Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-08 / 159. szám

4. oldal 1958. Július 8, kedd uennekekneletiTThrillfWr ZjLLíapjívli íiniíiv^tk Marhapörkölt, dupla vagy semmi, televíziós szórakozás Az időjárás nagyon megijesz­tette a vasárnap szokatlanul korán ébredő úttörőket, de még a szülőket is. Mert a Tisza part­jára tervezett egésznapos mű­sort erősen veszélyeztette az eső. Sokáig kételkedtünk, bi­zonytalanok voltunk, hol tart­suk meg a műsort illetve az ün­nepélyt, de már ekkor a közös ebéd, a marhapörkölt fortyogott az öles kondérokban a Tisza partján. Végül is döntöttünk: az úttörőavatást az iskola ud­varán, az ünnepélyt a Tiszánál tartjuk. Az avatási ünnepély nagyon szép és látványos volt. Az is­kola úttörő-zenekarának patto­gó ütemeire vonultak fel az út­törők (az avatandők) a csapatzászló alá. Az emlékbeszédet Balatonfü­redi József, a község tanács­elnöke mondta. Beszélt az úttö­rőélet fontos kérdéseiről, majd a pajtások letették az esküt, il­letve az ünnepélyes fogadalmat. Ekkor az énekkar és a zenekar rövid, de nagyon kedves műsor­ral kedveskedett a megjelentek­nek. Most kezdődött ám csak az igazi élvezet. Áz égész iskola tanulóifjúsága és a nagylétszá­mú szülők tömege együtt vo­nult lé' a Tiszapartra. Messziről hozta elébünk a szél az ínycsik­landozó ebéd illatát. Kiértünk. Az ebéd nem soká váratott ma­gára. Amikor megszólalt a sípjel, a gyerekek indián harcosokat megszégyenítő tányér- és kanál- zörgetéssel sorakoztak a bográ­csok elé. Voltak vagy három­százan, holott az iskola létszáma mindössze 261 fő. Á gyerékek már javában tömték magukba a finom pörköltet, amikor a négyszáz szülő és a vendégek is felsorakoztak az ebédhez. Ven­dégek is voltak: Nagy Dániel az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Kovács Endre a Megyei Nép­front-bizottság titkára. Az ebéd utáni pihenő eltelté­vel újabb esemény következett. A gyerekek és a szülők képezte kör közepén szebbnél szebb szavalatok, énekszámok követ­ték egymást. Nagy izgalom kö­zepette kezdődött meg a dupla vagy semmi játék. Ez alkalom­ból 10 kiló cukorka várta, hogy osszák szét. Persze a nevelőtestület az osztályok értelmi fokához mérten dolgo­zott ki kérdéseket, nem volt ne­héz rájuk a felelet. A kérdések között voltak természetesen számtan, magyar, történelem, földrajz, kémia, fizika, orosz nyelv és sportvonatkozású kér­dések is. A játék mindenkinek nagyon tetszett, gyermekeknek, szülőknek egyaránt. A kérdések lebonyolítása a következőképpen történt: Egy borítékban 5 kérdés volt elhe­lyezve. öt deka cukorkával kez­dődött a jó felelet, és nyolcvan deka volt a felső határ. A já­tékban mintegy harminc gyer­mek vett részt váltakozó siker­rel. Több tanuló nyerte meg a nyolcvan dekás csomagot. Per­sze voltak olyanok is, akik ke­vesebbel kiléptek a játékból, vagy nem tudtak megfelelni a kérdésekre, s ezáltal estek ki. Ez után a vidám műsor után a gyermekek játékkal töltötték el a hátralevő időt, estefélé pe­dig, amikor már alaposan el­jOOOOOOOO-OOOOOOOOOOOOOOOC Úttörő találkozó Félegyházáu A félegyházi úttörők régóta készülődtek valami izgalmas­nak ígérkező rendezvényre. Végre elérkezett a vasárnap, amikor a város úttörői találkoz­tak, megismerkedtek egymással, ázután pedig megkezdődött az úgynevezett »szellemi olim­pia«. öt kérdésre kellett vá­laszolni, ha a pajtás mind az öt kérdésre helyesen tudott felel­ni, akkor öt forintot kapott. Bi­zony sokan megpróbálták, de csak igen kévésnek sikerült. Annyi biztos, hogy a hangulat nagyon jó volt. A pajtások mégis kifosztották a kasszát, igaz, hogy csak ötven forint volt benne. Ezután táncraperdült a sok pirosnyakkendős úttörő. Szólt a zene, kitűnő volt a büfé, este hét óráig tartott a bál. Az út­törő pajtások között KISZ-ta- gok is voltak. Kiskunfélegyháza város úttö­rői ezúton köszönik meg ezt a találkozót, és e helyen monda­nak köszönetét Nógrádi Sán­dor úttörővezetőnek áldozatos munkájáért. Szeretnénk, ha sok ilyen ta­lálkozóra kerülhetne sor ezután. fáradtak, nótaszóval vonultak haza a gyerekek is, meg a szü­lők is. Akadtak még, akik tovább is szerettek volna szórakozni, — főként a felnőttek —, azok az iskola televíziójának a műsorát nézték meg. így zárult le tehát ez a nagyon vidám úttörő ava­tás, melynél felejthetetlenebb élményre Tiszakécskén gyer­mek nem emlékszik, de még a felnőttek közül sem sokan, A VONAT ELROBOGOTT. A GYERMEK SÉRTETLEN MARADT London egyik külvárosának állomása közelélében egy 15 éves fiú az óránként 75 mérföld sebességgel robogó vonat alá esett és — csak keserű tapasz­talatokat szerzett. Az egész vo­nat elrobogott a feje felett, míg Geoffrey Talbot a sínek között feküdt. Némi kis átmeneti emléke maradt szerencsés megmene­küléséről: erősen lehorzsolta a bokájáról a bőrt. — Jogi ianácaadói Dr. Kolosai R. Gyula ügyéas — Meddig folytatható le a fegyelmi eljárás? Sok munkaügyi vitában ad al­kalmat félreértésekre: meddig folytathatja le a fegyelmi eljá­rást a vállalat vezetősége? Az utóbbi hónapok alatt többen fordultak a megyei ügyészség­hez a Mt. V. 190. §-ában foglal­tak helyes értelmezése végett. Ez a rendelet többek között ki­mondja, hogy ha a fegyelmi vét­ségről az igazgató több mint há­rom hónapja tud, s a fegyelmi eljárást még nem indította meg, azt megkezdeni a három hónap elteltével nem szabad. Hogyan is értelmezendő e há­rom hónapos határidő.. Mikor következik be az elévülés.» A választ a Legfelsőbb Bíró­ság polgári kollégiumának 378. sz. állásfoglalása adja meg: a három hónapos határidő, — a jogszabály helyes értélmezése mellett — csupán a fegyelmi el­járás megindításának az elévü­lését határozza meg. Ha tehát e határidőn belül a vállalat igaz­gatója az eljárást megindítja, úgy az elévülés nem következik be. Téves tehát az az álláspont, hogy a jelzett három hónapon belül a fegyelmi határozatot is meg kell hozni, mert a jogsza­bály a határidőn belül megindí­tott fegyelmi eljárás elhúzódá­sához jogvesztő következményt nem fűz. Mikor mondhat le a bérlő a bérleti jogviszonyról? A lakásügyi eljárások során sok vitára adott alkalmat e kér­dés és nem egy eset fordult elő, nogy a jogszabályellenesen tör­tént lemondás következtében a felet jogsérelem érte. Ezzel a kérdéssel a 35/1956. M. T. sz. rendelet 32. §-a foglal­kozik. A rendelkezés szerint a bérlő, — a szolgálati lakás ki­vételével — a bérleti jogvi­szonyról csak házastársa, élet­társa, egyenes ágbeli rokona, testvére, örökbefogadott, nevelt vagy mostohagyermeke javára mondhat le. Testvérre vagy az élettárs javára azonban csak akkor, ha az a bérlővel legalább hat hónapig lakott együtt égy* huzamban a lemondás előtt. Mindez azonban csak az álla­mi tulajdonban lévő házak te­kintetében áll fenn. A hivata­los rendélet 63. §-a ugyanis ki­mondja, hogy a személyi tulaj­donban álló házban lévő lakás bérletéről lemondani csak - tu­lajdonos hozzájárulásával lehet. Ql nel^fáríól a mél^pempőig Minden embernek van valami szenve­délye, valami külö­nösen kedvelt idő­töltése. Az egyik bé­lyegét gyűjt, a má­sik fényképez, a harmadik motoro­zik s így tovább. Az ilyen szórakozások legtöbbje persze pénzbe kerül. Van azonban olyan szen­vedély is, ami hasz- nothajtó időtöltés. Ilyen a méhészke­dés. Énnek a szakmá­nak a szerelmesei, amikor kinyílnak az erdők és rétek vi­rágai, megszűnnek helybenlakók len­ni. Vándorolnak, mindig jobb »va­dászterületet« ke­resnek méheikneK. Akácnyílás idején, Kelebiától kezdve a., „ , , - . csehszlovák határig VarSa Gyula uacsi, aki nem fel a csípésektől mindenütt találkozik velük az fő mézelő növényünk, az akác ütazó. virághallása után is tovább Régebben nem így volt ez. tart- Rendszeresen felkeresik Stabil, egyhelyre épített kapta- az állami gazdaságok, termelö- rakban, csak a házuktáián mé­szövetkezetek tábláin nyíló sóm- kórő, bükköny, baltacím és több más növény virágait. Ha ez is elfogyott, mindén csepp nektárt és virágport összegyűj­tenek a tisztesfűröí vagy ahogy köznyélvén nevezik tarlóvírá- gokról. Bár a méh-királynők, más nevükön anyaméhek eledeléről különböző rossz hírek terjedték el, lelketlen üzletemberek vis'z- szaéltek vele,! mégis érdemes méhpempőt termelni. Az orvos- tudomány mind nagyobb jélen- tőséget tulajdonít ennek a dús fehérjéket, ériékes hormonokat és fontos vitaminokat tartal­mazó, gyógyhatású tápszernek. Mutatja ezt a méhpempő ára is. Kilója 60—80 ezer forint. De az is igaz, hogy valódi méhpempöl csak fél grammot lehet nyerni egy-egy anyától. Miközben cikáznak körülöt­tünk a mindig szúrásra kész, nektárt és virágport hordó ful- lánkosok, búcsúzásul megtud­juk, már nemcsak mézet, hanem méheket is exportálunk külföld­re. Ebben az évben történt elő­J/tacLamil gj^ese.ke.k a 'Salat on&n No, Baíatonszép- lak sem gondolta volna ezelőtt tíz­húsz évvel, hogy 1958. nyarán mada- rasi gyerekek ka­cagásától lesz han­gos a Balaton. Nem is érdekes most any- nyira a múlt, elöl­járóban is csak azért említettük meg nektek, hogy valamikor bizony nem úgy ment a nyaralás mint ma­napság. Én emlék­szem rá, hogy gye­rekkoromban estem­be sem jutott, hogy nyaralni kellene menni, hanem már a bizonyítvánvosz- tás előtt néhány héttel tudtomra ad­ták a szüleim, hogy valamelyik nagy- gazdánál kell szol­gáatot teljesítenem a disznók mellett. Jóleső érzéssel kaptuk a hírt Ma­darasról; tájékoz­tatnak, hogy 24 gye­rek saját és kölcsön­zött sátorral ütött tanyát Széplakón és utánuk pedig 40 gyerek indult, hogy élvezzék a megérde­melt pihenést. Igaz, hogy egész éven at készültek erre a nyári táborozásra, a programot már elő­re kidolgozták es ugyanakkor alka­lomszerű kirándu­lásokra is készülőd­tek. Érdekessége a tá­borozásuknak, hogy a saját konyhájuk­ról étkeznek. A főz- nivaló egyrészét ha­zulról vitték ma­gukkal, a másik részét pedig ott szerzik be, ahol tá­boroznák. Nem maradtak ám le a Madaras-újfa- lusi gyerekek sem! Az ő egész éven át szövögetett terveik is most valósultak rrieg, igaz, hogy ők nem BalatonsZépla- kön laknak, hanem a Balaton más ré­szén, de hasonló kö­rülmények között táboroznak, mint a mádarasi gyerékek. Szép élet az úttö­rőélet, főként azok tudják ezt jól, akik egész évi munká­jukkal érdemesek­ké váltak arra. hogy ilyen kellemes él­ményben lehét ré­szük. Szépen folyik a hordás, állapítja meg Varga Gyula és Radnái Antal méhész, a kantárakat vizsgálva. hészkedtek az emberek, s job­badán családi használatra ter­melték a mézet. Ez a gyűjtési mód az utóbbi időben kihalóban van. A magyar méhészét majd téljes egészében átállt a ván­dorlásra. Képeinken szereplő Varga Gyula és Radnai Antal Budapest—kelenföldi méhé­szekkel például a pirtói határ­bán találkoztunk. A kecske­méti termelőket pedig Nógrád megyében kellett Volna keres­nünk. Vándorméhészeink hazánk déli és északi részein lévő nagy­kiterjedésű akácosokra építik mézfogásuk zömét. A déli és az északi akácnyílás között ugyanis 6—7 nap az eltérés. Ez az idő pedig elegendő, hogy a sok kis méh mindén csöpp nek­tárt és virágport kaptárba hord­jon aé illatozó akácfákról. Számos olvasónk nem is sejti, hogy egy-égy méhcsalád nagy akáchordás idéjén 10—12, sőt 15 kiló méznékvalót is képés ósszégyüjténi. A kicsi állatkák szorgalmas hordása azonban a

Next

/
Thumbnails
Contents