Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-26 / 200. szám

!. oldat 1958. augusztus 23. 1;cd(l Á Magyar Rídió Kecskeméten Rácz Kálmán operája a rádióban A Magyar Rádió ellátogat Kecskemétre Rácz Kálmán cim­balomművészhez. Rév Vera, a rádió zenei osztályának vezető­ié, és Lelkes Éva, a Film, Szín­ház, Muzsika című folyóirat kri­tikusa, Rácz—Bieliczky befeje- eés előtt álló cigányoperája iránt érdeklődtek. Rácz Kálmán ismertette az opera történetét és elmondta, hogy a szerzők immár két éve dolgoznak az operán. Az opera muzsikáját és hang- szerelését Rácz Kálmán végzi, a librettót Bieliczky Sándor írja. Két cigánykaraván életéről szóló operában bemutatják a ci­gányok életét, küzdelmét a min­dennapi megélhetésért. A sze­relmi történet drámai feszült­séggel párosul, amelyből megis­merjük a vajda és feleségének lelkivilágát, nyomorúságos sor­sát. Ezután került sor az opera Őszi forgalomra készül a kereskedelem. Fel kell tölteni boltjainkat az őszi és téli idény legújabb modcllű ruházati cikkeivel, s ez már magában is éppen elég gondot okoz földmű­vesszövetkezeti bolthálózatunk­nak. Szakboltjaink előtt azon­ban — amelyeket a földműves­szövetkezeti mozgalom több évi megfeszített munkával éppen a falusi iakcsság jobb, kulturál­tabb árucikkekkel való ellátása érdekében hozott létre — szinte megoldhatatlan akadállyá vált a Szövetkezetek Országos Szövet­ségének a készletcsökkentések­ről szóló rendelkezése. Ez a rendelkezés ugyan az áruk for­gási sebességének gyorsulását célozta, — vagyis azt a sebessé­get, amellyel a bolt árukészlete elfogy — hetven napban állapít­va meg azt országos viszonylat­ban, — de a forgási sebesség nö­vekedése lényegében készlet- csökkentést, azaz hitclelvonást idézett elő. Mindez odavezetne, hogy pél­dául a Pálmonostori Földműves- szövetkezetnek, — amelynek l 290 000 forintos árukészlete van —, 286 ezer forint értékű készletcsökkentést kellene a rendelkezés szerint végrehajta­nia. A Szanki Földművesszövet­kezet lextilboltja, amely az ed-| digiek szerint nagyon jólmenöj bolt volt, egyelőre képtelen új, aj községben kelendő árukat vá-| sárolni, — a készletcsökkentés, | illetve a forgási sebesség gyor-í sítása miatt. * A SZÖVOSZ, s a többi ren­delkező szerv által hozott ren­delkezést a takarékosság szándé­ka szülte. De a forgási sebesség­nek egyöntetű, semmilyen helyi körülményt figyelembe nem ve­vő megállzpítása nagyon hely­telen volna. Éppen ezért üdvözölhetjük a MESZÖV-nck azt a rendelkezé­sét, amellyel — gyorsan felis­merve a rendelkezés kihatásait . —, a SZÖVOSZ-szal egyetértés-1 ben ötmillió forint hitelt adott megyénk azon boltjainak, akik, mint a kereskedelmi nyelvben mondani szokás: »Nem férnek bele a 70 napba«, — azaz 70 nap alatt nem tudják árukészletüket» megforgatni! J A MÉSZÖV e rendelkezése azonban nem jelenti, hogy mind e problémát központilag meg le­het oldani. Minden egyes föld­művesszövetkezet megfelelő és| ügyes áruválasztékának össze-1 állítására van szükség ahhoz $ hogy alacsonyabbra csökken'.-» he:« ük az elfekvő áruk mennyi-í ségét, — azaz minél alaposab-; ban felkészülhesünk az őszi-téli; kereskedelmi forgalomra. — ng. — i egyes részleteinek bemutatására, j Rácz Kálmán több áriát játszol lj el cimbalmán, melyet nagy tet­széssel fogadtak a rádió mun­katársai. Az áriákat felvettékj magnetofonra, Rácz Kálmánné] és Dorogi Ferenc hű tolmácso-j lásában. A magnetofonra vett részlete-3 két augusztus 31-én reggel 9« órakor az Űj zenei újság című] rovatában közli a Kossuth-adó. j Néhány nappal ezelőtt levélj érkezett a Művelődésügyi Mi-i nisztériumtól, melyben értesí-j tették a szerzőket, hogy meg-j hívják őket a Magyar Újságírókj Országos Szövetsége Klubjába, hangversenyre, 195»!. augusztus] 26-ára. Ne tüzeljük el a mákgubót Hazánkban kettős jelentősé­ge van a máktermesztésnek. A mák elsőrendű népélelmezési cikk, s a gubója értékes gyógy­szeripari nyersanyag. Ezért fon-« tos, hogy minden mákgubót ösz-t szegyűjtsünk, s a földművesszö-l vetkezet útján a gyógyszeripari rendelkezésére bocsássunk. AJ gubóért kilónként 90 fillért fi-t ízet a földművesszövetkezet.; Nem hoz ugyan számottevőt pénzbeli jövedelmet, de mint| fontos gyógyszer-alapanyagot nej égessük el, hanem bocsássuk a; feldolgozó gyár rendelkezésére. ; : 'Viiitnfmpin au'o hő műij át a ‘JCiuilzenhirifilőii ^ölántíioe s leőoetk ?rel Félmillió forintos eredményjavulás egyetlen negyedév alatt Az elmúlt évben — amint azt már megírtuk — egymillió há­romszázezer forint vesztesége volt a Kunszentmiklósi Földmű­vesszövetkezetnek. A nagy vesz­teség és a gazdálkodásban meg­levő hibák miatt ez év március elsejével az irányitó szervek hat hónapra felfüggesztették a szö­vetkezet autonómiáját. Mi történt azóta a Kunszent­miklósi Földművesszövetkezet­nél? — Erről beszélgetünk Ba­logh László elvtárssal, — néhány nappal a szövetkezet autonómiá­jának visszanyerése előtt. KÉRDÉS: Milyen eredménye­ket értek el a március 1-e óta el­telt csaknem hat hónap alatt? VÁLASZ: A szövetkezet életé­ben gyökeres változás történt. Ezt bizonyítja, hogy az idei év második negyedében — 1957 má­sodik negyedévéhez viszonyítva — félmillió forintos eredményja­vulást értünk el, főként a költ­ségcsökkentés és az árrésnöveke­dés révén. A kiskereskedelmi üzemágban 139 ezer forinttal, a vendéglátóiparban 36 ezer forint­tal csökkentettük a forgalmi költségeket. A fuvarozások át­szervezésével is több mint 100 ezer forintot takarítottunk meg. A szövetkezet alkalmazottainak létszámát 16 fővel csökkentettük, s ennek következtében 53 ezer forint a negyedévenkénti megta­karítás. Az egyéb költségeknél 78 ezer forintot takarítottunk meg, az utazási és kiküldetési költségek pedig — az előző év hasonló időszakához viszonyítva — pontosan a felére csökkentek. KÉRDÉS: Az előbb szó volt az árrésnövekedésröl is, mint az eredményjavulás egyik jontos eszközéről. Hogyan tudná meg­magyarázni, mit jelentett ez a szövetkezetnek? VÁLASZ: A felvásárlásnál és az értékesítésnél nem a meny- nyiségre, hanem a minőségre tö­rekedtünk, s ez egyszerű dolog: főként olyan árucikkek felvásár­lásával foglalkoztunk, ami jöve­delmező. Több esetben vitánk is volt emiatt a szövetkezetek já­rási központjával. A mézfelvá­sárlás idején történt például, hogy a más megyéből itt állomá­sozó méhészek eladásra kínálták az itt pergetett mézet. Alkuba bocsátkoztunk, ők nem adták annyiért, amennyiért mi kértük, — ezért nem vettük meg. A já­rási szövetség igen t-osszalóan fo­gadta ezt a dolgot, de amikor ki­derült, hogy egy szomszédos Pest megyei szövetkezet éppen erre a szállítmányra 30 000 fo­rintot fizetett rá, a későbbiek so­drán senki sem vitatkozott ve­lünk. KÉRDÉS: Az idén kisebb lét­számmal sokkal jobb eredmé- tnyeket értek el, mint tavaly, ami­dkor tizenhattal több dolgozója volt a szövetkezetnek. Mi ennek az oka? VÁLASZ: Elsősorban a mun­kafegyelmet kellett megszilárdí­tani, hiszen az elmúlt években a fegyelmezetlenségből, nemtörő­dömségből származott a legtöbb baj. A szövetkezet dolgozóinak munkáját ma már a fillérekig menő takarékosság jellemzi. A nem közénkvaló, hanyag dolgo­zók eltávolítása igen nagy ha­tást gyakorolt a szövetkezet dol­gozóira. Jobban, fegyelmezetteb­ben dolgoznak — s ezt mutatja az is, hogy a kiskereskedelmi üzemágban átlagosan 8 ezer, a vendéglátó üzemágban pedig 7 ezer forinttal nagyobb az egy főre eső havonkénti forgalom, mint az elmúlt évben. A szövet­kezet pedig második negyedévi tervezett nyereségét 200 száza­lékra teljesítette. Amint láthatjuk: a közös mun­ka, a közös erőfeszítés tette le­hetővé, hogy a szövetkezet talp- raálljon. A beszélgetés során Ba. logh elvtárs több olyan munka­társát is említette, akik különö­sen megérdemlik a dicséretet Köztük van Nemes Mihály üzem- ágvezető, Vermes Pál, Gálos Ig­nác boltvezetők, Rácz Lajosné felvásárló, Nemes László ital­boltvezető, de fel lehetne sorolni a szövetkezetnek szinte vala­mennyi dolgozóját. A Kunszentmiklósi Földmű­vesszövetkezet féléves, kiváló munkájáról szóló beszélgetést csak ezzel a kívánsággal tudjuk befejezni: ne feledjék a szomorú tanulságokat, s a most záruló hat hónap eredményeihez méltóan dolgozzanak továbbra is. —eszikné— \76omoki IfPinelök figyelmébe.: Irtsuk az átoktüskét! ......^ Az elszökött biikkszéki víz »megkerült«. Az 1938-ban talált melegforrás vezetéke a múlt évben már csak vékonyan csor­dogált, majd teljesen elapadt. Az ősszel hozzáláttak a tisztí­táshoz és a szezon megindulására ismét a régi erővel tört elő a híres víz. Ebből palackozzák a népszerű Salvust. Képünkön: a környékbeli iparvidék lakói, Miskolc, Diósgyőr, Salgótarján, Özd munkásai és a Mátra vidéki bányászok fürdenek a gyó­gyító vízben. (MTI Foto’ Bereth felvétele.) A Duna—Tisza közi homokte- ji-ületek egyik veszedelmes gyom- |ja, az átoktüske, főleg a kecs- Jkeméti járás községeiben igen lelszaporodott. Egyéves, heverö- Iszárú, 20—25 cm magas bokros tfü. A 4 milliméter hosszú, igen Jszúrós tüskékkel ellátott gyom ínyár közepétől őszig virít. Tüs- |kés terméscsomói könnyen bele- ragadnak a legelésző állatok szőrébe, lehetetlenné teszik a í mezítláb járást és a burgonya tkézi szedését. A nyári kapásve- ftésekben és a tarlón igen elter- Jjedt, de árokpartokon, parlagte- |fületeken is megtalálható. A vé­Hl&zei Sáhdai. Htyupdt íUUmU titka Kisimult arcú, javakorabeli férfi Mezei Sándor. Tekintete, mozdulatai, szavai elárulják, hogy nincs sok vesződsége az élettel. Magyarán: éli világát. Míg beszélgetésünk köz­ben felmérem tetőtől talpig, ki­egyensúlyozottsága láttán az em­lékezetemben felsorakoznak — mintegy kontrasztként — mind­azok a paraszt ismerőseim, akik­kel gyerekkoromtól mindmáig összehozott a sors. Töprengő, ví­vódó, gondterhelt arcokat látok, 10—12 holdasokét, akik azzal kelnek és térnek nyugovóra, hogy mit, hogyan vessenek a földbe, milyen és mennyi állatot neveljenek, nem csalatkoznak e számításaikban, elemi csapás nem sújtja-e őket, eleget tud­nak-e tenni kötelezettségeiknek? és így tovább; de ki tudná mind felsorolni? Ez nyomta bélyegét a tekintetükre, magatartásukra, egész valójukra a felszabadulás előtt, de után is. Mezei Sándor más, egészen más már, pedig hat esztendővel ez­előtt minden bizonnyal olyan volt ő is. Akkor, 1952-ben azon­ban 12 holdjával belépett a fü- löpszállási Kossuth Tsz-be, s itt a titka, hogy az azelőtti éveké­hez képest összehasonlíthatatla­nul kevesebb gond nyomja a vál­lát. Most a szövetkezet fogatosa, és hát a két lovon, a kocsin kívül azzal kell — hogy úgy mondjam — egyénileg törődnie, amit ép­pen meg kell csinálnia. Persze, van gondja azért másra is. Hi­szen érdeke, hogy a közösben jól menjen a munka a gazdálko­dás minden területén, mert ha nem, hát ő is kárát vallja. De — mint bevallja —: »a termelő- szövetkezetben megoszlik a gond«. Hogy viszont mennyi a jöve­delme? Tavaly 413 munkaegysé­get teljesített, egyre 51 forint 70 fillért kapott, vagyis havonta át­lag 1779 forint 34 fillért keresett. S ehhez jön még a háztáji gaz­dasága, ami megtermi a konyhá­ra valót. Most is van két sül­dője, jónéhány baromfija, annyi, amennyivel idős, 76 esztendős édesanyja elbír, — akivel egy­háztartásban él a 38 éves, de még nőtlen férfi. A megélhetés körül nincs tehát baj, mondja is: »Te­lik ruhára, meg fröccsre is.« í\unu, de parancsolnak ne­ki, nem a maga ura, szinte hal­lom azoktól az egyéni gazdáktól. akik közül néhányan nemrégiben egyik állami gazdaságunkat a múlt nagy uradalmaival azonosí­tották, s akik a szövetkezeti moz­galom kezdetén a közösben dol­gozókat kajánkodó gúnnyal imi­gyen emlegették a »tszcs«-re cé­lozva, hogy: »továbbszolgáló cse­lédek.« Hogyan is állunk ezzel a paranccsal? A parancs kényszer. S vajon az egyénileg gazdálko­dót, bármilyen jómódú középpa­raszt is, nem kényszeríti semmi? De még mennyire, hogy igen! Társadalmi és gazdasági életünk­ben rengeteg kényszerítő erő van, hogy így kell tenni, termel­ni, meg amúgy (különben nincs jövedelem), hogy nincs az a »ka­rakán« paraszt, aki ennek a ki nem is mondott, de valójában nagyon is parancsnak ellene sze­gülne, — hacsak nem bolond. Igen, igen, vethetnék ellen, de a személyes parancs! Hogy a régi uradalmak intézője, ispánja he­lyett most ott a tsz-elnök, meg a brigádvezető. Ilndtl r ifra**«!/»« vi­szont erre az egykori középpa­raszt Mezei Sándor: »Kérem, ná­lunk mindent a közgyűlés dönt el. Ezen közösen határozzuk el a tennivalókat. Mindenhez hozzá­dekezést kikapálással és elége­téssel végezzük a laza homokon, ahol leginkább elszaporodott, mert vegyi úton egyelőre nem tudjuk irtani. A legjobb cirkuszmüvész A napokban Fonson, a brüsz- szcli királyi cirkusz igazgatója és Jansens, a Brüsszel Yxell ne­gyedének elöljárója ünnepélyes keretek között adta át Oleg Po- povnak, az OSZSZSZK érdemes művészének a »Legjobb cirkusz- művész« nevű nemzetközi díjat. Oleg Popov az első, aki ezt e díjat megkapta. szólunk, mi volna a jobb.« Ezt már én mondom: ha például úgy volna jobb, hogy a csak paran­csolgató tsz-vezető helyére más1 kell állítani, akkor, bizony, a közgyűlés leváltja a posztjáról Mezei Sándor is úgy parancsol tehát ebben a 625 holdas társa.« gazdaságban, mint az azelőtti 12 holdján sem különben. Ezt hív­ják egyébként '"»■»»ti de­mokráciának. És ennek tudatát sugározza írá. sunk szereplőjének a nyugalma, magabiztossága. Meg azét, amil így fogalmaz meg: »Ha az em­ber megöregszik, a tsz-ben nyug. díjat is kap.« Hány öreg paraszt­ról meséljek, aki munkaképte­lenné válva a kamrába szorult, minduntalan hallván menye, ve. je, vagy akár az »édes« gyerme. ke szájából: »Mikor eszi el már az öreget a fene?« Mezei Sándornak, ha majd megházasodik, családot alapít, nem kell öreg korában ilyen, a betevő falatot megkeserítő meg­jegyzéseket hallania. Exert is hiányoznak a gondfelhők az arcáról, s miután elbúcsúztunk, ezért szállt fel olyan könnyedén a kocsijára, mintha csak húszesztendős le­gény volna. Tarján István

Next

/
Thumbnails
Contents