Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

Magánlaksértésért börtönbüntetéssel sújtottak egy háztulajdonost Ágoston Istvánná 1945 óta la­kik a Kecskemét, Sárkány utca 15. szám alatti ház egyszoba- konyhából álló lakrészében. 1952-ben újabb igénybejelentése alapján számára egy kamrahe­lyiséget is kiutalt a tanács, azon­ban — még ugyanebben az év­ben — gazdát cserélt a ház. Az új tulajdonos — Ferkó Imre jogot formált a kamra haszná­latához is, s ezért a kamra ál­landó vita tárgyát képezte ket­tőjük között. Ferkó Imre végül- is nagyon sommás eljáráshoz folyamodott: Ágoston Istvánná távollétében feltörte a kamra ajtaját, s kihordva onnan az udvarra Ágostonné holmiját, beköltözött. Csak két rendőr se­gítségül hívásával sikerült Ágostonnénak ismét visszaköl­tözni a kamrába. A kecskeméti járásbíróság dr. Záhonyi tanácsa nemrégen hir­detett ítéletet a magánlaksértő háztulajdonos ügyében, s ítélete, a kiszabott három hónapi bör­tönbüntetés megfelelőnek lát­szik arra, hogy elgondolkoztas­sa a lakók érdekeit semmibe­vevő háztulajdonosokat! Meg kell jegyeznünk, hogy Ferkó Imre csupán rokkontsá- gára való tekintettel nem része­sült súlyosabb börtönbüntetés­ben. Lottóra költötte a lopott pénzt <z vasúti ssarka Balogh Balázs pályamunkás- .íént kezdte munkáját a MÁV- nál, de rövid pár hónap lefor­gása alatt már mint forgalmis­ta gyakornok, segédtiszti beosz­tásba került a katonatelepi ál­lomáson. Főnöke, aki ugyanezt a beosztást öt évi megfeszített munkájával érte el — meg volt elégedve Baloghgal. . A gyors meggazdagodásra vágyó 26 éves fiatalember azon­ban nem elégedett meg a MÁV- nál kapott fizetéssel: felesége tudtán kívül lottózni és totózni kezdett. Mivel családjának ha­zaadta fizetését, új, »külön«- munka után kellett néznie: el­határozta, hogy az állomásra érkező csomagokat dézsmálja meg. Ilyen módon nyolc esetben fosztotta ki a legkülönbözőbb városokból érkező — jórészben idős embereknek címzett — ajándékcsomagokat is, sőt még arra is vetemedett, hogy főnöke lezárt hivatali helyiségét tolvaj­kulccsal nyissa ki. »Keresete«, — azaz a lopott holmik értéke összesen 4230 forint volt, Mindenki, aki ismerte, meg volt győződve róla, hogy becsü­letes emberként él, s csupán egy véletlen rajtakapáskor de- (xült ki igazi mivoltai A kecskeméti járásbíróság dr. Szajbel tanácsa megérdemelten szabta ki, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás mi­att Balogh Balázsra a három és félévi börtönbüntetést. *- o /f R T3C Vasárnapi sportműsor Mindkét NB Il-es csapatunk ide­genben játszik. Különösen sorsdön­tő a Bajai Építők mérkőzése Buda­pesten, a K. Lombik ellen. Az Épí­tők igen nehéz helyzetben van, hi­szen a hátralevő hat mérkőzése kö­zül négyet idegenben játszik, hár­mat kieső csapat ellen, egyet pe­dig a KISTEXT ellen. A kiesés el­kerüléséhez 32—33 pontra lesz szük­ség. A bajaialcnak tehát idegenben is kell pontot szerezni. A mostani pontszerzés döntő fontosságú lenne. A Kecskeméti Dózsa Szolnokra látogat el. Ahhoz a Szolnokhoz, amelyik a legutóbbi 4 fordulóban pontot sem szerzett. Most akar szerezni. Reméljük nem sikerül. Az NB III-as küzdelmek döntő fordulójának Ígérkezik a most va­sárnapi. A három vezető közül csak a KTE játszik odahaza, de igen erős ellenféllel, a Szegedi Építőkkel. A szegedi csapat az ősszel legyőzte a KTE-t, s most rendkívül fontos lenne a kecskeméti csapat részére a két pont megszerzése. Esetleg a bajnoki címet is jelentené, mert két riválisa idegenben játszik. A bács­almásiak Kiskunfélegyházára láto­gatnak el az otthonukban igen ve­szélyes Honved ellen. A hazai pá­lya és a közönség kiegyenlíti a bácsalmásiak nagyobb tudását. A mérkőzés nyílt. Ugyanez vonatkozik a Kiskunhalasi Kinizsi—Kiskunfél­egyházi Építők mérkőzésre is. A félegyháziak vereségük esetén bú­csút mondhatnak a bajnokságnak. A Kecskeméti Építők Vásárhelyen a Dózsa ellen szeretné végképp be­biztosítani a kózépcsoportban he­lyét. További mérkőzések: Sz. Szparta- kusz—Szőreg, MÁV HMTE—Csong­rád, Szentes—Dorozsma, Nagylak— Hm. Vasas. A megyei I. osztályban igen ne­héz mérkőzések kerülnek sorra. Ügyszólván valamennyi mérkőzés nyílt, kimondott esélyese egyik ta­lálkozónak sincs. A legnehezebb dolga talán a bajnokjelölt Soltvad- kertnek lesz Bácsbokodon, de a H. MÁV sem mehet biztosra Mélykú- ton. További mérkőzések: Vaskút— H. Határőr, Jánoshalma—Kiskőrös, Madaras—Kalocsa, Bátya—Gara, La- josmizse—Kecel, K. Dózsa II.—Dá- vod. Megyei II. osztály: északi csoport. A csoport rangadóját Kiskunmajsán játssza a K. Légierők. További mér­kőzések: Kerekegyháza—F. Bányá­szati Vasas, Lakitelek—Alpár, F. Építők II.—K. MÁV, F. Reménység —KTE II. A nyugati csoportban teljes for­duló van, amelyen inkább a helye­zésekért folyik a küzdelem, mert a bajnokságot a Kalocsai Honvéd már megnyerte. Mérkőzések: Izsák —Soltszentimre, Harta—Dunavecse, Dunapataj—Apostag, Szakmár— Csengőd, Solt—Kai. Szpartakusz, Szabadszállás—Kai. Honvéd. A kö­zépcsoportban csak egy elmaradt mérkőzést játszanak, a Kelebia— Hajós találkozót. A déli csoportban a május 11-ről elmaradt fordulót játsszák le. Itt a döntő mérkőzés Sükösdon kerül lejátszásra, ahol a B. Építők II. vendégszerepei. To­vábbi mérkőzések: Bajai TC—Katy­már, Hercegszántó—Bácsborsód; Csávoly—Kunbaja, a Bajai Bácska II. ellen a Felsőszentiván lemondta a mérkőzést. NB I-es férfi tekecsapatunk, a K. Vasas Budapesten mérkőzik, a Ganz Vagon együttesével. Szeret­nénk, ha a gépgyáriak végre idegen­ben is győznének. A KTE női csa­pata délelőtt fél ll-kor a bajnokság élén álló Bp. MAVAG-gal mérkő­zik. Már a döntetlen is szép ered­mény lenne. NB II-es kosárlabda csapataink közül a Kecskeméti Petőfi Nyíregy­házán játszük a NYKISE-vei. A Kecskeméti zrsapat győzelme az él­csoportba segítené őket. A Kecskeméti Vörös Meteor NB II-es férfi asztalitenisz csapata a Budapesti Ganz-gyárral mérkőzik. A női csapat is idehaza játszik, a baj nők jelölt Budapesti Szpartakusz- szal. Mindkét mérkőzést vasárnap délelőtt bonyolítják le, a Piarista Gimnázium dísztermében, délelőtt fél 10 órai kezdettel. Vasárnap délelőtt 10 órai kezdet-» tel az Építők széktói sporttelepén rendezik mejg az atlétikai Béke Ku­páért folyó három megye közötti versenyt. Vasárnap reggel folytatják a Kecsn kémét város bajnokságáért megkez­dett tenisz-mérkőzéseket, a KTE vá­rosi sporttelepén. Vasárnap délelőtt bonyolítják le a KTE pályád az élelmezési ipari dolgozók sportünnepélyeit. A Vitkovics-iigyrői (-OOOOOOOOOOOOO-OOOOOOOOOOOO-OOOOOOO'O-OOOOOO'OOOOOOy Kössön toliértékesítési szerződést liba- és kacsatollra a helyi földművesszövetkezetekkel A helyi földmű vessző vetkezetek, mindenfajta tollat állandóan magas napi áron vásárolnak 1272 xxxToooooooooooooooooooooooooooooo-ooooo't mértékutáni szabóság « KECSKEMÉT, Ótemető utca 2, — BAJA, Vörösmarty utca 5. Vállalunk férfi öltönyöket, kabátokat, — női kosztümöket, felöltőket — a legújabb divat szerint, rövid határidőre. Sürgős esetben a legrövidebb időn belül elkészítjük a megrendelt ruhákat. BÁCS MEGYEI KÉZMŰIPARI VÁLLALAT Az elmúlt vasárnapi, Békéscsaba elleni bajnoki mérkőzésen a kecs­keméti szurkolók meglepetéssel lát­ták, hogy a Dózsa Vitkovics nélkül lép pályára. A közönség körében gyorsan elterjedt annak híre is, amiért a csapat vezetői úgy döntöt­tek, hogy a kétségtelenül tehetsé­ges, fiatal kapus szereplésétől elte­kintenek. Az ok: sportszerűtlen életmód, sportszerűtlen viselkedés! Súlyos szavak ezek egy olyan fiatal játékosról, aki még pályája kezdetén tart, de aki már eljutott oda, hogy állandó tagja lehetett egy jó képességű NB II-es csapat­nak, ahol megbecsülték tudását, szeretettel vették körül, megfele­lően jó munkabeosztást, keresetet biztosítottak számára. A csapat ed­zője, Tóth György, a sokszoros ma­gyar válogatott kapus, megkülön­böztetetten sokat foglalkozott Vit- koviccsal, akit ő is nagyon tehetsé­gesnek, fejlődőképesnek tartott. Mi történt az elmúlt néhány hó­napban, amiért a csapat vezetői már-már lemondtak Vitkovicsról és kihagyták az együttesből? Ezt a kérdést tettük fel Tóth György edzőnek, aki szívesen vála­szolt, mert mint mondotta, talán az újságban megjelenő cikk észretéríti, kijózanítja, jobb útra téríti Vitko­vics Józsefet. — Amikor átvettem a Dózsa edzé­seinek irányítását — kezdi Tóth György —, láttam, hogy Vitkovics- ban fiatal és tehetséges kapus került a kezembe, örömmel kezdtem meg vele a foglalkozást, de csakhamai tapsztalnom kellett, hogy Vitkovics- nál a tehetség egyáltalán nem páro­sul jó emberi és sportemberi tulaj­donságokkal. Az edzéseket nem ve­szi komolyan, ha figyelmeztetem valamelyik alapvető hibájára, fölé­nyesen visszafelesel. Az utolsó szó mindig az övé. A legfőbb baj Vit- kovicsnál az, hogy nem azokra a józan sportembereke, játékostársai­ra hallgat, akik élettapasztalatukkal segíteni tudnak és akarnak, hanem a cimborákra, „szesztestvérek“-re, akik a lejtőre juttatják. Mi még mindig nem adtuk fel a reményt* hogy Vitkovicsot megmentsük, jó­zan életre neveljük. Mostmár egye­dül csak rajta múlik! Eddig tartott Tóth György edző válasza. A beszélgetésnél jelen vol­tak a Dózsa játékosai közül is né- hányan. Egy-egy megállapításnál helyeslő bólogatasokkal, közbeszó­lásokkal adtak igazat edzőjüknek, ök is nagyon szeretnék, ha Vitko­vics József az eddiginél komolyab­ban venné az életet, mert ez együtt­járna azzal, hogy mint sportember* a pályán isi megállná a helyét. Mi, a magunk részéről csak annyit kívánunk ehhez az ügyhöz hozzá­fűzni, hogy helyeseljük a Dózsa ve­zetőinek Vitkoviccsal kapcsolatos állásfoglalását. E cikkel nemcsak tájékoztatni kívánjuk a szurkolók széles táborát, hanem a sajtó segít­ségét is hozzáadni ahhoz, hogy egy fiatal sportoló a helyes útra térjen. Bízunk abban, hogy ez sikerülni is fog! Mezei István Künn bolyongok a Tisza part­ján, a zöldbe és tarka virágokba öltözött természet messzehang- zó hangverseny-termében. Az alkonyatba hulló délután bar­násvörös rezdülése, mint a futó­tűz, úgy fodrozódik a víz mél­tóságteljes tükrén. A mély- és világoszöld szerelmesen ringó koronája ölelkezik a magas­sággal, s az erdő sűrűjében fel­harsan a kakuk, a vadgalamb és a feketerigó éneke. Csalo­gató, hívogató az a koranyári, békébe olvadó koncert, öt di­cséri, azt a halászt, aki görbe­orrú csónakján észrevétlen sik­lik a vízen s a körülötte gyön­gyöző habok halk szerenádja kí­séri útján. A tiszaugi nagyréten, a sár­gán aranyló homokos földön egy parasztcsalád szorgoskodik. — Csorba László árpádszállási pa­raszt csatornás öntözéssel mű­veli földjét. Minden 14 méterre van egy gyűjtőgödör, amelyek­ből szórólapátokkal öntözik a területet. A hatalmas bulgárla- pátokkal 6—7 méterre dobják a vizet, szinte látni, amikor a paprika, paradicsom, dinnye, jborka- és borsópalánták üde iókedvvel szívják magukba a frissítő italt. Csorba bácsiék az Idén kísér- eteznek először a csatornás ön­özéssel. Hogy miért, erre a kér­désemre kimért nyugalommal válaszol: — Az a hír járja a faluban, bogy a kormány támogatja a parasztoknak ilyen irányú kez­deményezését, így hát mi is be­levágtunk. Másfél holdon ker- .észkedünk. Az igaz. sate mun­TJCSZAJE kával jár, de amint figyelem a növények sárj adását, van értel­me a küszködésnek. — Laci bácsi ért a kertészet­hez is? — A télen én is hallgatója voltam az ezüstkalászos tanfo­lyamnak és ott megismerked­tem a kertészet tudományával is, persze csak úgy foghíjasán. A vejem vett néhány kertészeti szakkönyvet, azt bújtuk éjsza­kánként s eközben született meg az ötlet fejünkben, hogy mi már pedig összemelegedünk a kerté­szet csínjával-binjával. A kanyargós Tisza mentén s a parti nádasokból felbrekegnek a lomha békák. Beszövi a csen­det a férjek udvarlása: varrók, varrók neked papucsot — vi­gasztalják a békaasszonyokat s közben mohón bekapnak egy arra ténfergő szúnyogot. Az alpári holtágnál rábukka­nok Szabó András halászra. Ala­csony termetű, napbarított arcú férfi. Kalapját a szemöldökéig húzza s kémlelő tekintettel áll a parton. Most mint magánem­ber szemlélődik s őrködik a ha­lak békés nyugalma felett. — No ha már faggat az elv­társ, üljünk le a fűre s úgy be­szélgessünk, mert én már isme­rem az újságírót, az úgysem megy el addig, amíg meg nem tudja mindazt, amire kíváncsi. — Hogy megy a halászat, Andris bácsi? — Ilyenkor megjárja, de té­len. amikor vízben van tövig az ember keze, úgy érzi, mintha parázsban lenne a hidegtől, hej akkor nem valami kellemes. De harminc év óta megszoktam... — Milyen halászszerszámok­kal fogják a halat? — Van abból annyi, mint csil­lag az égen. Én a leggyakrab­ban varsával, toppanccal, ho­roggal, kecével és kézi tapoga­tóval fogom a zsákmányt. Azt ne feledje el az elvtárs soha, hogy a legértékesebb halat top­panccal és horoggal lehet zsák­mányolni. — Ezt úgy mondja, mintha én is kezdő halász len­nék s figyelmembe ajánlja ezt a halászati módszert. — Mikor fogta a legértékesebb­halat? — Erre a kérdésre nehéz vá­laszolni, mert a halásznak min­den hal drága. Elgondolkodik. Hátrább tolja kalapját, megvakarja fejebúb- ját, rágyújt egy cigarettára s így válaszol: — öt évvel ezelőtt fogtam egy 11 kilós harcsát s eey másfél kilós angolnát. Éppen egy kez­dővel halásztam, amikor oldal- babök és rámszól: Andris, a te­remtésit, ott meg egy marhabéi úszik. Nem volt az marhabéi, hanem angolna. Falánk jószág. Hajnalban, amikor friss harmat csillog a parton, az angolna ki­úszik a szántóra s takarosán megdézsmálja a káposztát. — Évekkel ezelőtt a cibaki holt Ti­szában volt belőlük szép szám­mal. Ma már egyre inkább fogy a számuk. Ritka hal ez, akár a fehérholló. — Mikor virágzik a Tisza?. — No ez még csak egy cso­dálatos látvány. Nem tudom, látott-e már ilyet. Júliusban van itt az ideje. A kérészmada­rak a délutáni órákban feljön­nek a víz alól, naplemente előtt s elborítják a Tiszát. Kibújnak bőrükből, nadrágot cserélnek és rászállnak a vízre. Röpdösnek, keringenek a levegőben, ilyen­kor járják násztáncukat. Nem hosszú életűek, naplemente után elpusztulnak. Egy hétig tart mindössze a virágzás. Az el­pusztult tiszavirágot kihalász- szuk, megszárítjuk és eltesszük tavaszra. S amikor megindul a halászat, a tiszavirágot ráhúz­zuk a horogvégre s ezzel fogjuk a kecsegét, a potykát, a harcsát és a márnát. Betérek a zúgó erdő sűrűjébe is. Az égbolt asztalán már félig szegve ott kacérkodik a hold. Félelmetes, romantikus ez aba­rátkozás az erdővek Az éger, a szürke-, a fekete- és kanadai nyár, a szarvasbogaras tölgy, a bükk, a szilfa, a juharfa és a kő­risfa susogása hallik az éjsza­kában. Itt találkozom Bartucz István erdésszel. Az énekes ma­darakról beszélgetünk. A hajnal legkorábban nótázó madara a cinke. Már két órakor vidám énekkel dicséri az új napot. Utá­na a feketerigó veszi át a prí­met, hajnal háromkor már hang- versenyteremmé változik az egész erdő. A cinkén és a feke­terigón kívül megtalálható itt a vörösbegy, a vadgalamb, a fo­lyóparton az üstökösgém és a kócsag. — Az állatok közül a legve­szedelmesebb a róka. Bemerész­kedik a házak udvarába, megté­pázza a gazdák csirkeállomá­nyát. Nehéz rábukkanni, mert úgy ellapul a csalitban, hogy ember legyen a talpán, aki ész­reveszi. Ö azonban azt is tudja* hogy az arra vetődő vadász me­lyik szemével lesi. Ilyenkor nyá­ron a lekoronázott fűzfákon na­pozik — meséli a vadász. Sok költő megénekelte már a Tiszát. S ma, amikor az ember tudásával és két kezével formál­ja a természetet, még többet és szebbet lehet írni a természet és a tudomány barátkozásáról. A táj szeretete szorosan hozzátar­tozik a hazaszeretet fogalmához* Gyönyörű ez az ország, felejt­hetetlen látvány a kanyargó Ti­sza, s hogy még szebb legyen és gazdagabb vidéke, ez tőlünk függ, a jövőt formáló emberek­től* Aieliczky Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents