Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-08 / 186. szám
4. oldal 1958. augusztus 8, péntek NYÁRI SZÍNPAD — is ami thbol köodktzik Eudapesten görög sorstragédiákat játszanak, a szabadtéri színpadokon esztrádműsorok »zajlanak«, a kaposvári színház áttette színhelyéi a Balaton partjára, a bajai évad után a kecskeméti színészek is üdülőkbe vonultak kipihenni az évad fáradalmait. Szóval végérvényesen itt a nyár, a nyári színház ideje. Kecskemét is megkapta az utóbbi hónapban a saját -nyári adagját« a könnyű műfajból, éspedig három produkció, három- felvonásos vígjátékok alakjában. Az előadások — hiszen tévhit az, hogy nyáron nem érdekli a színház az embereket — zsúfolt házak előtt futottak, bár valljuk be őszintén, nem mondható mindenik együttes szereplése valami túlságosan sikerültnek. Nem, mégpedig azért, mert egyrészt az igénytelen kiáll ittas, másrészt az össze nem szokott játék nem adhatott egységes élményt, sem pedig igazi, színvonalas szórakozást. Különösen áll ez a legutóbbira, az Országos Kamaraszínház által bemutatott c?fi.af.ai lakodalomra. Valahogy úgy alakultak az erőviszonyok, hogy a nézők egybehangzó véleménye szerint közreműködött szuverén egyeduralkodóként csaknem három teljes felvonáson át Latabár Kálmán és a többi szereplők — akik némelyike legfeljebb közepes műkedvelők színvonalán -mutatta be« tudását — változatosan érzékeltették az Ipafai lakodalom, alias Harapós férj rövid tartalmát, csak úgy mellékesen. .Nem mondjuk, nem vált kárara az előadásnak, hogy ezt a kissé bárgyú históriát nem játszották nagyobb hangsúllyal, ide az azért enyhén szólva a -jó vidéki közönség«- — azaz jelen esetben a kecskeméti publikum — teljes lebecsülése volt, ami a színpadon folyt. Szinte teljesen érthetetlen, hogy egy olyan kiváló tehetségű színész, mint Latabár Kálmán, milyen meggondolások alapján vállalkozhatott egy ilyen nyári szörnyűségben való részvételre. Egyébként is illene tudniok az illetékeseknek, hogy Latabár Kálmán te- netségét sokkal értékesebb módon — gondolom tartalmasabb, jobb színdarabban is lehetne mindnyájunk gyönyörűjégére gyümölcsöztetni. Néhány pillanatától eltekintve bizony ó is régi sablonokat ismételgetett, nem lévén anyag, amit alakíthatott volna. rßoqaido OLzkif: Qhjári kaland című kedves vígjátékát, Bilicsi Tivadarral az élen már jóval elfogadhatóbb együttes vitte színpadra. Látszott az összeszokottság ezen a minden vidéki városunkban sikeresen játszott produkción. Ha az Országos Kamaraszínház ilyen előadásokat hozna mindig, akkor nem halványítaná el a jó hírét és nem mosná el az érdemeit egy-egy jobb együttesnek egy másik közbeiktatott nyári silányság, mint az Ipafai lakodalom esetében is. Ügy gondoljuk, senki sem tagadja, hogy a három legutóbb játszott darab közül a Cfelttig. kii hibánál című, Földeák Róbert által rendezett bájos vígjáték volt a legsikeresebb. A -Pest megyei Petőfi Színpad« együttese szikrázó humorral, szépen felépített, fordulatos játékkal kedveskedett a kecskeméti közönségnek. Különösen Lénáid Judit, és Garics János alakítása volt emlékezetes. Sajnos azt mondják az illetékesek, hogy Kecskemét a jövőben sem várhat túlságosan sokat az ilyen vendégszereplésektől, mert nagyobb személyzetű igényesebb, színvonalasabb előadások tartására az idén mát az egyébként teljesen korszerűtlen Űjkollégium-beli szabadtéri színpad sem áll rendelkezésre Szinte véletlen volt, hogy az Országos Műsoriroda olyan kitűnő együttest is le tudott hozni júniusban, mint a debreceni Csokonai Színház Traviata előadása. És csodálatosképpen a kecskeméti közönség, amelyről az a hír terjedt el a fővárosban, hogy -nem bírja el- a komolyabb műfajt, zsúfolt házat hozott össze és kipirosodtak a tenyerek a tapstól. Valamit tenni kellene! Vagy azt, hogy a jövő nyárra végre mór fel kellene építeni az állandó- ken/teniéli Lzabadtíri tziiißadol, vagy pedig valami más megoldást illene találni igényesebb produkciók kecskeméti bemutatására, mert a fővárosi színészek vidéki -haknija«, még ha a Kamaraszínház fémjelzi is. egyáltalán nem oldja meg a problémát, nem szolgálja sem a közönség igényeinek növelését, sem Kecskemét kulturális fellendülését. S nem akarunk senkit sem elszomorítani, de a világhírű Nyírfácska együttes kecskeméti szereplése azért hiúsult meg, mert nincs megfelelő befogadó- képességű szabadtéri színpad Kecskeméten. Csáky Lajos Látom, amint bosszankodik az olvasó, miközben végigfut szeme a szokatlan címen és arra gondol, hogy nagyszerű újságírói trükk ötven könyvtárról írni egyszerre ebben a papír- szegény világban. Ne okozzon senkinek gondot ez a címvá'asz- tás, mert valóban ötven olyan könyvtárról írok, amelynek havonta gyarapszik könyvállománya. Ez az ötven könyvtár ötven munkás otthonát díszíti. Az ütvén munkás — a Kecskeméti Cipőgyár könyvbizományosa sze- lint — boldog könyvtulajdonossá vált három év alatt, mióta a Cipőgyárban üzemi könyvbizományosi -tisztségre« vállalkozott Deák Józsefné és Gál Lajos. Lassan nem is ötvenrői van szó, mert lassan könyvtárnyivá terebélyesedik nemsokára rajtuk kívül még jónéhány munkás most még kicsiny könyvállománya, a család és az otthon szép dísze. — Amikor az első könyvcsomagot idehoztam, a Cipőgyárba. sokan álltak körülöttem kíváncsian, végig is böngészték a könyveket, de csak kevesen vásároltak. Hivatkoztak pénzhiányra, drágaságra, nagy családra Ma meg csak beszólnak hozzánk: -Holnapra ezt, vagy azt a könyvet hozzátok el, mert megveszem.« Meg se kérdik, hogy mennyibe kerül, az a fontos, hogy meglegyen. A Pármai kolostorért jónéhányan majdnem hogy neheztelnek is ránk, mert nem tudtam belőle minden érdeklődőnek szállítani. Most aztán naponta kérdezgetik: — van-e már, van-e már? Pedig nem tartozik a legolcsóbb könyvek közé. Dehát, aki már egyszer belekóstolt az olvasás ízébe, szépségébe, az ki nem adja többet kezéből a könyvet — mesélik a bizományosok. Fejből mondják a statisztikát: — 1956-ban, amikor kezdtük, havonta 1200 forintot -árultunk«, a következő évben 1800 és 1958- ban havonta 2200 forint értékben vásároltak könyveket a dolgozók. A szakmunkások közül Hegedűs Menyhértné, Kullai Tibor, Bíró Mihály, Nagy József és Mi. csonaj Menyhért a legszorgalmasabb olvasók. Külön megkértek, hogy az újonnan megjelent Jókai-müvekből egy-egy példányt tegyek félre. Havonta 30 —80 forint értékű új könyveket vásárolnak. Keresett könyvek Solohov: Üj ibarázdát szánt az eke és a Csendes Don, valamint Stefan Zweig: Balzac című műve. Nagy az érdeklődés Berkesi András: Októberi vihar című könyve iránt is. — Az üzem vezetői is szívesen lapozzák a könyveket. Sersényi igazgató a mérnöki kézikönyveket böngészi, Kalász László- né, a gyár főkönyvelője a szépirodalmat kedveli. Szózhatvanan dolgoznak a Kecskeméti Cipőgyárban. A munkások közül ötvenen vásárolnak és olvasnak rendszeresen új könyveket. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy olvasó üzemmé vált a cipőgyár. Az olvasó üzem képéhez hozzátartozik a jól működő, nagy- forgálmú üzemi könyvtár is. Az 550 kötetből álló könyvállományukat negyedévenként frissítik új könyvekkel. A szakszervezet évi költségvetésében 2000 forintot biztosított könyvtárfejlesztésre. Emellett nőnek, szaporodnak a könyvtárak is. Kirajzolódik az olvasó üzem képe: a szocialista kultúrforradalom diadala. Bieliczky Sándor — Megtámadták, földreteper- ték és az arcát összerugdosták Odor Mihálynak Kender Ferenc és Martinék György jánoshalmi lakosok. Az ittas állapotban levő vádlottakat a kiskunhalasi járásbíróság dr. Jenővári tanácsa egy-egy hónapi börtönre ítélte. yoooooooooooooooooooooo Dolgozó parasztok, úttörők, tanulók! GYUJTSÉTEK A MÁKGUBÓ'T ( mert minden kilogramm mákgubóért 90 fillért fizetnek a földmüvösszüvelkezetek. Fontos gyógyszerek készülnek a mákgubóból. Minden kilogramm mákgubó egy-egy ember életét mentheti meg. A mákgubót a külterületen lévő földművesszövetkezeti boltok is átveszik. 1926 Versenytárs — a határon túlról 5 * [érettségi után - egyetemi évek előtt Nagy a sürgés-forgás a KISZ bajai járási bizottsága irodájában. Az NDK- beli Teterov-i járás ifjúsági szövetségé, tői levél érkezett. Értesítik a KlSZ-bi- zottságot, hogy szeretnék, ha a két járás ifjúsága között meleg baráti kapcso. lat és helyes versenyszellem alakulna ki, mely még job. ban elmélyítené a két demokratikus ország ifjúságának a békeharcát és mégis, merhetnék egymás gazdasági és kultu. rális életét, fejlődését és problémáit. A KISZ bajai járási bizottsága nem töprengett sokáig, hanem azonnal hozzálátott a kezdeményező levél megválaszolásához. A válaszlevél meg. írása után megkérdeztem Ferenczi elvtársat, a KISZ bajai járás titkárát, hogy mi a véleménye a levélváltásokról és mit vár tőle?-Remélem, rövidesen módunk lesz arra, hogy személyesen is megbeszélhetjük a versenyfel. tételeket és megalapozhatjuk a két járás fiataljainak legszorosabb barátságát egy hosszúlejáratú versenyben, mely kiterjed a gazdasági, kulturális és a sportéletre. — Addig is arra kérem a járás fiata'- jait — a KISZ- és nem KISZ-tagokat, de különösen a német anyanyelvű fiatalságot — végezzenek becsületes munkát. Szeretnénk majd büszkén megmutatni a meghívóit Teterov járás ifjúsági küldötteinek, hogy a járásunk területén is épül és erősödik a béketábor és vele együtt a KISZ is. Szeretném bebizonyítani, hogy a KISZ-fiatalok megállják helyüket a termelő munkában és a kulturális életben. — Szeretném, ha a levélváltások és személyes látogatások alkalmával közölteket minél jobban tudnánk ériékesíteni szervezeti éle. tünk fellendítéséle, a KISZ-fiatalok gazdasági és kulturális munkájában.« Sok sikert kívánunk a most meginduló tapasztalatcseréhez. Remélem, rövidesen közölhetjük a teterovi járás fiataljainak válaszát, s megvalósul a járás fiataljainak vá- , gya: megmutathatják eredményeiket, megbeszélhetik m id- szereiket a munkahelyükön, bemutatják legszebb énekeiket, táncaikat és összemérhetik erejüket a sportpályán is. Koltai Antal Kora délután van. A kiskőrösi utcákat járom — keresek valakit. Forróság perzseli az útszéli fákat, a fehéren vakító házakat. Bizony, jó ilyenkor a szoba hűvösében menedéket keresni... Erre gondolok, miközben kísérőm, a kedves, kislányos arcú Vehnsky Rózsa megáll a Bajcsy Zsilinszky utca 70-es számú ház lelőtt: — Itt laknak Teriék. Csak itt- 9hon találjuk őt! — mondja ag- Agod almasan. 9 A verandáról a kis szobába .. lépünk. Senki... § Rózsa beköszön a másik szo- ci bába, de a felelet csak hosszas, - tanácstalan várakozás után ^születik meg: 9 — Jaj, még aludni sem hagyják az embert! Nyomban megjelenik az ajtóban a zsörtölődő Teri is. — Két fogamat kihúzták — már napok óta nem tudtam miatta aludni — magyarázza elégedetlensége okát, de amint az egyetemi felvételi vizsga £ eredményéről érdeklődöm, fel- Cderül az arca: 9 — Sikerült! Éppen tegnap £ kaptam meg az értesítést arról, 9 hogy felvettek. Csak azt nem £ tudom, miért írták oda, hogy a ótanulás komoly dolog, kitartást, szorgalmat kíván. Hiszen én eddig is nagyon szerettem tanulni' Az édesanya mosolyog Teri felbuzdulásán és csöndesen megjegyzi: — Hát azért nem árt egy kis intelem ... S a jövendő matematika-fizi- Ika-szakos tanár, Weiszhaupl íjTeri elismerően bólint, s egy kis '■ bűntudattal bevallja, mi adha- vtott alapot a szóbanforgó intelemre; A két jó barátnő: Rózsa, aki védőnő szeretne lenni és Teri, akit őszre a Szegedi Tudomány Egyetem vár. — A felvételin megkérdezték tőlem, hogy igényt tartok-e ösztöndíjra. Természetesen igennel válaszoltam, hiszen egyedül apu dolgozik a családban, és 1200 forintot keres. Ki sem tudom mondani mit éreztem, amikor a felvételi bizottság tagjai megrökönyödve rámnéztek: — Minek magának az ösztöndíj, ha az apja 12 ezer forintot keres havonta? — kérdezték csodálkozva. — Akkor jöttem rá, hogy sietségemben egy nullával megtoldottam apu fizetését. Mindnyájan mosolygunk-a kis történeten, csak Rózsa marad komoly. Ö ismeri Teri titkát, s annak a véletlen tévedésnek az okát is. Teri annak idején, mikor felvételre jelentkezett, igen sokai kesergett. Régi álma, hogy színésznő lehessen, nem teljesülhetett ... De most már minden rendbe jött. Itt az értesítés az egyetemi felvételről, amely Terinek bőséges kárpótlás a színészi pályáért. S egész biztos, hogy jó tanár lesz belőle, mert az osztályban ő volt a legjobb matematikus. Mindezeket Rózsa már akkor mesélte el, mikor Teritől búcsút vettünk. — És téged nem csábít az egyetem? — kérdeztem tőle. — Én védőnő szeretnék lenni, s lehet, hogy egy-két év múlva ismét találkozunk Terivel Szegeden. Addig dolgozni szeretnék, már állásom is van. Így hát, ha kis barátnőjének még nem is, de Terinek mindenesetre sikert kívánhatunk egyetemi tanulmányaihoz... *— eszikné — ÖTVEN KÖNYVTÁR
