Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-15 / 113. szám

LA^VAA/Zl/i-Vl » ' MM/J Világ proletárjaif egyesüljetekí MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS - KISKUN MEGYEI LAPJA III. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM Ara 50 fillér 1958. MÁJUS 15. CSÜTÖRTÖK El kell érnünk, hogy 10000 lakosra 50 kórházi ágy jusson Megyénk egészségügyi helyzetével foglalkozott a megyei tanács Május 13-án, kedden délelőtt ülést tartott a megyei tanács. Az ülésen részt vett Kövesdi Fe­renc, az Elnöki Tanács küldötte, ott voltak megyénk országgyű­lési képviselői, valamint több orvos, akit tanácskozási joggal hívtak meg. Először Cseh László elvtárs, a megyei tanács vb-tit- kára számolt be a legutóbbi ta­nácsülés határozatainak végre­hajtásáról, majd dr. Kántor László, a megyei tanács egész­ségügyi osztályának vezetője is­mertette Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociálpolitikai helyzetét, Kántor elvtárs beszámolója elején arról beszélt, hogy megvénk egészségügyi ellátása 1957-ben tovább javult. Kecs­keméten 64 ágyas anyás cse- csesmőotthon nyílt meg. A kór­házból a tüdőosztály megfelelő épületbe költözött, megnöveke­dett ágylétszámmal, a bőrosz­tály a honvédségtől visszaka­pott volt OTI épületben kapott helyet. Baján elkészült egy új gége- és bőrgyógyászati pavi­lon, s a tbc-gondozó is megfe­lelő elhelyezést kapott. Bővült a kalocsai és kiskunfélegyházi kórház is. Bácsalmáson új ren­delőintézet létesült. A körzeti orvosok száma öttel, a védőnő­ké 25-tel emelkedett. Császár- töltésen 20 férőhelyes bölcsőde, Kunfehértón körzeti orvosi la­kás és rendelő épült. Kántor elvtárs ezután megje­gyezte, hogy beszámolójának to­vábbi részében inkább a hiá­nyosságokat akarja kidomborí­tani, valamint azokat a felada­tokat, amelyeket a jövőben meg kell oldani. Jelenleg több orvos van megyénkben, mint 1955- ben — mondotta —, mégis az üres orvosi állások száma 25, melyeket nagyrészt lakáshiány miatt nem tudunk betöltetni. Hasonló a helyzet a védőnői ál­lásokkal is. Kórházaink helyzetéről elmondotta, hogy míg 1950-ben 37 ezer beteget részesítettek kórházi kezelésben, addig 1957- ben ötvenezret. Eredményeink ellenére is van mit tennünk. Feltétlenül el kell érnünk, hogy minden 10 ezer lakosra 50 kór­házi ágy jusson. A kórházi osz­tályok zsúfoltak, az ágykihasz­nálás egyes osztályokon a kívá­natosnál magasabb. A szülészeti és nőgyógyászati osztályok ki­használtsága 85—90 százalékos, ami az évi ingadozást tekintet­be véve, túlzsúfoltságot jelent. Ezeken az osztályokon az ápo­lás átlagos időtartama csak 4— 6 nap. Ennek oka az. hogy a betegforgalom 40 százalékát a terhesség megszakítására jelent­kezők teszik ki. akik igen rö­vid időt töltenek a kórházban. Ez viszont sokszor azt eredmé­nyezi, hogy akik szülni akar­nak, helyhiány miatt a szülő­szobákba kerülnek, amíg ágy jut számukra. Ilyenformán a terhesség megszakítás jelenleg a szülészeti betegellátás rovásá­ra megy. A kórházi ellátás megjavítá­sában nagy segítséget tudnak adni a helyi, elsősorban a váro­si tanácsok, mert a kórházak zöme ezek kezelésében van. Kiskunhalas város tanácsáról csak a dicséret hangján lehet megemlékezni, mert évről évre jelentős összegeket fordít a kór­háza fejlesztésére. Ugyanakkor a kecskeméti városi tanács nem érzi kötelezettségének a megyei kórház támogatását, bár az nagyrészt a város betegeit látja eL Rendelőintézeteinkre is a zsúfoltság jellemző, melyen úgy lehetne segíteni, ha az épületben levő egyéb intézmé­nyeket máshová helyeznék. A kecskeméti rendelőintézetből például a gyógyszertárat lehet­ne kiköltöztetni. Még komo­lyabb problémák vannak a ba­jai rendelőintézetnél, ahol a várakozó folyosók szürkék és kevés a rendelőhelyiségek szá­ma. A tbc-s betegek gondozása megyénkben jónak mondható és további javulást eredményez majd a kiskőrösi tüdőfektető építésének ez évben történő be­fejezése. Az idén tovább épül az iskolaorvosi hálózat. Ugyan­akkor tovább kell javítani a terhesanyák tanácsokkal való ellátását, ugyanis nem jönn,ek rendszeresen tanácsadásra s ezért sok a koraszülés. Ez pe­dig növeli a korai csecsemő- halálozás százalékát. Ezután Kántor elvtárs a gyógyszerellátással kapcsolatos hiányosságokkal, a közegészség- ügyi és járványügyi hálózat ki- szélesítésével, majd a betegek szocialista ellátásval foglalko­zott. Beszámolója befejező ré­szében kérte, hogy a tanácsok egészségügyi állandó bizottságai aktívabb munkát fejtsenek ki. A beszámolót vita követte. Elsőnek dr. Lestár Béla, a me­gyei egészségügyi állandó bizott­ság elnöke, majd Vincze László Tázlár község megyei tanács­tagja, Kosa Ferenc alezredes, Bíró András és Monori F. Dezső megyei tanácstag emelkedett szólásra. Cseh László elvtárs, a megyei tanács titkára kifogásolta, hogy nem hajtják végre kellő határo­zottsággal az egészségügy meg­javítására hozott rendelkezése­ket. Ezután az orvosetika kér­désével foglalkozott. Ezután dr. Veréb János bácsalmási állator­vos, dr. Tóth Ferenc bácsalmási főorvos, dr. Komáromi József Kalocsa város főorvosa és Ko­vács Gergely megyei tanácstag szólalt fel. Putics József elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának másodtitkára, megyei tanácstag hangsúlyozta: fontos, hogy az egészségügyi beruházások fel- használása jól átgondolt legyen. Egészségügyi intézményeink lé­tesítésénél az orvosok és az egészségügyi dolgozók ellenőr­zéseikkel és szaktanácsaikkal so­kat segíthetnek. Kalocsai Sán­dor megyei tanácstag elmondta, hogy a keresőképtelenségek megállapításánál két véglet ural­kodik. Az egyik amikor a bete­get keresőképesnek nyilvánítják s a vállalatok nem tudják, mi­vel foglalkoztassák a munkára még alkalmatlan betegeket. A másik véglet, amikor egészséges embert írnak ki betegállomány­ba. Az ilyen esetek száma ug­rásszerűen növekszik, különösen aratáskor, kukoricakapáláskor s a szüreti idényben. Az orvos­etika kérdésével kapcsolatban elmondta, hogy sokszor segélyt, vagy előleget kér a dolgozó, és amikor megkérdezzük tőle, mire kell, azt válaszolja: orvoshoz akar menni. Ezek az emberek SZTK-tagok és sajnos, úgy gon­dolják, csak akkor gyógyítja meg őket az orvos, ha magán- rendelésre megy hozzá. A becsü­letes orvosok száma nagyobb, és javasolom, hogy megyénk be­csületes orvosai bélyegezzék meg„ kufárkodó kollégáikat. A felszólalásokra Kántor elv­társ adta meg a választ és kö­szönetét mondott a tanácstagok által beterjesztett érékes javas­latokért, Qtqyti „k&pmám/űi’' SZILÁGYI JÁNOS gépkocsit kormányoz a 44. sz. TEFU-nál s hogy jól, azt mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy hat hó­napig az egy kilpméterre eső önköltséget az előírttal szemben 20 fillérrel csökk .ette. Ezért a kiváló teljesítményért nemrég átvette a »szakma kiváló dol­gozója« oklevelet és az ezzé járó »zsebpénzt«. MILYEN GYÜMÖLCS- TERMÉS VÁRHATÓ? (3. oldal) FIATAL MESTEREK (3. oldal) SAKK (4. oldal) a bösztöri Állami gazdaságban (4. oldal) BÁCSALMÁS ÉS VIDÉKE (5. oldal) KÖZÓHAJ KECELEN (5. oldal) EGY AZ ÖTHÖZ (5. oldal) TANÄCSVEZETÖK ÉS NEVELÖK... (5. oldal) NŐSZ mtgjyjti adLasztnumip cppliLí K I S K ü N A KIOSZ kiskunhalasi szék­házában választmányi gyűlésre jöttek össze a megye kisiparo­sai. A gyűlésen részt vettek a járások és városok függetlení­tett KIOSZ titkárai, a tanácsok ipari előadói és a megyei vá­lasztmány tagjai. Résztvett az ülésen még Semsei József, a KlOSZ-központ személyzeti elő­adója, Szép Károly, az MSZMP megyei párt-végrehajtóbizottság ipari osztályának munkatársa, Goór Imre, a Hazafias Népfront megyei küldötte, Varsas János, $ A. 3L A. SS o sr a megyei tanács ipari osztályá­nak kiküldötte, Háló Ferenc, a megyei ipariskola igazgatója. A beszámolót — mely értékes és sokrétű volt — Szabó Ferenc, a KIOSZ megyei titkára tartot­ta. Ezután mintegy húszán emel­kedtek szólásra, köztük Szép Károly elvtárs, a megyei párt- bizottság ipari osztályának mun­katársa is. A vita összegezése után ki­tüntetéseket és jutalmakat kap­tak a megye legjobb kisiparo­Nemrégiben hallot­tam a hírt, hogy van megyénknek egy olyan termelőszövetkezete — mégpedig a hartai Le­nin — ahol az asszo­nyok nemcsak a ter­melésben, a házimun­kában is a modern technikához igazodnak. Egyszóval' azt beszél­ték, hogy ott hét szö­vetkezeti asszonynak már mosógépe is van, — No — gondoltam — ezt magam is meg­nézem, mert nagy do­log ám az, ha egy pa­rasztasszony búcsút mond a mosótekno- nek! El is mentem Hartá- ra, és ahogy a szövet­kezet központjában kö­rülnézek, döbbenten fi­gyelem, hogy a köz­pont körül asszonynak nyoma sincs. Végül az egyik irodában rátalá­lok Kissnére, aki hóna­pok óta betegeskedő férjét — a könyvelőt — helyettesíti. Az iro­dába munkából haza­térőben benyitott né­hány ember, s ott ta­láltam Tiboldi Jánost, a szövetkezet párttit­kárát is, —- Hát az asszonyo­kat hova bujtatták? — kérdem, de alig hang­zik el a kérdés, belép az ajtón egy napbar­nított erős parasztasz- szony — mint később A mbs-átyíp kiderült, a titkár fele­sége: Tiboldi néni —s egy nyurga, 15 év kö­rüli kislány, a Tibol- diék Margitkája. — Megjöttünk vol­na. .. — szól kurtán, s letelepszik a padra, — Végeztetek? — kérdi az ember rájuk­tekintve. — No, hát haza sem jöttünk volna addig! Mind a 31 hold répa meg van sarabolva, már a többiek is haza­mentek. Én elérkezettnek lát­tam a pillanatot arra, hogy megtudjam mi az igazság a mosógépek körül. Persze nem le­hetett csak úgy neki­vágni. Előbb csak ke­rülgettem a kérdések­kel a lényeget — vár­tam tán csak eldicse­kednek vele. Megkér­deztem: hány család­juk van? ő mondja, hogy nyolc. — No, akkor biztos se éjjele, se nappala nincs Tiboldi néninek annyit kell dolgozni.;; — Hát elbírom, nin­csen nekem semmi ba­jom, egészséges va­gyok, Meg azután a szövetkezetben a Mar­gitkám is segít, otthon meg a 13 éves Rozika vigyáz a kisebbekre.., — Igen ám, de a Ro­zika még nem tud mosni! — vetek ellent, hátha kibújik a szög a zsákból. — Mán hogyne tud­na, megtanítottam én azt mindenre. Igaz, azért nem bízom rá, én magam szoktam a mo­sást elvégezni szomba­tonként, vagy ha a szö­vetkezetben sürgős munka van, akkor hát vasárnap, — Hát nincs mosó­gépük? — fakadt ki belőlem a csalódott kérdés, s magamban morfondírozok, hogy engem ugyan jól be­csaptak. Az asszony elmoso­lyodik. — Óh, hát erről van szó? Kezdhette volna lelkem előbb is. — Ép­pen mostanában be­szélgettünk róla, ho­gyan kellene egy kö­zös gépet szerezni, míg valamennyien venni nem tudunk. Ügy gon­doltuk, hogy összead­nánk a pénzt — aztán közösen használnánk, mert csuda jó dolog ám az, — Hisz még nem is próbálták, honnan tud­ják? — A, van itt már több családnak is, csak éppen olyanoknak, ahol az asszony nem dolgo­zik — betegeskedik. Hát akkor mi, akik dolgozunk, mi is meg­érdemeljük, A beszélgetésre töb­ben is felfigyeltek. — Most már azután arról folyt a tere-fere, hogy melyik gép a legjobb: a magyar, a csehszlo­vák, vagy a szovjet gyártmány? Vagy ve­gyenek-e hozzá csava­rót is? Kissné arról be­szélt, hogy ők is most akarnak venni, a pénzt már össze is gyűjtöt­ték rá. S míg folyt a tervezgetés, én öröm­mel láttam, hogy még­sem csalódtam, mégis volt igazság a hírben, hiszen rövid idő múl­va már nemcsak a be­tegségük miatt haza­kényszerült asszonyok házkörüli munkáját se­gíti a nép, hanem azo- két is — és több mint húsz van ilyen a Le­ninben —, akik a ne­héz mezei munkában is derekasan helytáll­nak. Mert a mosógép már nemcsak a városi asszonyok szívét hódí­totta meg, kacérkodik már a falusiakkal is,,« Eszikné

Next

/
Thumbnails
Contents