Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-10 / 161. szám

1. oldal 1958. július 10, csütörtök CKäizöncf 1500 tanyai gyermek nevében rDíesémuLö- kezdem éiuj ez és a KisKuníélooyházi Közlekedési Vállalainal Hasznos látogatás a dunavecsei járásban — TARTSA FEL A KEZÉT, aki már járt Pesten! A gyere­kek csak néznek, kiváncsi szem­mel, de alig akad kettő-három, ki bátortalanul felemelné jobb­ját, hogy ő már volt. Nem cso­da ez a néma válasz, hiszen tanyán lakó kispajtás vala­mennyi. Egész évben gyűjtötték a pénzt, s most országot nézni mennek a Kiskunfélegyházi Közlekedési Vállalat kékezüst autóbuszán. ÖTLETES, DICSÉRENDŐ kezdeményezés volt a tanyai is­kolák felkeresése, ezeknek az utaknak a megszervezése. Aki 1956 nyarán is járt a vállalat­nál, szinte nem akar hinni a szemének, mennyire megválto­zott itt minden. Az üzem életé­ben ugyanis az az idő volt a mélypont. Egy hozzáértő szak­emberekből álló bizottság ak­kor alaposan megvizsgálta egész működésüket. A VÁLLALAT ELFOGADTA a segítő bírálatot és a javasla­tokat. Solymosi István igazgató elvtárs határozottsága párosult az üzem minden dolgozójának tenniakarásával. A vállalat így nemcsak a gazdasági hullám­völgyből lábalt ki, de olyan kollektívát kovácsolt össze, melynek tagjai 1957 második félévi eredményeik alapján el­nyerték a kitüntető élüzem cí­met. HA ELŐTTÜNK NEM IS be­szélnek róla, szavukból azért kiérződik, januártól júliusig minden fáradozásunknak egy volt a célja: megtartani ezt a kitüntetést. Hogy mit meg nem tettek érte, nehéz lenne egy cikkbe összesüríteni. Példának ezért csak egy dologról, az or­szágnéző ismeretterjesztő kirán­dulások megszervezéséről trunk bővebben. A lehetőségek kere­sését tekintve ugyanis ez a leg­jellemzőbb és a tervek túltelje­sítésén túl ennek a kezdemé­nyezésnek a politikai hatása a legjelentősebb. SZOLGÁLJON AZ ÍRTAK bi­zonyítására, hogy az 1957—58-as iskolaév befejezése előtt alig köszöntöttek ránk a májusi me­leg idők, a félegyházi járás ta­nyai, külterületi iskoláiból 1540 fiú- és leánypajtással ismertet­te meg a Kiskunfélegyházi Köz­lekedési Vállalat hazánk szép A szülőket s az egész társadal­mat egyaránt foglalkoztatja a kérdés: mi legyen a nyolc álta­lános iskolát elvégzett, de to­vább nem tanuló falusi ifjúság­gal? Mert 14—18 év közötti ifjú­ságunk mai helyzete nem meg­nyugtató. Ez a korosztály még nem ifjú, de már nem is gyerek. A kamaszkorban vannak. Ekkor lenne legnagyobb szükségük a társadalom segítségére, a neve­lők irányítására és éppen ebben a korban nem kapnak semmiféle nevelést. A falusi szülők neve­lés szempontjából nem szakem­berek, olvasottságuk kevés, s a pszihológiának nagyobb része hí­rét sem hallotta. Ezzel szemben az iskolából most kikerülő fiataloktól társa­dalmunk sokat, egyre többet vár: a gépesített mezőgazdaság korában lehetetlen állapot, hogy műveletlen, szinte középkori vi­lágképpel rendelkező fiatalok vegyék át gazdaságaink irányítá­sát, gondolkozását. A kettős feszültségben — a nevelés hiánya, s a feladatok nagysága közti ellentétben ho­gyan élnek ezek a fiatalok? — Elint a malom: ha tisztabúzát öntenek a garatra —, finom liszt­lé őrli. de hogyha üresen járat­tájait. Ennyi tanyai gyermek járt Budapesten s látta a fővá­ros megannyi nevezetességét. Ültek vízibuszon, jártak a Gel- lért-hegyen, Margitszigeten és a Vidám Parkban. Megtekintették az Országházat, s a vadászterem híres képének megcsodálása után vezetőik elvitték őket az állatkertbe, ahol a valóságban is megcsodálhatták a festmé­nyen látott bölényeket, s mel­lettük a többi, sosem látott ál­latokat. JÁRTAK AZ AQUINCUMI római ásatásoknál, megtekintet­ték Visegrádon a fellegvárat, Salamon tornyát, a vízibóstyát es Mátyás király palotájának romjait. Elmentek Esztergom­ba, a 21 Árpádházi király vá­rosába. Megnézték az ásatáso­kat és megcsodálták a Bazilika világhíres műemlékeit. Útjuk során láttak hegyet, völgyet, er­dőt, vizet. Kicsit átélték a tör­ténelmet és szórakoztak is. SZÍVESEN MENTEK velük nevelőik is, hiszen egy-egy ilyen »Ismerd meg hazádat« célzatú út nekik is pihenés, szórakozás, kirándulás volt. Tudniillik, a vállalat vezetői kísérők, idegen- vezetők, földrajz és történelem magyarázók is voltak egysze- mélyben. Vagyis a kispajtások szállítása, kalauzolása mellett azt is elvégezték, ami a tanárok, tanítók dolga lett volna. IGAZ, A SOK KIS ISKOLÁS csak Solymosi és Termes elv- társ nevére emlékszik. Hálás kö­szönésük azonban a vállalat minden dolgozójának szól. így is van ez rendjén, mert ahhoz, hogy a több ezer kilométert ki­tevő utak során egyetlen bal­eset sem történt, hogy az autó­buszok forgalmi zavar nélkül, pontosan értek célhoz és haza, több kellett, mint a két vezető szakértelme, szervezőkészsége. A karbantartók, szerelők, gép­kocsivezetők, az üzem vala­mennyi munkásának szorgalma és lelkiismerete biztosította egy- egy ilyen vállalkozás sikerét. HA VALAMELYIK AUTÓ­BUSZ késő este hibásan ért ha­za, a szerelők nem restelltek éj­szaka sem felkelni, hogy az újabb hajnali indulásra üzem­képessé tegyék a gépkocsit. Sándor Géza ják —, önmagát fogyasztja, mor- zsolgatja. Ez ma a falusi ifjúság jelzett korosztályának is a sor­sa. Mivel nem foglalkoztatjuk jóval, teszi a rosszat. Hol talál­hatók meg ezek a fiatalok? Mozi előtt, kocsma előtt. Cigarettáz­nak, rendetlenkednek, besunan­nak a kocsmába vagy zugmérés­be. Ez a kép lehet, hogy kicsit sö­tét. Az is igaz, hogy nem lehet általánosnak tekinteni, de a tény­legesen kallódó ifjúság védel­mére tenni kell valamit! Ennek érdekében bocsátom vitára ja­vaslatomat, amely szerint min­den nagyobb községben meg kel­lene szervezni a gazdasági to­vábbképző tanfolyamot. Három évre tervezném, féléves időtar­tammal: október 15-től március 15-ig, Az őszi betakarítás idején este tartanák meg, télen pedig délután. Tárgyai lennének a köz­ismereti tárgyak: magyar nyelv és irodalom, történelem, szám­tan, fizika, kémia, ének, rajz, sport. A főtárgyat azonban a mezőgazdasági ismeretek alkot­nák. Ebben lenne növény- és állattan, talajtan, növény- és ál­lattenyésztés, gazdasági gyakor­latok. Mint külön tantálgy sze­repelne a társadalomtudomány is —- de ez* be lehetne olvasz­Nemré» jeleni meg a Központi Bizottság határozata a falusi munkáról. A dunave­csei járásban a pártszervezetek taggyűléseken megtárgyalták a határozatot, s ebből eredően megszabták saját területük fel­adatait. E taggyűlések gondos előkészítése biztosan fogja érez­tetni hatását, aminek máris szá­mos jele mutatkozik. Ennek bi­zonyítékaként szerdán alakult meg egy tsz Kunadacson, 22 családdal, s mintegy 40 taggal. Számos helyen az ellenforrada­lom alatt szétoszlott tsz-t kíván­nak újjá alakítani, szakcsopor­tokat és új tsz-eket létrehozni, a meglevőket pedig megszilárdí­tani. Mi sem bizonyítja jobban a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésére való alapos készülést, mint az egyre gyakoribb tsz-lá- togatások. Ä párttagság és a já­rásban vezető beosztásban levő elvtársak tudják, hogy minden erőltetés, meggondolatlanság csak hátráltatja az egészséges kibontakozást. Egyszóval: a fo­kozatosság és az önkéntesség elvének szigorú betartásával kívánják a feladatokat végre­hajtani. Ez nemcsak kinyilat­koztatás, de valóság is. Vasárnap a dunavecsei gazdakör látogatást szervezett egyéni parasztok körében a Bösztöri Állami Gazdaságba. A szépszámú látogatókat elkísér­Mindcn elméleti pszihológus- nál jobban kiismeri az embert egy gyakorlott, jószeriiű — pin­cér. Leülsz az asztalhoz szom­jasan, félpiilanlást vetsz a szomszéd asztalon álló söröspo- harakra: gyöngyözik-e a pohár, hideg-e a sör, s a pincér, meg­látva szomjúságodat, máris hoz­za a korsó sört... Fáradtan dőlsz a székbe, a pincér rögtön meg­szólít: ■•feketét parancsol?«... Vidám hangulatban, társasággal érkezel, s a pincér előzékenyen kérdi: »töményét hozzak?... Mint a parasztnak a föld, munkásnak az alakítandó anyag — olyan munkaeszköze a pin­cérnek az emberi lélek. De a föld, a vas, az acél, s más anya­gok tulajdonságait egykönnyen ki lehet ismerni, az emberi lel­ket azonban nem minden eset­tani a történelembe is. Először önkéntes jelentkezés alapján szervezhetnénk meg a tanfelyamot, de ha beválik, úgy általánosítani lehetne az egész országban, sőt kötelezővé is te­hetnénk. A kalocsai járásbíróság a közel­múltban érdekes ügyben hozott ítéletet. Az ügy kilenc vádlottja közül nyolc elenyészően kis bűnt követett el, — az elsőrendű vádiolt azonban annál többet: kisebb összegek juttatásával be­fonta nyolc társát és így vonla be őket bűncselekményei elkö­vetésébe, segítségnyújtó és bűn­részesként. Az elsőrendű vádlott Pataki Sándor, a Kalocsavidéki Fűszer­paprikaipari Vállalat termelte­tési osztályának csoportvezető könyvelője volt, aki e minőség­ben 1955. év januárjától, 1958. februárjáig 21 rendbeli köz­okirathamisítás eszközlésével te Vásárhelyi elvtárs, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője. Kovács elvtárs, a községi tanács elnök- helyetlcse, Naszári elvtárs és Miklán elvtárs, a népfront-bi­zottság elnöke. Bognár elvtárs, a gazdaság igazgatója fogadta a látogató­kat, majd ismertette velük a gazdaság fejlődését, eredmé­nyeit, s azt, hogy egy-egy ter- mékíéleségnek mennyi az elő­állítási ára, milyenek az ez évi terméskilátások. A látogatók megszemlélték a határt s a lá­tottak alapján elismerőleg nyi­latkoztak a gazdaság eredmé­nyeiről. A jelenlevők a látottak alap­ján megállapították, hogy a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő, mivel többet és olcsóbban tud­nak termelni, mint a kisparcel- lákat művelő parasztok. Az itt tapasztalt eredményekről még a késő esti órákban is elisme­rően nyilatkoztak a szemlélők. A gazdakör tagjai el­mondták, ha a községben jó ter­melőszövetkezetek lennének, ak­kor máris kitöltenék a belépési nyilatkozatot. Arra kell tehát törekedni, hogy hasznot hozó termelőszövetkezetek működje­nek a községekben. Búcsúzáskor szorongás élt az emberek szívében. Arra gondol­tak, vajon nem olyanok a mai látogatások is, mint az ellen­ben. Erre még a pincérek sem képesek — s ezt akarjuk bemu­tatni alábbi, — sajnos a való­ságból merített példatárunkkal: A FELEDÉKENY Négytagú társaság érkezik a Hírős Étterembe. Egy nő, három férfi. Kérnek nyolc pohár sört és négy dupla feketét. Megisz- szák és meg négy fél rumot ho­zatnak utána. A rumot kérő férfi a prímást is magához hív­ja. Hosszú mutatás következik, a nyolc pohár sört és négy dup­lát kifizetik és — távoznak. A fizetöpincér már az ajtónál fogja el a rumot kérő férfit: — Ki fizeti meg a rumot? — a vendég tíz felé kapkod, míg végül előtalálja a százast: — Elfelejtettem! A TAKTIKUS Bejön a vendég a söntésbe. Vasárnap, — teltház. — Éhes vagyok. — Tessék leülni — mondja a pincér előzékenyen és helyet szorít egy magánosán ülő férfi mellett. — Csupán téliszalámi van. — Azt kérek és egy Délibáb sört. Mindezt jóízűen elfogyasztja és a sörből, szalámiból »repe­tát kér«. Erre még lecsúszik egy fél liter bor is. A pincérek sürögnek-íorognak, megbíznak a vendégben. A fizetőpincér az asztalnál áll, s a férfi a mellék- helyiség felé távozik. Asztalán vállalatától 72 360 forint kész­pénzt sikkasztott el, jogtalan kiutalások formájában. Ebből mintegy 60 000 forintot saját maga számára »utalt ki«, míg a többit társainak osztotta ki. Bűncselekményeiben segítsé­get nyújtó társainak nevét ezút­tal nem is említjük, a kalocsai járásbíróság pénz, illetve felfüg­gesztett börtönbüntetésre ítélte őket. Csupán Bagó Soós Ferenc kapott öt hónapi letöltendő bör­tönbüntetést. Az elsőrendű vád­lottat, Pataki Sándort azonban bűncselekménye nagyságának megfelelően példás büntetéssel, 5 évi börtönnel és 3 évi jogvesz­téssel sújtottak, forradalom előtt egypár evvel, amikor is az embereket meg­győződésük ellenére kényszerí- tették a belépésre. Nem, erről szó sincs. A párt politikai mun­kája a felvilágosításra, a meg­győző munkára épül. Ezt érzik a parasztok is, látják a kima­gasló eredményeket s a lelkűk­ben élő bizalmatlanság még a múlt keserű emléke. Ők is ér­zik, hogy az élet és az okos szó gazdagabban érleli gyümölcsét, mint a parancsolgatás és a kényszer. A dunavecsei járásban a kö­zelmúltban az egyéni gazdák ellátogattak a szabadszállási Arany János, a solti Szikra és a szalkszentmártoni Béke Terme­lőszövetkezetbe is. Az egyéni gazdák ezeken a helyeken is a legnagyobb elismeréssel nyilat­koztak a termelőszövetkezetek munkájáról. Helyesnek tartjuk a dunavecseiek kezdeményezését. Ez a legjobb módszer az egyé­ni parasztok megnyerésére, örülnénk, ha megyénk más já­rásaiban is követnék a duna­vecseiek példáját. Szabó Sándor — 220 építési engedélyt adtak ki az első félévben a kiskőrösi járás dolgozó parasztjainak. Je­lenleg öt kérelem elbírálása van folyamatban. Jellemző, hogy ta­valy egész évben adtak ki eny- nyit. hagy egy doboz cigarettát, an­nak jeléül, hogy még visszatér. De nem tér vissza. Egy fél do­boz Kossuth cigaretta ugyanis olcsóbb, mint a bőséges va­csora... AZ ERŐSZAKOS — Fizetek, fizetek! De kérem, már négyszer hívtam ide a fi­zetőpincért! Minden asztal foglalt, egy pincér 16 asztalt szolgál ki, s háromszor-négyszer is bólinta­nak erőszakos barátunk felé: »Mindjárt jövök, kérem, bocsá­natot kérek...« — és rohannak tovább, tíz rakott tányért is ci­pelve karjukon, fáradtan, ide­gesen, mindegyik vendéget gyorsan kielégíteni nem tudván. Elcsitul a lárma, szűnik a vendégsereg, jut egy kis idő a pincérek hadának »csatasoraik rendezésére« is, s a fizetőpincér az erőszakos vendég asztalára tekint. Hűlt helyét látja. Az erősza­kos sértődötten elrohant, mert — nem hagyták fizetni... a gáláns A fiatal, elegánsan öltözött fiú hanyagul veti oda a pincér­nek: »tíz pohár sört kérek«; Pár perc múlva újabb tíz po­hárral hozat és a társaságában levő lánykák előtt harmadjára is megismétli gáláns, »nagyvo­nalú« kézmozdulatát: »Pincér! Üjabb kört!« A gyereknél jóval idősebb pincér rohan, teljesíti a nyegle ifjú kívánságát. Vasárnap dél van, a zene ilyenkor nem szo­kott szólni, de most szól. Nekik; Jobbanmondva a nyegle ifjonc­nak. A fizetőpincér hátul van, s mire kijön az étterembe, a vidám társaság már nincs se­hol. Szerencsére a pincér isme­ri a társaság egyik tagját, s még délután fel is keresi. A pénzes papa természetes hajlandó fizet­ni... Mind a harminc pohár sört... S hogy egy kis véleményt is mondjunk róla: a rosszul és nagyzásra nevelt fia helyett. * A »feledékeny«, a taktikus, az erőszakos, a gáláns, mind egy nagy családnak a tagjai: az angolosan távozóké. Most ért­jük meg már, miért kérik a pincérek a Hírős Étteremben előre a pénzt. Sajnos, igazuk van. Fábián Gábor Megvalósítható ötlet a falusi ifjúság iskolán kívüli foglalkoztatására Az „angolosan távozók“ családfájának tagjai Szabó Lajos, igazgató-tanító, Izsák 60000 forintot utalt ki magának

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents