal utazók fordulnak hozzánk. — Pedig mi oda is elkocogunk, ahová a taxi, autóbusz nem tud menni. Panaszkodnak ugyan, de nem szomorúak. Most egy fiatalasszony közele­dik. Szétnéz — mindenki szalad kocsijához. Természetesen az elől álló D. Szabó Józsefé lenne a fuvar, lenne — ha..., de a fia­talasszony a harmadik kocsihoz — így van ez — mondja ke­serűen D. Szabó. — Azt választ­ja a vendég, akinek a képe job­ban tetszik. A fiáker elkanyarodik a sor­ból, a többiek felzárkóznak és folytatjuk a beszélgetést: — Vannak ám rossz utasok isi — mondja D. Szabó József. — Velem történt meg az el­múlt évben — kapcsolódik a be­szélgetésbe Borsodi János —, hogy egy jól öltözött fiatalember odajön hozzám, leadja a címét, valahová a város szélére. A sö­tét zeg-zugos utcán lassan bak­tattak a lovak. Megérkeztünk az adott címhez, vagyis csak ér­keztem, mert a vendégem idő­közben fizetés nélkül meglógott. A rohanó tavival ez bizony nem fordulhat elő! Mindenki elmeséli kellemetlen élményeit. Közben magas férfi jön oda hozzánk. Ruházata elárulja, hogy autóbuszsofőr. Vödröt kér — meg is kapja. Rövid' beszélgeté­sükből kitűnik, hogy igen jó ba­rátságban vannak. — Nem haragszanak a vetélu- társra? — Dehogy haragszunk, sőt té­len mi toljuk meg a buszt, ha elakad a hóban. Megértjük, hogy fejlődik a világ! Még sokáig beszélgettünk. Megtudtam: senki sem akarja fiára testálni a kocsit, mert úgy gondolják, hogy mire ök befeje­zik életüket, már nem is lesz ■ szükség konflisra. — Mi is csak úgy tudunk meg­élni belőle, hogy mellette van egy pár hold föld, amit a család mű­vel. Aztán újabb vendég jön, éjsza­kai fuvarra keres vállalkozót. Nehezen talál, mert: "A lovak­nak is kell pihenni« — mond­ják. Most nézem csak meg jobban az állatokat: milyen szépek, mi­lyen gondozottak! Simára kefélt szőrükön csak úgy táncol a nap­sugár. Ezek az emberek mind szeretik a lovat. Melegben meg­itatják, hidegben pokrócot terí­tenek rá. Törődni is kell a lóval, hiszen vele szerzik meg minden­napi kenyerüket. •Rarta Éva Milyen egyszerű a számtan- példában a 4,6-et felkerekíteni 5-re vagy éppen a 99,9-et 100-ra. Az egyikhez 4-et, a másikhoz csupán egytizedet kellene hoz­záadni, hogy kerek számot kap­junk. A gyakorlati élet azonban még az egytizeddel Is megtré­fálja az embert. A Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalatnál is ez történt. Ugyanis a második negyedéves tervüket 99,9 száza­lékra teljesítették. A vállalat második negyed­éves tervelőirányzata 52 700 000 forint volt, ami magában véve ! — elosztva 140 boltegységre is I— feszített tervként könyvelhető el. A dolgozók a tervmegbeszé- lésen azonban szinte egyönte­tűen annak a véleményüknek adtak kifejezést: bár a terv | magas, mégis lehet és tudják ! azt teljesíteni. Az akkori derű­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents