Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-01 / 128. szám
Rz ideológiai síkon folyó osztályharcrél A proletariátus osztályharca a burzsoázia ellen, politikai, gazdasági és ideológiai síkon íolyik és az osztályharc e három fő területe szerves egységet képez. A proletariátus osztályharcának végcélja a proletárdiktatúra megteremtése, majd az osztály nélküli, kizsákmányolás-mentes kommunista társadalom felépítése. A történelem eddigi menete azt Igazolja, hogy egyetlen önmagát túlélt reakciós osztály sem mond lé önként a hatalmáról, és mivel az általános emberi haladás azt megköveteli, a proletariátus kemény osztályharcban töri meg a burzsoázia gazdasági, politikai, valamint ideológiai hatalmát és teremti meg az új alapokon az általános emberi jólétet. A dolgozók a saját fejükkel, ne a tőkésével gondolkozzanak Az osztályharc formái közül kétségtelenül az ideológiai harc a viszonylag nehezebb, bonyolultabb, azonban a hazánkban lezajlott ellenforradalom azt is megmutatta, hogy az osztályharc bármely területének elhanyagolása vagy eltorzítása az ellenségnek használ. Az ilyen hibákat a burzsoázia a maga javára hasznosítja. Az 1956-os magyarországi ellenforradalom egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy megzavarta az emberek tisztánlátását, felélesztette a burzsoá ideológia olyan veszélyes fajtáit, mint a nacionalizmus, kozmopolitiz- mus, antiszemitizmus, szociális demagógia stb. A burzsoázia elöhalászta a »tiszta demokrácia-« édeskésen mérgező, az osztályellentéteket elmosó elméletét, terjesztik a kilátástalanság hangulatát, a reakcióssá vált kapitalizmus törvényszerű elkerülhetetlen pusztulását, továbbá — és nem tudni, már hányadszor — újból megjósolják a világ végét. E nézetek terjesztésével a burzsoáziának az a célja, hogy igazolja a pusztulóban levő kapitalizmus által elkövetett rémtetteket, a féktelen és embertelen kizsákmányolást, a népeknek oly sok szenvedést okozó rablóháborúkat, a faji üldözést, az őrjöngésig fajuló fasiszta diktatúrát stb. Mindezt persze olyan szólamok kísérik, mint a «-népi -kapitalizmus«, a »demokratizálódó kapitalizmus«, az »osztályellentétek fölé emelkedő jóléti állam« és így tovább. Ezeket a szólamokat nevetséges hazugságoknak tekinthetnénk csupán, ha nem lennének ártalmasak az évszázadokon át sötétségben, szellemi rabságban tartott népekre. A burzsoázia azonban gondoskodott arról, hogy az elnyomott osztályok tudatában, a megélhetési kényszer segtíségé- vel ültesse el a maga eszméit arra kényszerítve a dolgozókat, hogy uralkodóik »fejével« gondolkozzanak. Kinek jó a nacionalizmus? Még ma is találkozunk sok olyan emberrel, aki nem tudja, mi az a nacionalizmus, vagy sovinizmus, de a szájába adott szavakkal legvadabb nacionalista uszításra is képes. Az ilyen ember néni tudja — mert fel- világosulatlan —, hogy a nacionalizmus a más népek elleni uszítás, a burzsoázia érdeke, és idegen minden dolgozó osztály érdekétől. Nekünk, kommunistáknak kell megmagyaráznunk az ilyen embereknek, hogy a nacionalizmus — kezdeti, rövid ideig tartó haladó jellegétől eltekintve — az »oszd meg és uralkodj« gyakorlatát támasztotta alá eszmeileg, másrészt mindenkor a kizsákmányolók- kal szemben megbékélésre nevelte a dolgozókat. A mai nacionalizmus megint csak az osztáíybékét hirdeti a »minden magyar testvér« a »kilenc és fél millió magyar szívének együtt dobbanása« hangzatos frázisaival testvéri egységre szólítja fel a dolgozókat saját vérszopóikkal, de uszít a lengyel, az arab, vagy az amerikai munkás ellen. A munkások jogos nemzeti érzéseit kijátssza a munkások ellen,a »faji felsőbbrendűség« mérgező eszméjével akarja a burzsoázia uralma alá hajtani a világ ösz- **es munkásait. A nacionalista uszítok minden magyarázkodása ellenére a valóság az, hogy a munkásnak csak a munkás, csak a dolgozó lehet a testvére, éljen az a világ bármely országában, beszéljen bármilyen nyelven, legyen a bőre barna, vagy fehér. A tőkések, a kizsákmányolok nem különböztetik meg egymást sem faji, sem nemzeti szempontból. Az amerikai, zsidó, portugál, vagy nyugatnémet tőkések egyformán, vagy méginkább egymást túllicitálva nyúzzák a munkásokat, a dolgozókat és ebben a dologban nemzetköziek, nagyon jól megértik egymást. Ha esetenként mégis hajbakap- nak, ez abból adódik, hogy az egyiknek több pénzt sikerült kisajtolni a munkásokból, mint a másiknak. Egyszóval a nyereségen marakodnak. Ezzel szemben a rtiunkások nemzetköziségét az a magasztos eszme hatja át, hogy megszabaduljanak a népek, a világ minden részén a vérszopq tőkésektől, a háború őrültjeitől. Amit szabad Nyugaton és amit nem A burzsoá nacionalisták »tiszta demokráciáról« »nyugati szabad világról« fecsegnek azért, hogy a tájékozatlan embereket félrevezessék. A »tiszta demokrácia« szerintük azt jelentené, hogy nincs diktatúra, nincs erőszak, »fenékig demokrácia« mindenki számára a kapitalizmus rendszere. A valóságban azonban, és úgy néz ki, hogy a nyugati »szabad világban« szabad az embereknek munka nélkül lenni, szabad éhenhalni, szabad munkaerejüket éhbérért árubabocsátani, de nem szabad mindezek ellen az igazságtalanságok ellen szót emelni. Igaz, ebben a »szabadság«-fogalom- ban az is benne van, hogy egyeseknek szabad meggazdagodni a csalás, a spekuláció és mások kizsákmányolása révén. Mi azonban nem kérünk az ilyenfajta »szabadságból«. A burzsoázia és szószólói nem átallanak »tiszta demokráciáról« fecsegni, amikor Algériában éppen e jelszó alatt gyilkolják le ézrével a hazafiakat. A »tiszta dem<*krác>a-< nem más üres és hangzatos frázisnál, amivel a munkások szemébe port akarnak hinteni. Sajnos, ez a velejéig reakciós nézet az ellenforradalom idején nálunk is sok kárt okozott és sokezer kalandvágyó, egyébként becsületes embert tévesztett meg. Ezeket a káros illúziókat sokas fejéből már sikerült elűzni, azonban ott, ahol gyenge a mi fel- világosító munkánk, ezek még ma is élnek. Az ideológiai harcban nincs „nyári szünet,. Az ideológiai síkon folyó osztályharc fontosságát néhány gondolat felvetésével nem lehet eléggé hangsúlyozni. A burzsoá eszmék elleni harc • állandó tennivalónk, és az alapos felkészülést, nagy türelmet igényel valarrifenttyiünktől. Az eszmei harc térén értünk el már bizonyos eredményeket, azonban ez még nem teljes és most, a nyár beálltával, az a veszély jelentkezik, hogy a jelenlegi, még nem teljesen kielégítő ideológia harc is leáll, vagy tovább csökken a nagy elfoglaltságra való hivatkozással. Ebben természetesen nem nyugodhatunk bele, mert ahol gyengül a mi befolyásúnk, ott erősödni fog a burzsoá ideológia. Éppen ezért nem szabad kockáztatnunk az eddig kiharcolt sikereket, nem szabad engednünk egyetlen »szabad területet« sem az osztályellenségnek. Az eszmei síkon folyó harcot, a világnézeti harcot nem tekintjük elsődlegesnek, azonban látnunk kell azt is, ha az elsődlegest — a szocializmus gyakorlatát — nem követi a szocialista világnézet, akkor veszélyeztetjük magát a szocializmus építését is. Az ideológiai harc nem lankadhat azért sem. mert az említetteken kívül a kapitalista környezet hatására, valamint a hazánkban még meglevő kis árutermelési viszonyokból ál landó táplálást kapnak ezek a reakciós eszmék. Ezeknek az ellenséges nézeteknek mérgező, romboló hatását mi sohasem nézhetjük télenül, leküzdésükkel erőstíjük népünk szocialista tudatát. Maruzs József Yárja eloasóil a Ráday Renyolár Országszerte híres ritkaságokat őrző könyvtár — az Űjkol- léglum épülete — előtt haladnak el nap mint nap a kecskemétiek anélkül, hogy tudnák: városuk, s megyéjük életének milyen értékes, máshol fel nem található történelmi dokumentumait rejtik a hűvös falak. 1599-ben alakult ugyan a Kecskeméti Református Kollégium, de »könyvtárának lajstromát az 1701-dik Esztendő bélyegével kezdi; — írja róla Nagy István régi kollégiumi rektor-profesz- szor. 1741-ben már külön szobát kap a könyvtár. 1818-tól rohamosan fejlődik. 1899-ben 19 000, 1907-ben pedig 29 000 kötet. Leszámítva a második világháború pusztításait, ma is közel 50 ezer kötetes, amelyből ötezernél többet már kölcsönözhetnének is az olvasóknak. Kecskemét és a megye történetének legfontosabb iratait, könyveit őrzi a könyvtár. Csupán régi magyar ritkaságaiból Í14-et tartanak számon. — Az Termelőszövetkezetek! Egyéni termelők, figyelem! Búzára, rozsra, árpára ÉRTÉKESÍTÉSI SZERZŐDÉST LEHET KÖTNI a Terményforgalmi Vállalat telepein és a földművesszövetkezetek felvásárló helyein; A LEKÖTÖTT MENNYISÉGRE ELŐLEGET folyósítanak a telepek és a felvásárló helyek; — Ugyanott bővebb felvilágosítást nyújtanak; 1275 1500-as évek elejéről való, gyönyörű pergamentkötésű könyvektől kezdve a modern tudomány, filozófia, történelem, irodalom köréből válogathatnának az olvasók. Feltűnt talán, hogy kétszer használtunk feltételes módot: »kölcsönözhetnének«, »válogathatnának;. Nem véletlenül ragoztuk így e szavakat. A könyvtár él, könyvéi várnák az olvasókat, olvasó azonban alig van. A 43 000 kötetből csupán 886 kötetet kölcsönöztek tavaly, s hiába tesz ki közel másfél kilométert a könyvpolcok hossza* ha csupán 96 beiratkozott kölcsönzője van a könyvtárnak! Híres könyvtárunk kihasználatlansága túlmutat a könyvtár mai vezetőjének, Tollas Bélának hatáskörén. A könyvtár ma a Budapesten levő Ráday Könyvtárnák fiókja, s mint ilyen, anyagi támogatást alig kap. Egyetlen dolgozója — aki képtelen egymagában rendezni a hatalmas anyagot, — 700 forint fizetést »élvez«, s a tagsági díjakból is kevés folyik be, mivel ezt csak az fizet, — aki akar. Az öreg könyvtár pedig vár. Várja az olvasókat, a népük története iránt érdeklődőket, a főiskolásokat, akik esti egyetemeken tanulnak és sokszor —» eddig legalábbis így volt —nem tudták, honnan szerezzék be a kötelezd olvasmányokat, s akik több esetbén Budapestre mentek egy-egy nehezebben megtalálható könyvért. »Nagy erő, századokra kiható teremtő erő van az összetartásban és a közösségért hozott áldozatban 4- írta régebben a könyvtár egyik vezetője. — Ezt tanulhatjuk ennek a holt betűtengernek eleven leikétől...« Ne hagyjuk hát elveszni ezt a teremtő erőt! (—ng.—) Az irodalomnak sohasem volt külön élete a társadalomtól. Az osztálytársadalomban pedig éppenséggel nem lehet pártok feletti, osztályfeletti. Az irodalomnak ez a társadalmi szerepe emel éles határt az ellentmondásokba fúló, burzsoá irodalom és a szocialista realista irodalom közé. Szocialista irodalmunknak ereje abban rejlik, hogy széles és elszakíthatatlan kapcsolat fűzi a dolgozókhoz, a társadalom minden rétegéhez. Tanítja az egyszerű embereket, választ ad munkások, parasztok, értelmiségiek sokszor bonyolult kérdéseire. Egyszerűen, de a nyelv minden szépségével beszél, nemes szenvedélyek lángját gyújtja a fejekben és a szívekben. Áthatja a nép ügyének igaz szeretete, az ellenség gyűlölete. Bennünket Bács megyei írókat, művészeket, tudósokat először népi kultúránk, a tudomány, az újjáépítés gondja ha- joltatott össze, őszinte szívvel sorakoztunk fel a kommunisták mögé és vállaltuk a felszabadulást követő esztendőkben a szocialista társadalmi rend, az új haza építésének reánk váró feladatait. Sok kisebb-nagyobb eredmény nem született volna meg összefogásunk ereje nélkül. Ezért vallhatjuk magunkénak népköztársaságunk alapvető célkitűzéseit. Persze volt időnként politikai tartózkodás, olykor közöny, húzódozás. Szerepet játszott ebben főleg az' idősebbeknél a nehezen levetkőzhető polgári ideológia befolyásoló ereje. Küzdenünk kellett a bel- és külföldi reakció azon erőfeszítései ellen, hogy főleg az értelmiségieket gyanakvóvá tegye, az egyedül célravezető forradalmi módszerekkel szemben. Kedvezőtlenül befolyásolta vidékünk irodalmának, művészetének egészségesebb, gyorsabb kitere- bélyesedését a sajnos széles körben elterjedt dogmatizmus. a valódi viták hiánya, az egyéni gondolatnak, alkotó tevékenységnek sokszor ellenséges fogadása, lélek nélküli, adminisztratív intézkedések. Mindezek ellenére népünk anyagi és szellemi ereje a szocializmusban bontakozott ki. Eltűntek a romok, felépült az ország, államot teremtettünk, s ráléptünk boldogulásunk útjára. A nép és a magunk munkája némely eredménye akkor melengeti át szívünket, ha azokra az éjszakákra gondolunk, amelyek 1956 októberében borultak ránk. Vidéken a társadalmi és emberi viszonylatok kétségtelenül egyszerűbbek, áttekinthetőbbek, könnyebbé teszik a tájékozódást. A szflkebb korlátok miatt talán közelebb állhattunk mi is a dolgozókhoz: munkásokhoz, parasztokhoz, az értelmiség legjobbjaihoz. Ennek köszönhető, hogy a Bács megyei írók, művészek, új és régi értelmiségiek kevés kivétellel az ellenforradalomban is megőrizték becsületüket. Figyelmen kívül hagyva az irodalom és művészet országos jelenségeit, már' 1957 tavaszán jelentkeztünk el-: kotókedvünkkel, határozott ál-': lásfoglalásunkkal a szocializmus ügye mellett. Álproblémáink: írjunk, aikossúnk vagy ne alkossunk? — nem voltak! Sajnos, publikálisi lehetőségeink; azóta sem javultak. Nincs aí megyének irodalmi, művészeti! folyóirata. Antológia egy sem; jelent meg. Művészeti rendez-: vényeink, hangversenyeink,: képzőművészeti kiállítások,: színházunk lehetőségei korláto-j róttak. • a 1 'a Örvendetes jelenség a: kecskeméti Katona József Tár-i saság és a bajai Tóth Kálmán; Társaság megalakulása, közel másféléves munkájuk megany- nyi eredménye. Figyelemremél-: tó a kulturális élet vezető szer-' veinek azon őszinte törekvése* hogy illetékesekkel, a közvéleménnyel és velünk is megértesse, hogy nincs fővárosi és vidéki, hanem csak fővárosban vagy vidéken élő író, tudós és művész. Persze, ebben észrevehetőbben kellene segíteni nekik anyagi eszközökkel és annak érvényrejuttatásával. hogy igenis van lét joguk a vidéki kulturális centrumoknak. Az országos lapokról, rádiónál szélesebbre kellene nyitni a kaput a magyar vidék előtt, s a vidéken élő írók, művészek és a tudományok sok más területén dolgozók előtt. A vidéki lehetőségek szűk keretei között elvetélődik sok akarat, tett, gondolat tehetség és egészséges kezdeményezés. Ezért a felelősség mindannyiunké! Ne feledjük, hogy nemcsak üstökösök ragyogása mutatja az utat, de apró csillagok is, ha a jó út irányában sorakoznak. Ez utóbbiban, úgy érzem, a mi megyénkben nincs hiba! Felvidéki István Ismét kapható lesz a rojtos gyapjú vállkendő A Bajai Gyapjúszövétgyár- ban eredményes Idsérletek után megkezdték a vidéki asszonyok kedvelt ruhadarabjának, a rojtos gyapjúkendőnek a gyártását. Ez a régóta nélkülözött és különösen falun nagyon sürgetett cikk a bajai gyárban jelenleg már 28 féle színösszeállitásban készül. Az első 2000 darabot a külföldi megrendelőknek szállítják, de rövidesen kapható lesz a hazai üzletekben és ruhaboltok- ban is. Irodalmi életünk a valósáé tükrében
