Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

1958. június 22, vasárnap 3. oldal BIZALMAT, TELJES SZÍVVEL Tanulságos számadatok, tények bizonyítják Kiskunhala­son is. hogy a párt és a kor­mány mezőgazdasági politikája hogyan hat a dolgozó parasztság gazdasági helyzetére, hangula­tára. Tavaly kétszázzal többen vásároltak földet, mint 1956- ban. Az idei első félév ingatlan- forgalma pedig meghaladta az egész múlt évit. A parasztság a felvásárlásra átadott termé­nyek után három millióval ma­gasabb jövedelemhez jutott ta­valy mint 1956-ban. A tanyai lakosság textil-iparcikkvásárlá- sa az 1955. évi 3,6 millióról 4,6 millióra ugrott. A Vörös Októ­ber Tsz területén nyílt boltfiók forgalma 1955-ben még csak 177 000 forint volt. tavaly már elérte a 461 000 forintot. Az ingatlanforgalom, a felvá­sárlás és a vásárlóerő növekedé­se világosan mutatja a terme­lési biztonságot, a termelési kedvet. Ezzel párhuzamosan na­gyot fejlődött a halasi paraszt­ság érdeklődése és részvételé­nek aránya a közügyekben. Amikor a városfejlesztési hoz­zájárulás mértékének megszabá­sáról tárgyalt a tanácsülés, ma­guk a tanácstagok álltak fel, kévéséivé a végrehajtó bizott­ság javaslatát, s a hozzájárulást 18 százalékban, a társadalmi munka mértékét pedig kétsze­resen szavazták meg. Csak egyetlen példát említve: az Alsó- és Felsőöregszőlőkben egy 2 km-es útszakasz megjavításá­hoz 25 000 forint értékű társa­dalmi munkát végeztek a kör­nyékbeliek. Mondhatnánk, hogy ez egyéni érdekből fakadt. De az inokai és zsanai iskola meg­építésének 117 000 forintos tár­sadalmi munkavállalásában olyanok is részt vettek, akiknek nincs iskolaköteles gyermekük. A fenti tényekről, eredmé­nyekről maguk a dolgozó pa­rasztok is örömmel beszélnek. — Ez jó politika, csak így marad­jon sokáig! — ebben lehet ösz- szefoglalni a túlnyomó többség véleményét. A bátrabbak az­tán azt is megmondják: mit ér­tenek az »így maradjon« óha­ján. Jól ismerik a párt célkitű­zéseit, de csak azt fogadják el és helyeslik belőle, ami kizáró­lag rájuk: egyéni gazdaságokra vonatkozik. Az a határozott ál­lásfoglalás, ami a párt politiká­jában a szövetkezeti mozgalom fejlesztését illetően megvan, már nyugtalanságot és ma még ellenkezést kelt bennük. Mert azt mondják sokan: ez már nem a mi érdekünk. Pedig dehogynem. Soha nem volt ésszerűbb összefüggés a dolgok között, mint abban a jelenlegi politikában, amely a mezőgazdaság fejlesztését, a dolgozó parasztság s az egész nép életszínvonalának felemelé­sét a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a szövetkezeti mozgalom keretében látja elér­hetőnek. Olyan átalakításról van szó, amelyet nem mi talál­tunk ki, hanem az egész világ mezőgazdaságában a törvénysze­rűség kényszerével hat és szá­molja fel egyre gyorsabban — nyugaton is, de ott a kisparasz- tok tönkretétele útján az elap­rózódott. kézi erőre épült, drá­gán és keveset termelő parcel­lás gazdaságokat. DCtesktntítL dalő-iiaLdlkő-zó­Az Alföld legrégibb énekka­ra, a kecskeméti Kodály-kórus megalakulásának 70 esztendős évfordulója alkalmából július 5-én és 6-án nagyszabású dalos­találkozót rendez Kecskemé­ten. A kétnapos ünnepségen Bács megye területéről huszon­öt énekkar vesz részt, de Sze­gedről, Szolnokról és Békéscsa­báról is több dalosegyesület be­jelentette részvételét. A Szekér nem versenyez­het a gyorsvonattal... Nem a szorgalommal, a gazdák hozzá­értésével van baj Kiskunhala­son sem. Akaratban, jószándék­ban semmi kifogás nem érheti a dolgozó parasztságot, sőt dicsé­ret illeti. De arról van szó, hogy egyedül, ilyen körülmények kö­zött küszködve képtelen úgy fejleszteni gazdaságát, ahogyan kellene ahhoz, hogy őmaga is és az egész ország jobban él­jen! Csak egyetlen példa: a gyü­mölcstermesztés. Halas környé­kén ezerholdakban kellene új szőlőket, gyümölcsösöket telepí­teni. Igaz, hogy az idén tavasz- szal 6000-nél több kajszicseme­tét vásároltak a termelők, de mi ez a 28 000 holdat kitevő egyéni gazdaságok homokjára ? Csepp az óceánban. Egy-egy dolgozó paraszt saját erőből évente legfeljebb egy-másfél holdat tud betelepíteni, dehát akkor száz év múlva kerül el­ültetésre az utolsó szál szolo­kat lehet megvalósítani, amilye­nekről évtizedekig csak álmo­doztak. Nos, ezt a megértést kell átvinniük és alkalmazniuk a termelésre is! Egy ember csak hónapokig, de húsz együtt már napok alatt megjavít egy dűlő- utat. Ez a húsz ember a ter­mesztői munkában is társulva 50—100 holdas homktábla képét változtathatja meg, gépeket használhat rajta, nem párszáz- öles, de 25—30 holdas vetésfor­gót csinálhat, néni öt-tízesével, de százával telepítheti el a gyü­mölcsfát, nem kosárban és ta­licskával cipeli terményét a gya­logpiacra, hanem teherautók mennek érte ... s folytathatnánk sokáig. ... Egész szívéi engedje át a halasi dolgozó parasztság is a párt és a kormány politi­kája iránti bizalomnak, mert ez a politika is egyetlen és azo­nos indítékból fakad: a dolgozó parasztság és az egész nép fel­emelésének őszinte szándékából! G. K, Ébresztő Megkezdődött az úttörők nyári táborozása. vessző. S az is annya fajta lesz, > ahányféle a gazdája, amikor a ’ szomszédos országok már va­gontételekben árasztják el a világpiacot azonos minőségű, olcsón termesztett csemegeszőlő­vel ... Azok a gazdák, akik Ha­lason is már a szakcsoportban dolgoznak, kezdik érteni, hogy a párt politikájának az a bizo­nyos másik oldala igenis éppúgy az ő érdeküket szolgálja mint az előbbi. Érdeke a tenyésztők­nek, hogy jófajtájú sertésállo­mányuk legyen? Érdeke, mert a jobbért mindig többet adnak, s nem is kell vele piacozni, mert közösen értékesítik; az ál­lamtól kocavásárlásra hitelt, kedvezményes takarmányt kap­nak a tagok. Vagy az alsószállá­siak, mikor csináltak volna egyenkint olyan szőlőgyökerez- tető iskolát és gyümölcsöst, ami­lyent azóta csináltak, amióta társultak? De nem is kell ahhoz »szerve­zett« társulás, hogy az össze­fogás haszna bizonyítható le­gyen. Nem csinálták-e a múlt­ban is a dolgozó parasztok, hogy két eg'ylovas összefogott és úgy szántott, hogy együtt bérel­tek legelőt, hogy aratásban, cséplésben kisegítették egymást? S ha két ember összefogásával is könnyebb a munka, mennyi­vel eredményesebb, ha tízen- húszan szövetkeznek össze?! A halasi dolgozó parasztok — mint már említettük — a társa­dalmi munkában való összefo­gásnak szép példáját mutatják. Űj utak, iskolák, csatornák lé­tesülnek a kezük nyomán min­denütt. S látják, hogy ez jó, hogy közös erővel olyan dolgo­Tovább tagad a 1EK fővádlottja, Lengyel Ferenc I. rendű vádlóit A megyei bíróság ezen a héten is Lengyel Ferenc, volt MÉK főkönyvelőt hallgatta ki. Bűn- cselekményei sorozatában ki­emelkedő helyet foglal el a vád­lott és két társának, Ballai Jó­zsef harmadrendű vádlottnak és Sere Máté tizennyolcadrendű vádlottnak és két barátjuknak Csehszlovákiába »tapasztalat- csere« fedőnév alatt megrende­zett kirándulásuk, ami nem ke­vesebb, mint 4004 forint jogta­lanul felszámított kiküldetési költséggel és 50 liter »kecske­méti barackpálinka« (5200 fo­rint) meg nem fizetésével oko­zott kárt eredményezett. A vádlott kénytelen volt be­ismerni, hogy ehhez az úthoz a legfelsőbb szervtől engedélyük nem volt. De nemcsak a saját útiszám­láikkal igyekeztek a MÉK-nek és ezen keresztül a dolgozó nép államának kárt okozni, hanem a jóbarátoknak úgy is lehetett burkolt béremelést »csinálni«, hogy előbb a vidéki kirendelt­ség állományába tartozó két dol­gozót behelyeztek a kecskeméti központba. Amíg a hathónapos különélési pótlék »törvényes« volt, a behelyezettek ez ellen nem tettek kifogást, de amikor a hat hónap lejárt, nyomban tiltakoztak az áthelyezés ellen és a családjukhoz visszahelye­zésüket tartották a legfonto­sabbnak. De most sem jött za­varba a vádlott. Visszahelyezi a két »kiváló dolgozót«, hogy ne legyenek kénytelenek a család­Lengyel vendégek Kiskőrösön Kedves vendégek fogadására gyülekeztek szerdán reggel Kis­körös közigazgatási vezetői, a politikai és társadalmi szerveze­tek, valamint a lakosság képvi­selői a helybeli kultúrházban. A Hazafias Népfront meghívásá­ra a Lengyel Nemzeti Egység­front hazánkban tartózkodó kül­döttsége Marian Jaworski elv­társ vezetésével ellátogatott a községbe. Kíséretükben eljött Krzemien Ignacy, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagy- követségének első titkára és dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem rektora. Király Istvánnak, a Hazafias Népfront járási bizottsága elnö­kének szívélyes köszöntő szavai után, a jóféle kiskőrösi kadar­ka mellett hamarosan felmele­gedett a hangulat. A lengyel vendégek megtudták, hogy ez a község nemcsak jó borairól ne­vezetes, és nemcsak azért, mert Fetőfit adta. hanem azért is, mert a népfront mozgósítására született rövid idő alatt a több százezer forint értékű társadal­mi munka, mely könnyebbé, szebbé teszi majd a lakosság életét, s amely nélkül bizony csak soká készült volna el az új gyógyfürdő, a park, s az egyre több kijavított út. A lengyel vendégek érdeklődéssel tekin­tették meg a munka eredmé­nyeit. Az új fürdő melegvizű medencéjében Stanislav Osinski elvtárs is látható élvezettel mártotta meg magát néhány fővárosi vendéggel együtt. A küldöttség megtekintette Petőfi szülőházát és mély meg­hatottsággal időzött a nagy köl­tőforradalmár életének emlékei között. Elhelyezték koszorújukat a költő szobránál, akinek a len­gyel nép, a lengyel szabadsághős Bem apó iránti rajongó szere- tetét halhatatlan sorok őrzik. juktól távol lenni, de ugyanak­kor, hogy ne essenek el a sze­rény többletjövedelemtől, min­den hétfőn a kedvezményezette­ket berendelték, pénteken dél­után visszarendelték a tényle­ges működési területükre. Így ment ez három éven át és ily- módon jogtalanul körülbelül 59 ezer forinttal károsították meg a dolgozó nép államát. Az ellenforradalom után a vállalatnál a munkafegyelem meglazulását és a társadalmi tulajdon védelmét nyilvánvalóan nem lehetett biztosítani azzal, hogy az igazgatói alap terhére, »a reprezentációs költséggel* visszaélve, a legkülönbözőbb cí­meken néhány hónap alatt 515 liter különféle jó kecskeméti pálinkát és 27 liter csemege­bort reprezentáltak el. mintegy 45 000 forintos értékben. Ugyan­akkor a fogyasztói ár helyett a termelési, előállítási áron mint­egy 700 liter pálinkát vettek a saját részükre és adtak a köz­vetlen dolgozótársaiknak, ami­vel hasonlóképpen 38—40 000 forintos kárt okoztak a társa­dalmi tulajdonnak. Két kislány a kapuban, meg a temető Két kislány áll a csengetésre kitárult kapuban, az egyik nyolc éves, a másik meg talán öt. Áll­nak csak egy darabig, aztán kérdő tekintetemre ezt a meg­lepő kérdést teszik fel: — A bácsi katilikus? — Talán katolikust akartál mondani? — Azt, persze. — Aztán miért akarod te ezt tudni? — Azért, mert elküldték ben­nünket gyűjteni. Itt van az ív, már a Budai utcában többen ad­tak. A bácsi is írja rá a nevét, meg hogy mennyi pénzt ad. — Pénz? Mire? — Ja, a temetőt akarják be­keríteni. A katolikus temetőt. Hogy olyan szép legyen, mint a református temető. Erre gyűjt­jük a pénzt... Tapintatból nem írom ide a házaló kislányok nevét, s azo- két sem, akiket már becsaptak, akik már felültek ennek a tör­vénytelen akciónak. Mert tör­vénytelen: a Belügyminiszté­rium nem adott ki semmiféle gyűjtési engedélyt, márpedig enélkül senkinek sincs joga gyűjteni. Még a katolikus egy­háznak sem,.. Elgondolkoztató egyébként, hogy miért gyűjtenek és miért éppen most gyűjtenek a temető bekerítésére. Aki nem tudná, annak eláruljuk az okát, A Petőfi Népe egy hónapon belül két felháborító esetről is hírt adott olvasóinak, az isme­retes keceli, meg a fajszi ügy­ről. Különösen megbotránkozta­tó volt a keceli pap eljárása, aki a másvallású szülők gyermekét nem engedte clhantolni a ka­tolikus temetőben, hanem a te­metőn kívül, a dögtemetőben helyezték végső nyugalomra az ártatlan kislányt. Az eset fele- kezetre való tekintet nélkül an­nak a tanulságnak a levonására késztette a kecelieket, hogy ha­sonló embertelenség megismét­lődését csak a temető községi (állami) kezelésbe vétele akadá­lyozhatja meg. így megszűnne annak lehetősége, hogy a végső pihenés helyét cs az elhúnyta- kat az élők szembeállítására« nyugtalanítására használhassák ki. Nos, ezért gyűjtenek most Kecskeméten. Azt szeretnék, ha a helyi temető esetleges tanácsi kezelésbe vételét is felhasznál­hatnák az államhatalom és a la­kosság szembeállítására. Hiszen akkor lenne érvük: ti forinton­ként adtátok össze a pénzt a te­mető bekerítésére, a tanács meg elvette tőletek... (Persze, akkor is az övék lenne, mint köztulaj­don, sőt, csak akkor lenne az övék, mert a temető jövedelme is az övék lenne.) A temető jövedelme? Igen. Ez a dolog másik oldala. A kecske­méti Eávágy téri katolikus te­mető évente több mint 209 000 forint bevételt biztosít egyedül az egyháznak. Megközelíti'az évi 100 000 forintot a Budai úti te­mető hozama is. Ebből már év­tizedekkel ezelőtt is bekeríthet­ték volna akár márványkerítés- sel is a temetőt, Egy év bevé­tele is untig elég lenne bekerí­tésére. Miért gyűjtenek hát mégis? Miért követelnek a hí­vóktól kétszeres áldozatot, akik fizetik a drága sírhelyet, teme­tési költségeket, külön pénzt a kántornak, ministránsoknak. sőt az öntöző vizet is pénzért áru- sítják, és most még ők fizessék meg a kerítést is? * Menjetek kislányaim szépen haza. Mondjátok meg a tiszte­lendő bácsinak, hogy tanácsi en­gedély nélkül nem szabad gyűj­teni. A szüléiteknek meg, hogy jobban vigyázzanak rátok. Ami meg a kerítést illeti, hát azt csi­náltassák meg a temető bevéte­leiből. (—ő —ó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents