Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-13 / 164. szám
1958. július 13, vasárnap 5. oldal Munkamódszer és a tanulás Az ellenforradalom óta újjászervezett pártunkban állandó harc folyik a munkamódszerek tökéletesítéséért, a követelményeknek megfelelő módszerek kialakításáért. Vannak is már számottevő eredményeink, hogy csak egypárat említsek, a központi vezetés cikk-cakk- mentes politikája, a tömegekkel való jó kapcsolat, a szó és a tett egysége, a frázismentes, szorgos munka, amivel sikerült úrrálenni az ellenforradalom okozta politikai és gazdasági nehézségeken. Azt a helyes politikai légkört, amit az SZKP XX. kongresz- szusa indított el, nehéz harcok és megrázkódtatások árán sikerült tehát nálunk is meghonosítani. Jó úton haladunk, ezt bizonyítják termelési sikereink az iparban, a mezőgazdaságban, ezt bizonyítja dolgozó parasztságunk termelési kedve és az a megnövekedett érdeklődés, ami az egyszerű emberek részéről tapasztalható mind a belpolitikai helyzet, mind a nemzetközi események iránt. Eredményeink nagyságát, valamint a nemzetközi összefogás legyőzhetetlenségét kifejezi az a gyors konszolidáció, ami az ellenforradalom utáni másfél év alatt végbement. Jelenleg új feladatok előtt állunk, melyek nem hasonlíthatók a fegyveres harchoz, azonban nem kisebb jelentőségűek annál. Mostani feladataink viszonylag békés jellegűek, de rendkívül bonyolult összetéte- lűek. Itt kapcsolódik be a tanulás szerepe munkánkba. A pártszervezetek most dolgozzák fel a Központi Bizottság falusi munkáról hozott határozatát. Ez a határozat hosszú évekre megszabja tennivalónkat, ezért nagy figyelmet igényel. A határozat szerint a falusi munka megjavításának egyik alapvető feltétele a vezetés megjavítása. Ennek nagyon sok vonatkozása van, én azonban csupán egy nélkülözhetetlen eszközről, a tanulásról írom meg véleményemet. Fontosnak tartom kijelenteni, hogy a gyakorlathoz, az anyagi világhoz való viszonyához a tanulást nem tartom elsődlegesnek, de fontosnak tartom annyira, hogy nélküle nem lehet szó a falusi vezetés tartós és az igényeknek megfelelő megerősítéséről. Ezt támasztják alá több pártrendezvényen, összejövetelen, vagy egyszerű beszélgetésen szerzett tapasztalataim is. Például az egyik járási végrehajtó bizottság ülésén alaposan elemezték az ifjúság helyzetét, az Á valóság talaján (Folytatás a 4. oldalról) inknek is le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a parasztság jövője a nádfedeles viskó, meg a piroscserepes kistanya (ahogyan ezt egyes »népi írók elképzelték). Véleményem szerint ez az illúzió még több jeles festőnél is megtalálható. ÖSSZEGEZVE TEHÁT: nézetem szerint Goór Imre cikke megpróbál a szakértő szemével képet adni képzőművészetünk életéről. A cikk költői nyelvezete és a szép szavak sokat eltakarnak, sokszor megzavarnak, különösen az olyan kifejezés, mint a rombolva-gazdagítás. A költői képek és a pátosz mögött azonban a »pénz, modell és ldő«-ben látja az üdvözítő megoldást. Ez is fontos, de legfontosabb, hogy művészeinknek teret adjunk, hogy művészi élményt szerezzenek, hogy tapasztalják az emberek új életet, így azután ténylegesen száműzték a naturalista kinövéseket és d valóság, a realizmus talajára állianak. Körösi József ifjúság között fellelhető rendellenességeket. Ez azt mutatja, hogy az ott dolgozó elvtársak látják a bajokat — és ez is nagyon fontos — de a bajok megszüntetésére nincsenek megfelelő elgondolásaik, módszereik. Pedig ha az ifjúsággal foglalkozó elvtársak gyakrabban belenéznének Lenin műveibe, vagy elolvasnák a testvérpártok ilyen irányú tapasztalatairól megjelent könyveket, újság és folyóirat cikkeket, ha közelebb kerülnének a mai fiatalok lelkivilágához, problémáihoz, köny- nyebben megtalálnák a bajok kijavításának, az ifjúság megfelelő szellemben való nevelésének kulcsát. Vehetek más példát is. Az egyik taggyűlésen — nem hibamentes, de — színvonalas beszámolót készített a vezetőség a falusi munkáról. A beszámolót követő vita viszont már azt mutatta, hogy a tagság nagyrésze tudás híján a felszínen marad, csupán tudomásul veszi a határozatot, egyetért vele, de nem lesz képes annak megfelelő végrehajtására. Vegyük csak a párt szövetségi politikáját, a rétegpolitikát. A párt viszonya más és más a különböző osztályokhoz és rétegekhez. A volt (és ma is meglévő kisszámú) kizsákmá- nyolókhoz való viszonyunk világos: gazdaságilag felszámoljuk és munkára kényszerítjük, esetleg bebörtönözzük őket, ha vétenek a szocializmus ellen. Ezen a téren, ha akadnak is hibák — más jellegűek. Sokkal több probléma van a dolgozó osztályokhoz, rétegekhez való viszonyunkban. Itt van például az értelmiség: a társadalomban betöltött szerepük és tudásuk szerinti megbecsülés jár nekik, természetesen az ő politikai állás- foglalásukat is figyelembevéve. Ugyanígy a dolgozó paarsztság és a kisiparosok helyzete sem közömbös számunkra. A velük való foglalkozáshoz ismernünk kell klasszikusaink tanításait arról, hogy a körülmények, a létfeltételek hogyan határozzák meg az egyes osztályok, vagy rétegek világnézetét, magatartását. Azok, akik nem tanulnak, hajlamosak lesznek arra, hogy vagy szektás módon minden ingadozó értelmiségit és kispolgárt ellenségnek lássanak, vagy revizionista szellemben „hasra- vágódjanak” előttük és mindenféle konzervatív, nem egyszer erősen reakciós nézeteiknek teret engedjenek. A párt szövetségi politikájának kialakításában elsődleges a gazdasági helyzet, az osztályszempont, azonban az érzelmi, a lélektani tényezőknek is egyre nagyobb szerepük lesz. Igen türelmes, hosszadalmas munkával tudjuk azt elérni, hogy az értelmiség és a kispolgárság ma még ingadozó része mellénk álljon. Az egyéni parasztokkal, az értelmiségiekkel, vagy más rétegekkel való viszonyunkat károsan befolyásolja a türelmetlenség, a meg nem értés. Pedig ma is akadnak olyanok, akik türelmetlenül bánnak az emberekkel, meg akarják előzni még önmagukat is, túl gyorsan, a feltételek megérlelődése nélkül akarnak előre szaladni egyes kérdésekben. Az ilyen elvtársak — tudás híján — nem mérlegelik alaposan a helyzetet, nem vesznek figyelembe minden körülményt, mert bennük csak a forradalmi ösztönösségen alapuló jószándék ég, hogy minél előbb megteremtsük az „ellentmondás-mentes” életet. Mi komoly árat fizettünk már egyszer az ilyesfajta politikáért, nem engedhetjük meg, hogy mégegyszer idejussunk. Ezért kell hangsúlyoznunk állandóan a tanulás fontosságát, ezért kell az elmúlt évinél sokkal alaposabban előkészíteni az ősszel induló pártoktatást. Az előttünk álló hatalmas, társadalomátalakító feladatok sikeres megoldása nem utolsó sorban azon múlik, hogy menynyire tudjuk pártmunkánk szerves feszévé tenni a tanulást, mert jó munkamódszert tanulás nélkül nem lehet elképzelni. Maruzs József Megjegyzés: úi h fah/iz küUe+íml Érthetetlenül és bosszankodva nézi Kecskeméten a sétáló ember a mozival szemben épülő bérház külsejét. Hogyan jutott eszébe az építőnek a fehér mezőben lévő ablakok mellett az ablakok közeit kitöltő, sakkoc- kaszerűen elhelyezett sötétebb és kevésbé sötétebb vörös mezők kiképzése. No és a zöldre festett csatornacsövek. A meglepetések azonban még mindig nem érnek véget. A napokban pirosra festették az erkély vasrácsát és világossárgára az ablakokat. Kinek tetszik ez a kicifrázott épület Kecskemét főútvonalán, a finom, tompa- színűre festett többi új bérház mellett. Tudom, hogy az ízlések különbözők. Éppen ezért levelem megírása előtt közvéleménykutatást végeztem ebben az irányban. Aki előtt szóba hoztam, mindenki a legnagyobb bosszan- kodássai nyilatkozott erről a megoldásról. Mivel ezen a házon már nem lehet segíteni, ezért kérem a Petőfi Népét, hogy szíveskedjék véleményünket eljuttatni az illetékesekhez, hogy legalább a másik épülő ház ízléses külsőt kapjon. Azért kérjük ezt, mert ha már államunk nagy költséggel házat épített, az legyen ízléses — mint például a budapesti új bérházak — tekintettel arra, hogy költségtöbblet nem merül fel, csupán csak arra van szükség, hogy helyesen válasz- szuk meg a színeket és a formákat. Egy kecskeméti lakos cAUaUarló gazdák figyelmébe,! Rövidesen ismét lehet növendékmarJiára hizlalás! szerződést kötni Igen sok állattartónak jelent fő jövedelmi forrást a szerződéses hizlalás. A kedvező árak következtében megyénkben Is megnőtt az állattenyésztési kedv. Érthető, hogy az elmúlt héten több állattartó gazda fordult szerkesztőségünkhöz azzal a kérdéssel, mi az oka annak, hogy jún. 1-e óta nem köthetnek szerződést szarvasmarhára, Az ügyben felkerestük a Megyei Adatforgalmi Vállalatot, ahol azt a választ kaptuk, hogy az üsző- és bikaborjúkra rövidesen ismét megkezdik a szerződéskötéseket. A feltételek részletei még nem ismeretesek, azonban az eddigi értesülések szerint lényeges változás a legutóbbi árakhoz viszonyítva nem lesz. Tehénre, ökörre, tinóra nem indul mostanában szerződéskötési akció, azonban ezeket a szarvasmarhákat szabad áron továbbra is megvásárolja a vállalat, Ciánosást, patkány-, egér- és mindennemű féregírtást (svábbogár, ruszni, moly, zsizsik, poloska, csótány) közületek és magánfelek részére szakszerűen végzi a Sztálinvárosi Köztisztasági Vállalat. Sztálinvá- ros, Irodaház, Sztálin út 41. I. em. Telefon: 64-97. 1878 /t cím. fellengősen hangzik. Mert mi, a toll forgatói is hibásak vagyunk abban, hogy a nagy fogalmak, sokszor hétköznapi tucatjelenségckre is válogatás nélkül alkalmazva, megkoptak. De ez egyszer szándékosan választottam a győzelem szót s örökítem meg őszinte lelkesedéssel azok nevét akik ezért a győzelemért annyit csatároz- tak Halas szúnyoghadas mocsarai ellen. Azaz hogy a nevekkel bajban vagyok. Nem sorolhatom fel egy huszonöiczres lélekszámú város fele polgárának nevét, pedig közvetlenül vagy közvetve mindegyiknek része van a nagy munkában. Tatán csak annyi, hogy néma kéznyújtással megszavazta a határozatot, hogy egy lapát földet arrébb dobott, — de valami része van. Nevezzem meg csupán a nagy kezdeményezés vezetőit: Heile Géza tanácselnököt. Hada Antal technikumi igazgatót, a vízügyi szakemberek egyikét-másikát? Nem tehetem, mert elsősorban ők tiltakoznának az effajta népszerűsítés ellen, másrészt hamis lenne az egész kép. Hiszen az, ami Halason történt és történik, éppen a vezetők és a vezetettek, a különféle szervek összefogásának a diadala. S a dicséret pálmaágát nem lehet egészben odaítélni csak egynek; leveleire kell szedni s úgy szétosztani, mert egy darabka mindenkit illet... Erdei Ferenc 1937-ben megjelent Futóhomok című könyvében ezt írja Halasról: ».. .mint az árnyék, ügy húzódik egészen a templom alá a legrégibb társ és ellenség: a szikes tó és a mocsár. Kétszáz tévésre a város közepétől már kun (jty&zdm% a űrnek feleit pusztaság van: szik és nádas, békák és szúnyogok...« A város népe már a múlt században rimánkodik segítségért a mocsár ellen. A Halasi Újság 1882-ben megjelenő számai, kérvények, polgármesteri jelentések tucatja kongatja a vészharangot, — hasztalan. Képviselők tesznek hangzatos ígéreteket a választás előtt, — s a választás után marad minden a régiben. J a fordulat éve. Ekkor fiangztfc ei a hadüzenet a víz ellen. Mert már betelt a pohár. Ebben az évben 5000 hold megművelt szántói önt el tavaszi áradat. A pontosan felmért anyagi veszteség kereken 5 millió forint. A tangazdaság 1400 holdjára tengeri varázsol az olvadó hó, a városban a kórház kertjét nyaldossa a talajvíz, a Harangosló területben kétszeresére dagad. Nincs mit tenni. A meglévő csatornák elavultak s két vasútvonal, a budapest-kele- biai és a halas-félegyházi is útját állja a levezetésnek. A tanács ekkor tűzi napirendre a vízrendezést. Belekapcsolódik a hatalmas tervbe a technikum, élén az agilis, két évvel korábban idekerült igazgatóval: Hada Antallal, akire az a feladat vár, hogy az addig milliós veszteséggel dolgozó tangazdaságot szószerint és képletesen is kiemelje a hínárból; megmentse a víztől és a sziktől. (S azt hiszem: Rada igazgatónak és munkatársainak dicséretére elég annyi, hogy a tangazdaság ma kétszeres élüzem s a tavalyi évet 133 000 larinto* nyereséggel zári ta.) A Szegedi Vízügyi Igazgatóság szakember-gárdája készségesen a kezdeményezők mellé áll. 1957. márciusában megnyílik a Dongér felső szakasza. A Ha- rangostó vize kígyózva ömlik az északnak tartó széles csatornán, felszippantva a Natkai sziget nádasának és az úgynevezett Nagytónak a vízét, majd a kaszárnya mögött keletnek fordulva átszeli a fcönesúlat és a vasútat s a Járószék kaszálóit mentesítve tör a 10 kilométerre fekvő Harkai-tóba. A várost harapófogóként ölelő mocsár karja ettől kezdve gyorsan sorvad s a fellélegző Halas, az évszázados szorításból kimeneked- ve, egészségesen nyújtózik. A kiszáradt zsombékok helyén százával álinak a veteményes kertek, a Natkai-szigelen villasor épül, a fürdő mögött fiatal erdő nevelkedik s a füzesi, járószékbeli gazdáknak nem kell már kiszántani az elsárgult vetést és vízben kaszálni a füvet. £# adáék a város keleti ha- tárán folytatják az új honfoglalást, összekötve a v z- levezatést a talajjavítással. A korábban keskeny árkok csatornarendszerré tökéletesednek, a főcsatornák mellett sűrűsödik a mellékágak hálózata. A gazdaság ma már a belvízrendezés mintáját mutatja s méltán rászolgál a főigazgató-helyettesi jelzőre: »Hálás tanítványok munkájának diadala.« S a halasi példára ma már az ország 19 tangazdaságában folyik hasonló rendezés. A tangazdaság az idén közel egy millió forintos ráfordítással folytatja a csatornázást. Társul ajánlkozik a Sertéstenyésztő Vállalat és a Vörös Szikra termelőszövetkezet, — ez utóbbi ember- és fogaterőt ad a mun kákhoz. Ezeknek a területeknek a bekapcsolása újabb száz- és százholdak víztelenítését jelenti. Fentebb említettem, hogy a tangazdaság a levezetést összekapcsolja a talajjavítással. A meszes-szódás szikfoltok eltávolítására eddig 220 vagon gipsz- és lignitport használtak fel, — kecsegtető eredménnyel. A következő lépés megfelelő tudományos vizsgálatok után a szükséges víz visszatartása és az öntözés megoldása lesz. Nem én, hanem szakemberek állapították meg, hogy Halas példája a vízrendezést illetően a megyében egyedülálló. De a jó példa ereje éppen abban van, hogy másokat is követésre buzdít. Mint hallom, most Jász- szentlászló és Szánk vizeinek elvezetésére folytatódik a Dongér kotrása s a két községben is bíztató jelei ígérkeznek a társadalmi összefogásnak. Ez magában persze nem elég. Nagyon megjegyeztem Forgó László vízügyi igazgatónak azt a kijelentését, hogy a társadalmi összefogással párosulnia kell a felsőbb támogatásnak, azt pedig Erdei Mihály elvtárs hangsúlyozta, hogy a vízgazdálkodás problémája minden hivatalos szerv ajtaján bebocsátásáért és megoldásáért dörömböl. íA a e kettő: a felső segít- ség s az ezt ügyesen felhasználó helyi erő találkozik, — nagy dolgokra képes. Es Halas megmutatta: hogyan! Gáspár
