Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-13 / 111. szám
Marosán elvtárs ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) riennél fényesebben beszélnek, ß vajon, amikor Mindszenty hercegprímás fellépett, azt akarta, hogy a dolgozó paraszt jól éljen? Hogy az ipari munkásnak gyára legyen? Ha ezt akarta, akkor 25 év alatt miért nem csinálta meg? (Nevetés, nagy taps.) Nem tudják megbocsátani nekünk, persze nem is tartunk igényt erre, hogy 1945-ben kirántottuk a lábuk alól a földet, kivettük a kezükből a gyárat, s most már nincs az az erő, aki ezt visz- sza tudja venni tőlünk! — (Taps A felszabadulás után óriásit változott nálunk a világ. Nem nyúzza már a munkást a Posztógyárban Csapóra Emil százados úr. Csak Baján ezernegyven- négyen kaptak földet. Az elmúlt évben a bajai szövetkezeti parasztok egy munkaegységre eső részesedése 34 forint volt, s ezt most azoknak mondom, akik 20 évvel ezelőtt a »köpködőn« kínálták munkára kezüket. Egy termelőszövetkezeti család átlagos évi jövedelme 19 200 forint volt. Ezt pedig azoknak mondom, akik a papi birtokokon és az arisztokratáknál cselédesked- tek és ették a kommenciósok keserű kenyerét; 1956-ban a lakosság fogyasztása a kereskedelem számadatai szerint 2 milliárd 100 millió forint volt. 1957-ben ez 2 milliárd 300 millió forintra emelkedett. Budapesten 20 évvel ezelőtt naponta 600 ezer süteményt fogyasztottak. Ma a napi fogyasztás 2 millió 400 ezerre emelkedett. Ennek utána beszélt a nők egyes problémáiról és a gyermeknevelés kérdéseiről. Majd említést tett arról, hogy az ellenforradalom után disszidáltak Jelentős része szeretne hazajönni. S mikor megkérdezik egyikmásiktól, hogy miért jöttél haza, elmondja, hogy ott a munkás számára nincs fürdő, nincs étkező, a fizetés 50 százaléka lakbérre megy el és ha beteg volt, senki sem törődött vele. Amikor mi az életszínvonalról beszélünk, tudnunk kell, hogy nincs a világon még egy olyan ország, ahol annyira olcsó lenne a lakás, a villamos, az autóbusz, mint Magyarországon. Marosán elvtárs ünnepi beszédében jelentős helyet foglalt el a nemzetiségi kérdés. A huszonöt éves ellenforradalmi elnyomatás idején a munkásnak, parasztnak, legyen az magyar vagy nemzetiségi, teljes jogfosztottság volt a sorsa. A felszabadulás után ez teljesen megváltozott. Pártunk és kormányunk a lenini nemzetiségi politika elveit követi, Alkotmányunk kimondja, hogy hazánkban minden állampolgár egyenjogú és mi ezt nagyon nagy tiszteletben tartjuk. Es ha valaki figyelemmel kíséri a magyar politikai életet, akkor láthatja, hogy a nemzetiségiek megtalálhatók a parlamentben, a gyárigazgatók között és minden más helyen, a párt, az állami és társadalmi élet különböző posztjain. Mi azt valljuk, hogy nem minden magyar testvér. A magyar népnek nem lehet testvére Mindszenty, vagy Eszterházy. 1956 októberében mégis ezzel akarták megtéveszteni a magyar népet. És micsoda komédia volt az, hogy herceg Eszterházy és más, hatalmukat visszaszerezni kívánó földbirtokosok, bankárok Kossuth zászlajával és Petőfi szavaival akartak a szabadságunkba taposni. Mi harcolni fogunk azért, hogy ide ne jöhessenek többé az ócska díszmagyarral, a kacagánnyal, meg a karddal, visszakövetelve az »ősi magyar földet; s ráadásul még az »ezeréves határokat«. A mi népi államunk valamennyi nemzetiségnek biztosítja jogait, mint ahogy a környező államokban is megvannak a biztosítékok az ott élő magyar lakosság teljes jogainak gyakorlására, A mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban elmondotta, hogy a párt és a kormány előtt nem volt egyetlen egy olyan kérdés sem, amiről ne beszélt volna nyíltan. Mi megmondottuk, hogy hazánkban nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is szocialista gazdálkodást akarunk. A dolgozó parasztok azt mondják, hogy nagyon jó a párt és a kormány politikája. Nagy eredményei vannak ennek a politikának és biztatnak bennünket, hogy csak így tovább. De azért minden maradjon úgy, ahogy tulajdonképpen van. Ez — úgy gondolom — semmiképpen sem lenne jó dolog. Többet, jobbat és mindezt olcsóbban nem lehet a nadrágszíj parcellákon termelni. A környező népi demokratikus országokban a mezőgazdaság szocialista átépítése, mint ismeretes, a miénknél sokkal előrehaladottabb. Éppen ezért a pártnak nem szabad a magyar parasztság előtt elhallgatni azt, hogy ezzel kapcsolatosan mi történik a nagyvilágban. Nem tehetjük ki magunkat annak, hogy utódaink majd korholjanak bennünket azért, hogy nem tettünk meg mindent etekintetben is, ugyanakkor, amikor a környező népi demokráciákban már a szövetkezet tengere fog körül bennünket. Ugyanakkor azt is megmondjuk, hogy mi a mezőgazdaság szocialista átszervezését csak meggyőzés és az önkéntesség alapján képzeljük el, és ezzel kapcsolatosan nem tűrünk meg semmiféle erőszakot. Azt azonban ne vegye zokon tőlünk senki sem, hogy mi a szövetkezeti gazdálkodást és a szövetkezeti parasztságot minden szempontból támogatni fogjuk. De támogatjuk az egyénileg dolgozó parasztokat is, hogy eljusson arra a meggyőződésre: a parasztság boldogulásának egyetlen útja a szövetkezeti mozgalom. Említést tett nemzetközi kérdésekről is. Azok, akik nagy dicshimnuszokat zengtek Nyugatról — mondotta — most tudomásul kell vegyék, hogy Amerikában 6 millió ember van munka nélkül, amihez hozzá tartozik még 3 millió részleges munkanélküli Is. Angliában és Franciaországban is naponta emelkedik a munkanélküliek száma. Az amerikai háborús köröket ez a kérdés nyugtalanítja. Az 1930-as esztendőkben is, emlékeznek rá, az imperializmus minden erejével a háború felé sodorta a világot. Ügy látszik, megérte nekik, mert a Dupont-családnak 1937-ben 575 millió dolláros vagyona, 1956-ban 4 milliárd 660 millió dollárra duzzadt. Így érthető, hogy a béke ügye központi problémája az egész emberiségnek. Az imperialisták nyomasztó válságukból ugyanis katonai megrendelésekkel akarnak kilábalni, és hogy ez sikerüljön, az utóbbi időben megindult a fenyegetőzés. Joggal merül fel a kérdés a józan emberek fejében: elkerülhető-e a háború? Mi azt mondjuk, ahogyan a huszadik kongresszus is megállapította — a háború igenis elkerülhető! A szocialista tábornak megvan a gazdasági, politikai, de katonai ereje is. A több, mint 900 millió emberen túl. Olaszországban, Franciaországban, de másutt is a világon vannak ezenkívül a dolgozó százmilliók, akik azért harcolnak, hogy ne zúduljon az emberek nyakába egy harmadik világháború. A magyar és szovjet nép barátságáról szólva kijelentette: a Szovjetunió kétszer szabadította fel népünket a szolgaságból és az elnyomásból. Az, hogy hazánkban államosíthattunk és földet oszthattunk, elsősorban a szovjet fegyvereknek köszönhető. Ezt mindenkinek tudnia kell ebben az országban. Ha az amerikaiak, vagy az angolok jöttek volna ide, mint ahogy azt sokan kívánták, akkor talán kapott volna a paraszt földet? Nem! Ezek az urak nem érdekeltek abban, hogy szétosszák a nagybirtokokat. Éppen ezért 1956. október 23-án én is kértem és feltétlenül helyeseltem a szovjet csapatok behívását az ellenforradalom leverésére. Hogy milyen jogon és milyen címen? Erre is felelek. Ha Horthy Miklósnak 1919-ben volt joga ahhoz, hogy behívja a szenegáli négereket és másokat á Tanács- köztársaság vérbetiprására, akkor nekünk is volt jogunk ahhoz, hogy a munkáshatalom megmentése érdekében igénybe vegyük a szovjet nép segítségét. Mi fűz bennünket mindezeken kívül még a Szovjetunióhoz? A Szovjetunió Kommunista Pártját és a mi pártunkat is azonos elvek, a marxizmus- leninizmus elvei vezérlik. Ezek az elvek nem öt- vagy tíz- esztendősek, mint ahogy a magyar és a szovjet nép kapcsolata sem 1945-ben kezdődött. Higy jék el, elvtársak, nagyon jól esett, amikor Hruscsov elvtárs Budapesten járva köszönetét mondott azoknak a forradalmároknak és katonáknak, akik 1917—18—19-ben szovjet földön harcoltak a szovjet emberek szabadságáért. Mi most innen is köszönetét mondunk a szovjet emberek gyermekeinek, akik eljöttek Magyarországra, velünk együtt harcolni a magyar nép szabadságáért. A továbbiakban Marosán elvtárs beszélt a kormány és az egyház közötti viszonyról és arról, hogy vallását minden állampolgár szabadon gyakorolhatja. Említést tett arról is, hogy gyermekeink iskolai nevelését olyanná kell tenni, hogy az tudományos legyen és mentes minden babonától, idejétmúlt dolgoktól. Befejezésül Marosán elvtárs a következőket mondotta} A nagybaracskaiak gyönyörű hímzett párnát ajándékoznak Marosán elvtársnak. Ognyenovics Milán a mikrofon előtt. Tizenhárom év alatt mi egy olyan országot építettünk, amilyenről másfél évtizeddé^ ezelőtt, amikor Baján jártam, még csak kevesen álmodtak. Sokat tettünk, nagyot alkottunk és ha azon az úton járunk, amelyen 16 hónap óta haladunk, még na* gyobb eredményeket érhetünk el. Feltett szándékunk, hogy következetesen ezen az úton me gyünk tovább, együtt a munkások, parasztok és értelmiségiek millióival. Glied Károly elvlárs zárszava Mindannyiunk nevében hálás köszönetét mondok Marosán elvtársnak azért az értékes beszámolóért, amelyet részünkre tartott. Biztos vagyok abban, hogy e nagygyűlés után a jelenlevők előtt teljesen világossá vált, hogy a béke élharcosai a Szovjetunió vezette szocialista tábor országai, szemben az Amerikai Egyesült Államok által vezetett kapitalista táborral. amely újabb véres háború előkészítésén fáradozik. Mi, Baja város és járás, de egész Bács-Kiskun megye dolgozói, büszkén valljuk magunkat a béketábor katonáinak és ígérjük pártunk Központi Vezetőségének, a forradalmi munkás-paraszt kormányunknak, hogy erőnket megfeszítve, fáradságot nem kímélve fogunk dolgozni termelési terveink teljesítéséért, hazánk szabadságának, függetlenségének, dolgozó népünk békéjének megvédéséért. Arra kérem Marosán elvtársat, hogy tolmácsolja pártunk Központi Vezetőségének, forradalmi munkás-paraszt kormányunknak, hogy Baja és járása, de Bács-Kiskun megye ösz- szes dolgozói egységesen helyeslik a párt és a kormány politikáját, éppen ezért mindent el is követünk annak jó gyakorlati végrehajtásáért. Kérjük, hogy vezessenek bennünket a megkezdett nyílégyenes útón előre; további sikerek, újabb győzelmek felé! Éljen a világ népeinek megbonthatatlan barátsága! Éljen az emberi haladás fő zászlóvivője, a béketábor vezető ereje, a hatalmas szocialista Szovjetunió! Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Központi Vezetősége! Éljen a világbéke! Ezzel a béke-nagygyűlésünket bezárom, kérem, énekeljük el az Internacionálét. • ^ A sok tapssal, lelkes éljenzéssel, nevetéssel tarkított nagygyűlést az Internacionálé hangjai zárták be. A nagygyűlés részvevői még sokáig a téren maradtak és jókedvűen integettek Marosán elvtárs felé. Az ajándékba kapott szegfűcsokrot Marosán elvtárs a gyűlés részvevői közé dobta, nosza volt nagy sürgés, mindenki akart egy szálat vinni magával a kellemes nap emlékéül. A nagygyűlés szervezői dere- kas munkát végeztek. Köszönet ezért nekik és mindazoknak, akik szívük teljes melegével vettek részj; a népek barátsági hónapjának ünnepélyes megA NAGYVILÁGBÓL Frederic Joliot-Curie profesz- szor, a Béke-Világtanács elnöke a Szovjet Tudományos Akadémia meghívására szombaton repülőgépen Moszkvába érkezett. Vasárnap reggel megkezdődtek a választások Görögországban. Körülbelül 5 millió választó szavazataiért öt párt jelöltje indult a 300 parlamenti mandátumért folyó versenyben. Eddig még nem érkezett jelentés a választás eredményeiről. Sajtó megfigyelők szerint az ország vezetésében nem is következik be alapvető változás, mindenesetre számítanak a baloldali képviselet megerősítésére a parlamentben; Djatikusumo dandártábornok; az indonéziai kormány csapaton szumátrai hadműveleti parancsnoka szombaton egy interjú során kijelentette, hogy Simbolon felkelő vezető valószínűleg Szingapúrba menekült, A teheráni AFP jelentése szerint vasárnap reggel kivégezték Koszrov Ruzbeh-et, az ismeri iráni hazafit és békeharccsi Népi viseletbe öltözött csoport az ünneplő hallgatóság között.