Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-03 / 129. szám
A lakosság szolgálatában Visszassersik a szövetkezet becsületét Az emberek könnyen felejtenek, de tény az is, hogy nehezen változtatják meg véleményüket, kivált, ha az rossz tapasztaláson alapult. Sajnos, még ma is így él a község, de az egész környék tudatában a Jánoshalmi Építőipari Ktsz, pedig jó pár hónapja annak, hogy leleplezték a volt vezetőket, akik bűnszövetkezetben fosztogatták a közös vagyont. Igaz, a bűnügyi vizsgálat megkezdése óta sok víz lefolyt a Dunán, s mégsem véletlen, hogy éppen most, a tagság bizalmával visszaélő vezetők 200 ezer forint kárt okozó bűnügyének tárgyalása idején írunk dicsérő sorokat a Jánoshalmi Építőipari Ktsz-ről. Nem véletlen, sőt céltudatos részünkről, hogy nem teszünk egyenlőségi jelet a bűnös vezetők és a ktsz tagjai közé, hiszen tapasztaljuk: a lakosság szolgálatában végzett munkájukkal visszaszerzik a szövetkezet becsületét. Erről beszélgettünk a KISZÖV vezetőivel és Herédi Kálmán elvtárssal, aki, mint a Kiskun- halasi Háziipari Szövetkezet műszaki vezetője, nemrégen vette át a Jánoshalmi Építőipari Ktsz elnöki teendőit. Szavai szerint a bűnszövetkezet leleplezése óta az élet nem állt meg ebben a szövetkezetben. A tagság új vezetőséget választott, megszilárdították a munka- fegyelmet, s igen szigorúan vigyáznak a szövetkezet vagyonára, a társadalmi tulajdonra. A tagság bízik az új vezetőkben, azok pedig — egész sor példa bizonyítja — eredményesen keresik azokat a lehetőségeket, melyeket a párt és a kormány a lakosság szolgálatát il letően állított a kisipari szövetkezetek elé. Beruházásokat eszközöltek, ismét működtetik asztalosrészlegüket a szolgáltató, tatarozó tevékenység mellett új dolgok előállításával is foglalkoznak. Készítettek egy új típusú, magasnyomású permetező- gépet, elkészült az ötletes megoldású, szép kivitelű, kétkarikás villanyfőző mintadarabja. A főmunka, a szövetkezet tevékenységének nagyobb része azonban a lakosságnak történő építő tevékenység. Ez utóbbi pedig külön említést érdemel. Herédi elvtárs, de az egész vezetőség sokat gondolkozik azon, hogy miként biztosíthatná a szövetkezet legnagyobb részlegének folyamatos munkáját. Érdeklődések, tervezgeté- sek, beszélgetések közben így jött szóba, mi lenne, ha a ktsz az eddigieknél sokkal rugalmasabban alkalmazkodna a lakosság igényeihez, anyagi lehetőségeihez? Közelebbről: ijii lenne,. ha a nagyszilárdságú, vagy a mészhomoktéglákból történő építkezések mellett mást is vállalnának. Sőt ott is felajánlanák szolgálataikat, ahol az építtetőknek már megvan az anyaguk, s a .ktsz-től csak a szakértelmet, a munka biztosítását kérik. Ez az ötlet igen életrevalónak bizonyult, s ma már a szövetkezet tagjainak van bőven munkájuk, mert a vertfalú házaktól a nagyszilárdságú téglával történő építésig mindenféle kőművesmunkát elvállalnak. A lakosságnak pedig tetszik az igényeihez, pénztárcájának »méreteihez« való ilyen rugalmas alkalmazkodás. Nem csoda czek- után, ha változik a véleményük, ha felejtik a ktsz iránt táplált bizalmatlanságukat. íme a bizonyság: a ktsz-nek jelenleg húsz kislakásra van megrendelése és anyaga, öt családi ház építése már folyamatban van. Az érdeklődők és építeni akarók száma pedig egyre nő. A lakosság szolgálatában így szerzik vissza a korrupt vezetők által eljátszott jóhírüket és becsületüket a Jánoshalmi Építőipari Ktsz tagjai. Sándor Géza Megjegyzés: Egy elmaradt kirándulás margójára 709 forint minisztériumi iu'alom Defy Gyulának Az ezüstkalászos tanfolyamok népszerűsége, látogatottsága s az oktatás elméleti színvonala folyton javul megyénkben. Tavaly, illetve az idén 32 tanfolyam — 24 első- és 8 másodéves — indult és vizsgázott. Az 1058 beiratkozott hallgatóból 812 tett vizsgát..Zömük: 652 tanuló egyénileg dolgozó paraszt, a kísérleti, állami és tangazdaságokból 202-en tanultak, míg a tsz-tagok 139-en végezték el a tanfolyamot, a női hallgatók száma 65 volt. Igen sok tanfolyam hallgatósága vett részt különféle gyakorlati szemlén. A kiskunmajsaiak a félegyházi technikum tangazdaságát látogatták meg, a császártöltésiek jártak a Budapesti Kertészeti Kutató Intézetben és a budafoki borpincében. A tanultakat és látottakat saját gazdaságukban is hasznosítják, például minden tanfolyamhallható törzskönyveztette már állatállományát. A tanfolyamvezetők lelkes, áldozatos munkát végeztek s ennek elismeréséül Dely Gyulát, a Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Technikum tanárát a Földművelésügyi Minisztérium 700 forint jutalomban részesítette. (ßiteui a JVeke-szállótól Tisza, a forrás, a zsilip es Lakitelek megtekintésétől. Mégis bele kellett egyeznünk e csonkított programba is. 24-én. szombaton délután aztán — vagyis akkor, amikor már minden gyerekünk hazament — tele fonértesítsét kaptunk a vállalattól: minden jelentkezőtől szedjünk be még tíz forintot, mert az üresjáratokat is meg kell fizetni. Ez azonban már lehetetlen volt. Elsősorban is, mi nem kívántuk, hogy üresjáratokat csináljanak: a kocsit egész napra rendeltük. Másodsorban pedig: ha minden gyereket ösz- sze is tudunk gyűjteni — ami lehetetlen —, ki lett volna hajlandó, a megállapodás ellenére, újabb tíz forintot fizetni közülük? Ilyen körülmények között lemondtak a kirándulást. Ezt a teljesen pedagógia-ellenes cselekedetet kellett elkövetnünk kényszerhelyzetünkben. Gyerekeink arcáról lerítt a csalódás, a lemondott kirándulás napján nem is tudtunk rendesen tanítani. Mostmár a Kecskeméti Autóbuszközlekedési Vállalattal lépünk kapcsolatba, s reméljük, hogy velük nem járunk így —, elvégre minden egyes vállalatnak tudnia kell, hogy a korrektség az üzleti életben is fontos! Evey óta terveztük már, hogy iskolánk tanulóit elvisszük Ti- szaugra. Ennek érdekében takarékbélyegeket gyűjtöttek a gyerekek, s most, tanév végén, áprilisban megállapodást kötöttünk a Kiskunfélegyházi Autóbuszközlekedési Vállalattal, hogy elvisznek bennünket, az autóbusz egész nap velünk ma. rád — eső esetén bemenekülhetnek a gyerekek. Útirányunk Bugáéról Kiskunfélegyházán át a szikrai Tőserdő. visszafelé pedig Lakiteleken, Kecskeméten, Kunszálláson lett volna. Megállapodásunk szerint a kocsi mindenütt annyi időt vár. ameny- nyit a gyerekek szemléltető-ok- tatása megkíván. A hozzánk kijött vállalati kiküldött hosszas számolás után közölte, hogy legkevesebb 40 tanuló részvétele esetén fejenként 22 forintot kell fizetni. Kikötötték, hogy az indulás, május 26 előtt, három nappal jelentsük a pontos létszámot. A végleges létszám bejelentésekor azonban közölte a vállalat, hogy nem a tervszerinti 7 órakor, hanem a reggeli járatok lebonyolítása után — tehát későn — indulhatunk, s a kocsi nem marad velünk, hanem letesz bennünket Tiszaugon, s délután értünk jönnek. Csalódásunk nagy volt. Elestünk volna a Tőserdő, HoltSzázéves barackfák JCe/akemét aidíkín. Százéves öreg jóbaráttól, kigúnyolt, megkopott, hatalmasságában megtört, kiszolgált és rokkant épülettől, a kecskeméti Béke-szállótól búcsúzunk ... Homlokzati részének megtört fényű ablakszemei várakozóan és csodálkozva nézik a tér szomszédos épületeit, s talán régmúlt időkre emlékeznek, arra, mikor a mostani Luther-palota helyén még állt a kertes kis papiak, mely előtt sárban, vagy porban gázoltak a kései éjszakában hazatérő mulatozók. Akkor élte ő fiatal éveit, mikor a főtér szép nagy épületeit kezdték építeni. Ö- utána épült — 1862-ben — a luteránus templom, 1876-ban a takarékpénztár (az MNB mostani fiókja), és 1911-ben a régi, kiöregedet papiak helyén a mostani Luther-palota. Nem lehetetlen, hogy akkoriban szállodánk mord arcáról átsuhant egy-egy irigykedő tekintet a kevély és szép »szomszédokra.« S most mintha ő is búcsút intene égnekmeredő gerendakarjaival; — a lebontott tűzfal egymáshoz csendülő téglái pedig mintha a többi házaknak kívánnának hosszú, tisztes életet. Pedig már közülük is kikezdett néhányat az idő. Itt, ezen a téren azonban mégiscsak 6 a legöregebb, s ha volna még egy kis ideje, bizonyára sokat regélne ittjárt, fellengős, kevély, vagy szépet és józan dolgokat kedvelő emberekről, megfáradt utasokról. Bizony megtörtént olyan is, szállodánk életének derekán, hogy az egyik nagy virtuskodó — a nevére ugyan nem emlékszünk, olyan régen volt — lóháton kocogott be az étterembe. S azt is felje- j egy hette volna a krónika, hány Kevesen tudják, hogy Kecskemét vidékének baracktermelő kultúrája még a török hódoltság idején alakult ki. A kajszi a száraz homokvidék legelterjedtebb gyümölcse lett. Csupán az utóbbi két évtizedben kezdett hanyatlani a termelés, melynek egyik oka a járványszerű betegség. Ennek következtében 6—12 éves fák tömegesen pusztultak ki. A Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet kutatói hosszú idő óta fáradoznak a fák idő előtti pusztulásának megakadályozásáért. Kecskemét környékén jelenleg 150 000 barackfa neveli a termést. Köztük több mint 500 olyan fa van, amely már 70—80 éves. ííecskemét határában kettő. Tisza- kécske határában 20 nál is több olyan fát tartanak nyilván, amely 100 esztendőnél is idősebb. Az öreg fák nagy része vörösszilva és besztercei szilva vadalany törzsön nevelődött. A kutatók ebből kiindulva a barackfa rövid életkorának okál a rossz alanyok megválasztásának tulajdonítják. Az intézel ceglédi telepén több mint 10 000 olyan barackfacsemete nevelődik, amely vörösszilva, vadbarack és besztercei' alanyba van oltva. A kísérletek során beigazolódott, hogy a barackalanyt úgy kell megválasztani, hogy élettanilag hasonló legyen a barackhoz. A jól megválasztott alanyokon hosszú életűek lesznek a fák. A jé s&ftínstUdfik Egy dunavecsei gazda mondta a napokban: — Nem könnyen határozza el magát az ember a szövetkezetbe való belépésre, mert nehéz szakítani a régi életmóddal. Néha a megszokott rosszhoz jobban .ragaszkodunk, mint a szokatlan jóhoz. Erre az állításra számos bizonyítékot lehet találni éppen Dunave- csén. Az említett középparaszt és számos társa rokonszenvvel figyeli a termelőszövetkezeti tagok erőfeszítéseit, gyarapodását, látja, hogy közös munkával többre lehet jutni, de nem tud dönteni. Belül vívódik, gondolatban már a közös gazdálkodás javára billentette a mérleg serpenyőjét, de visszatartja a régi módszer, melynek hevederjei bizony erősek. Szomor Sándor dunavecsei középparaszt szinte testi-lelki jóbarátja a Virágzó Termelőszövetkezet vezetőinek. Ez a barátság nem valami szóbeszéden alapuló jóviszony, hanem tettekre van felépítve. Rendszeresen összesegítenek. Ha a termelőszövetkezetnek és hány tiszta, szép szerelem szövődött a fehér abrosszal leterí- telt asztalok mellett. Az emeleten nyitott ajtajai szerény díszeiktől megfosztottan lengenek a szélben: utolsó búcsút intenek. A padlás egyrésze »kalapját levéve«, rezegve só-) hajt a bontómunkások léptei és? a terhüket nyikorgón cipelő ta-S licskák súlya alatt. . ? Ritka eset) hogy az elmú-> lás új reményeket fakaszt. Pe-> dig, hidd el, jó, öreg szállodánk,? sokan várják már teljes szétbon-) tásodat! Vannak még, akik min-? dig várnak, remélnek tőled va-V lamit! Tégláidból, gerendáidból?' tetőcserepeidből új otthonokat: építenek! A kerítésül szolgáló? nádsövény mögül gyakorta tég-) Iával, s egyéb bontási anyaggal^ megrakott lovaskocslk fordulnak: ki. A megyei kórház felé tárta-/ nak, melynek udvarán ezekből az < anyagokból épül fel nyolc kór-V házi orvos kényelmes otthona; a. tavaly elkészült Kaspé-telep folytatásában pedig kilenc lakó- ház — munkásoknak. Másik há-V rom lakást valószínűleg a most\ kialakuló új villanegyedben, a ■ Farkas-villa környékén építenek?« ugyanebből az anyagból, s előre-) láthatólag marad még KIK-há-? zak tatarozására és a TÜZÉP-y telepen keresztül magánépítke-V zőknek is. Ezért kell vigyázni? minden téglára, minden használ-y ható javadra . . . — S mi épül a helyemen? kérdezhetnéd. — Talán új szál/ loda? ( Nem szálloda! — Irodaház/ melynek máris elkészült a prog- > ram javaslata, s remélhetőleg az? idén már kezünkben lesznek) végleges kivitelezési tervei is.< Emeletein 106 szoba lesz, föld/ szintjén pedig egy nagyon szép? kávéház és cukrászda. A szálló-'1' kell fogat, első dolog, hogy valamelyik tag átmegy Szomor gazdához, ő készségesen segít. Természetesen így van ez fordítva is. Ha neki van szüksége segítségre, akkor a termelőszövetkezeti tagokhoz fordul. Mint tapasztalt gazda tanácsot is ad nem egyszer a fiataloknak; a kevésbé gyakorlott termelőszövetkezeti tagoknak. Ilyenkor mondogatja: —■ Fiaim, ezt így kellene csinálni. Ők is javasolnak hasznos dolgokat Sándor bácsinak. Legtöbbször azt, hogy ne kívülről adja az útmutatást, hanem belülről, vagyis lépjen közéjük, hiszen már úgyis jól összeszoktak. Szomor Sándor ilyenkor elgondolkodik egy kicsit, majd megfontoltan csak eny- nyit mond: — Még várok egy kicsit. Néha tréfával üti el a dolgot, mondván: — Mit akartok, én már annyit vagyok veletek, hogy szinte szövetkezeti tagnak számítok. Pedig ó is látja, hogy jobb lenne a közösben. Bizonyítja ezt a következő eset. Tavaly nyáron izzasztó időben dolgozott a kombájn a szövetkezet gabonatábláján. Szomor Sándor éppen végzett az aratással és ellátogatott a szövetkezetbe, hogy megnézze, miképp dolgozik a masina. — Ezzel bizony könnyebb, mint kézzel — jegyezte meg egy kis irigységgel. — Magának sem kellene így kínlódnia, ha a szövetkezetben lenne — válaszolta rá a kombájnos. — Ne félj, nem sokáig kínlódok — hangzott a felelet. Rajta kívül még többen vannak, akik jó barátságot kötöttek a közös gazdasággal. Kovács Lajos, Krepsz János, Hájas Pál és Major András fogatait is ott találni a szövetkezet tábláján, ha sürget a munka. Tavaly a közösbeliek elkéstek a heterózis kukorica szedésével. 18 fogat sür- gött-forgott a táblán, végeztek is gyorsan. Nemcsak a Búzakalász Termelőszövetkezet tagjai nyújtottak baráti segítséget, hanem az említett egyéni parasztok is. Így kerülnek egyre közelebb az egyéni gazdák és a termelőszövetkezeti tagok. A Virágzó pedig azért is vonzza őket, mert tudják és látják, hogy szorgalmas emberekből áll, akik nevéhez méltóan tényleg virágzóvá akarják tenni a közös gazdaságot. Jelenleg is nagyarányú építkezések vannak a szövetkezetben. Egy száz férőhelyes süldőszállás, egy 20 férőhelyes nö- vendékmarha-istálló és egy 16 vagonos raktár építése befejezés előtt áll. A tagok igyekeznek élni az állam nyújtotta kedvezményekkel. 58,12 forintra tervezték a munkaegység értékét. A szomszédok, barátok közül már többen beléptek a közösbe, amit bizonyít, hogy zárszámadás óta lft taggal gyarapodott a Virágzó. Reméljük, hogy rövidesen a többi jó szomszédot sem választja el a határmezsgye a szövetkezet táblájától, K. S, dát a Széchenyi téren építjük* majd fel —, de az még évekbei kerül. Ezért is búcsúzunk tőled oly lassan és nehezen, jó, öreg szál-* lodánk! | Eszik Sándornc
