Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-24 / 173. szám

1958. július.24, csütörtök 3. oldal Ohtas-Unk vMi-tníntyt A múlt hónapi számaink egyi­kéhez mellékelt közvélemény- kutatási ívek közül több százat küldtek már be kitöltve szer­kesztőségünknek, s még nap­jainkban is hoz a posta egyet- kettőt. Lassan azonban már így is teljes képet nyerhetünk ar­ról: mi az olvasók véleménye lapunkról. Sok fontos, lapunk munkáján túlmutató problémára világít rá ez a közvéleménykutatás. Egy­két rosszindulatú, névtelenül írt véleményen kívül, melyek írói éppen a névtelenség álarcában mernek alaptalan ostobaságokat írni — a legtöbb levél nemcsak hogy segíti szerkesztőségünk munkáját, hanem kormányunk­nak azon intézkedéseiről, poli­tikai lépéseiről is helyeslő véle­ményt nyilvánít, amelyeket la­punkban tükröztetünk. Elfogultság nélkül meg lehet állapítani, hogy olvasóink nagy- része kedveli lapunkat, ez azon­ban nem jelenti: mindennel meg vannak elégedve, amit la­punkban olvashattak. Összegezni nehezen lehetne: mit kérnek olvasóink szerkesz­tőségünktől. olyan sokrétű, sok­féle az, amennyi olvasóink ér­deklődési köre, egyénisége. De azt így is meg tudjuk mondani, hogy megyénk jellegének meg­felelően, különösen a mezőgaz­dasági rovat cikkeit szeretik és többen, mint Farkas István la- josmizsei tanácstag is, egész té­matervet állítottak ősze a köz­véleménykutatási íven a mező- gazdasági rovat, — mások pedig a többi rovatok számára. A tel­jesíthető kérések közül megem­lítjük a sporttudósítások hang­jának pártatlanná tevését, s a cikkek hosszúságának csökken­tését. Megvalósítható még a folytatásos regény közlése is, s ezt csupán helyhiány akadá­lyozta eddig. Olvasóink javaslatai közül máris többet megvalósítottunk. A kéréseknek megfelelően szá­mozzuk a lappéldányok minden egyes oldalát, dátumozzuk is azokat, igyekeztünk megjavíta­ni, érdekessé, megyei jellegűvé tenni a hírrovatot; s mint ahogy több olvasónk kérte, rendclete- ket is közlünk a lcgilletékesebb, az egyik megyei ügyész tollából. Úgyszintén olvasóink kérése szerint való a piaci árak heten­ként kétszeri, s a kecskeméti anyakönyvi hírek közlése is. Bizonyos, hogy azok, akik a Petőfi Népét javító, segítő szán­dékkal írták meg véleményeiket szerkesztőségünknek, most is figyelemmel olvassák lapunkat, s nézik: javaslataik közül mit váltottunk valóra. Közülük mintegy kilencvencn — akik le­velezőnek jelentkeztek — az el­következő időben szorosabb kap­csolatba lépnek szerkesztősé­günkkel, községük, városuk, gazdaságuk életéről tájékoztat­ják majd lapunkat, s vele az egész megye közvéleményét, — szinte külső munkatársainkká válnak. Nekik jó levelezői mun­kát kívánunk, szeretettel várjuk leveleiket: a közvélemény kuta­tási lapokat beküldő többi ol­vasóink segítő szándékát pedig köszönjük és Ígérjük, hogy ja­vaslataik közül a többi, arra al­kalmast is megvalósítjuk. Közös gazdaságaink életéből BEFEJEZTÉK a borbási Vö­rös Csillag Tsz-ben a 70 holdon termelt őszi árpa cséplését, amely gabonafajta holdanként 13,40 mázsa átlagtermést adott. A búza cséplése folyamatban van, ebből 10—12 mázsás ter­mésátlag várható, A KECSKEMÉTI Törekvés Tsz — míg tavaly egyáltalán nem tette — az idén 20 holdon termel sárga-, tízen pedig gö­rögdinnyét. A szakszerű terme­lésre még annak idején a He­ves megyei Csányból szerződte­tett egy dinnyés-családot, s az eredmény azt mutatja: jó jöve­delemhez jut a tsz a dinnye­termesztéssel. Korábban az első szállítmány kilóját 26 forintért értékesíthette. * A JÖVÖ GAZDASÁGI ÉV vetésének előtervezetét elkészí­tették a kecskeméti járás ter­melőszövetkezetei. A tervek azt mutatják, hogy a tsz-ek a 3004- es kormányhatározatnak mind­inkább megfelelően alakítják ki vetésterületeiket, s a külterjes helyett egyre jobban rátérnek a belterjes gazdálkodásra. Ke­nyérgabonából általában 30, ta­karmánygabonából pedig a szántóföldek 33 százalékát vetik be. Ez utóbbiból különösen az árpatermelést növelik a zab rovására, amelyből 120 holddal vetnek kevesebbet, mint az el­múlt gazdasági évben. Az idő­járás több évi szeszélyességé­nek a tapasztalatai alapján ta­vaszi búza termelését egy tsz sem tervezte. A lucernatermelés nagymérté­kű előrehaladást ígér, mert amíg tavaly a szántóföldek mindössze 7, az idén már 13 százalékán termelik e fontos takarmánynö­vényt a járás termelőszövetke­zetei. Különösen a lajosmizsei Törekvés Tsz jár elől jó példá­val, amely a 12 hold régi tele­— Már 80 ezer forint a félévi { nyereségrészesedés a Kecske-' jnéti Cipőgyárban, ami tíznapi , Munkabérnek felel meg. Ha to-| .’óbbra is így dolgoznak, bizo-5 lyosan megkapják a tizenhar-1 {nádik havi fizetésüket. < pítés mellett még 35 holdon, s az ősszel további 23 holden ter­mel lucernát, jóllehet, ahhoz hogy a kormányhatározatban e takarmánynövény — a szántó- területek 15 százalékán való — termelésére vonatkozó elő­írásnak eleget tegyen, elegendő volna, ha 29,4 hold lucernával rendelkeznék. Nyilvánvaló, hogy a Törekvés Tsz a nagyarányú takarmánytermesztéssel állatál­lományát is növeli majd. As exportgyártmányok sorsa a .Kiskunfelegyházi Gépgyárban Nemrég a gyár pártvezetősé­ge kibővített vezetőségi ülésen vitatta meg az üzem szakembe­reivel — kinek mit kell tenni a szovjet export megrendelés teljesítése érdekében. A vitához az alapot Pataki elvtárs, exportfelelős beszá­molója szolgáltatta, aki a való­ságot kendőzetlenül tárta a pártvezetőség és a meghívottak elé. Mondanom sem kell, igen élénk, parázs vita alakult ki. Ez érthető is, hisz jelenleg 30—» 40 százalékos lemaradás mutat­kozik az üzemtervtől eltérően az élelmiszeripari gépek gyártásá­nál. Mi okozza ezt? Nehéz rá válaszolni, mert a probléma igen szerteágazó. cí „seq.ítié(j.c“ Sok a panasz a Gépexport irodára. Ezt támassza alá a gyár export felelősének az a kijelen­tése is, hogy a Gépexport a ki­mutatások tömkelegén kívül úgy­szólván semmi segítséget néni ad, sőt azt a feladatát sem tel­jesíti, ami reá tartozik. Tetézi még a bajt, hogy ahány gépfajta, annyiféle változtatást eszközölnek a prototípusok el­készülte után is. Emellett olyan rajzok is találhatók, amelyek inkább hátráltatják a prototí­pusok elkészülését, mint segítik. A harangos gőzölőnél a három­szori változtatás azzal jár, hogy az eredeti 90 kiló anyag helyett, a módosítás után 900, illetve 2000 kilogrammra volna szük­ség. A változtatások ezenkívül olyan anyagok használatát is előírják, amelyet máról holnap­ra nem lehet előteremteni. De még a változtatások alapján el­készült és elfogadott típusi a sem lehet azt mondani, hogy tö- f kéletes, rendben van. s jöhet az átvevő. Pedig csak a kevésbé bonyolult gépeket gyártották le. Hátra van még tizenötféle gép. Nagy részének konstrukciója eléggé bonyolult. Éppen ezért egyet lehet érteni azzal a javas­lattal, hogy a vállalat ne fogad­jon el olyan módosítást, amely­hez nincs meg a szükséges anyagkészlet, vagy rövid időn belül nem tud beszerezni, c4 heLijieli lem makuldtiaaok Az előbb említett okok egyál­talán nem mentik fel a felelős­ség alól a helyi vezetőket, illet­ve az illetékes osztályvezetőket. Éspedig azért nem, mert az ex­port gyártmányok gyártáselőké­szítését íélkézzel, immel-ámmal végezték s úgy gondolták, ez is meglesz a többivel. Ezenkívül sok volt az üresjá­rat, hosszú ideig húzódott az exportfelelős beállítása, lassú volt az anyagbeszerzés, késve kezdtek minden munkához. Saj­nos, ez a betegség nem mai ke­letű. Ha visszaforgatjuk az új­ság lapjait, gyakran olvashat­juk: a műszaki előkészítés hiá­nya, a szervezés fogyatékossága akadályozza a munkát. És hogy mennyire így van ez, mind a mai napig, azt az egyik felszó­laló mondta el: nem követtünk el mindent az exportterv telje­sítése érdekében, annak ellené­re hogy megoldása népgazdasá- gilag is igen fontos. Ofteiatia inlé ekedéit két! Persze emellett olyan objektív okok is közrejátszanak, amik va­lóban gátolják a gyors, pontos és hathatós munkát. Helyes lenne, ha a Kohó- és Gépipari Minisz­térium Gépészeti Igazgatóságá­tól több napra vagy hétre olyan szakember jönne le, aki nemcsak megállapít dolgokat, hanem elsősorban operatívan in­tézkedik. Tesszük ezt a javasla­tot azért, mert bár a helyi ve­zetők részéről Ígéretben és most már szorgalomban nincs hiány, mégis úgy latjuk, sok olyan feladattal kell megbirkózniok, amely meghaladja erejüket. — Venesz — oí niiiißkilt-ä^tgnia jot Lak äwnit és j o u os kí váks Aga JELENTŐS támogatást kapott az elmúlt két hónapban a mély­kúti öregmajorban működő KISZ-szervezet a község földmű­ves, valamint beszerző és értéke­sítő szövetkezetétől. Mind a kit szövetkezet tiszta jövedelmének az egy százaléká­ból gázlámpát, sakk-készletet, Rex-biliárdasztalt vásárolt, s a fiataloknak adományozta. (Ezen­kívül a községi KISZ-szervezetet is hasonlóképpen segítették a szövetkezetek.) Szórakozási, művelődési lehe­tőségük megteremtésének a tá­mogatásáért ezúton is köszöne­tét mondanak az öregmajoriak — mi is — a mélykúti szövet­kezeteknek, amelyek tettükkel például állhatnak más falvak hasonló tömegszervezetei előtt. Egyébként is a tanyai fiata­lok kulturális élete egyre javul. Szívesen felkeresik a kultúrhá- zat, s elszórakoznak, olvasgat­nak, hasznos dolgokról társalog­nak. Az ottani pedagógusok is odaadóan nevelik őket, gyakran megjelennek közöttük és segítik tanulási, szórakozási igényeik kielégítését. Különösen Effin- ger Ferenc tanító, a kultúrház vezetője, jár elől jó példával. Megjegyezzük azonban, hogy sokkal jobb eredményeket le­hetne elérni az öregmajori fia­talok és velük együtt az időseb­bek nevelésében, ha végre ki­gyulladna ott is a villany. A te­lepüléstől alig 200 méterre van a távvezeték s így nem lehet sok akadálya e tanyavilág áram-, mai való ellátásának, amit az ottani négy tantermes iskola, a kultúrház és a szeptember 1-én kezdődő óvoda megléte is sür­get. Reméljük, az illetékesek mi­előbb teljesítik az öregmajoriak jogos kívánságát. wwv t/VWVWWWVWWW\VWWWWVW\A^.’VWWWWWWWWS/WVWWWWVWWWWWVWWWW«A n KJUSZITERMESZTES Bf&CS MEGYE UGYE Július 19-én és 20-án Kecske­mét baracknapokat tartott. Ezen a két napon megyénk állami gazdaságai, termelőszövetkeze­tei és egyéni termelői azért jöt­tek össze, hogy hitet tegyenek szilárd elhatározásuk mellett: vissza akarják állítani a kecs­keméti baracktermesztés jó hír­nevét. Hogy ezt a nemes célt mielőbb elérhessük, jó ha tudjuk: 1. Mi volt az alapja kajszi­termesztésünk jó hírnevének'’ 2. Mi gyengítette meg a bizal­mat a termesztés iránt? 3. Hogyan állíthatjuk vissza a bizalmat és a jó hírnevet? Kajszitermesztésünk jó hír­neve fokozatosan akkor alakult ki, amikor a gyümölcsvitaminok szerepe az emberi szervezetben még nem terjedt el általánosan a köztudatban. A helybenoltá- sos régi eljárás: a vörösszilvafa- lörzsekbe való oltás, amely 100 —150 éves kajszikultúrákat eredményezett, homoki népünk csodálatos és bölcs eljárásának bizonyult. A biológiai rokonság a vörösszilva és a nemes kajszi között abban áll, hogy a vörös­szilva egyidőben végzi be évi vegetációját a ráoltott nemes kajszival, ugyanannyi vizet vesz fel és ad át a kajszinak, ameny- nyit az igényel. Az ilyen kajszi­fák kétszeres táplálékforrással rendelkeznek. Egyiket kapják a vörösszilva anyafa gyökerétől, a másikat a sarjon keletkezett új gyökerektől. Ez magyarázza az oltások jó forradását, a tökéle­tes rügybeéredést, a zsenge gyü­mölcs nagyobb fagyállóképessé- ségét és az érett termés nagysá­gát. szépségét. A vörösszilva a homok szülöttje és neveltje lé­vén, az időjárás viszontagságai­nak is ellenáll. Ez a kb. 300 000 darab vörösszilva gyökerű és törzsű termőfa volt az alapja a kecskeméti kajszitermesztés jó hírnevének. I ». I Mi gyengítette meg a bizal­mat a kajszitermesztés iránt? Az új telepítéseknél egyszer csak járványszerű pusztulást íapasztallaK. Ez a telepítési ked­vet igen lecsökkentette. Én ku­tatásaim alapján biztosra vet­tem, hogy az alanyban keresen­dő a pusztulás oka. A faiskolák ugyanis majdnem kizárólag myrabolán szilvát használtak alanynak, amelyről szakkörök­ben ismeretes, hogy sok vizet vesz fel, vegetációját kb. két hónappal később fejezi be, mint a ka.szi, az egész fa megtelik vízzel, úgy telel be és mindeze­ken felül a gyökere fagyérzé­keny. A vörösszilva gyökerű kajszik nem pusztultak el. Mivel azon­ban a vörössziívát, a faiskolák alanynak nem használhatják, mert rosszul kel a magja, nehe­zen fejlődik a csemetéje, sze­mezni, ojtani alig lehet, ezért szakszempontból a vadkajszit választottam alanynak, amely mindazzal a jótulajdonsággal rendelkezik, mint a két tánlá­lékforrású vörösszil vásár j. 1935-ben magam állítottam be Helvécián kajszikísérletet 400 fával myrabolán és vadkajszi alanyon. Á kísérlet eredménye 1957. őszén, tehát 22 évre a kö­vetkező: Pusztulás vadkajszi alanyon: 7 százalék, myrabolán alanyon: 94 százalék. Ez azt jelenti, hogy teljes megmaradás vadkajszi alanyon sem érhető el, viszont myrabo­lán alanyon sem pusztul el min­den kajszifa. De a pusztulás vadkajszin olyan kismértékű, hogy könnyen elviselhető. rUTTÍ Egyesek korábban azt java­solták, hogy át kell tenni a kaj­szitermesztést az Alföldről a Dunántúlra, ha itt annyi baj van vele. Meggyőződésem, hogy a kajszikérdés elsősorban a mi homoki problémánk, úgyis mondhatnám, hogy Bács-Kiskun megye ügye. Nem nézhetjük nyugodtan, hogy a kajsziter­mesztést más, búzatermő or­szágrészekbe vigyék át, hanem magunknak kell a homoki ter­mesztés akadályait elhárítani. Mert ’mit tegyünk a homokra helyette? Rozsot 4 mázsa ter­méssel és holdanként 3 mázsa önköltséggel? Vagy jonathán almát, amelynek termesztésével 1.50 forinttal magasabb önkölt­ségünk van, mint Szabolcs, Szat- már és Zala megyének? Mi tehát a bizalom és a hír­név visszaállításának a módja? 1. A vörösszilva-törzsű régi telepeket fel kell újítani, a na­gyon régi fákat kivágni, a fiatal susnyókat beoltani. 2. A további telepítések kizá­rólag vadkajszi alanyú oltvá­nyokkal történjenek. A megye területén az elmúlt őszi-tavaszi idény alatt közel 200 000 darab kajszioltványt ültettek ki mind vadkajszi alanyon. Most csak az a fontos, hogy ez a nagymeny- nyiségü oltvány az első években megkapja a kellő gondozást, törzsbekötést, felkupacolást, ko­ronaalakítást stb. 3. A törzsbekötözés papírossal — kísérleteink szerint igen hasznosnak bizonyult. A kötés télen-nyáron rajta marad a tör­zseken átlag 3 évig. Ez látszólag kis dolog, de ha meggondoljuk, hogy kényes, délszaki növénnyel van dolgunk, jobban vigyázunk rá. A kötés alatt csodálatosan ép és egészséges marad a törzs. A továbbiakban a termőrü­gyek képződését szeptember eleji zöldmetszéssel érhetjük el. A téli rügyvédelem is igen fon­tos. 1956-ban azért nem volt kaj­szitermés, mert meleg volt a ja­nuár, hideg a február és a meg­indult rügyek elfagytak. Véde­kezésül novemberben 5 százalé­kos, motoros permetezővel 8— 10 százalékos oltottmész oldat­tal háromszor bepermetezzük a fákat. Ez annyit véd, mint sző­lőnél a takarás, sőt a gombakár- tev'ket is lefedi. Úgy remélem, hogy az idei kajszi seregszemle alkalmat adott Kecskemét és megyénk STo’'«iimas nénének, hogy biza­kodással folytathassa termelő munkáját. Kovács Ferenc, á TIT tagja S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents