Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-19 / 143. szám
A lakisi vezetők és a jövő Hiúsága OOCOOCXXXXXXXXXXX/OOOCOQOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOCOCOOOOCOQOOCOCOOOC gozók anyagi érdekeltségét. Ezt meg kell magyarázni és be kell bizonyítani a gyakorlatban. Ennek a felvilágosító munkának nálunk egyik nagyszerűen bevált formája a családlátogatás. A falvak funkcionáriusai, a pedagógusok bevonásával, közösen beszélgessenek el a szülőkkel és gyermekekkel. Szervezzenek üzemi látogatásokat is, amelyeken az ifjúság megismeri a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét, s különbséget tud tenni az egyéni és termelőszövetkezeti gazdálkodás között. Azokban a termelő- szövetkezetekben, amelyekben rendszeresen biztosítanak munkaegység-előleget, oda vonzódnak a fiatalok, s ott lelkiismeretes, becsületes munkát végeznek. Ha a fiatalok megszeretik a mezőgazdasági munkát és megértik: sokat tehetnek a falu kulturáltságáért, sikerül gátat vetni a fiatalság elvándorlásának faluról. Ebben a törekvésben nagy segítséget nyújt a mező- gazdasági szakmunkásképzés. Az idén még csak kisebb létszámmal, de megkezdődik a fiataloknak ez a hároméves foglalkoztatása. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk az ifjúság kulturális nevelését sem. Itt a KISZ-re és a pedagógusokra hárul a legnagyobb feladat. A fiatalokkal csak úgy tudjuk megszerettetni és megkedvelteim munkahelyüket, ha fokozatosan és folyamatosan törődünk kulturális igényeik kielégítésével, szórakozási lehetőségeik biztosításával. Éppen ezért falusi művelődési otthonainkban létre kell hozni olyan szakköröket, amelyekben a fiatalok szívesen vesznek részt, s ezzel is bővíthetjük, tágíthatjuk érdeklődéskörüket. Nagy gondot kell fordítanunk a falusi színjátszó- és népi tánccsoportok és énekkarok munkájára, hogy ezzel is segítsük a fiatalok kulturális nevelését. Ahol mindez nincs meg, ott a fiatalok nem érzik jól magukat, s ez is egyik oka annak, hogy a városokba igyekeznek jutni. Végső soron az ifjúság nevelése társadalmi ügy, nem lehet tehát csak egyes személyekre korlátozni. Ezért mindannyiunknak felelősséget kell vállalni, mert csak erőfeszítéssel érhetjük el, hogy ifjúságunk szocialista és művelt legyen. Bieliczky Sándor A SZÖVOSZ Igazgatósága felhívással fordult a földműves- szövetkezetek tagjaihoz, valamint a dolgozókhoz: segítsék élő ä burgonyabogár elleni védekezés meggyorsítását. A felhívás szerint az állam mindent meglesz annak érdeké- 7 ben, hogy a nagyarányú bogárfertőzés éllén a kellő védekező s szerek rendelkezésre álljanak. , Bár igen fontos a megfelelő ' mennyiségű és minőségű vegyszer biztosítása, mégis a kárte- y, vők megsemmisítése rajtunk, £ embereken múlik. Eredmény te- >‘:hát akkor várható, ha az összes >< érdekéitek: a termelők, a szövetkezetek összefognak a Növényvédő Állomással s e komoly A konzervipar részére csak az fmsz-ek > vásárolhatnak A belkereskedelmi miniszter <és a szakminiszterek együttes .^utasítása értelmében egyéni ter- «melőktől zöldséget, gyümölcsöt, ^burgonyát, hagymát a konzervipar részére a szerződéses zöldségféléken kívül a földműves- vszövetkezet vásárolhat. a E rendelkezés nem érinti az óállami kereskedelmet, s egyéb intézetek azon jogát, hogy a felsorolt cikkeket a piacon továbbra is megvásárolhassa, A zárt körzetű területeken csak az illetékes szövetkezeti szervek vásárolhatnak. A magánkereskedelem felvásárló tevékenységére továbbra is érvényes jogszabályok az irányadók, Lelkiszegény a kárhozat szélén zelmei. Csak áll csöndben, míg sör kerül reá is, és olvas, olvas, megbizonyosodva róla, hogy milyen lelki haszonnal jár az, amiért 6 türelmes (helyesebben: amiért annak lenni kényszerül). iszonyúan lelkiszegény lehet szegényke, mert amíg mi, közönséges halandók az égymáS iránti tisztelettudás, az egymás közötti magatartásunkat szabályozó fegyelem — néin »szélit«, hanem »emberi« — érzelmeitől áthatva viselkedünk, néki Vérében van — úgy látszik — a tolakodás, a besurranás. aminek a helytelenségéről erélyes szónak és egy magasztos szövegű intelemáradatnak kell meggyőznie. Dehát, boldogok a lélkiszegé- nyek, mert —• a korábban jövőknél is előbb adhatják fel a postán a pénzüket. Az már merő véletlen, hogy másnap reggel ismét összehoz- zott bennünket a sors. Míg a tejcsárdában vagy harmincad- magammal sorbaálltam a reggeliért, egyszer csak érzem, hogy Valaki a hátam mögül tolakszik előre. Már a pultnál is van, s egek! — hát nem a tegnapi hölgy? Még mindig várok, hogy rám kerüljön a sor, s ő már issza- eszi a kávéját, kiflijét. De most nem veszi elő a könyvét — mert senki nem utasította rendre. Czívből sajnálom a sze- ^ rencsétlent. Menthetetlenül el fog kárhozni a lelke, ha egy éjszaka képes elfelejteni a mohón olvasott intelmeket. (tarján1 szerzet tagja. (Ehhez is van gyakorlatom, mert gyerekkoromban nem egyszer megfordultam, akár almát lopni, akár kavicsót gereblyézni, egy dunántúli zárdában.) Érzésem ném csal. A hölgy ugyanis — amíg várni kéll —* könyvet vesz elő (no, ez szép dolog), abból olvasgat. S mert a magasságóm jóvoltából akár a tizedik előttem levő vállán keresztül is látnám, hogy mit olvas, nem kell erőlködnöm, hogy — a jóneVeltségem félre- tolasával (ha már egyszer a kíváncsiságom is ilyen tolakodó) — belekukkantsák abba a könyvbe. A z első félmondatból tpeg- állapítom, hogy valjKsos intelmek tára. És éppen oji olvassa a hölgy, ahol a türelem Istennek tetsző gyakorlásáról van szó. (Nahát, ezt jól kifogta! Vagy száhdékosan éppen itt nyitotta ki a könyvet?) Egy mondatot suttyomban fel Is jegyzek a noteszomba: »Csak aki tapasztalta, tudja igazában elhinni, hogy mennyire képes lángralobbantani ezt a szent érzelmet az örömmel elviselt szenvedés.« A türelem gyakorlásával járó »szent« érzelem tehát lángralob- ban, hä az emberlánya szenved érte — mégpedig örömmel. Persze, a hölgyön nem látszik sem az, hogy szenvedné, sem az, hogy örülhe — amiért (vagyis: a türelemre!) figyelmeztették, így hát nem is lobognak az éramire a sorbaállással rá is szolgáltam. Ám a férfi jóformán tövább sem lép, honnan, honnan nem, mintha a kövezet alól bújt volna elő, egy hölgy terem az ablaknál. Ügy surrant oda, ahogy a tolvajok szoktak, vagy az apácák a templomok hűvös árkádjai alatt, kicsit erősebb hasonlattal: mint a kígyó. Felsőtestével már be is hajol az ablak- nyíláson, már rakná a tisztviselőnő elé a pénzesutalványt, a pénzt, — amikor az előttem már negyedórája ácsorgó asszony halkan, de eréllyel rászól, hogy ez mégsem járja. Hogy rend, fegyelem is van a világon! A hölgy, akinek ránézvést meghatározhatatlan a kora — lehet negyvenes, de ötvenes is —, nagyon, de nagyon halványan elpirul, visszacsinál minden befizetési műveletet, miközben az arcára ez íródik: »hiába, megadással kell tűrni, ha ilyen komisz a világ« —, s ahelyett, hogy oda menne, ahová joga van, a sor végére, se szó, se beszéd, egyszerűen a rendreutasítója mögé, azaz elém lép. Én persze szót sem szólok neki, mert úgy látszik, amikor a türelmet osztogatták, jónéhány- szor sorbaálltam érte (innen a praxisom), viszont egyszeriben működni kezd a fantáziám: vajon mifajta lehet a hölgyemény? S ezret mernék tenni egy ellen, hogy apáca volt valamikor, vagy efféle,, valamilyen hasonló 'Tizenöten állunk a kecske- A méti postahivatalban, arra várva, hogy pénzt adhassunk fel. Előttem hatan, mögöttem nyolcán ácsorognak, türelmesen, fegyelmezetten, s valószínűén azzal a gondolattal bíbelődve, amelyikkel én is, hogy: nem a legalkalmasabb időpontot választottam ki a pénzküldésre. Néhány perccel múlott el ugyanis öt óra, amikor csúcsforgalom van, mert a kereskedelmi vállalatok ekkortájt szokták befizetni az aznapi bevételük nem éppen pillanatok alatt megszámlálható pénzösszegét, Dehát mit csináljunk? Ma már igy esett, ácsörgunk és várunk, izzadunk, miközben ép- penesak fogyogat a sor eleje, a hátulja meg — ami az elől levőket már kevésbé érdekli — egyre növekszik, s* ha lassan is, de azért haladunk ama »bűvös« befizető ablak felé. Valami íratlan parancs tart közöttünk rendet, ami már a vérünkké is vált, mert senki még csak meg sem kísérli, hogy jogtalanul az ablakhoz tolakodjék, hanem, mihelyt megérkezett. ki-ki odaáll a sor végére. > |^'s nini, már csak ketten állnak előttem. Egy »vé- konypénzú« férfi, vagyis olyan, aki néhány száz forintot ad fel, amit az ablakon túli tiszviselő- nő félperc alatt elvesz, megszámol, beír, nyugtáz, meg egy jóvágású, termetes asszony, aki viszont valamelyik vállalat pénzét fizeti be. Nekem tehát többét kell várnom ő. mint neki az előtte levő miatt. De sebaj — utana én következem. Sokat beszélünk az általános iskolát végző ifjúság iskolán kívüli neveléséről, s ezt a feladatot kizárólag a pedagógusokra hárítjuk. Az igaz, ebben a munkában a pedagógus teheti a legtöbbet, de ezen túlmenően a falusi párt és tanácsi vezetők személyi kapcsolata az ifjúsággal is nagy hatással van a fiatalok továbbfejlődésében, pálya- választási gondjaik megoldásában, erkölcsi és politikai felfogásának alakulásában. Ez' a gondolat a Bajai Járási Tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén merült fel, s ezt az egészséges kezdeményezésnek számító felismerést szeretném néhány tanáccsal kiegészíteni, bővíteni. Ez a sokat vitatott kérdés nap mint nap felbukkan társadalmi életünkben, s szoros összefüggésben van pártunk azon tanításával,: a kommunisták éljenek a tömegek között, hallgassák meg véleményüket egyes kérdésekről és segítsenek az emberek gondjainak elintézésében. Nem véletlen az, hogy a párt erre tanítja elvtársainkat. Az élettel, a társadalommal való szoros, elmélyült kapcsolat az egyik döntő alapja a helyi pártszervezet és tanács jó vagy rossz munkája-) nák. ) Csakis az a falusi funkcioná-C rius ismerheti jól az ifjúsági helyzetét, aki részt vállal ember-? és jellemformálásukban, politi-> kai felvilágosító munkával segít? az új generáció szocialista neve-> lésében. így lesz eredményes a> pedagógus és a párt, vagy taná-s esi szerveink közös célért foly-? tatott nevelő rhunkája. s /i* iskolai év végén szobai kérőinek az ifjúság pályaválasz-} tási gondjai és lehetőségei is. E< fogalom megítélésében általában^ az érettségizőkre korlátozzuk < figyelmünket, s elhomályosul < előttünk a nyolcadik általános^ iskolát végzők pályaválasztási) gondja és lehetősége. A falusi) fiatalok pályaválasztása az álta-j lános iskola nyolcadik osztályá-) ban kezdődik. Az itt végzett) gyermekek bizonyos hányada) tovább tanul a középiskolákban,? vagy technikumokban. A tovább) nem tanuló 14—16 évesek na-, gyobbik része a falun és a ki-, sebb városokban él. Ezek a fia-* talok elsősorban a mezőgazda-' Ságban helyezkednek el. Mindent, el kell követnünk, hogy ott is' tartsuk őket és ezzel is csők-' kentsük a mezőgazdaság munka-, erőhiányát. • ] Felmerül a kérdés, ho-‘ gyaii érhetjük ezt el? A falusi] vezetők látogassanak el gyak-« rabban az általános iskolák' nyolcadik osztályaiba és világo-] sftsák fel a fiatalokat a mező-, gazdaság szocialista átszervezé-' sének fontosságáról, adjanak] meg minden lehetőséget a fa-« lusi ifjúság pályaválasztási] gondjainak leküzdésére. Az if-, jóság városba való özönlésének« egyik oka az, hogy a mi fiatal-] jaink csak úgy fél füllel hallót-, tak még a nagyüzemi gazdálko-« dás előnyeiről, de nem ismerik] a valóságban az ott élők és dől-, <J)ilLajmJtkíp.] Árnyékban harminc fok. A] parasztnéni áll a fa alatt, a< gyerekeit várja, akik kikunye-] ráltak tőle egy-egy fagylaltral valót. Azok éppen most érnek< ide, neki is hoznak egy forin-\ tosat. A néni észreveszi, amint< a gyerek kezei éjén kis csík-' ban végigfolyik a fagylalt, mi-“, re a fejét Csóváivá mérgeid-« dik: »Igazán adhatnának azé*t a forinté keményebbet is, nemi ilyen ólvadékonyat a fene a< dolgukat/« ] — Karácsonykor vegyen, níájd, akkor keményebb lesz1.* — jegyzi meg valaki mellette.. Vajon kinek van Igaza? « (Varga) * Csehszlovákia nagy összegeket költ arra, hogy az atomenergiát t békés célokra felhasználja. A képen látható a Prága mellett levő [atomreaktor, amelyet szovjet szakemberek segítségével építettek. munkát közösen végzik. Az Állami Növényvédő Állomás mintegy fi—90ü kh-on végzett vegyszeres védekezést. Mivel a fertőzöttség a Tisza, de különösen a Duna menti járásokban igen erős, Úszód, Oé- derlak, Dunapataj határában 4—500 kát. hold burgonyaterület erősen fertőzött, a földművesszövetkezetek és tanáéSSzér- vek a KISZ és iskolás fiatalok bevonásával bogárszedést rendeltek el. Ezen túlmenően a MÜNÖ- SZER másfél millió forint értékű védőszert rendelt a megye földmüvesszövetkezeteí részére a védekezés zavartalan lefolytatásához. mi lesz akkor, üa a zenészek meggondolják magukat és — mondjuk — szabad napot vesznek ki. Milyen áron merik akkor a csapolt sört? Erre bizony nem gondost senki. S mert nem gondoltak rá, zárva maradt az üzlet, szárasak maradtak a torkok, s üres maradt a vállalat kasszája is. Sokat beszélünk mostanában arról, hogy meg kell szüntetni az italboltokat, a talponállókat. Kulturált vendéglátó viszonyokat kell teremteni a dolgozók számára. Fehér asztalok mellé kell leültetni az emberekét stb. Minderre Kecskeméten csak igen korlátozottak a lehetőségek. Van azonban egyetlen kellemes helye a városnak, a Sör- kert, ahová szívesen betérnek az emberek — itt meg csak akkor hajlandók kiszolgálni, ha szól a zene. Zene nélkül nincsen sör! Miért? Furcsa kérdés, pedig akaratlanul is ez merül fel az emberben, ha arra gondol, hogy vasárnap délelőtt azért nem nyitották ki Kecskeméten a Sör- kertet, mert a zenekar valamilyen oknál fogva nem volt hajlandó játszani. Néhány napos eső után, vasárnap verőfénycs napra ébredt a város. A pihenő dolgozók nagy számban keresték fel a kellemes árnyékot adó Sörkertet, ahol eddig zenével és zene nélkül fogyaszthatták el a délelőtti néhány pohár sört, vagy a fél liter kadarkát. Ezen a napon azonban csak a vaskapuig juthattak el, tovább nem, s hogy miért nem, azt szeretném elmondani a kedves olvasónak. Fentebb már említettem, hogy a Sörkert zenekara volt tulajdonképpen az oka, hogy nem mérték a sört. No és még valami. A Vendéglátó Vállalat elkészítette a sör kalkulációját, — zenével, arra nem gondolva, Mell-e a sörlaöz zene? 1500OOO forint értékű vegyszer a burgonyabogáé elleni
