Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-05 / 131. szám

Ä jó bornak is legyen cégére

A tlunavecsni járás kommunistái is tudatosítsák

a tss-ck eredményeit!

A dunavccsei járás termelőszövetkezetei az elmúlt évben jelentősen megerősödtek és létszámban is gyarapodtak, amihez nagy mértékben hozzájárult az ott dolgozó kommunisták lelkes, odaadó munkája. — Ezek az eredmények' azonban még nagyobbak lettek volna, há a termelőszövetkezetek pártszervezetei mindenhol helyesen látnák el feladataikat. Ezen a téren azonban több helyen hiányosság van. Több termelőszövetkezetben egészen kis létszámú pártszervezet működik. Az ilyen termelőszövetkezetben az egyik legfontosabb teendő, hogy a pártszervezetet a legjobb termelőszövetkezeti tagokból létszá- milag megerősítsék.

A pártszervezetek munkájának másik hiányossága, hogy a kommunisták nem végeznek politikai tevékenységet a termelőszövetkezet tagjai között. Számos pártszervezet tevékenysége csupán a taggyűlések megtartására'szűkül le. Az így működő pártszervezet nem sokkal viszi előre a termelőszövetkezet ügyét.

A termelőszövetkezet tagjai a nagyüzemi gazdálkodás útjára való téréssel még nem váltak szocialista gondolkodású emberekké. A pártszervezet tagjainak feladata, hogy azzá neveljék őket. Ugyanakkor a termelőszövetkezet gazdasági megerősödésének is egyik előfeltétele, hogy tagjai gondolkodásukban is szocialista emberekké váljanak. Ezt számos gyakorlati példa is igazolja. Azok a termelőszövetkezetek, ahol a tagság jelentős része még most is a háztáji gazdaság növelésére törekszik és nem a közösből szándékozik megszerezni a jövedelem nagyobb részét, ott döcög a közös munka, kevés jut a beruházásokra és még kevesebb a munkaegységekre. Igaz, az ilyen termelőszövetkezetek száma évről évre csökken, de néhol még most is találkozunk Ilyen törekvésekkel. Számos indok mellett az ilyen hibák leküzdésének feladata is aláhúzza az erős párt- szervezet szükségességét.

A hartai Lenin, a szalkszent- mártoni Békéért, a szabadszállási Arany János és a dunave- csci Virágzó Tsz pártszervezetének munkája jónak mondható. Ezek a pártszervezetek rendszeresen megtartják a párttaggyűléseket, vezetőségi üléseket és törődnek a szövetkezeti tagok politikai nevelésével. Ezzel szemben gyengén dolgozik a tassi Petőfi Termelőszövetkezet.

Tapasztalataink szerint a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik fontos feltétele a termelőszövetkezet* pártszervezetek megerősítése. Több helyen azzal utasítják el a termelőszövetkezet megerősítését és fejlesztését szolgáló politikai munkát, hogy a jó bornak nem kell cégér. Ez igaz. De az is igaz, hogy a jó borról — és á mi példánkban a jó termelőszövetkezetről — valami úton-módon tudomást kell szereznie az érdeklődőknek. Pártszervezeteink nem feledkezhetnek meg farról, hogy a termelőszövetkezet munkájának megjavítása és^ gazdasági megerősítése, ‘Valamint eredményeinek tudatosítása terén nap nap-lútán sok a tennivalójuk.

Túri József

Vöröskereszt propagandaautó és vándormozi a kecskeméti járásban

Kél hétig tartózkodott a kecskeméti járásban a Magyar Vöröskereszt Országos Központjának propagandaautója. Ellátogattak a Helvéciái Állami Gazdaságba és a kecskeméti Béke Termelőszövetkezetbe. Jártak az I. számú és a Béke téri általános iskolában, valamint külön előadást tartottak a szülők részére a megyei tanács dísztermében. A járás területén pedig Lakitelek, Izsák és Ladánybene községekben tartottak filmvetítésekkel egybekötött, különböző témájú egészségügyi előadásokat.

A lakosság és a tanulóifjúság érdeklődésére jellemző, hogy az egészségügyi előadásokon majdnem 2500-an vettek részt,

s igen sokan nézték végig a levetített tudományos, népszerű, ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű egészségügyi kisfilme- ket. A 14 film közül több megérdemli, hogy külön is írjunk róla.

Igen hasznos volt pl. a »Mindenki iskolája« című kisfilm, mely mind témájában, mind pedig szemléltetési módjában érdekesen foglalkozott

az állatokról emberekre terjedő betegségekkel, azok következményeivel és a megelőzési tudnivalókkal. A »Veszélyes lejtő*« című film egy

család életén keresztül mutatta be, milyen veszélyekkel, szenvedésekkel, nélkülözésekkel jár és hány tragédiának lehet okozója a mértéktelen szeszfogyasztás, az alkoholizmus.

A »Ma még nem késő« című kisfilm szemléltetően foglalkozik a nyári fertőző betegségekkel, s különösen a légyirtás fontosságára hívja fel a nézők figyelmét. Ahol csak vetítették, mindenütt érdeklődéssel fogadták a »Szülők vigyázzatok« című filmet, mely a gyermekparalízis megelőzésével s gyógyításával kapcsolatos.

Kár, hogy a vöröskeresztes propagandaautó és vándormozi csak ilyen rövid ideig tartózkodott megyénkben, Sándor

A kultúrotthon hűvöst adó falai között mintegy száz gyermektorokból hangzik fel a dal:

»Elvetettem kenderkémet, -felibe-« Kovácsné lelkesen vezényel. Csak nézem,- honnan van ennyi erő ebben a törékeny asszonyban.

A gyerekek figyelnek, fegyelmezettek. A szemük a tanárnőn csüng, ragyog az arcuk. És a hangjuk! Nem lehet leírni azt a boldog érzést, ami ezeknek a vidám gyermekhangoknak a hallgatása közben támad bennünk! Felhangzik az »Egy boszorka van, három fia van-, aztán a »Jaj, de szépen muzsikálnak, zöld erdőben a huszárnak«, utána a román »Patru bői« (zöld levél), amit a román hősi emlékmű leleplezésekor énekeltek, a jelenlevő kedves román vendégek tiszteletére.

Végül az úttörő-dallal búcsúztak tőlünk, s ekkor száz harsogó gyermekszájból zúgott fel:

»Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám!«

Amikor a gyermekek elmennek, a kórusvezetővel beszélgetünk. Nem bírom megállni, hogy ne, azzal kezdjem: hogyan tudta ezt elérni? Kovács Gézá- né mosolyog, amikor azokra a kezdő napokra emlékezik. Nem ment könnyen. Kezdetben csak 20—30 gyereket tudott rábeszélni, hogy részt vegyen az énekkarban. De volt' úgy, hogy csupán tizenketten jöttek el. Ö nem mondott le a tervéről. A szülők egy jelentős részét sikerült megnyerni az ügynek. Ma

Gyorsfénykép eery kiváló tanítóról

és egy kitüntetett tanácselnökről

Pedagógusnapra készült éppen a garai általános iskolások tánccsoportjával, amikor a postás táviratot hozott. Izgalommal bontotta fel. Beleolvasott, szívére ölelte, s az öröm könnycseppeket gördített szép arcán.

Bari Etelka garai tanítónőt arról értesítették, hogy utazzon Budapestre, ahol a parlamentben mellére tűzik a »Kiváló tanító« című, a nevelőknek legszebb és legnagyobb kitüntetést.

1949-ben végezte a tanítónőA befegláíogaíó

képzőt Baján. 1951 óta tanít Garán. Mindenki ismeri, becsüli. Nem túlzás, ha [azt mondjuk: szeretik a kedves, kreol arcú tanítónőt. Legyen bármilyen járási vagy helyi ren- ídezvény, ott találod »gyermekei« között. Találkozol vele szakmai tanácskozásokon, min- tatanításokon, a helyi és járási ‘tanácsban, — mert mindkettőnek tagja. Mi több, ő tölti be a járási népművelési állandó bi- izottság elnöki tisztét is. Osztálya, a nyolcadikosok, rajonganak érte. Ö a mintaképe a leányhadnak tanulásban, művelődésiben, a tánc és a dal szereteté- ben, sőt a választékos és ízléses költözködésben is!

*

Pétiké János a Bajai Járási

Tanács elnöke. Nem véletlenül történt, hogy a pedagógusnap alkalmából kulturális ügyekkel foglalkozóknak, pedagógusoknak szánt kitüntetést tűztek a mellére. Pétiké elvtárs állami és közületi munkáját meghaladóan nagy eredményeket ért el abban, hogy a járás pedagógusainak eszmei zűrzavara idején állandóan a tanítók, tanárok között tartózkodva az igazság érveivel segítette őket a helyes útra. Következetesen harcolt az ellen, hogy az elvek helyett az azokat hangoztató — tévedésben levő — emberekre hulljanak az ütések. Vitatkozott, beszélt, elveinkből egy jottányit sem engedett.

És kitisztultak a fejek. Feloldódott a bajai járásban a pedagógusok annyira érezhető paszszívitása. *

S ebben a nagy sikerben Pétiké elvtársnak, a tanácselnöknek-is része van.

Ezért kapta a »Szocialista kul- túrárért« kitüntetést! Felvidéki

küdt. Juliska nagyon örült a !á-c< togatásnak. Beszélgettek egyről-x másról, míg végillís megérlelő-y dött Giliczénében az, hogy Julis-v ka részére is 200 forint segélyt« javasol, ami meg is érkezett ax beteg kislány címére. <<

ELŐADÓDIK olyan dolog, <<

hogy a beteglátogató társai isv ágynak dőlnek. Ilyenkor Giliczé-o né az első, aki betoppan betegr társához. így történt ez nemrég«

Bérén te Pálné esetében is, akié

Hendörfaluban lakik. De eiőtor ■^vwvwww^vwvwwwvWW^v^vvvv^VVVVVWVVWWWWVWVVMyWMWWWVV,

dúl olyan eset is, hogy egész ' processzió keresi fel a gyógyulni vágyó asszonykát vagy leányt.' így volt ez Battka Lászlónénál is, aki egy édes csemetét hozott a világra. Sőt — mondja az egyik asszonyka — Cs. Tóthné minden áldott nap ott volt a kismama ágya mellett.

S ez így folyik nap, nap után.

Felejthetetlen perceket szereznek a beteglátogatók a bajbajutottaknak, akik érzik, hogy a betegágyban sincsenek egyedül, gondolnak rájuk munkatársaik.

NEKEM BEFEJEZÉSÜL az a

szerep jutott, hogy tolmácsoljam a beteglátogatóknak a meggyógyult asszonytársaik, köszönő szavait, jókívánságait,' azokért az emberbaráti, ma-, gasztos cselekedetekért, biztató szavakért, amelyekkel segítették', a gyógyulást. Nálunk a beteg ember nincs egyedül, a közösség vigyáz rá.

— Vp.nesz —!

liezéné Halász Eszternél tett látogatás után ezzel fordult az asszonyokhoz:

— Esztikének segítségre volna szüksége.

Es Esztike megkapta a segítséget. Szabolcsiné és Lakatos Boldizsárné, ez a két aranyos, együttérző asszony elment Esz- tikéékhez, kimosott és kitakarított. Esztike alig talált szavakat a baráti segítés ecsetelésére.

EGY MÁS ALKALOMMAL

Csertönp lett beteg. Giliczéné vállalta, hogy délután elszalad a rendőrfalusi otthonba és meglátogatja asszonytársát. A látogatás után Csertőné 200 forint segélyt kapott.

Szabó Juliskát otthonában látogatta meg. aki ha,stífuszhan féDélután kettőt mutatott az óra, amikor átutazóban megálltunk Szalk- szentmártonban a falu szélén. Az iskolás gyerekek kibújva végre a sok jelest látott tanterem falai közül a szabadba, az iskola sportpályáján végezték a tornagyakorlatokat. Sütött a nap, nem takarékoskodott sugaraival, s bizony a még pulóverekbe, ujjasokba öltözött legénykék és süldő leánykák homlokára apró cseppekben kiült a veríték.

Ha nem mozgott az ember, akkor is szinte meg akart

3// a fixáit

olvadni, hát még ha különböző fordulatokat, kéz- és

lábgyakorlatokat kell elvégezni a nebulóknak, az aztán minden képzeletet felülmúl. Nem is, beszélve arról, hogy a kerítésen túl, valami régi betemetetten báger-gödör- ben, ott csillog a kék víz. Ez még a legszófogadóbb gyerek lelkében is valami rosszaságot szül.

Hiába a csalogató tarkavirágos smaragdzöld pázsit, Nagy Kálmán tanító bácsi szavai szerte szaggatják a csöpp agyakban egyre bontakozó fantáziaképeket. A négyes sor végén ott < tornázik, igyekszik utánozni a tanító bácsi mozdulatait egy kipirosodott arcú legényke, s hiába a nagy igyekezet, szeme egyre az úton, a zöld réten, meg a szálldosó pillangókon pihen. Bár amikor a napszemüveg mögé bújt tanító néni figyelmeztető hangja elhangzik, gyorsan mozgatja lábait és karját, gondolatban talán így fogalmazza a szavakat: rövidé sen itt a nyár, s kezdődik az igazi aranyszabadság-.

Gémes

már százhúsz tagú az úttörőkórus. Tavaly ősz óta (ekkor alakult meg) már körülbelül 30 alkalommal felléptek. A község lakossága hamar megismerte, megszerette őket. Bármilyen ünnep jön, hozzájuk fordulnak, menjenek énekelni. És ők szívesen mennek.

Az énekkart a helyi földművesszövetkezet vezetősége támogatja. Több mint ezer kottájuk van már, meg mikro- és normál lemezjátszójuk. Most akarnak magnetofont venni, a gyakorlás eredményesebbé tételéhez.

Tervük, hogy kéthetenként kimennek egy-egy termelőszövetkezetbe, állami gazdaságba, a környező tanyavilágba mii- sort adni.

Kovácsné felnőtt kórust is vezet.

A férje, a helybeli iskola igazgatója, sokat segít neki e munkában. így ültetik el ők a kicsiny gyermekszívekben a művészet iránti tiszteletet, a szépség utáni vágyat, amire nagy szüksége van a mi ifjúságunknak, hiszen a jövő társadalmát csakis művelt emberekkel lehet felépíteni. Ebből a nagy tömegnevelő, emberformáló munkából Kovács Gézáné a férjével együtt jelentősen kiveszi a részét. Amikor elbúcsúzunk tőlük a délutáni napsütésben, még a fülünkbe cseng a száz gyermek ajkán elhangzott dalocska:

»Megjött már a fecskemadár, fészket rakott nálunk.«

Varga Mihály - * — ---- — ----- - -„Megjött már a fecsüemadár...“

— 2 iszahécshei látogatás —

Megnyerő arcú, éltesebb korú, barátságos asszony mellé ültem a Kecskeméti Konzervgyár Il-es telepének konzervkonyháján: Róla sok jót hallottam, s megvallva őszintén, ilyennek képzeltem magamban egy lelkes beteglátogatót.

ö IS ÉDESANYA, végigjárta

az élet iskoláját ismeri annak minden nehézségét, a buktatókat, s tudja: a bajbajutott embernek a jó szó, a baráti látogatás olyan mint a szomjas vándornak a patak csobogó, hűs, kristálytiszta vize.

Talán ez, de lehet, hogy más belső okok mondatták Gilicze Mihálynéval két évvel ezelőtt ezt: elvállalom a beteglátogatói megbízatást.

Egy ilyen nagy üzemben, ahol tefbb száz asszony, leány dolgozik, elég gyakran akad olyan munkatárs, aki bajbajutott, át- menetieg ágyba kényszerül. Gi- licz'e Mihályné ezt gyorsan megtudja. f

Délután Börönte Pálné, Szentesi Mátyásné, Hegedűs János- né vagy Gilicze Mihályné az, aki siet beteg munkatársához, hogy látogatásával, együttérző szavával enyhítse a fájdalmat, elősegítse a gyógyulást.

AKÄRMELYIKÜK megy, kelében mindig ott van a kis csomag, vagy pár szál virág. Elbeszélgetnek a betegekkel, s tapasztalataikról számpt adnak az üzemi bizottság elnökének. Ót-