Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-17 / 115. szám
„HYU6IATATLAN" )iYU6ALMAZ0TTAK i. Mindig megható, ha a nyugalomba vonult öreg munkások vagy hivatalnokok a jól megérdemelt pihenésbe nehezen »törődnek« bele; ha nem lelik otthon a helyüket, mert az évtizedek alatt rendszeresen és becsülettel végzett munka a vérükké vált, mert a szívük is már a munka ütemére lüktet, s minden izmuk, idegzetük lázad a tétlenség, a pihenés ellen. Nem egyet ismerek közülük, akik nyugdíjasán is. nap mint nap felkeresik az üzemet, a gyárat, a hivatalt, hogy legalább csak lássák azt a helyet, ahol az évek hosszú során dolgoztak. Most azonban nem róluk —, másfajta nyugdíjasokról lesz szó; olyanokról viszont, akik szintén nem lelik nyugalmukat, s' akik hasonlóképpen visszasóvárogják a letűnt éveket, de akiknek a nyughatatlansága nem tiszteletteljes mégha tódott- ságot, haném utálatot vált ki az emberben. Ismerjük meg őket; Figyelmeztető tanulság a magatartásuk. Aki visszasírja a somfabotot Persze — jegyezzük meg még a2 elején —, nem úgy. hogy az ö hátán csattogjon. Még áprilisban a község köz- igazgatási életének tanulmányozása yégett a dunapataji tanács elnökének az irodájában tartózkodtam. A község vezetője eligazítást tartott a mezőőröknek, majd fogadta az ügyes-bajos dolgaikra tanácsot, orvoslást kérő parasztokat. Egyszer csak idősebb hölgy lépett be; olyan valaki, aki »azelőtt jobb napokat is látott már«. Az elnök által is ismert ügyet adott elő. nem az elején kezdte tehát, így csak jó tíz perc múlva ismerhettem meg> panasza okának a körülményesen megismételt lényegét. Arról volt szó, hogy régebb idő óta nézeteltérés van a hölgy és férje, mint lakók, valamint a velük egy épületben élő háztulajdonos Tabáék, pontosabban Tabáné között. — Kérem, ismerem az ügyet — felelte rendkívül udvariasan az elnök —, és majd Tabáné jelenlétében pontot is teszünk a perpatvar végére.., Nálam van egyébként a levél, amelyet az ön férje írt Taba bácsinak, aki behozta hozzám, és kérem önöket — mondta még mindig udvariasan, de már eréllyel az elnök —, máskor ne próbáljanak ilyesmit írni. Szűnjön meg végre dolgozó parasztságunk zaklatása. Miféle zaklatásról van szó, s mit tartalmaz a levél? Amikor a hölgy eltávozott, elkérteqn és elolvastam. Szépen kalligrafalt betűkkel, másfél ív papíron van leírva mindaz, amit az imént panaszként hallottam. A levél oka közönséges. az orr alá való .bors- törögetés, ami úgyszólván se-* hol nem ismeretlen, ahol a tu-', lajdonos és a lakó együtt lakik) és amit nehéz megállapítani,« hogy ki a hibás benne. S Emiatt lehet — a nyomaték? kedvéért — levelet írni a szom-; széd ajtó mögött lakó férjnek,« ez esetben Taba bácsinak (mi-; vei az asszonyok között támadt« a békétlenség), lehet, bár nevet-) séges, hiszen élőszóval is ilyes-« mit jobban meg lehet tár-« gyalni, — olyan ordináré han-5 gon azonban semmiképpen sems lehet, ahogy a levél írója tette,? imigyen szignálva közlendőit:« Domokos József nyug. rendőr-; nyomozó alezredes. < Mert hogyan ír az alezredes^ w szőlőfajta A Szovjetunió Mezőgazdasági Kutatóintézetében összegyűjtötték a Szovjetunióban és külföldön termesztett összes szőlőfajtákat. A gyűjtemény nemrégen is csak 1100 szőlőfajtát tartalmazott. A Dél-Tadzsikisztán környékén, valamint a Pamir- hegységben jelenleg több mint 200, eddig ismeretlen szőlőfajtát fedeztek fel. Pillanatnyilag tehát 1300 szőlőfajtát tartanak nyilván, amely magában foglalja az egész világon termesztett izőlőfajtákati úr? A férjének küldött levélben gúnyos megjegyzéseket tesz Tabánéra, s egész családjára, fenyegetőzik — minő hitvány dolog —, hogy az asszony évekkel ezelőtt másokról, az ő előtte felsírt véleményét megírja az illetőknek, s végül felteszi a levélre a koronát, miután kilátásba helyezte, hogy a házi ci- vódás »börtönt von maga után«, szóval, ismét a nyomaték kedvéért odaírja, hogy egy múltkori szócsatározások közben szerencséje Tabánénak, hogy besietett a konyhába. »mert a régi jó harcostársam, a somfabot működésbe jött volna«. Somfabot á la Horthy-reak-/ Ció! Ezt nem tudja feledni Domokos József, aki 1913. július 1-e óta a főkapitányságon mint nyomozó működött, miközben az alezredesi rangig vitte, s a főváros I. kerületében egy hatszobás lakást, a XIV. kerületben pedig egy házat somfabotolt össze. (Ezeket egyébként államosítottak a felszabadulás után.) 1946. augusztus 1-én nyugdíjazták az alezredes urat, majd 1950-ben a munkáshatalom állama —, amelynek a megszületéséért küzdők hátánál vajon hány somfabotot tört ösz- sze Domokos József! ? — megvonta tőle a nyugdíjat, 1905,^ május 31-én költözött Dunapa- tajra, ahol Tabáéknál kapott lakhelyül egy szobát, majd újból nyugdíjban részesítették —> hiába, ilyen humánus a proletárdiktatúra! —. de az alezredes úr nem marad nyugton, úgy látszik. Jellemző egyébként, hogy Ta- báékat évekkel ezelőtt helytelenül kuláklistára tették, s ekkor nem is volt velük baja a« nyug. rendőrnyomozó alezredesi úrnak, csak azóta, hogy kidé-/ tült: Taba bácsi nem kulák,; hanem középparaszt. További kommentár pedig, ( gondolom, nem szükséges. (Folytatjuk) Tarján I. Ismét a jánoshalmi mosiról A közelmúltban lapunkban, a Petőfi Népében olvashattunk a jánoshalmi Árpád-moziról. Valóban örvendetes esemény lesz, ha a mozi előtti utcát lezárják és parkosítják. Annál bosszantóbb azonban, hogy az említett moziban legtöbbször híradó, vagy kísérő műsor nélkül — bizonyosan annak hiányában — rögtön a nagyfilmet kezdik pergetni. Május 1-től ugyan a mozi vezetősége bevezette — nagyon helyesen —, hogy a későnjövők csak a szünetben foglalhatják el helyeiket, de ez azt eredményezi, hogy az elkésettek, csak fél filmet láthatnak. A jánoshalmi mozilátogatók szívesebben vennék, hg a híradóval, vagy kísérő műsorral kezdődne az előadás, s így még a szünetben érkezők is végigélvezhetnék a filmet, A magam és a többi mozilátogató nevében várom a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat intézkedését; Németh Mihály levelező 14 000 (acwiutít üJJitdk ti az iziáki útierSk Az izsáki úttörők egy tanulmányi kirándulás alkalmával 14 ezer darab facsemetét ültettek el a község erdősítési mozgalma keretében. Az erdősítésért kapott pénzt, 1180 forintot, az úttörők nyári táborozásra fordítják. A tanulók a faültetést összekapcsolták úttörő-játékokkal, s így az erdősítési munkai szórakozva végezték el. Hasonló jó munkát végeztek az izsáki úttörők a tisztasági hónapban is. A lakásokban lomtalanítást végeztek, s az ekkor talált rongyot, papírt, üveget összeszedték, amelyet a kecskeméti MfiH Vállalatnál értékesítettek. Az összegyűlt hulladékért — 11 mázsa 70 kilogramm rongy, 9 kg papír, 350 db vegyszeres üveg — eddig 111 használt hátizsákot kaptak. Az úttörők így saját erőből látják el magukat a nyári táborozás idejére hátizsákkal Szabó Lajos levelező : Tiltakozás az atomfegyverkezés ellen A franciaországi Vitryben tiltakozó felvonulás volt az atomfegyverkezés ellen. A léggömbön ez a felírat olvasható: Nem akarjuk az öngyilkossággal egyértelmű rakétatámaszpontokat! Ennek a mosolygó kisgyermeknek szülei ezzel a felvonulással is azt akarják elérni, hogy gyermekük mindig ilyen boldogan mosolyoghasson. Este a rádiósklubban (XKWKKKKKKKKKKKKKKKMXKKK Az udvariasság - jövedelmező üzlet hetetlen segítséget nyújt az a fegyver, amellyel napjainkban nyílván Olaszország rendelkezik egyedül: a kereskedők, szállótulajdonosok, s nem utolsó'korban a lakosság lekötelező udvariassága. AZ IDEGENFORGALMI »►iparban«, ahol az ügyfél a »►nyersanyag«, minden ütőkártyának nagy jelentősége van. De a legeslegfontosabb — a mosoly. Egyetlen eset is pontosan megvilágítja a helyzetet. VALAKI autókörutazást tett Olaszországban. Megállt az egyik kisebb város valamelyik utcájáln — mégpedig tilos irányban —, kiszállt és rövid sétára indulij. Amikor visszajött, észrevette, hogy az őt követő kocsik 4-, mert természetesen itt is sok; követője akad a törvény- sértőknek — szélvédőjén kis kék cédula tarkállik. Pénzbírság ... Az ő kocsiján is van egy ilyen cédula... Világos, neki is fizetni kell __ NO S, AZ OLASZ kocsikra »/ragasztott cédula valóban pénzbírságot jelentett. De az övé {nem. Francia és angol nyelven, !<rossz helyesírással a következőVégigsiklik a szemem a többi klubtagon. Az elfoglaltság oly erősen párosul az érdeklődéssel, hogy nem is figyelnek fel a beszélgetésre. Sokan járnak ide — mint később megtudtam, a klubnak 45 aktív és 60 beiratkozott tagja van — munkás, alkalmazott és tanuló fiatalok. A második állomás — hogy hű maradjak a rádiós nyelv .használatához — Kántor Zoltán másodikos gimnazista volt. A vételtechnikai szakosztály vezetője, Somogyi Sándor rövid elméleti vizsgát rögtönzött vele. Kántor Zoli, bár a másodikos fizikából jórendű, gondolkozás nélkül, szinte fújja Ohm és Kirchof törvényeit. Amikor a törvényszerűségek elmondása után foglalatosságának tárgyáról érdeklődöm, a szakember nyugalmával és precizitásával válaszolj — Egy 2+1-es, egyenesvevőt építek, teljesen magam. Természetesen a rajzot nem én készítettem, s ha valamit nem tudok, akkor segítenek a többiek. Az irodában teljes képet fest a rádióklub életéről a klub vezetője. 1958. január 1-én kezdték meg a működésüket, s azóta már dicséretes eredményeik vannak. A klub tagjai különböző típusú, egyenes- és szupervevőket, mérőműszereket készítettek. A kör egyik tagja egy szignál-generátor gyártásával vitte előbbre a klub munkáját. Jelenleg egy hétcsöves, ultrarövidhullámú vevőberendezés elkészítésén dolgozik Szelei István, S hogy a klub életrevalóságát még jobban bizonyítva lássam, elmondja a klubvezető, hogy a nyáron hatan mennek rövidhullámú rádiósvizsgára, amelynek letétele után valószínűleg megkapják az adóberendezés működtetésére a*z engedélyt. ősszel, — ha ez sikerül — egy kollektív adóvevő-állomást építenek, s bekapcsolódnak a nemzetközi amatőrforgalomba. Nem kell szakértőnek lennem ahhoz, hogy megállapítsam, a rádióépítés nem egy olcsó időtöltés, hiszen egy kondenzátor, de még egy egyszerű kis izzó is 4—5 forintba kerül. Tudják ezt a tagok is. Ezért nagyon óvatosan, körültekintően és takarékosan bánnak a felhasználandó anyagokkal. Az MHS rádiószakosztályán kívül — amely biztosítja az alkatrészeket — még máshonnan, a Kecskeméti Gépgyártól, a Városföldi Állami Gazdaságtól, az Asztalos ktsz-től is kapnak támogatást. .; Kint, az utcán már sötétedik. Itt benn, a műhellyé alakított szobában villanyfény mellett dolgoznak, alkotnak a rádió szerelmesei, a hadsereg jövendőbeli híradós katonái. Gémes két tartalmazta: »Uram, igen boldogok vagyunk, hogy ellátogatott hozzánk. De sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy amikor kocsiját erre a helyre állította, megsértette a helyi közlekedési szabályokat. Mivel meggyőződésünk szerint ön jóhiszeműen járt el, megelégszünk azzal, hogy felkérjük: a következő alkalommal legyen szíves jobban figyelni. Kedveá vendégünk, további kellemes időtöltést kívánunk Önnek Olaszországban!« OLASZORSZÁG devizatartalékai két forrásból egészülnek ?ki: a turistaforgalomból és . a (kivándorlásból. A turistaforgalom, mint már említettük, több (mint 300 milliárd líra devizát > hoz évente. A kivándorlók ? (1945 óta 10 millió olasz távolzott külföldre) majdnem ugyan- mennyit jövedelmeztek, nehéz {pontosan megállapítani az ösz- f szeget, mivel a kivándorlók zöme jövedelmének egy részót /titokban küldi haza. > AZ OLASZOK állandóan és (helyes ösztönnel fáradoznak az {idegenforgalom továbbfej leszté- fsén. Rájöttek, hogy a külföldi {bármely anyagi és szellemi fel- hételek közt is általában elége- (dett —, ha tapintatosan és ud- ? varjasán bánnak vele. A mo- ssuly meghozza gyümölcsét. AZ OLASZ tunstaigazgatósag adatai szerint az 1957. évi olasz- országi turistaforgalom az eddigi csúcseredményeket is túlszárnyalta. Az Olaszországba látogató idegenek száma meg- közelíttete a 14 milliót. A háború előtt 1935-től 1939-ig Olaszországot évente átlag három és félmillió turista kereste fel. A LÁTOGATÓK 1956-ban 300 milliárd lírát, az elmúlt évben 330 milliárd lírát költöttek el Itáliában. A kék ég, a napsü- ,és, a festői városok, a csodálatos tengerpartok, a történelmi nevezetességű romok, továbbá a kiválóan megszervezett idegenforgalmi intézmények sok degent csábítanak Olaszországba. VAN VALAMI azonban, ami még nagyobb vonzóerőt jelent, mint a derűs tájak, a műkin- :sek, az atiquitások. Az idegen- ‘orgalmi szerveknek felbecsülA kecskeméti MHS rádióklubjának két kicsiny szobájában éppen hogy csak elfér az az egynéhány fiatalember, akik valameny- nyien — mondhatom nyugodtan — a rádió, az elektrotechnika szerelmesei. A munkaasztalokon, amelyek mellett serény kezek építik a rádiókat, s a különböző elektromos mérőműszereket — a hozzá nem értő csak kötegnyl különböző huzalt, s ismeretlen alkatrészek halmazát látja. Alig hallatszik szó, beszéd, mindenkit leköt a munka. Nem állhatom, hogy ne beszéljek néhány rádióépítővel. Serkent a kíváncsiság, ki milyen készülék alkotására vállalkozott, elkészítéséhez milyen anyagokat használ, s mikor lesz kész? A sok kérdésre elsőnek Kalapos László honvédtiszt adja meg a választ. — Egy mérőműszeren dolgozom — mutatott a drótoktól borzas készülékre. — Kapacitást és ellenállást lehet majd mérni vele. Rövidesen kész lesz.
