Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-31 / 205. szám

1958. augusztus 31, vasárnap Cffi^emsctq,ak INNEN-ONNÁN A MAGVAR: SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT1 BÁCS-KISKUN -MEGYEI LAPJA Kúzsos, karkötős „ A BUDAPESTI PIACON — A TEFU járatát üzérkedők is felhasználják — Kilenc óra körül minden este benépesül Kecskeméten a Mikes és a Bocskai utca útkeresztező­dés. A TEFU darabáru osztályá­nak megyei központjához töme­gesen hozzák az őstermelők gyü­mölcs és zöldség áruikat. Az ős­termelői járattal ugyanis a pa­rasztok maguk vihetik Buda­pestre, a Haller téri piacra ter­ményeiket. így olcsóbb, mintha vasúton szállítanának. Ezt az újítást Kondor János, a darabáruosztály vezetője mun­katársával, Szabó Zoltánnal ve­rette be a tavasszal, s azóta az egész országban kecskeméti mintára szervezték meg az őstermelői járatokat. A fővárosi felvásárlók műkö­dési területét korlátozó minisz­teri rendelet tette ugyanis lehe­tővé a vidéki őstermelők buda­pesti áruértékesítését, bár most is, a felvásárlók vidéki utódai, elvegyülve az igazi őstermelők közé, folytatják az üzérkedő te­vékenységet — a TEFU, illetve állami segítséggel! A Mikes utcából Budapestre indult őstermelők nagyrésze be­csületes paraszt, azonban a mel­lettem ülő asszony öltözködése, modora »ál-őstermelőt« sejtet: ajkán rúzs, csuklóján ezüst után­zaté karkötő. Miután elmondja, hogy tíz mázsa terményt visz és négy holdon termel, megkérde­zem: — Mióta jár Pestre? — Néhányszor voltam csak — válaszol óvatosan Vele van kis öccse, egy 12 éves kisfiú, tőle is érdeklődöm: hányszor voltak fenn? A vá­lasz: — »Én csak ötször«, — az asszony tehát többször. Éjfél után a Haller téren, Bu­dapest »gyomrában« vagyunk, óriási a nyüzsgés —, már négy órája megindult a forgalom! — Alig rakják ki a kísérők az árut, megjelenik az első kereskedő: Fókuszos zseblámpákkal tájéko­zódva, szimatolva vizsgálja az árut. Nagy a felhozatal, az árakat mégis maximális szinten tartják a termelők. Egy bosszús bácsmegyeire le­szek figyelmes. — A fene vigye el..., nem megy az üzlet. A felvásárló odajön hozzá, soknak találja a 6.50 forintos árat a szőlőért, elmegy, de ké­sőbb visszajön, akkor azonban már hét forintra tartja az ős­termelő áruját, a felvásárlónak meg 7.50-ért kínálja. Persze, nem veszik meg. Ekkor emberünk kirohan az úttestre, leállít egy tehertaxit és átviszi áruját a Lehel téri piacra. Manővere nem vall őstermelőre, spekuláció, árdrágítás az ő te­vékenységének igazi neve! Visszafelé a kocsi jóformán mindenkit álomba ráz, a dabasi Gyilkos méhek és darazsak A kaliforniai Fresneból jelen­jük, hogy egy Castanon nevű, 66 í esztendős farmer elvesztette az Juráimat a gépkocsija felett, {amely berontott egy méhesbe. A |méhek a farmerre támadtak, aki í kiugrott a kocsiból és menekül- Jni próbált. Pár méter után azon­ban holtan esett össze. — Ugyan­aznap Turville angol faluban t darazsak megöltek egy 52 esz- ftendős férfit, aki megpróbált ♦egy darázsfészket szétrombolni. I A világ legfiatalabb élet* j mentője j Drezdában életmenő éremmel ♦ tüntették ki a négyéves Chris­tine Fritsche nevezetű kislányt. 5 Minden bizonnyal ő a világ leg­fiatalabb életmentője. Az elmúlt télen ugyanis kétéves húgocská- íjával egy befagyott tóra merész­kedtek. A kisebbik kislány alatt j betört a jégkéreg. A négyéves »Christine négykézláb odamászott [a lékhez, ahol kishúga a fulla­dással küszködött és megragadta ja gyerek copfját. Jó hangosan ^segítségért kiáltozott, de mind- ; addig nem engedte el a meg- jmarkolt hajfonatot, ameddig a Ipartról felnőttek siettek a segít­ségére. Nyelvtanfolyamok, szakosztályok szervezése a Magyar —Szovjet Baráti Tarsasag terveiben Az MSZBT rendezvényeit az elmúlt félévben a dolgozók ez­rei látogatták. A jövőben még nagyobb lehetőség nyílik, hogy megyénk lakossága megismerje a szocializmust építő Szovjet­uniót. Erről tájékoztatott bennünket Baksa elvtárs, az MSZBT me­gyei elnöke. Többek között elmondta, hogy az emberek nemcsak eljárnak, hanem érdekes tapasztalatra tesznek szert a Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendezvényein, beszámolóin. Kalocsán már évek óta működik a Magyar—Szovjet Baráti Társaság keretén belül az agrárszakosztály, amely ered­ményesen ismerteti a környéken a Szovjetunióban elterjedt ter­mesztési módszereket. Ennek példájára a megye területén kü­lönböző termelési ágakban, üze­mekben szakosztályokat hoznak létre, melyeknek feladata lesz, hogy a Szovjetunióban bevált kulturális és termesztési mód­szereket széles körben terjesz- szék. Az MSZBT megyei vezetősége öt szakosztályt hoz létre: mező­gazdaságit, műszakit, orvosit, jo­git és pedagógiait. A jövőben még több ismeret- terjesztő előadást tartanak közö­sen a TIT-tel, amelyek az el­múlt hónapokban is nagy érdek­lődéssel zárultak. Az őszi tervet is elkészítették, melyben többek között szerepel bz orosz nyelvtanfolyamok’szer­vezése, melynek a múlt évben is több száz hallgatója volt. Októ­ber 10-én indulnak meg, jelent­kezni lehet a helyi MSZBT ve­zetőségeknél. Az ifjúságot az elkövetkezendő időben fokozottabb mértékben megismertetik a szovjet fiatalok életével, levelezéseket szervez­nek szovjet és magyar fiatalok között és amikor arra mód nyí­lik, baráti látogatásokat, kirán­dulásokat, tanulmányutakat is szerveznek a Szovjetunióba. Régi dolog, hogy a halfogáshoz sze­rencse kell, de per­sze a szerencse egé­szen másmilyen Ti- szaugon, mint pél­dául Baján és egé­szen másmilyen a Velencei tavon. Ott esett ez a kaland Laci bácsival, még az ántivilágban. öreg vasutas, nyugdíjas. Valami­kor a balatoni vo­nalakat járta. Együtt kóstolgattuk vasár­nap Lakiteleken a halászlét, amely a horgászverseny mél­tó befejezése volt és amelynek során egy­mást érték a legcso­dálatosabb horgász­történetek. Egy szik­rai nagyíröccsöt le­öntve, Laci bácsi vette át a szót: — Ezt hallgassá­tok meg, fiúcskák... Olyan szerencse, mint aminő az enyém volt, nem mindennap akad. — Hány kilós volt? — kérdezte valaki, mert hogy egyik sem adta alább eddig félmá- zsásnál. A Kalocsai Város- és Községgazdálkodási Vállalat pálmái díszí­tik a kalocsai parkot. SZIMATH KAZMER: HOTUtÁSliCALAhd Szovjet—lengyel—német televízió-összeköttetés Lengyelországban nagyvonalú tervet dolgoztak ki a televíziós hálózat kiépítésére. A jelenlegi öt televíziós állomáshoz további tizenegyet létesítenek. Az orszá­gon keresztül reléösszeköttetést teremtenek a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársa­sággal, úgyszintén megteremtik a kapcsolatot Csehszlovákiával is. Ezzel széleskörű program- csere válik lehetővé. 1959-ben megkezdik Varsóban egy nagy televíziós központ építését. Párizsból Isztanbulba — lóháton Lili Biardot, fiatal francia leány lóháton tette meg az utat Párizsból Isztanbulig. A török fővárosban a sajtó, a rádió, a turista-intézmények képviselő: és a lovaregylet tagjai fogadták A bátor lovas, aki Olaszorszá­gon, Jugoszlávián, Bulgárián és a török Trácián keresztül, napi 40 kilométert lovagolva ért Isz­tambulba, három nap alatt szán. dékozik visszatérni Franciaor­szágba Görögországon, Jugoszlá. vián és Olaszországon keresztül — de lóháton? Meg ii n meggondolta Leon spanyol város San Mar­celo templomában történt a mi­nap: fiatal pár térdelt az oltár lépcsőjén és a pap feltette a vőlegénynek a sorsdöntő kér­dést: Akarod-e a melletted levő nőt feleségül venni? Mire a vő­legény: Hát, az igazat megvall­va, nem. Ezzel felállt, sarkon- fordult és kivonult a templom­ból. A menyasszony elájult. A hosszú élet titka Egy jugoszláv rádióriporter megkérdezte az egyik kis adriai szigeten élő 100 esztendős Dinko Balusictól, mi a titka hosszú éle­tének? Az aggastyán azt felelte: Azért ért el ilyen magas kort, mert egész életében vegetáriá­nus volt és rá se nézett a húsra. Erre a szigetlakok hahotázni kezdtek. — Balusic ugyanis ifjú kora óta a sziget egyetlen hen­tese. FEIOFI NÉPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei napilapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Szerkesztősig: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám Telefon: 25—Ifi. zfi—ifi. 11—22 Felelős kiadó: Molnár Frigyes Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17—u9 Előfizetési díj egy hóra ll Ft Előfizethető és megvásárolható bármely postahivatalban és kézbesítőnél. — Hatvan-hetven dekásak lehettek. — Nohiszen! — nevették. — Várj csak, várj — csendesített Laci bácsi. — A ténykö- rülménvek! Azok­ból tűnik ki, melyik szerencse micsodás! Hallgattuk hát. — Száraz nyár volt, megapadtak a vizek és a vonatról is látni lehetett a szebbnél szebb poty- kákat. De azt is, hogy nagyon döcög­ve úsznak. Kicsil­lant a hátuk, ami­kor egy-egy föveny­ráncon átevickél- tek. A csuda vigye — mondom —, akár­mi legyek, ha pusz­ta kézzel nem fogok vagy tizet. Csak be­szorítom valami szögletbe és meg­van. — Szabadnapos voltam, sütött a nap cefetül, nekivágtam hát. Csendes részt kerestem és ahogy ballagok nagyegye- dül, a mellékútról egy magamfajta vándor csatlakozik. — Hova, hova? — kérdi. — Halat fogni — mondom.-Nagyot néz, hogy mivel. Mutatom a két kezem. Elneveti magát és azt mond­ja, no erre kíváncsi. — Megláthatja, tartson velem — biztatom. — Nem lehet — azt mondja — odább van dolgom, de majd találkozunk. — Hol találkoz­nánk? — kérdem. — Kicsi a világ — mondja, azzal megy az erdő felé. — Bolond ez — gondoltam és rá­hagytam. Különben is a vízen járt a szemem akkor már. Százszámra sütké­reztek a potykák. No, vitéz László, tettre fel! Vetettem a cipőm, a nadrá­gom és lopakodtam a víz felé. És máris majdnem a kezem­ben volt az első, egy olyan kétkilós, de valahogy csak kisik- lott belőle. Óvato­san lépek a szom­szédjához, három .kiló lehetett, hirte­len odakapok, hát a fene vinné, szinte az ujjaim közül ugrott el. A harmadik, a negyedik, az ötödik ugyanígy. Röpül­tek, mint az isten­nyila,. be a mély víz felé. Sose gondol­tam, hogy ilyen gaz­ember a hal. Néme­lyik úgy tett. mint aki mozdulni sem tud, de amikor felé nyúltam, egyszeribe futóbajnokká válto­zott. — Három órát át kergetőztem velük, legalább száznak fogtam a farkát, de a kezemben egy ak­kora sem maradt, mint a kisujjam. Dőlt rólam a verej­ték és lógott a nyel­vem, hiába. Lefe­küdtem hát a víz szélében, hogy ki­fújjam magam és elátkozva a beste férgeket, éhkopp szemekkel indultam vissza. Alig megyek száz lépést, jön ám szembe az én em­berem, a bolond. Már messziről inte­get vigyorogva: — mennyit fogtam? — Ne is mérge­sítsen — legyintet­tem — nem volt egy Kacs-Kiskun megyei Nyomás v. Kecskemét. — Telefon 15-28. 27-4» Felelős vezető: Szűcs Béla Igazgató szikra szerencsém. — Dehogynem — azt mondja —, volt magának akkora szerencséje, hogy nem is tudja, mek­kora. — Azzal nyúl a zsebébe, fényképes igazolványt mutat s majd elájulok. Ezen a részen ő volt a halőr. Az erdő hő­séből leste működé­semet harmadma­gával és fetrengtek a röhögéstől. Ügy szökdostem — azt mondja —, mint va­lami sellő gatyában. Ha csak egyet fo­gok, rajtam ütnek..: így azonban, mert olyan jól elszóra­koztattam őket, be­vitt hálából a ha­lásztanyára és adott három kilót aján­dékba. — i Hát ekként fogtam én ki három kiló halat, mert nem volt szerencsém. Ha csak egy kis szeren­van, kifogok három hóna" esem vagy pót. csárdánál ébredünk fel. Kiszáll- ] nak az emberek egy-egy pohár: sörre, harapnivalóra, arcukon j az éjszakázás, fáradtság nyomai, j — de erőltetetten jókedvűek. j Megérte — legalább is azt hi-< szik. j Ki tudja? Egy nap kiesés, — ■ amikor dandárja van nyáron a; munkának — sokat jelent az: igazi őstermelőnek! A rendsze-: sen szállító őstermelők pedig: előbb-utóbb ráfizetnek a Haller i téri kirándulásokra! : Pankovits József

Next

/
Thumbnails
Contents