Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-31 / 127. szám

A szabadpiaci árak és az üzérkedés Mi befolyásosa a* árak alakulását? A városi lakosság jelentős ré­sze arra gondolt, hogy a be­gyűjtési rendszer eltörlésével jelentősen csökken minden me­zőgazdasági termék ára. Ez igaz ugyan, de akkor nem számol­tunk néhány jelentős tényező­vel. Ezek egyike, hogy a köz­terhek csökkentése révén ma már parasztságunk is sokkai több tejet, tojást, baromfit és sertéshúst fogyaszt, mint a kö­telező beadási időszakban, más­részt a városi lakosság keres­lete is megnövekedett. A fize­tésemelésekből eredő többletjö­vedelem egy részét — mint a statisztikai adatok is bizonyít­ják — a városi lakosság élelmi­szervásárlásra fordítja, mégpe­dig nagyobb tápértékű élelmi­szerekre, mint például tej, vaj, tojás, baromfi stb. Ezzel szem­ben — a megnövekedett terme­lési kedv ellenére — a mező- gazdaság terméshozamának emelkedése nem biztosított még olyan árubőséget, amely az árak rohamos csökkenéséhez vezetett volna. Nyilvánvaló, hogy a piaci árak is csak a terméshozamok növekedésével és a termelési költségek csök­kentése 'nyomán lehetnek ala­csonyabbak. Van azonban még egy dolog —a piaci spekuláció —, ami ugyancsak lényegesen befolyá­solja az árak alkulását — és ez igen érzékenyen érinti a városi lakosságot. Mi a különbség az üzérek és a „kólák“ között? Sajnálattal kell megállapíta­ni, hogy még mindig elég sok ember választja a tényleges munka helyett a pénzszerzés könnyű módját: a spekulációt, a láncolást. Elmondhatjuk, hogy a kecskeméti piacon is nem egy kisebb-nagyobb »kapacitású- üzér található, akik nemcsak a vásárlóknak, de a termelőknek is ártanak raffinált számítá­saikkal, a súly csaló »megbe­csülésével«. Felháborító az is, hogy egye-, sek néhány órai »kereskedés« után ezresekre tesznek szert, amiért annyi idő alatt nem dol­Több ilyen üzér ellen már fo­lyik a nyomozás, illetve bünte­tő eljárás, s reméljük, hogy a jövőben a lakosság támogatásá­val további jelentős eredménye­ket érünk el, az egész társadal­munk életszínvonalát támadó piaci üzérkedés megfékezésé­ben. E társadalmi összefogás eredményeképpen azonos pén­zért több és jobb falatot tud majd minden háziasszony a család asztalára tenni. Mócza Imre, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. kereskedel­mi csoportjának vezetője A legszebb foglalkozás, amit egy ember választhat, a nevelői hivatás. Aprócska gyermekeket megtanítani az írás, az olvasás művészetére, s a felnőtteket meg­ismertetni az élet szépségeivel, gazdaságával nehéz, fáradságos, de felelősségteljes munka is. Egy nevelő életében talán az a leg­boldogabb pillanat, amikor a kis tanítványát évtizedek múlva viszontlátja, mint jó szakmun­kást, orvost, mérnököt, agro- nómust; felemelő, és egyben megnyugtató érzés tölti el: ér­demes volt tanítani, nevelni. Szocializmust építő hazánk­ban a tanító, a tanár munkáján /wwwwvww rvwwwwwvwwww a szakszer™70 VUZJU u éietroi Előzetes jelentés a gyermekek nyári üdültetéséről együtt — a Szakszervezetek Országos Tanácsa fizeti. A beutaló jegyeket a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa osztja szét a különböző szak- szervezetek között, melyek az­után az üzemi szakszervezetek­hez továbbítják, illetve juttat­ják el a dolgozók gyermekei­nek. Érdemes szóváienni... goznak és nem is dolgozhatnak meg, hiszen bevételük az em­berek becsapásából származik. Mivel e lap hasábjain is többször »kofáknak« nevezték az üzéreket, az igazsághoz hí­ven helyesbítenünk kell. Rég­óta nevezik kofáknak a piaci kiskereskedőket, akiket — bár némelyikük követett el szabály­talanságot — nem lehet egy ka­lap alá vonni az említett üzé­rekkel. A piacunkon megforduló spe­kulánsok nagy része vidéki. A vásárlók többek között a Petőfi Népe hasábjain is követelték az »illetékesek« közbelépését az üzérekkel szemben. A felhívá­sokra válaszolunk. Harc a spekulánsok ellen A városi tanács kereskedelmi csoportja a társszervek segít­ségével állandó ellenőrzést vé­gez a piacon — és elmondhat­juk, nem eredménytelenül. Az alábbiakban csak a legutóbbi egy-két hét vizsgálataiból sze­retnénk ismertetni néhány ese­tet. Kocsis Sándorné makói la­kos csekély mennyiségű hagy­mát hozott eladásra — minőén bizonnyal alibi céljából — és ehelyett 15 kiló zellert vásárolt fel, nyilván nem a saját maga főzte húsleveshez. Szilagyi Ga- borné, Bargulya Mihalyné és Kiss Imréné pilisi asszonyok »kalákába« szegődve gyűjtötték a tojást a kecskeméti piacon, amiből tettenérésükig 431 da­rabot tudtak felvásárolni. Szük­ségesnek tartjuk megemlíteni, hogy az előbbi három asszony kedvezményt biztosító MÁV utazási igazolvánnyal látogatott el városunkba és egyénként 1 forint 80 fillér útiköltséget fi­zettek. Valószínű, hogy ez a rezsi bőven megtérült volna — »napszámukkal« együtt —, ha sikerül elszállítaniok a tojást. Szabó Jánosné, székesfehérvári vasutas felesége pelyheskacsa vásárlás céljából utazott Kecs­kemétre. Arra a kérdésre, hogy hány darabot akar még meg­venni, azt felelte, hogy ötvenet. Kosarában pedig már 82 kis­kacsa hápogott. ... hogy néhány üzemi dől- ! gozónál tapasztalható, hogj j csak akkor rendezi elmaradl j tagdíjhátralékát, ha előlegre ! vagy segélyre van szüksége, hí munkahelyén hátrányos hely­zetbe kerül, vagy esetleg elbo­csátják. Ilyenkor igyekszik pótolni az elmulasztottakat és hangosan követelj a szakszervezet áltai nyújtott jogokat. Az ilymódon öntudatossá vált dolgozó előző­leg nem tanúsított hasonló har­cos magatartást a szervezeti élet más területén sem. . . . hogy a Tiszakécskei Ál­lami Gazdasag vezetősége a többszöri ellenőrzés és figyel­meztetés ellenére sem hajtotta végre a munkavédelemmel kap­csolatos teendőket. Az igaz, hogy nem könnyű a problémá­kat az egyik napról a másikra megoldani, különösen akkor, ha azt nem is veszik komolyan. De egyszer komollyá válhat s az nem sokat segít a szeren­csétlenül járt dolgozón még ak­kor sem, ha valakit felelősségre 'is vonnak a mulasztásáért. Mezőgazdasági és erdészed dolgozók spar taá iád ja Dolgozóink és sportolóink rendszeres foglalkoztatásának céljából Szakszervezetünk meg­rendezi a nyári szpartakiád sportversenyt. Ezt megelőzte a téli szparta­kiád, ahol mintegy 700 mező- gazdasági1 dolgozó vett részt. A szervezési és rendezési tenni­valókat üzemi bizottságaink, sportköre|nk jól megoldották. Nem jejlent könnyebb felada­tot a n^ári szpartakiád meg­rendezése). Sok helyen már fo­lyik az (előkészület, sőt egyes helyeken,; így Ágasegyházán és Katymárcjn már a versenyeket is lebonyolították. Az előkészületek és az eddig megrendezett versenyek tapasz­talataiból kiindulva arra kér­jük a spprtünnepélyt szervező bizottságikat, hogy ahol már jól előkészítették, vagy megrendez­ték a versenyt, részletesen szá­moljanak be a MEDOSZ TB- nek, hogé az a tények birtoká­ban megfelelően elő tudja ké­szíteni a [megyei sportünnepség programját, Varjú János Néhány sorban A Kecskeméti Konzervgyár­ban jelenleg 58 ipari tanuló dol­gozik. A konzervszakmában 39, a vasipari részlegnél pedig 19 tanulót foglalkoztatnak. A ta­nulók közül 19 kislány. . * Az építők szakszervezeteinél is befejeződtek az üzemi tanács- választások. Ezzel egyidőben a megyebizottság gondoskodott a tanácstagok továbbképzéséről, oktatásáról. * Jó szakszervezeti munkáért a KPVDSZ aldunai hajókirándu­lásra, pozsonyi hajóútra, Cseh­szlovákiába és a Német Demok­ratikus Köztársaságba négy dol­gozót küld jutalomüdülésre. * Közel ötmillió forintos költ­séggel elkészült a Bács megyei Építőipari Vállalat dolgozóinak 320 személyes,, korszerűen be­rendezett munkásszállása. * Az ÉDOSZ rendezésében jú­nius 1-én — vasárnap — nagy­szabású sportünnepélyt rendez­nek a KTE sportpályán az élel­miszeripari üzemek. Itt mintegy 120 üzemi sportoló mutatja be tudása legjavát. Ez évbfn is megrendezik a hagyományossá vált építők nap­ját. Kecskeméten június 15-én a Műkertben tartják meg a gaz­dag kultúr- és sportműsorral egybekötött ünnepséget. * A jövő hónaptól kezdődően vasárnap délelőtt is nyitva lesz a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának művelődési otthona. * Űjra választják a közeljövő­ben a kultúrotthonok vezetősé­geit. Június 21-én elsőnek az építők kultúrotthona választ, ahol valamennyi épitőipari vál­lalat képviselteti magát. (Ballabás) is múlik az, hogy népünk bol­dogabb életét, kulturális fel­emelkedését hogyan tudjuk biz­tosítani. Ezen a napon, amikor a nevelőket, a tanítókat ünne­peljük, tudjuk, hogy áldozatos, fáradságot nem ismerő munká­juk előbbre viszi népünk bol­dogabb életének ügyét. Köszöntünk benneteket peda­gógusok, s arra kérünk benne­teket, hogy neveljétek gyerme­keinket úgy, hogy szeressék ha­zánkat, népünket, tiszteljék szü­leiket, szeressék a munkát, mely az élet javait adja. Ezt kérik és várják tőletek az édes­anyák. Kecskemét Városi Nőtanács Bács megyéből közel 400 gye­reket üdültetnek a szakszerve­zetek július 16—29-e közötti időszakban Ormándpusztán, Kő­szegen, Röjtökmuzsajon, Bala- tonlellén és Balatonszabadiban. Az üdülés napi 6 forintba ke­rül a szülőknek, a többi felme­rülő költséget — az utazással élet közösségi összeforrottságá-' nak tényeit. De a falak között,) sem alacsonyabb a szorgalom,< a lelkesedés hőfoka. Úttörők] rajzanak a csapatfoglalkozáso-< kon, 250 serdülő fiatal leány és] fiú hallgat a pedagógusok sza-< vára. Egymást nevelik a neve-* lök. Ügy is, hogy értékes javas-( latok születnek a gyakori tan-' testületi megbeszéléseken és] ezek a javaslatok meg is való-' sulnak. Ügy is, hogy kutatják a] célravezető, újszerű, jó neveié-' sl módszereket. Elhatározták,] hogy egy-egy tantárgyból ha-i vonta felváltva tartanak a töb-] biek előtt bemutató tanításokat.' Utána hangosra csap a vita,] rendeződnek a benyomások,' megfogamzódnak a nevelést' előbbrevivő élvek. < A tudomány igazi hívei, a< kommunisták azt mondják, hogy] az életet hatalmas, bonyolult,' ellentmondásosan is felfelé íve-] lő folyamatnak kell felfogni.' Erők mérkőznek ebben a hőm-] pölygö folyamatban, tettek és< lelkek kristályosodnak ki, s min-] dig annak kell győznie, ami új,' friss, életteli és előremutató. ] jennek az előrehaladásnak] egyik ünnepe most zaj-] lik le Lászlófalván — vasárnap,' amikor a társadalom gyerme-] keink nevelőit ünnepli. Az ün-< neplésnek az indoklása ked-] véért kellett idéznünk a társa-' dalmi élet hagy folyamatának] ezt a néhány jelenségét, ezért' írtuk le mindezt. Most végeze-] tül elismételjük a Lászlófalván; született mondást — milyen jó lenne, ha máshol is közmondás-) sá válna —: »Ma már szégyen] nálunk, ha a pedagógus nem] végez társadalmi munkát.-« Horváth. Ignác $ túrcsoport működik vezetésük­kel. Tanítónők irányítják a szín­játszókat, a népi táncosőkat: Kelő Mihály né, V. • Szűcs Irén, Székely Lenke neve kívánkozik ide. Éjfél felé jár az idő. amikor véget ér egy-egy próba. TeliK az ifjú erőből, a lelkesedés is sar­kallja a fiatalságot, meg a pe­dagógust — nem szeretnének le­maradni, szégyent vallani a kul- tuarlis seregszemlén. És milyen szép jutalom pe­dagógusnak és műkedvelő szín­játszónak, ha felharsan a taps egy-egy hangulatos, tanulságos előadás után, mint mostanában is, amikor az alsószékdűlői cso­port Kisfáiban mutatta be ked­ves tudományát háromszáz helybeli előtt, nagy-nagy siker­rel. A tanyai iskolák világító ab­lakszemei az útjelzők az éjsza­ka hazabaktató utasoknak. Az ablakok mögött pedagógusok, velük egyetértő felnőttek. Né- hányan a nevelők közül évtize­des munkájuk gyümölcseit gyűjtögetik már be gondosan — nem apadq lelkesedései és hit­tel. ¥ elkesedéssel és hittel — “^ mondom —. mert a csen­des, kitartó munkálkodás nem csökkenti egyiket sem. Egy egész kis társadalom élesztgeti a pedagógus lelkében mind a kettőt. Pedig nincs is művelő­dési ház, ami még jobban meg­könnyítené a munkát. Illetve — még nincs. Dehát itt sincs egyedül a nevelő. 150 ezer fo­rint gyűlt össze a községfejlesz­tési alap számláján, lesz tehát ez is és talán nemsokára. Kívül az iskolán ilyenformán lehet megtalálni a oedagógus­Nemcsak a kollegái titulálják így, hanem idősebb parasztem­berek, családfők, KISZ-tagok, hiszen Farkas János tagja a KISZ-szervezetnek. sok más társavai együtt szerelmese a fiatalok nevelésének. A központból, mint a kerék küllői, földutak indulnak a szél­rózsa minden irányába. Minde- nik mellett egy-egy iskola inte­get az úton járóra. Felsőszékdű- lő, Jászút, Alsólászlófalva lako­sai, iskolásgyerekek és felnőt­tek tapossák az utat naponta, s szinte tapinthatóan érzik, hogy az életnek ezeken az erein, de másfelé is hogyan tartják a kezüket az iskola pedagógusai. ^erényen elhallgatják, ho- gyan jutottak idáig, ho­gyan nyerték el a part, a tanács, a tanyák népének megbecsülé­sét — de a jeleket, az eredmé­nyeket nem lehet fel nem ta­lálni. Hevenyészett statisztika született róla ottlétem alatt. És mit mond az a par szám? A 19 nevelő közül három KISZ-titkár. három tanácstag, egy tagja a tanács végrehajtó bizottságának. Tanítónő vezeti a nőtanácsot. A népfront-bizott­ság elnöke is pedagógus. Az ősi tanítói szokások alapján egy nevelő tagja a földművesszövet­kezet igazgatóságának, és — er­re a legbüszkébbek — egy párt­titkárt is adhattak soraik közül a falusi közéletnek. Ha a gazda­körben kell segíteni, ott van- r 'k, ha kulturális rendezvény­től van szó, ki sem maradhat­nak. három állandó ifjúsági kul­»Ma már szégyen nálunk, ha a pedagógus nem végez társa­dalmi munkát.« Ezt a megálla­pítást, így, ebben a formában dr. Tóth Géza, a lászlófalvi pe­dagógusok egyike, az alsószék­dűlői iskola tanítója fogalmaz­ta meg nemrégiben. Nem csoda hát, hogy elhatároztam, kikuta­tom, hogyan ért fel egy nagy­részt tanyai iskolákból álló igaz­gatóság, 19 pedagógus erre a magaslatra, az iskola, a neve­lés és a társadalmi élet össze­kapcsolásának ilyen határozott felismeréséig. ¥>ázós az út Lászlófalvára, erősen elhanyagolt. Meg tehet érteni, hogy a parasztsze­kerek inkább a kövezetlen, de legalább sima »nyári utat« használják. Csakhogy itt meg a feneketlen por kavart ük fel emeletnyi oszlopokban a lovak lába alatt, s a szélcsendes le­vegőben irdatlan hosszúra nyúl­va követi a kocsit, mint valami pehelykönnyű, de köhögésre in­gerlő uszály. Dehát az idevaló­siak megszokták ezt. nem na­gyon törődnek vele. Az út tanyaközpontnak tűnő, mintegy 45 piroscserepes házat magában foglaló házcsoportig visz. Itt működik az általános iskolák igazgatósága és szom­szédságában a kéttantermes is­kola. Az iskolában Farkas Já­nos igazgatót találom. Két év­vel ezelőtt még húzódoztak tő­le, mert nem ismerték. Ma Já­nosnak szólítják — szeretetből. megbecsülésből, mint egy csa­ládtagot. vagy közeli rokont. Erős szálak Xö-izaiLtjilk a fLcdcui&g.Liiökcit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents