Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-11 / 162. szám

1958. július 11, péntek 3. oldal Amíg a Balatonon nyaralt — kizárták a ts as elnököt Június 30-án viharos, de tárgyilagos rendkívüli közgyű­lésen kizárta soraiból Zobóki János elnököt a tiszakécskei Kossuth Tsz tagsága. Az elnök egyébként nem volt jelen, mert a tagság, s állító­lag a felesége sem tudja, hogy pontosan hol tartózkodik, há't nem hívhatták meg. Csak any- nyit tudnak róla, hogy valahol a Balaton mellett üdül június 25-töl július 13-ig, tehát 18 na­pon át, miközben a 24 főnyi tagság izzad a kapa-, kaszanyél mellett, a nehéz fizikai munka közepette abban a gondban is lőve: hova is nyúljon, mihez is kapjon, hogy learathassa a ga­bonáját, de amellett ne hanya­golja el a növényápolást s az egyéb tennivalókat sem. Nem arról van szó. hogy a tsz-tag nem mehet el üdülni, hiszen joga van hozzá. Joga az elnöknek is, de már magában az a tény, hogy tavaly is Zobóki János volt oda, meg az idén is, s ráadásul a nyári munkák dandárjában — felettébb meg­botránkoztató. Mondják, hogy ügyesen »kipanamázta« ezt az idei nyaralást. De mindez még hagyján. Elment, hát elment; nem egye­dül irányítja a tsz-t, ott az egész vezetőség, majd intézkedik az a közel három hét alatt, míg az elnök kartárs vidáman lubickol a Balaton hűs hullámaiban. Csakhogy, ahogy itthagyta a tsz-t! ' Elutazása előtt azt mondta Andó Ferencnek, az elnökhe­lyettesnek, hogy mindent elin­tézett az aratás-cséplés zökke­nőmentes lebonyolítása érdeké­ben, — rá egy-két napra kide­rült azonban, hogy akkorát ha­zudott, amekkorát csak a leg­lelkiismeretlenebb ember képes. Egy lépést sem tett a kenyér- gabona betakarításáért, ami ak­kor tudódott ki, amikor az el­nökhelyettes értesítette a Tlsza- kéeskei Gépállomást: lehet arat­ni! Igen? Mire? Hiszen nincs biztosítva a hitelfedezet a gépi munkákra! Zobóki nem intézte el? De nem ám! Mert neki már a Balatonon járt az esze. A gépuilomás tájékoztat­ta a járási tanácsot, innen azon­nal felkeresték a tsz-t, rendkí­vüli közgyűlést hívtak össze, s ezen már nemcsak arról volt szó, hogy Zobóki János fittyet hányt az aratás megszervezésé­nek, hanem másról is. Hogy egyébként sem törődött a ter­melőszövetkezettel. Fejőstehén­nek nézte és tartotta, ami csak arra jó, hogy ő kiskirálykod- hassék. Nem törte a fejét, hogy mit, hogyan kellene csináini az amúgyis kátyúban veszteglő kö­zös gazdaság előrelendítése vé­gett, hiszen a teher nem az ő, hanem a tagság vállát nyomja, ő pedig úgyis elnök, aki ak­kor megy üdülni, amikor akar, s hogy mi mást művelhetett még a szövetkezet rovására, az minden bizonnyal kiderül a kö­zeljövőben. Megtette például azt is, hogy 30 hold dinnye termelé­sére kötött szerződést, holott tudnia kellett volna, hogy any- nyival nem bír el a szövetke­zet 24 dolgozója; s a tervezett­ből valóban 10 holdat nem is tudtak bevetni. S lehetne még sorolni -elnöki ténykedésének« adatait, amelyekre most feltet­te a koronát. — Nem, nem kell nekünk el­nöknek. De a lábát se merje be­tenni a szövetkezetbe — zúgták a közgyűlésen. A amikor a hivatalos for­ma szabályainak megfelelően szavazni kellett, volt, aki mind a két kezét feltartotta. Es megint csak akadt, aki 00-000<K>0<>0000^0<JO<KKKKK><><) Szakcsoportokat szervezuek a falusi munkáról szóló haférozaf megvilalása ufán A kiskunfélegyházi járás párt- szervezetéi az elmúlt héten taggyűléseket tartottak a Köz­ponti Bizotságnak a falusi mun­káról szóló határozatáról. Leg­több partszervezet a határozat alapján akció-programot dolgo­zott ki. Különösen jónak mond­ható a Kunszálláson elkészült program, ahol többek között el­határozták, hogy szakcsoportot alakítanak. Már két előkészítő bizottság működik is. Ugyancsak jó a Gátéren el­készült akció-program is. _ A szánki pártszervezet taggyűlé­sén elhatározták, hogy szántási szakcsoportot szerveznek, a pe- tőfiszállási párttaggyűlés akció programja pedig kimondja, hogy az ellenforradalom idején feloszlott Keleti Fény Tsz-t új­Fiatalok jslentkezz&tek gépészképzö iskolára A kétéves iskola mező- gazdasági gépészeket ne­vel. Ingyenes oktatás és ellátás. Jelentkezhet min­den 17 éves kort betöltött fiatal. Piészletes felvilágo­sítást levélben is a Mező­gazdasági Szakiskola Já­noshalma, igazgatósága ad 1822 A Kunszállási Földmü- vesszövetkezet azonnali felvételre fűszer, élelmi­szer szakmához értő bolt­kezelőt keres. Jelentkezni az fmsz irodájában. 1853 jászervezik és létrehoznak egy gyümölcstermelő szakcsoportot Is. jyV’^UVVVÄ/WWWVWWVV'ArtlWi/WWWSZV két kézzel szavazott, amikor az íj elnököt választották meg. Ki legyen az? —- Tóth Ferenci Beléje helyezték a bizalmat, aki pedig márciusban lépett a tsz-be, magával víve a 3 hold szőlőjét, s 2 és fél hold földjét. Becsületes, szakértő ember, aki nem akármilyen értékű birto­kával választotta a közös gaz­dálkodás útját, s főleg nem egy virágzó tsz-be lépett. A szövet­kezésnek tántoríthatatlan híve. ő legyen hát az elnök. Vezeté­sével a Kossuth Tsz minden bi­zonnyal nem kerül a jövőben olyan helyzetbe, amilyenbe Zo­bóki János -jóvoltából« került. ,4 volt elnök valahol, a Balaton mentén, a társaságában míg úgy mutatkozik be, hogy tsz-elnök, valószínűen nem is sejti: június 30-a óta ezt is hazud- ja. Mert azóta nem az. És sem­mi köze a tiszakécskei Kossuth Tsz-hez. Csak annyiban, hogy majd számonkérik tőle mind­azt, amit elkövetett ellene. Tarján István A knit!k és a nyugt!íj Nem mindennapi kéréssel for­dult nemrégiben egy volt tata­házi lakos a Minisztertanács tit­kárságához. A kérvény, melyet Budapestre küldött, egy jámbor cs tisztességben megöregedett paraszti dolgozó siralmait tar­talmazza — látszólag —, aki minthogy minden földjéből ki­forgatták, most végső kétségbe­esésében a föld jelenlegi tulaj­donosához fordul, nevezetesen a tataházi Dózsa Termelőszövetke­zethez. Mindenféle orvosi bizo­nyítványok is találhatók a kér­vény mellékletei között, ame­lyek csak alátámasztják a ké­relmező »igazát«. Csakhogy kormányzatunk alaposan megvizsgálja az ilyen dolgokat, így aztán világosság derült erre a »szociális« ügyre is. Juhász Pál gazdag tataházi kuláknak annak idején cserein­gatlan felajánlása mellett beta- gosították a Dózsa Termelőszö­vetkezetbe földbirtokának egy- részét. Csakhogy az élelmes ku- lák akkoriban egyáltalán nem szándékozott igénybe venni az egyébként jó minőségű cserein­gatlant, inkább elment szeren­csét próbálni. Most viszont úgy gondolta, hogy eljött az ő ideje, megunta mór az idegenben vég­zett kétkézi munkát, sakkal jobb befektetésnek tartotta, ha újból földjéhez tér vissza. Ezt meg is akarta tenni, még­pedig eredeti módon. Kérte, illetve követelte, hogy a szövet­kezet folyósítson neki nyugdí­jat, hiszen ő, mint »becsületben megőszült dolgozó« erre minden­képpen jogosult. Az elképesztő követelés elől természetesen kitért a szövet­kezet, s most a kulák, ime újból »csalódni volt kénytelen« abban a rendszerben, amely kímélet­len harcot folytat a dolgozó em­berek minden kizsákmányolása ellen és igazságot szolgáltatott a föld igazi tulajdonosainak: jo­gos birtokosainak adta át a ha- rácsolásból szerzett »ősi ku- iák-jussot«. — yla —! tOOOOCCó DCOO00000-000OOOOOOOOOOO’OOOOC A vegyszeres gyomirtás tapasztálatái Baján A NÖVÉNYVÉDELEMBEN egyre többet alkalmazzák a hor­monbázisú vegyszereket. A pá­zsitfűfélékkel ellentétben a gyomnövények levelei általában szélesek, nagy felületűek, és a szárhoz képest tompaszögben áll­nak, némelyiknél derékszögben, érdesek, viaszrétegük nincs vagy alig van, tehát jól felszív­ják a nedvességet. Ez azt jelen­ti gyakorlatilag, hogy rajtuk a vízcsepp, illetve a permetlé jól szétterül, felszívódik. Ez a magyarázata, hogy miért lehet a pázsitfűféléknél (gabonafélék, kukorica, rizs) si­kerrel alkalmazni a hormonbá­zisú szelektív gyomirtókat, a kétszikű gyonmövények elpusz­títására. AZONBAN EGYSZIKŰ gabo­nafélék is érzékenyek, fejlődé­sük egyes szakaszában e vegy­szerekre. Az érzékeny és rezisz- tens (ellenálló) életszakaszok váltakoznak egymással a nö­vény élete folyamán. A gabo­nafélék érzékeny szakasza há­romtól ötleveles fejlődési stá­diumukig tart. Újra érzékeny szárbaszökkenés után, a virág­részek alakulásakor. Legkevés­bé érzékeny a teljes bokroso- dáskor, szárbaindulás kezdetén. Ilyenkor 18—28 centiméter nagyságúak és a gyomok köz­tük tőrózsás állapotban, virág­zás előtt vannak, anyagcseréjük fokozott és biológiailag érzéke­nyek. BAJÁN, A PETŐFI TERME­LŐSZÖVETKEZETBEN 13 ka- tasztrális hold őszi és tavaszi kalászoson végeztek vegyszeres permetezést Dikonirttal. 1,2 ki­logrammot használtak el kataszt- rális holdanként. Különösen sok volt az acat, a búzavirág és a pi­pacs a kalászosok között. Annak ellenére, hogy csak május 30- án, tehát elkésve végezték a permetezést, a gyomirtás sike­res volt. Kivéve a jól fejlett gyomokat, a többi néhány nap múlva elszáradt. A két-három- heti késés miatt várható volt, hogy az öregebb mezei acatot nem sikerül elpusztítani. Ez most virágzik. Sikerült a tava­szi árpából kiirtani az összes gyomokat. HASZNOS VOLT TEHAT a vegyszerek alkalmazása, nem­csak azért, mert magasabb lett a terméseredmény, hanem meg­akadályozta a gyomok virágzá­sát éá továbbterjedését is( Mészáros Eülöp agrármérnök, — Hercegszántón a pártszerve­zet kultúrhelyisége nagy látoga­tottságnak örvend, főképpen amióta beszerelték a televíziós készüléket. A klubbizottság hav, programtervet dolgozott ki, — amelyben sok és érdekes műsor­szám szerepel. rW^fKVs^»«V«^Z»^<VWsryvvvVVV>VVWWVVVVftZUVV>/WWVVWV>!A«WWWV> Idegen helyre jél'tünR, barátoktól búcsúztunk — Szabó Mi író megyénkben — IV, A solti betonúton robogunk, Kalocsát is magunk mögött hagyjuk, aztán Bátyát is, köze f(diáik Juijidioz. Cél: a tajszi Vörös Csillag Tsz. Sárga búzatáblákat, zöld kuko- rícaföldeket hagyunk magunk mögött, s amint Fájsz határá­ban vagyunk, óriási répatáblá­ban gyönyörködhetünk. Nicsak, az egyik búzatáblánál, messziről is jól látható, egy motorkerék­pár van a fa alatt, Ez igen, mondjuk. Ha már aratni is mo­torral járnak itt. ha így megy, nemsokára elérjük, hogy sze­mélyautóval járnak ki az embe­rek dolgozni a határba. Persze, ez még odébb van, de minden­esetre ez is szép, ez a motor. Es ilyen már elég gyakran akad. (Őrültünk volna annak idején még a kerékpárnak is, az pe­dig ma már igazán nem prob­léma!) Fájsz utcáin maszatos, fürge gyereksereg, meg sok-sok tyúk, liba, malac. dl rü'ái'öi (hiUmjbaii nagy a sürgés-forgás, 60 férő­helyes istálló épül. Sok a jó­szág, kevés a férőhely, panasz­kodnak az itteniek De nem es­nek kétségbe: saját erejükből segítenek a dolgon. Papp Fe­renc, az elnök, kemény ember. Amit elhatároznak, véghezvi­sz!. Most ö is itt van, fogadja a vendégeket, meg Juhász Péter, a párttltkár. Mutogatják az épülő istállót. Négyszázezer fo­rint helyett 320 ezerből meg­oldják, saját erőből. Erre büsz­kék. Joggal. Vízvezeték is lesz, meg tízvagonos magtárpadlás. Szabó Pál minden szava, min­den mozdulata elárulja, hogy mennyire nekihtkeiii/t a látottaknak. Megnézi a faia­kat, a tetőzet iránt érdeklődik, végigmusti'ájja a szarufákat, be­szél az emberekkel, a keresetük iránt érdeklődik, a munkájuk­ról kérdezi okét. Amit hall, többnyire megelégedéssel tölti el. Ezt hangosan is kimondja nemegyszer. Szó esik a tsz-szer- vezés problémáiról. 0 azt mond­ja, szerinte nem kell bővíteni a tagságot, ezt kell megerősíteni, ezt a jelenlegit, aztán jöjjön a többi. Jelenleg 170 tagja van a tsz-nek, 450 hold földje. A Duna itt folyik, talán 50 méterre innen, itt nézelődünk most, az üvegházak körül, gyö­nyörködünk, kérdezzük a házi­gazdáinkat, aztán a paradicso­mot is megkóstoljuk, és egyet­értünk abban, hogy kitűnő. Me­leg, párás délután van, izzad­nak az asszonyok a káposzta­földön. Amikor odaérünk, Pali bácsi hosszan el tréfálkozik ve­lük. Csak nézi az ember, milyen egyszerre megtalálja mindenki­vel azt a hangot, amivel a szí­vükhöz tud férkőzni. Paradicsom, paprika, majo­ránna, káposzta és még mit tu­dom én, milyen táblák között lépegetünk. Az elnök magyaráz, mi 1iq1 van, mit várnak tőle, mit vert el a jég és még annyi mindent. Igen fejlett öntöző- rendszerük van. Egy szórófej egyszerre két holdat öntöz. Egy apró kedves jelenet: ál­lunk a paprikatábla előtt, fo­lyik a beszéd, amikor egyszerre Juhász elvtárs, a párttitkár le­hajol, az egyik palánta mellől kiszedi a gazt. Nem bírta elnéz­ni, hogy azt a szegény kis pa­lántát egye a gaz. És nemcsait azéit tette, mert mi ott voltunk! Nem! Egyszerűen azért, mert ő ilyen ember. És azért, mert a mayáénak érzi a földet. Lám, az élet tele van ilyen apró szépséggel. Csak ész­re kell venni. Szél fúj, felhők rohangálnak a fejünk felett, a nyárfák lomb­jai ezüstösen csillannak a szél­ben. Az egyik helyen asszonyok ülnek, várnak valamit, palán­tákat vagy valami mást — nern emlékszem —, mikor odaértünk. , Azt mondja nekik Szabó Pál: Gondolják, ugye, a sok rongy ember itt tekereg? Az asszonyok nem jönnek za­varba. Egyik közülük rácsattan: i— Mi meg itt ülünk! Jót nevetünk a tréfálkozáson, magyünk a magas gáton. Szél borzolja a Dur/j vizét. Jar a mo tor a parton, hogy folyjon a víz a csöveken a földekre. Szem­ben, a túlsó parton, lefelé bal­lag a nap az égen. Végignézel- a földeken. A lemenő nap min­dent bearanyoz. Csodálatos vi­lág! Ki ismeri e táj minden tej tett szépségét!? Lassan este lesz, megyünk a íXyihiyy»i'áy dárdába, hogy megnézzük, milyen is az a fajszi halászlé? A kedves, pesti vendégeink, akik igen-igen megszerették ezeket az embereket itt, lassan búcsúzkodni kezdenek. Későre jár. Messze, is van ide Buda­pest. MennJ kell, várja őket is otthon a család. Minket öröm­mel tölt el a tudat, hogy ez­úton mégjobban megszerették ezt a megyét. Amikor gépkocsiba ülünk, már erősen sötétedik. Idegen helyre jöttünk és ba­rátoktól búcsúztunk. Varga Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents