Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-04 / 156. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek l MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS- KISKUN MEGYEI LAPJ III. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM Ára SO fillér 1958. JÜLIUS 4. PÉNTEK A winyitány“ rége felé A megfiatalított borsóüzemben fel búgtak a gépek, s az első mázsa exportborsót falta a fejtőgep, s hullott a szem a végtelen szalagra, majd az üvegekbe. A feldolgozás közben úgyszól- ván emberi kéz alig ér a borsóhoz, mert a gyár vezetői és műszaki dogozói tökéletesítették ezeket az okos kis masinákat. Sajnos, azonban az első napok, illetve hét után, gyakran meg kellett állni, mert nem volt elég borsó. Nemcsak itt volt ilyen helyzet. A kibővített és az egy típusú üstökre cserélt sterilizáló üzem több katlanja is üresen ásítozott. Mindez azért, mert rossz volt az időjárás és a Bács megyei négyezer holdról — leszerződött területről — 25 százalékkal ke vesebb borsó került az üzembe, mint tavaly. így bizony volt olyan nap, hogy a borsóüzem éppen hogy csak vegetált. Sőt, ahogy hallottuk, a borsó feldolgozás nyitánya a végefelé közeledik. A földek gyér termésének nagyrésze lakást változtatva, a gyár készáruraktáraiban, üvegekben és dobozokban pihen, hogy a türelmi idő — két hét — letelte után, eljusson a vásárlókhoz. Befejezésül még csak annyit mondhatunk, hogy az idei bor sókonzervnek nagy keletje lesz a téli időben. Már 3000 holdon elvégezték a tarlóhántást A Bács megyei termelőszövetkezetek földjeinek nagy részén géppel végzik a betakarítást az idén is. Ezidáig már 6300 holdról takarították be a termést, 6100 holdon géppel végezték ezt a munkát. A kévekötó-aratógé- pek naponta átlag 12—15 holdról vágják le a termést. Több gépállomáson azonban a napi 20 J —25 holdas teljesítményt is el-t érik. A gépállomások gyors és| jó munkájának köszönhető,} hogy a termelőszövetkezetek} nagyrészében már befejeződött} az őszi árpa aratása és 3000 holdon már a tarlóhántást is elvé- j gezték. A lakosság is résztvehet Kecskemét jövő képének kialakításában JCiállíiái nyílik nugyuzékkelyünk oárvirendezíii tervijei. A tejtogepbol a borso a veglelen szalagra kerül — amint a képen látható —, s a gép mellett álló asszonyok, lányok a hibás szemeket kiválogatják. Támadás a megbúvó baktériumok ellen. A csirátlaníió (sterilizáló) üstökben bugyborékoló forró vízbe helyezik a borsóval telt üvegeket. Az idei borsó elszállítás előtt a készáruraktárban. Kit ne érdekelne, milyen lesz, hogyan fejlődik majd az a város, amelynek lakója? Kecskemét város általános rendezési terve, — melyet a tanács még évekkel ezelőtt megrendelt — az ország vidéki városai közül elsőnek készült el. Nemrég ér kezett meg vaskos csomagokban az Építésügyi Minisztérium városépítő és tervező intézetétől. A városrendezési terv irányt szab Kecskemét további fejlődésének. Kijelöli: hova épülnek a jövőben közintézmények, lakótelepek, hol létesülnek parkok, zöldövezetek, hogyan fejlesztik az úthálózatot, hogy a korszerű forgalom követelményeinek megfeleljen, stb. Ezt a rendezési programot augusztus 12-én a városi tanács ülésén megtárgyalják, majd végleges jóváhagyás végett a megyei tanács elé terjesztik. Mielőtt azonban erre? sor kerülne, a városi tanács végrehajtó bizottsága bemutatja a tervet Kecskemét lakosságának is. Július 7-től 13-ig a városi tanács 2-es számú nagytermében kiállítást rendeznek a városépítő és tervező intézettől érkezett anyagból. Július 11-én pedig az általános városrendezési tervről készült diafilmekkel, vetítettképes előadást tartanak a tiszti klubban. A végrehajtó bizottság ugyanakkor felkérte a tanácstagokat, hogy választóikkal együtt gassák meg az előadást, s ezután vitassák meg gyűléseken, végül pedig a lakosság véleményét és javaslatait juttassák el a végrehajtó bizottsághoz. A TANÁCS ÉS A NÉPFRONT KAPCSOLATA KÖRSÉTA AZ IZSÁKI NYÁRI VÁSÁRON (3. oldal) A PARAGRAFUSOK KÖZÖTT A RÁDAY-KÖNYVTÁR KIÁLLÍTÁSÁN RÖVID SÉTA A »REMEKEK« KÖZT (4. oldal) HALAS ÉS JÁRÁSA A BELSPED IS SZÁLLÍT TÜZELŐT A PATYOLATRÓL (6. oldal) Szerdán reggel Félegyházán, csütörtökön reggel a becsi piacon Annyira meggyorsult a baromfi feldolgozása, hogy azt a pecsenyelibát és kacsát, amit szerdán reggel Félegyházán a termelő átad, csütörtökön reggel mór a bécsi piacon vásárolhatják. A termelőtől átvett baromfit tíz óráig beszállítják az üzembe, feldolgozzák, majd jéggel bélelt kosárba teszik s azonnal fuvarozzák. Ilyen módszerrel az idén először találkoztunk a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Egyébként hetenként repülői géppel tíz mázsa rántanivaló csirkét szállítanak innen a brüsz- szeli világkiállítás magyar éttermébe. Esőágyú a szőlőkben A Szőlészeti Kutatóintézet Math iász Jánosról elnevezett kecskeméti kísérleti telepén megkezdték az újonnan nemesített csemegeszőlőfajták szaporítását. Jelenleg 5 holdas területen közel egymillió kétrügyes szőlővessző fakad az új nemes fajtákból, melyeknek fejlődését öntözéssel segítik. Erre a célra a hordozható »esőágyút« használják, amellyel hét-három naponként locsolják meg a dugványoparcellákra telepítik kétéves korukban, ezekből rövidesen már nagymennyiségű szaporítóanyag kerül a telepítők rendelkezésére. Jó eredményei vannak a szaporítás egy másik módjának, a magonc-nevelésnek. Jelenleg már 5 ezer magoncot nevelnek a legjobb csemegefajtákból. Ezek közül-1800 tőke már az idén termőre fordul. 90 fajtát tartanak megfigyelés alatt, s az eddigi eredmények szerint ezek az ismert csemegeszőlőfajtáknál jobbnak bizonyulnak. „játík <5z, s míqis Uasznas munka" — Eprésző gyerekek köz} — Kiskunhalas határában robog a gépkocsink, s nyomában felhőként gomolyog a szürke por. Krákog, köhög tőle a kerékpáron, kocsin utazó, de legtöbbet az útmenti fán ülő »srácok«. Éppen ott állunk meg a fa alatt, ahol 8 rö- vidnadrágos, sebestérdű, szakadt ingű ifjú ember nagy ügybuzgalommal szedi az epret, s még nagyobb kíváncsisággal szemléli a jövevényeket, — vagyis minket. Kérdem, ki a vezér, ki irányítja az eperszüretet? — Én! — lép ki a félkörben felállt kis csapatból egy zömök, barnára sült, mokány, piszeorrú fiú. — Úttörő vagy? — Az! — őrsvezető? — Nem. — Miért te irányítod akkor a többieket? Nem jön zavarba. — Engem választottak, bár nem én vagyok a legidősebb, most jártam ki a hetediket. — S a bizonyítvány? — Akad benne kettes is — süti le a szemét —, meg is mosták a fejem érte az úttörő- csapatban. — Miért szeditek az epret? — fordultam a többiek felé. Zahár Andris először férfias mozdulatot tesz: meztelen talpával végigsimítja a lábaszárát, azután válaszol: — Pénzt akarunk keresni. — Pénzt? Talán nem dolgozik az édesapád? A kis mokány — mint később megtudtam, Kiss Sanyinak hívják — válaszol helyette. — Dehogynem, dolgozik az, csak minek üljünk vagy játsszunk otthon, amikor ez is játék, aztán pénzt is kapunk érte. Kilója egy forint. Tegnap fejenként 22,50-et kerestünk. — Mire költöttétek? Biztosan fagyira. — Hát áldomásnak kell lenni — mondta ravaszul összehúzott szemmel —, de r húszast mindenki hazavitte! Nézem ezeket az egészséges, pirospozsgás boldog pyermekar- cokat; mindegyik majd kicsattan, igazuk van: játék ez, mégis hasznos munka! A rö' id »pipahuja« végétért. Kiss Sanyi egyetlen szavára hatan a fa alá húzzák a nehéz ponyvát, kettő — a -parancsnokkal- az élen — macska-ügyességgel felkúszik a fára, s hullik, egyre hullik le a kemény kis izmok rázásara az éréit eper* A fa alatt állók fürge kézzel vödörbe szedik a sokszor buksijukon koppanó gyümölcsöt* G. G.
