Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-19 / 169. szám

4. oldal 1958. július 19, szombat Szín jút szóit tk tiaiwlheréi löfrlizat Ili fák, megújuló ellentétek születtek kulturális körökben arról, vajon mi a fel­adata, hol van a helye szocia­lista kulturális forradalmunkban a műkedvelő színjátszásnak. A kialakult vélemény csak nagy általánosságban állapította meg, hogy a színvonalas szórakozta­tás, okulás nyújtása mellett az is jellegzetessége a mozgalom­nak, a színjátszó együttesek tevékenységének, hogy közülük teremtődne meg a színpadi megjelenítést értő, jóízlésű, ma­gasigényű közönség magja, alapja városban — de különö­sen falun. Közhelynek számít ma már annak a hangsúlyozása, hogy a kultúra monopol jellegének, kevesek számára való megköze­líthetőségének bálványát éppen a proletárdiktatúra pártvezette rendszere rombolja le és nyitja meg az utat a legszélesebb tö­megek, a sokat hangoztatott »új közönség előtt«, a színházi kultúra ezernyi szépségét is. Csakhogy ez a folyamat — bár sok és szép eredmény forrása már eddig is — hosszú és szám­talan mozzanat kialakulásán múlik. Éppen a színjátszók né­pes serege lehetne ennek a fo­lyamatnak az erjesztő kovásza, hiszen a műkedvelők a színpa­di deszkákról, a kulisszák vilá­gából saját élményeiken ismer­kednek meg a színpad hatásá­val, nevelő értékével, 3-qjtll ám, de ha a színpadi mű minden zárát, mélységét fel akarják nyitni a színjátszók, közben nemcsak szépen beszél­ni, felszabadultan mozogni, kö­zösségi munkában részt venni tanulnak meg, ízlésüknek, kul­turális ítélőképességüknek is fejlődnie kell ahhoz, hogy bele tudják magukat élni egy-egy régmúlt kor lelkivilágába, gon­dolkodásmódjába. Meg kellene ismerkedniük nemcsak a ját­szandó színművek korával, tár­sadalmi viszonyaival, jellegzetes embertípusaival, problémáival, szóval a megelevenítendő szín­padi valóság alapvető és jelleg­zetes vonásaival. Csakhogy, bár elméletben rengetegszer hang­súlyozták fővárosban és vidé­kén a színjátszó mozgalomban részt vevők nevelésének fontos­ságát, nagyon keveset tettek e nevelést biztosító alkalmak meg­teremtésére. Játszottak falun Moliere-t, Shakespeare-t, Bródy Sándort és mai életünket ábrá­zoló darabokat, de legtöbb he­lyen még csak kísérletek sem történtek arra nézve, hogy a da­rabok megértéséhez szükséges alapvető információk birtokába juttassák a műkedvelő színját­szókat. Tanfolyamok, tovább­képzési lehetőségek szűkösen állották és állanak ma is a szín­játszók rendelkezésére. Nagyrészt még az is hátra van, hogy a színjátszó csoportok hivatott vezetőit kioktassák, megtanítsák nemcsak a rendezés alapvető elveire, hanem arra is, hogy szocialista kultúrforradal- munknak megfelelő műsorvá­lasztással, darab kiszemeléssel teremtsék meg a közönség szá- < mára a legmagasabb művészi j élmény lehetőségeit. } Pedig ha ez a rendszer nem \ alakul ki,- színjátszó mozgal- > műnk öntevékeny munkásai ? megrekednek egy bizonyos szin- ' ten, nem léphetnek a művészi \ megelevenítes magasabb régiói-1 ba, aligha válhatnak annak e í bizonyos új közönségnek a ne- í velőivé, a közönség ízlésének, < befogadóképességének fejlesz- < tőivé, alakítóivá. 5 (Véleményünk irerinti feltétlenül ki kell alakítani me- < gyénkben is, az országos művé-[ szett intézmények által nyújtott j lehetőségekre támaszkodva, a ■ színjátszó mozgalom fejlesztését célzó ismeretek terjesztésének valamilyen módszerét és kiin­dulási alapját« Ennek a birtokában a mozgal­mat kilendíthetnénk egyoldalú produkciós szemléletéből, amely egyetlen célt lát maga előtt, mi­nél több előadást rendezni, mi­nél több pénzt szerezni külön­böző más, nagyrészt a színját­szó mozgalmon kívüli célok megvalósítására. Ez a káros és egyoldalú produkciós szemlélet feltétlenül oda vezet, hogy a hivatásos színjátszás konkur­enciájává teszi a műkedvelő színpadot, a pénz és a fellépési lehetőségek hajhászása egyre több színjátszó együttes szépen fejlődő kollektíváját züllesztheti szét, szüntetheti meg. cAlig. történt valami a falusi műsorpolitika alapvető irányainak pártunk kulturális célkitűzései szellemében történő átalakítására, megreformálására is. Megdöbbentő, hogy a Nép­művelési Intézet által körülbe­lül egy évvel ezelőtt kibocsá­tott színdarablista sem jutott el együtteseinkhez. Legtöbb járás­ban valahol a fiók mélyén po­rosodik — ez az egyébként az­óta több szempontból elavult, kiegészítésre, javításra szoruló — színdarabokat ajánló felsoro­lás. A kalocsai járásban ma már létesítettek egy színjátszó könyvtárat, melyből kész dara­bokat vehetnének kölcsön az együttesek. (Jellemző, hogy ez a minimális segítség csak a mű­sorválasztást megkönnyítő tá­mogatás milyen jó hatással van és volt a járásban az ön­tevékeny színjátszó csoportok műsorválasztására.) Több járá­sunkban azonban még ez sem áll rendelkezésére a magára ha­gyott színjátszóknak. Nem cso­da, hogy az ellenforradalom után ijesztő méretekben hatolt be falusi színjátszó mozgal­munkba a giccs, az értéktelen vagy néha egyenesen ellenséges szemléletet tükröző úgynevezett -színházi kultúra«. dl bekat&Lái neje. azóta pártunk következetes politiká­jának eredményeképpen csök- Kent, de nem szűnt meg. Nem jutott el például a falura az a néhány mai témájú színmű sem, amely pedig népünk, tár­sadalmi életünk legégetőbb kér­déséire ad választ. Gondolunk itt elsősorban a Szélviharra, Dobozy Imre drámájára, me­lyet a megyénkben egyedül az izsáki íöldművesszövetkezeti színjátszók tanulnak éppen most. De hol vagyunk még attól, hogy a színjátszó csoportjaink veze­tői állandóan érzékelni tudják színpadi irodalmunk fejlődését és ki tudják választani a nekik leginkább megfelelő műveket, melyek közvetlenül hatnak tár­sadalomra, egyénre egyaránt. Volna egy másik segítség is a műsorválasztás problémáinak nagyvonalakban való megoldá­sára. Ugyancsak a Népművelési Intézet több száz színmű és je­lenet rövid tartalmát és jellem­zését tartalmazó vaskos kiad­ványt jelentetett meg a közel­múltban. Ez a kiadvány egye­dül a bajai járás községeibe ju­tott el. (Érdekes, hogy maga a megyei tanács művelődési osz­tályának népművelési részlege is Bajáról kapott belőle egy pél­dányt.) Lehetne hivatkozni arra, hogy a papírkorlátozások következté­ben ez az útmutató csak kis pél­dányszámban került forgalom­ba. De ez nem menti fel kultu­rális életünk megyei irányító szerveit az alól a kötelessége alól, hogy ne teremtse meg a helyi lehetőségeket a színjátszó mozgalom helyes útra terelésé­re, vadhajtásainak lenyesegeté- sére. 'Xjeliát fenn töd Lá• akad bőven. A legfontosabb most, hogy kulturális szerveink való­ban céltudatosan és megfontol­tan rálépjenk színjátszó moz­galmunk szocialista fejlesztésé­nek nehéz, de elkerülhetetlen útjára, Csáky Lajos NÉHA A GYEREKEKNEK MÉGIS IGAZUK VAN Az Unesco egyik legutóbbi statisztikája szerint a földön 1740 millió ember a kezével eszik. Mintegy 550 millióra tehető azoknak az embereknek a szá­ma, akik fapálcikával esznek és csak a fennmaradó 350 millió ember használ evőeszközöket. Az evőeszközök egyébként V. Ká­roly uralkodása alatt jöttek di­vatba és használatukat a híres »Tour d’Argent« fogadó egyik leleményes tulajdonosa vezette be. Nemcsak kenyérrel él az ember... Jól ismerik ezt az igazságot a pálmonostori Keleti Fény Termelőszövetkezet tagjai. Eb­ben a tsz-ben nem divat, hogy aratás után 5—6 kilós részese­déssel dicsekedjenek, akármi­lyen jó is a termés. Tavaly 63 százalék volt a készpénzrészesedés aránya, s az idén is ekörül lesz; pontosab­ban: 16,95 forint értékű ter­ményt és 20,32 forint készpénzt ér majd zárszámadáskor egy munkaegységük. Kenyérgaboná­ból 3 kilót, árpából 77 dekát, kukoricából 1,11 kilót osztanak ki — bölcsen meggondolva, hogy a többit megtenni a ház­táji gazdaság —, a közös állat- állomány pedig annál jobban kamatoztatja a takarmányt, így a megtermett 189 mázsa árpából 4J mázsa kerül kiosz­tásra, s a tervezett 224 mázsa kukoricából meg 150 mázsa lesz a közös takarmányalap. A szövetkezet árutermelési terve növénytermesztésből 128 700 forint, állattenyésztés­ből 116 000 forint. Gabonából mindössze 30 mázsát tudtak csak lekötni szállítási szerződéssel — annul több lesz a jövedelmük a szerződéses növényekből, első­sorban a dohányból. Tavaly 3,5 hold ültetés után 133 009 forin­tot és 12 500 forint értékű ci­garettát kapott a szövetkezet, 72 mázsás átlagot takarítva le. Az idén 4 holdat ültettek el, s a száraz május, a korai hőség el­lenére 65 mázsát várnak hol- dankint. Példás a Keleti Fény állatte­nyésztése. Száz hold szántójuk­ra 28,8 számosállat jut s a múlt év novemberétől idáig már 67 000 forint bevétel származott több mint felét, sertés állandóan augusztus 1-én fognak be újabb falkát az idei árpadarára. Szer­ződésre hizlalnak három szarvasmarhát is. A szemestakarmányt, a fenn- tebb említett módon, már biz­tosították, a szénafélét is köny- nyen előállítják, hiszen a szán­tóterület 17 százalékán termesz­tenek szálastakarmányt s ebből 14 százalék a pillangós. Sokat pótol a takarmányozáshoz az a. 15 mázsányi vámkeresmény is, ami a jóforgalmú szövetkezeti darálóból gyűlik össze évente. A készpénzrészesedés 63 szá­zalékos arányának nemcsak az a haszna, hogy a tagságnak nem Kell felesleges terményével pia- coznia, hanem az árutermelési terv teljesítésével egész sor ked­vezményhez is jut a szövetke­zet. Többek között a keszpénz- részesedés után csak 5 százalé­kos a jövedelemadó kivetés, s csak ez az adókedvezmény több mint 5009 forintot jelent. A 3004-es kormányhatározatban biztosított előnyök felhasználá­sával a Keleti Fény Tsz össze­sen 36 000 forint többletjövede­lemhez jut — csupán a kedvez­ményes árak és a különféle visszatérítések révén. Ez pedig azt jelenti, hogy 23 794 forint idén esedékes hitelt — anélkül, hogy a szövekezet egy fillért is fizetne — jóváírnak számára s még marad is 12 000 forintjuk a tervezett beruházásokra. Ez a kis szövetkezet így adja példáját: hogyan kell ésszel, okosan gazdálkodni. »vvw«^ww»wwwww»w>rww»^/www SIKEREK és tanulságok A bajai járás ifjúsági kul­turális seregszemléjének jelentős eseménye zajlott le a napokban. Járási bemutatóra gyűltek ö.isze a legjobb ifjúsági szavalok, szín­játszók, valamint az énekkarok. A sajnálatosan igen gyér kö­zönség előtt főként az ellenfor­radalom óta bekövetkezett fejlő­désükről adtak számot a járás énekkarai. A legjobbnak a bács- bokodi művelődési otthon ének­kara minősült a zsűri döntése alapján. Második helyezést ka­pott a szereplő kórusok között legnagyobb létszámú ragyoo- racskai énekkar, harmadik pe­dig az egy hónapja alakult her­cegszántói kórus lett. Az énekkarok szereplése kü­lönösen abból a szempontból nagyjelentőségű,' hogy fejlődő kulturális életünk új színfoltja­ként jelentkeztek a színpadon. A kórusvezető pedagógusok és a kórustagok helyes műsorválasz­tására vall, hogy a bemutatón kulturált előadásban ismét fel­csendültek a munkásmozgalom szép dalai és legtöbb kórus nép­dalokat iktatott be műsorába. A szereplő kórusok természetesen még csak fejlődésük első állo­másáról számolhatunk be, de ha előadóstílusukat és fegyelmezett­ségüket vesszük figyelembe, két­ségkívül megállapíthatjuk a bí­ráló bizottsággal együtt, hogy jö­vőjük kilátásai biztatóak. Ugyanez állapítható meg a be­mutatón szereplő színjátszó együttesekről is. Versengésük eredményeként a bácsborsódi csoporté lett az elsőség pálmája. Nádassi László Vallomás című müvet mutatták be szép sikerrel. Második a csátaljai KISZ szín­játszó csoportja lett, műsorán Móricz Zsigmond egy jeleneté­vel, dicséretet kapott a műsor­választásért a szeremlei KISZ színjátszó gárdája, amely egy kiváló nevelőhatású szovjet egy- felvonásost, a Rogozin-ügy-et mutatta be. A szereplő vaskúti együt­tes jelenete is több szempontból figyelemreméltó, a bácsbokod i KlSZ-szervezet azonban sajnála­tosan egy jelentéktelen, kispol­gári szemléletű művel jelentke­zett (Nóti Károly: Csillár), amely egyáltalán nem felelt meg az egyébként fegyelmezett együttes stílusának, beállítottságának. Több szépen fejlődő szavaló is bemutatkozott a járási döntőn. A rendezőbizoltság — igen helye­A pek.ngi balettisku iában nemrég tartották a vizsgákat. A tizenöt éves növendékek Csaj­kovszkij »A hattyúk tava« című balettjét mutatták be. Képünk az előadás egyik jelenetét mutatja. sen — Ady Endre: Grófi szérűn című versét jelölte ki kötelező műnek. A vers nehézségeivel mindhárom szavaló jól birkózott meg. Első helyezést Hambalkó István szavalata nyerte el, aki szabadon választott versként egy Móra-költeményt adott elő. Má­sodik Horváth Magda lett, aki Iszakovszkij-verset tolmácsolt nagy átéléssel. A harmadik he­lyezett Hornyák Ágnes (Dávod) Arany János egy költeményét mondta el. A járási seregszemle első ré­szeként sorra került bemutató egy alapvető szervezési hibára is ráirányította a figyelmet a sze­replő együttesek több pozitív vonása mellett, Azt a tanulságot emelte ki, hogy a jövőben ilyen késői időpontra nem húzódhat el semmiféle falusi tömegeket moz­gató rendezvénysorozat. Leghe­lyesebb, ha még a nagy tavaszi mezőgazdasági' munkák megin­dulása előtt, márciusban —, de legkésőbb áprilisban — befeje­zik a jövőben az ilyen verse­nyeket. Azt is megmutatta a se­regszemle, hogy több segítséget kell nyújtani falusi együttese­inknek a helyes ínűsorválasztás szempontjából. Bizonyos tekin­tetben meg fogja oldani a prob­lémát az, hogy az ősz folyamán a járási tanács a budapesti Eg- ressy Gábor művészeti klubbal és a Népművelési Intézettel kar­öltve tanfolyamot indít színját­szó csoportvezetők számára. A tervek szerint háromhetenként látogatnának el a járási szék­helyre a csoportvezetők és egy meghatározott színdarab előadá­sának és betanulásának egyes fázisain keresztül ismerkednek majd meg a csoporlvezetés mód- í szereivel. \ A jövő vasárnap megrende­lésre kerülő, népi együtteseket í felvonultató bemutatón már igyekeznek kiküszöbölni a szer­vezési hiányosságokat és meg­hívják a bemutató előadásra a bajai munkásegyüttesek vezetőit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents