Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-17 / 141. szám

termelők figyelmébe» Porozzuk a szőlőt! Kovács Bondi csúzli jól JCö szűnik a kaskanlyÁL gipw-tkek\ Az országos cső megyénk föld­jeit is kiadósán megáztatta. A csapadék áldásként jött, de a szőlőtermelőket fokozott figye­lemre inti. Az eddigi száraz idő­járás a szőlőnek kedvezett, mindenütt szép termést ígér s ennek a termésnek megvédése minden áldozatot és fáradságot megérdemel. A szőlő jelenlegi állapota pe- ronoszpórafertőzés szempontjá­ból a legveszélyesebb; a virágzás egyes helyeken még tart, vagy éppen befejeződött. Ekkor tud a peronoszpóra a légzönyílásokon keresztül a termésbe is legköny- nyebben bejutni. Ezért hívjuk fel szőlőtermesztő parasztságunk figyelmét a poro­zásra. Parasztságunk jórésze ide­genkedik a porozószerek alkal­mazásától, inkább két-három, sőt többszázalékos rézgálicoldat- tal igyekszik megvédeni a ter­mést. Pedig ezzel a magastö­ménységű permetezéssel tulaj­donképpen porozást hajt végre, ugyanis a sok gálic és mész olyan vastagon vonja be a szőlő lom­bozatát, hogy az anyag por alak­jában hullik le a levelekre és bogyókra. Az ilyen "porozás« azonban tízszeres költség és öt­szörös munkaidő ráfordítás. Ilyen esős időjárásban a szőlőt porozás nélkül nem lehet meg­védeni a peronoszpóra pusztítá­sától, mert permetezni csak szá­raz időben lehetséges, amikor a lombfelület is száraz. Megyénkben a leghatásosabb porozószer a rézmészpor, ame­lyet minden szövetkezeti boltban be lehet szerezni. Ha a permete­zés mellett a porozást is végzik termelőink, úgy olcsóbban, ke­vesebb munkával és biztosabban védhetik meg szőlőtermésüket! Németh Tamás főagronómus falu lakóinak nagyrésze és ját­szottak velünk. A nap már nyugovóra tért, amikor mi is ráadtuk a fejün­ket, hogy hazamegyünk. Befejezésül pedig így köszönik meg a gyerekek: „Köszönjük a tanács és a föld­művesszövetkezet dolgozóinak, az adakozó szülőknek, hogy ilyen jól érezhettük magunkat a gyermeknapon. ígérjük, hogy mi sem fogunk adósak marad­ni, ha alkalmunk lesz rá, meg­szolgáljuk’.’ Kossuth Lajos úttörőcsapat Mókus őrse. Kaskantyú. Jk/S őst, év végén esett me\ ez a kis történet. Vidáman csicseregtek a ki. madarak a fákon, a tanterem bői kikandikáltak a buksi fejek az ablakon át kurta pillantó sok repültek a szabadba. Más különben csend volt az osztály ban, a gyerekek várták a taníu nénit, aki csakhamar meg i. jött, de nem egyedül, ahogy szó kott, hanem többedmagával, ta­nító nénik kísérték. Ez egy kicsit megzavarta a; osztályt, de a feszült légköi azért hamar feloldódott, mert igen kellemes témáról folyt í beszélgetés: a természet védel­méről és a hasznos madarakról A kis másodikosok sorra nyúj­togatták a kezüket, mindenk, beszélni akart erről a témáról mindenkinek volt mondanivaló­ja bőven. A tanító néni is, mec a gyerekek is sok jót mondtak a hasznos madarakról, ám az it kiderült, hogy nem minden kis­fiú »angyal«, akadnak akik c hasznos madarakat összetévesz­tik a haszontalanokkal, fészkei­ket megcibálják vagy leszedik. Kecskeméti iskolában történi ez a beszélgetés, mégpedig a tanítóképző gyakorlójában, így hát a Vasútkertről is. meg a Mükertről is szó esett ezzel kapcsolatban. Különösen így ta­vasszal, amikor a gyerek kisza­badul a parkba — de egész nyá­ron át is félniök kell a mada­raknak a rossz gyerekektől. Ezt mondta el a tanító néni is, és figyelmeztette az osztályt, hogy ha látnak ilyen rossz gyereket, szóljanak rá a pajtásai, ha bánt­ja a madarakat. Óra végén a tanító néni azt t 'vasta ki a szemekből, hogy a 'Bü.UajQXLl Nyolc éve már, nyolc éve volt, az üszl tájon szél dalolt... fi a nagy Iskola ajtaján riadtan állt egy kisleány. Nyolc éve tolt, nyolc éve már, nyolc év tiltott, és jött a nyár, virágba szökkentek a fák. ti a kisleány már „vén diák”. Utólszor lép a küszöbre, elballag innen örökre. S amint megáll a küszöbön, még visszanéz — éé elköszön. Megköszöni mindazt a jót, mit itt kapott, títrafalót: játékot, dalt s a tudományt, s a nyolc évet, mely messze szállt... Irta: Bognár Katalin V. ősz. tanuló, Kecskemét. DONÁT KATI kecskeméti út­törő az Úttörőház nevében szé­leskörű levelezést folytat kül­földi országok úttörőivel. A napokban Jugoszláviából, azaz Noviszádról kapott levelet, Laz- kin Éva pajtástól. A kis jugo­szláv levélíró részletesen vála­szol mindazokra a kérdésekre, melyeket Kati feltett neki le­velében. Lazkin pajtás leveléből idé­zünk az alábbiakban: — «-Mi május 20-án befejez­tük az iskolát és már meg is kaptuk a bizonyítványt. Jeles tanuló vagyok, most tovább szeretnék tanulni, építészmér­nöknek.« Aztán megírja, hogy mennyi­re ölül annak, hogy Katinak tetszik Noviszád, írja, hogy majd küld neki sok képeslapot. Majd a szórakozási lehetőségekről ír, írja, hogy szeret moziba járni, felsorolt egy sereg idegen film­színészt, akiket a filmekről jól ismer, majd így folytatja: — "Leveledben bővebben ér­deklődsz az önképzőkör munká­járól. Most igyekszem pontosan leírni, hogy jól megértsd: Jó volna ma gyermeknek lenni! Nagy volt az izgalom egész héten a kunszentmiklósi óvodá­ban. Izgultak az óvónénik, a dadanénik és az apróságok. Mi is volt ezen a szombaton? Mit kapott az óvoda? Hát bizony nem volt könnyű teljesíteni azt a sok-sok kívánságot, ami beérkezett a csöpp megrendelőktől. Már reggel hét órakor nagy volt a zsivaj, gyülekeztek a gyerekek, így az óvónéniknek korán kellett az udvart tündérkertté varázsolni. Mire a gyerekek meg­érkeztek, már minden a legnagyobb rendben volt. A homokozó várrá alakult, a hosszú asztalon elrendezve, sorban álltak a döm­perek, az autók, a babák, orvosi felszerelések, különféle golyók és ki tudná felsorolni, hány féle, fajta játék. A szellő pedig egyre lengette a drótokra kifeszített papírcsíkokat. Megérkeztek a gyermekek, mindegyik nagy kíváncsisággal. Arra voltak a legkíváncsibbak, hogy teljesült-e a kívánságuk? Nem csalódtak, mert az előadások pénzéből a szülői munka- közösség 1500 forint értékű játékot vásárolt. Ragyogtak az arcok, mosolygott mindenki. A gyerekekkel együtt örült Takács László v. b. elnökhelyettes, meg az igazgató bácsi. Igazán szép emlékkel indultak haza a gyermekek. Mi vala­mikor csak a kirakatban láttunk ennyi szépet, csak álmodozhat­tunk róla gyermekkorunkban. Ennek a sok örömnek a láttán Péntek Józsefné dada felsóhajtott: Nekem soha sem volt játékom, nekem nem is volt gyermekkorom, mert nekem dolgoznom kel­lett. De jó volna most gyereknek lenni! A II. sz. óvoda szülői munkaközössége K unszentmiklós vagy a Kincskereső kisködmön a könyvtárból. Az erkölcsi és jellemfejlődés szempontjából igen fontosak a magyar iroda­lom gyöngyszemei, az Egri csil­lagok, A kőszívű ember fiai. A haza szeretete, a hazafiság ér­zésének elmélyülése el kell, hogy foglalja a gyermek lelké­ben a jelentőségét megillető he­lyet. MA MAR SZERÉNY VÁSÁR­LÁSI keretük van a járási mű­velődési csoportoknak, de a cél­szerű és ésszerű fejlesztésnél ezeket a szempontokat figye­lembe kell venni. Fontos az is, hogy az állami könyvtárak anyagát ismerje a vásárlást végző pedagógus. Ne vegyen olyan könyvet, amely megvan három-lnégy példányban a nép­könyvtárban. Szerény keretek­ből ésszerűen is lehet gazdál­kodni. Ma már úgyszólván min­den népkönyvtárban .ió techni­kával dolgoznak könyvtáro­saink, (elsősorban járási könyv­tárainkban. Megyei könyvtárunk olvasószolgálati csoportja élén okleveles könyvtáros áll. Pontos technikával, jól végzi munká­ját. Szferetettel várjuk és segít­jük az iskolai könyvtárak ta­nulni vágyó vezetőit. BESZÉLHTENÉNK MÉG a színvonalas olvasásról, helyes propagandaeszközökről. Pilla­natnyilag, úgy hiszem, az állo- mány javítása, a könyvtártech­nikai munkák elsajátítása a leg­fontosabb. A fogyatékosságok feltárása után könnyebb a mun­ka kijavítása. Az iskolai könyv­tárosok, valamint az állami tö­megkönyvtári hálózat könyvtá­rosainak összefogásával, a me­gyei művelődési osztály ezirá- nyú áldozatkészségének fokozá­sával ki tudjuk javítani a hi­bákat. Tudom, számtalan anya­gi és egyéb probléma nehezíti a munkákat, mégis az a legfon­tosabb, hogy ifjúságunk nálunk műveltebb, közösségibb, embe- rebb ember legyen. Csak meg kell kezdeni a céltudatos mun­kát, a nemzet jövőjéről van szó. Fenyvesiné Góhér Anna, a megyei könyvtár vezetője oooooooooooc Férje elől ellopta és eladta a lúgkövet Skorutyák Gézáné. Férje mint kékfestő, hatósági kiutalás alap­ján 8 forintos áron szerezte be a lúgkövet, amelyet felesége 70 forintos á í adott tovább. A bácsalmási járásbíróság dr. Szluha tanácsa áruüzérkedés miatt négy hónapi felfüggesz­tett börtönbüntetésre ítélte. > A PETŐFI NÉPE az elmúlt > héten nagyobb cikkben vetette : fel az iskolai könyvtárügy szo­> morú helyzetét. E cikkből, va- \ lamint könyvtárosaink adat­gyűjtéséből megállapíthatjuk, ' hogy iskolai könyvtáraink elhe- í lyezése, állományösszetétele va- j lóban szegényes képet mutat. Könyvtáraink szocialista tár- : sadalmunk felemelkedésének fontos eszközei, annál kevésbé érthető, hogy a könyvtárosi te- . vekenység oktatási intézmé­nyeinknél csak másodrangú l kérdés. Az állomány összetéte- ; lét vizsgálva, a könyvállomány í elhelyezésének megoldatlan ál- 1 lapotát, alacsony színvonalát fi- ; gyelembevéve, ezt nem hallgat 1 hatjuk el. ; MŰVELT EMBERI KÖZÖS- ! SÉGBEN, mind társadalmi, 1 mind pedagógiai szempontból ! igen nagy szerepe van az olva­sásnak. Iskolai könyvtáraink ese­tében természetesen pedagógiai szempontból vizsgáljuk e kér­dést. Az iskolába lépéssel min­den gyermek életében uj kor­szak kezdődik. A gyermek szókincsének gaz­dagítása elsőrendű pedagógusi feladat. Az is komoly erőfeszí­téseket kíván, hogy megtanul­jon szépen olvasni, szépen be­szélni. Hogyan tudja mindezt elérni nevelő és tanítvány köny­vek nélkül, vagy rosszul felsze­relt könyvtárakkal? Az olvasá­si készség kialakításában min­den korszaknak megvan a sa­játos irodalmi igénye. A jó pe­dagógusnak tudnia kell, hogy például qz első szakaszban — hat-nyolc éves korig — milyen könyvet, milyen irodalmat kell adni. Rosszul felszerelt könyv­tárból, hiányos irodalmi isme­retekkel erre képtelen. Az első szakasz irodalma, a mese pél­dául, igen kis számban található iskolai könyvtárakban. ÉLETÉNEK MÁSODIK sza­kaszában a gyermek figyelme a tartalomra összpontosul. Ilyen­kor már lehet Móra és Mikszáth könyvek mellé ismeretterjesztő művet is adni. Erre is kell gon­dolni az állomány kiegészítésé­nél. A fejlett olvasás kezdő szaka­szában a harcos, kalandos olvas­mányok érdeklik az ifjúságot. Verne, Beljakov, Gajdar, Pan- tyelejev, Hevesi művei nem hiá­nyozhatnak az iskolai könyvtá­rakból. Meg kell ismerkedni a gyermekeknek a mindennapi szociális kérdésekkel is. Lélek­tani szempontból fontos, hogy tíz-tizennégy éves korban a gyermek figyelmét az egzoti­kumról a hétköznapján emberi­re irányítsuk. Nem hiányozhat például a Légy jó mindhalálig Hozzászólás egy cikkünkhöz ,<s>ondelaie£ az isielai ftönyoMrai céltudatos fejlesztéséről AZ ÖNKÉPZŐKÖRNEK ná-> lünk mindenki tagja lehet, aki > kedveli a köri témát. Irodalmi > önképzőkörről van szó, tehát > aki kedveli az irodaimat, aki J szépen tud fogalmazni, verset > írni, szavalni, valamely hang- > szeren játszani, énekelni. Ha > meg akarjátok alakítani az is-í kólátokban az önképzőkört, elő- y szór is válasszatok vezetőséget:? egy elnököt, egy elnökhelyet- y test és egy jegyzőkönyvveze- ? töt. Ezek döntik majd el, hogy í mikor hívják össze az önképzo-z köri gyűlést, ahol összeszediké az Önképzőkörre készült anya- í got, amelyből összeállítják aj műsort. Aki írt. felolvassa saját V( íogalmazasát, versét, ha tud szépén énekelni, zeneszó mel- vj lett énekel valamit stb. A jegy- ?< zőköny wezetőnek az a felada- v ta, hogy mindazt leírja, ami az >< önképzőkörön történt. Leírja. << hogyan bírálta meg a közön- X ség azt a bizonyos fogalmazást, << verset vagy novellát, tetszett-e, X keltett-e érdeklődést. szépen« szavalta-e az illető stb. « Az önképzőkör munkája az >< iskolai év kezdetétől a végéig '< tart. Év végén a jegyzőkönyv- ’< vezető felmutatja a jegyző- !< könyvét, amelyben benne lesz, >< hogyan működött, hányszor ült« össze, sok közönsége volt-e, kik >5 voltak azok, akik minden gyűlé-S sen tevékenyen részt vettek. >5 Mennyire igyezetek a műsort 8 gazdagítani, kik voltak azok a >5 tanulók, akiket mindig szíve- 8 sen hallgatott végig a közön-P ség? Akit az önképzőkör veze-8 tősége jónaK lat, meg is lehet >S jutalmazni. így kaptam én is« sok szép könyvjutalmat az ön->s képzoKür vezetőségétől. >z EZEKET a tapasztalatokat >> tudom én átadni, ha jónak lát-« játok, valósítsátok meg az isko- >< Iátokban, kívánok hozzá sok 8 sikert.« « A levélíró azzal búcsúzik Ka-« titól, hogy mielőbbi választ vár.« Es sokszor csókolja. « yoooooooooocooooooooooc« — 40 000 forintot szavazott« meg a lászlófalvi tanácsülés a« község három KISZ-szervezeté- « nek. A szervezetek ezt az össze- « get a kulturális tevékenységük- >) hoz szükséges felszerelésre for- >< dítják. (Horváth Ignác levelé- V bői.) & Jugoszláv kislány írja Noviszádról tvozsegumioen nagyon szcp volt a gyermeknap. Az iskola nevelőtestülete elhatározta, hogy a legközelebbi erdőbe fogunk kirándulni. Reggel hét órakor gyülekeztünk. Mi, úttörők a pró- bázásokon tanult és alkalmazott útjelck szerint indultunk útnak. Hamar kiértünk az erdőbe. A mi őrsünk még ott is külön tá­borozott. Rengeteget játszottunk és igazán nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon finom volt az ebéd, mellyel a földműves- szövetkezet és a községi tanács vendégelt meg minket. Sok szü­lő kijött és azok is velünk ebé­deltek. Délután pedig kijött a 1 gyerekek megfogadták a taná­csot: nem bántják többé a ma- ; darukat. Nem volt már több mondani­való, a gyerekek kezdtek elra- kodni a padokról, várták a ki- . csöngetést, mikor is Kovács . Bandi, anélkül hogy valaki fel- i szólította volna, felállt, odament ■ a tanító nénihez, aki csak nézte, . vajon mit akarhat ez a fiú. De . Bandi bátran viselkedett, bele­nyúlt a nadrágzsebbe és egy csúzlit tett az asztalra. Közben ragyogó tekintettel nézett a ta­nító néni szemébe és azt mond­ta: — Tanító néni kérem, én most már tudom, hogy nem szabad bántani a madarakat, én ezt ed­dig nem fogadtam meg, de meg­ígérem, hogy soha többet nem szedek madárfészket, soha töb­bet nem csúzlizok. Tessék, a csúzlimat át is adom ... És ekkor megszólalt a csengő.

Next

/
Thumbnails
Contents