Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-20 / 144. szám

iWCKWW m(jfü nAiAaki Világ proletárjai, egyesüljetek! / MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS- KISKUN MEGYEI LAPJA III. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM Ära SO fillér 1958. JÚNIUS 20. PÉNTEK Űj kecskeméti kenyérgyár építésére, szemétszállító autók vételére, a városok önálló gazdálkodására nyit ott lehetőséget a megye! tanács v. b. ülése ramjába felvegyék az új kecs-| keméti kenyérgyár építését. A* háziszemét rendszeres elszállt-1 tása érdekében javasolták a vá-| rosi tanácsnak, hogy a Község-* gazdálkodási Vállalat részére! két teherautót vásároljanak. f Végül a tervosztályt azzal bízta meg a végrehajtó bizott­ság, hogy vizsgálja felül: mi­lyen vállalatokat tudna átadni a megyei tanács a városi taná­csok kezelésébe. Ez azért fon­tos, mert tovább növekszik majd a városok önállósága, s több pénzük lesz — a vállala­tok rájuk eső nyereségéből —, amellyel saját maguk gazdál­kodhatnak. A KISKUNFÉLEGYHÁZI GÉPGYÁR TERMELÉSI ÉRTEKEZLETÉRŐL (3. oldal) HOGYAN SEGÍTHETI A TANÁCS A TERMELŐ­SZÖVETKEZETEKET (3. oldal) KALOCSAI SZÁMVETÉS (4. oldal) PÉNTEKI JEGYZET (4. oldal) ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ (4. oldal) HALAS ÉS JÄRÄSA (6. oldal) A PARAGRAFUSOK KÖZÖTT (6. oldal) Kis beruházással [nagy jövedelemre lehet szert temii I Termelőszövetkezeti vezetők tapasztalatcseréje Érsekcsauádon és Sükösdön Közel négy millió forintot osztottak lü a tavasszal megyénk tanácsi vállalatainál nyereségrészesedésként. Ez a lehetőség 1958-ban is fennáll. Iparunk tavaly elért eredmé­nyei, de az egész népgazdaság konszolidálódása hozzájárultak ahhoz, hogy tanácsi vállalata­ink ez évi munkafeltételei lé­nyegesen jobbak, mint voltak az eilenforradalom után. Sokat ta­nultak, tapasztaltabbakká, célra­törőbbekké váltak a vállalatok vezetői is. Emellett nőtt és erő­södött a dolgozók szorgalma, munkához való viszonya. Megvan tehát a lehetősége annak, hogy a helyi ipar dolgo­zói ez évi munkájuk után is kapjanak nyereségrészesedést. Nem tagadjuk azonban, hogy ennek elérése az idén nehezebb lesz, mint volt az elmúlt évben. Hiszen a jobb munkafeltételek biztosítása mellett a vásárlók igényeivel együtt nőttek az ipar­ral szemben támasztott követel­mények. Ha pedig az írtakhoz hozzáadjuk a kormány takaré­kossági rendeletéből adódó fel­adatokat, akkor nyilvánvaló: az idén sokkal jobban kell sáfár­kodnunk értékeinkkel, mint tet­tük ezt 1957-ben. A nyereségrészesedés biztosí­tásának feltételei legnagyobb részt a gyártási költségek csök­kentésével, a termelékenységnek az emelésével függnek össze. Éppen ezért itt adódik a legna­gyobb takarékossági lehetőség. Gyártmányaink többségénél az önköltség nagyobb részét az anyag teszi ki. Kevésbe mond­hatjuk azonban, hogy vállalata­ink következetesen takarékos­kodnának ezekkel a készleteik­kel. Számos helyen nincsenek alaposan kidolgozott anyagnor­mák és hamarjában alig tud­nánk a Bajai Fémipari Vállala­ton kívül olyan tanácsi üzemek­ről írni, ahol a gyártmányi al­katrészek legkisebb darabjának anyagnormáját is felülvizsgál­nák. Bőven akad tennivaló a bér- kifizetések körül is. Az év ele­jén elég gyakori volt egyik- másik vállalatnál, hogy keretét túllépte, több bért használt fel gyártmányaihoz az engedélye­zettnél. Az ilyen bérkifizetések megszigorításának hatása a vál­lalatok első félévi eredményei­ben már most is tapasztalható. Ha alaposabban vizsgáljuk, a teljesítménybérek mögött sincs meg minden esetben a kívánt munkamennyiség. Műszakilag kidolgozott normák helyett több tanácsi vállalatnál statisztikai, illetve becsült normák alapján fizetik a különböző darabbére­ket. Ez a gyártótevékenység azonban nem ösztönöz az ol­csóbb, több és jobb minőségű áru előállítására. Lassú ütemű így a termelékenység növekedé­se és ez kihat nemcsak a fizetési borítékokra, hanem az évi nye­reségrészesedés összegére is. A példák, melyeket megemlí­tettünk, közel sem merítik ki a tanácsi vállalatok takarékossági forrásait. Sok olyan lehetőség van még, melyeknek felkutatá­sával fillérekből és forintokból év végére ezrekkel és milliók­kal növekedhet a vállalatok megtakarított pénze, terven fe­lüli nyeresége, ami alapja a jövő év tavaszán osztandó nyereség- részesedésnek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága szerdán megtartott ülésén — több más napirenden levő kérdés mellett — a tanácsi vállalatok 1958 első negyedévi gazdálkodásáról készült mérleg- beszámolót, valamint Kecske­mét város tanácsi vállalatainak munkáját tárgyalta meg. Javulás tapasztalható a vál­lalatok munkájában — állapí­totta meg a végrehajtó bizott­ság. Az anyag-költségek el­lenőrzését azonban még mindig gátolja, hogy a könnyűiparban nem állapították meg a műsza­kilag alátámasztott anyagnor­mákat. Utasították az ipari osz­tály vezetőjét ezek elkészítésé­re. Határozatot hoztak arról, hogy a Bács megyei Építési és Szerelőipari Vállalat munkájá­nak megjavításához az építési osztály adjon segítséget és mi­előbb gondoskodjon főmérnök A megyei tanács tervosztá­lyán a felülvizsgáló bizottság áttanulmánj'ozta a községfej­lesztési alapból épülő herceg- szántói mozi tervét, amelyet ki­sebb változtatással el is foga­dott. Rövidesen hozzákezdenek az építkezéshez és őszre elké­szül a körülbelül 350 személyt befogadó normálfilmes új mozi. Ezzel ismét bővül a bajai já­beállításáról. Utasították a mű­velődési osztály vezetőjét, hogy dolgoztasson ki a Moziüzemi Vállalattal költségcsökkentési tervet, a vállalat veszteségessé­gének megszüntetése érdekében. Kecskemét tanácsi vállalatai­val kapcsolatos napirend tár­gyalásán jelentette be Nagyma­rosi Kálmán elvtárs. a város tanácselnöke, hogy a szíkvíz- üzem élére új vezetőt állítottak, aki mind szakmailag, mind po­litikailag alkalmas a vállalat irányítására. Arról is tájékoz­tatta a végrehajtó bizottságot, hogy a Patyolatot is sikerült végre megfelelő helyhez juttat­ni a régi fürdőüzem helyiségei­ben. Kecskeméten már régóta va­júdik egy új, korszerű kenyér­gyár létesítése. A v. b. a terv­osztályt tette felelőssé azért, hogy a hároméves terv prog­rásban a minden igényt kielégí­tő filmszínházak száma. A szük­séges építkezési anyag es pénz már megvan. Javítják a művelődési otthont is és kisebb átalakítással elő­adóhelyiséget, a fiatalok részére klubszobát és még egy öltözőt, valamint könyvtár-szobát létesí­tenek. | A napokban látogatók érkez­etek az érsekcsanádi Búzakalász, | valamint a sükösdi Vörös Zászló I Termelőszövetkezetbe. A vendé­* gek főként termelőszövetkezeti * elnökök, agronómusok, mező- I gazdasági felügyelők voltak, de I részt vettek a tapasztalatcserén |a bajai járási pártbizottság és * tanács vezetői, valamint néhány * községi tanácselnök is. Sok tapasztalatot gyűjtöttek a látogatók mind a két közös gaz­daságban, Különösen az érsek­csanádi Búzakalászban alkal­mazott, olcsón előállítható, ön­tözési rendszer ragadta meg fi­gyelmüket. Ez annál is inkább érdekelte őket, mert hiszen a járás legtöbb községében van lehetőség öntözésre. A Duna, valamint a különböző csatorna­szelvények sok termelőszövet­kezet tábláit érintik. A Búza- kalászban egy, percenként 800 liter vizet szolgáltató szivattyú működik, amely egy és negyed­óra alatt képes egy hold földet 10 milliméter csapadékkal el­látni. 40 holdat öntöznek jelen­leg. ÉRDEKES VOLT cl m,CÍLz.aJk.i kLdb-uap, ELŐADÁSA Tegnap este Kecskeméten az SZMT székhazának (Cifrapalo­ta) egyik kis termében érdekes, élvezetes előadást hallottak a műszaki klubnapra érkezett dol­gozók, A mintegy 70 jelenlevő előtt Beretvás Dezső elvtárs, a Kecskeméti Konzervgyár igaz­gatója és Burity Oktáv, a szá­rítóüzem vezetője számoltak be a Svájcban töltött 12 nap alatt szerzett tapasztalatokról, üzleti életről, a gazdasági élet egyéb területeiről és a megkötött üz­letről. Ott-tartózkodásuk alatt meglátogattak több konzervgyá­rat, így a világszerte ismert Knorr levesgyárat, a lenzburgi konzervgyárat és a Konzerv- Fabrik Rorhsac-ot, Útjuk eredményes volt, mert az idén újabb, komoly mennyi­ségű szárítmányt, paradicsomot! mélyhűtött gyümölcsöt szállít a gyár Svájcba, — A béke és barátság hónapja alkalmából ünnepséget rendez­tek Orgoványon is. A felejthe­tetlen találkozón szovjet vendé­gek is resztvettek. Bevetés előtt I Az EMÁG-kombájn, az egyetlen effajta gé­pe a Tiszakécskei Gép­állomásnak, ott áll már kijavítva az udvaron, szinte »ugrásra ké­szen«. Csak a gabona­tábla hiányzik eiöle és a tarló mögüle, hogy az aratás-cséplés illú­zióját keltse. Meg az ember hi­ányzik róla: a kombáj- nos, Az ember, aki kora reggeltől késő estig ott ül majd a kormányke­rék mellett, a tűző na­pon, izzadva, miköz­ben — nagy költőnk, Juhász Gyula szép sza­vával élve — »csókol­ják fény és fellegek«, A műhelyben sem találom a 27 esztendős Sánta Józsefet, e nagy­szerű, hirtelenében ne­héz volna megmonda­ni, hogy hány ember együttes munkáját el­végző gép parancsno­kát, mert éppen sza­badságon van, a télig ugyanis nem igen lesz rá ideje; előre pihen hát a »kenyércsatá­hoz«, s az azt követő egyéb traktoros mun­kákhoz, no meg, mivel hogy a napokban há­zasodott. Munkatársa, a má- sodkombájnosi tisztet betöltő 26 éves Székely 1- György sem tartózko­dik a gépállomáson; ő meg benn, a faluban, a TITÁSZ-nál (a Ti­szántúli Áramszolgál­tató Vállalat szerelösé- gén) dolgozik már egy hete, mert a kombájn­aratás után az ókécs- kei közös szérűn ő lesz a villanycséplő masi­nisztája, s hogy meg­ismerje az elektriíiká- val való bánásmód minden csínját-bínját, a gépállomás vezetősé­ge — dicséretreméltóan — e vállalathoz »dele­gálta«. Aztán csak előkerül, a párttitkár hozza mo­torkerékpáron. Jóvágású, barna fia­talember, s a kérdése­imre adott rövid vála­szaiból kiderül, hogy az egyszerű és a kisha- szonbérleti földeken dolgozó paraszti szülők gyermeke ezen a gép­állomáson lett az az ember, aki kisgyerek kora óta mindig sze­retett volna lenni. If­jabb korában a kőmű­vesek mellett »culá- gerkedett«, de szíve a gépekhez húzta, 1950- ben jelentkezett hát a gépállomáson, itt elvé­gezte a gépkocsiveze­tői tanfolyamot, ami után vontatós, lett, majd bevonult katoná­nak, s hadseregünknél is mint gépkocsiveze­tő szolgált. Leszerelé­se után pedig nem hiába nézte, nézegette sóvárogva a kombájnt, most teljesült ez a kí­vánsága is: ezen a nyá­ron már felváltva ve­zetheti Sánta Józseffel — megint egy költői hasonlat igényeltetik — az aranyló gabona­tenger hajóját. — Nem izgul? — kérdem tőle, mert eszembe jut, hogy két esztendeje, amikor jó­szerencsém a szűzföl­di ifjúsági aratóbrigád tagjai közé sorolt, s mint szalmakocsis ügy­ködtem a kazahsztáni búzaóceán egyik kom­bájnján, én bizony olyan megilletödve néztem az arató-csép­lőgépet, elmélyült áhí­tattal, hogy még a szalmagyűjtő kocsi híd- ján sem változott meg a hangulatom. Amire aztán az következett, hogy egy zökkenőnél úgy levágott a kom­bájn a lábon álló ga­bonába, akár a békát. (Hiába, a gép eltűri, ha költői hasonlatokat mondanak, írnak róla, de azt már nem, hogy rajta elálmélkodjék- elmélkedjék az em­ber.) Barátom mosolyog, nem, izgalomra nincs oka, hiszen ismeri már az EMÁG-ot, mint a tenyerét, Sánta József­fel, aki — mint bevall­ja — egyike a legjobb barátainak, együtt ja­vította ki, járatta be a gépet, összesen kétszáz munkaórát kaptak rá, de ők a határidő előtt egy nappal mondták: kész, kezdődhet az ara­tás. Az esetleges kisebb hibák kijavításához komplett a szerszá­mosláda is, és a gép­állomás vezetősége nem feledkezett meg a tar­talékalkatrészekről, va­lamint a learatandó te­rületről sem. Aztán,... — aztán bizonyára verseny is lesz az egymást váltó Santa József és Szé­kely György között, mert a jóbarátság min­dig tápláló talaja az egészséges virtusnak, s olyan sem volt még, hogy a tanítvány ne akarta volna lefőzni a mesterét; amitől mi más lenne az ered­mény, mint az, hogy a reméltnél előbb virít majd a tarló, s kerül zsákokba a kenyérnek való, Tarján István Qij- (ihiiizinluíz ípJlí ‘Hőwci yizájdátt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents