Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-24 / 121. szám
fi figosslév Kommunisták Szövetsége VII. kongresszusa és a nemzetközi kommunista mozgalom (Folytatás a 3. oldalról.) vételeinket tartalmazó cikke is cáfolta a szocialista állam »etatista eltorzulásának« nevezett tételeket, azt a furcsa felfogást, mely a szocialista állam tevékenységét az államot irányító vezető párt politikájától elszakítja s_az állami bürokrácia »elkülönülésének«, a szocialista állam reakciós haladást gátló erővé változásának tételét állítja fel. Ilyen nézeteket terjesztett a Nagy Imre-frákció is, amikor a létrejött ellenforradalmi blokk részeként, s a faltörő kos szerepét vállalva, főszerepet játszót j; áz ellenforradalmi felkelés eszmei előkészítésében. J5s mqst viszontlátjuk e nézeteket — ezeknek magyarországi gyakorlati vizsgája után — a JKSZ programjában! A JKSZ a többi szocialista ország államával szemben emeli az »etatista eltorzulás« vádját- A jugoszláv államot viszont mintaképnek nyilvánítja, mely leküzdötte az »etatizmus« veszélyét, miután napirendre tűzték az állam elhalásának kérdését és ilyen irányú nagy változásokat vezettek be: az államot helyettesítő »társadalmi önigazgatást«. A szocialista állam alapvető jellemvonása minden korábbi állammal szemben az, hogy nem egy kisebbség, hanem a nagy többség: a nép állama, a nép hatalmi szerve a hatalomtól megfosztott kizsákmányolok kisebbsége ellen. A szocialista állam tehát nem a társadalomtól elkülönült, nem a társadalom fölé emelkedő hafalom, hanem olyan hatalom, amely a nép mind szélesebb rétegeit vonja be a társadalom ügyeinek, az állam ügyeinek az intézésébe. A szocialista államot éppen ebben az értelemben nevezi Lenin »félállamnak«, mert megszűnik a társadalomtól való elkülönülése, a társadalom fölé emelkedése. Ez az elkülönülés, mint ismeretes, elkerülhetetlen, amikor az állam egy uralkodó, kizsákmányoló kisebbség hatalmi szerve. S ha a »társadalmi önigazgatás«- ról beszélünk, úgy meg kell állapítani, hogy a szocialista állam a »társadalmi önigazgatás« legmagasabb fokú szervezete. Éppen ezért elég furcsa, hogy a JKSZ a jugoszláv államot nem tekinti a társadalmi önigazgatás szervezetének és a társadalmi önigazgatást — a lakosság minél szélesebb rétegének bevonását a társadalmi és állami élet irányításába — szembeállítják a szocialista Jugoszlávia államával. A JKSZ államelméletének további furcsasága, hogy az állam elhalását azonosítjuk a központi hatalmi szervek ügykörének csökkenésével és a helyi hatalmi szervek ügykörének növekedésével. Minden szocialista állam igen fontos kérdése, hogy a központi irányítást a helyi szervek önállóságának a fejlesztésével kapcsolják össze s a központi irányító szerveket tehermentesítsék azon ügyek intézésétől, amelyeket a helyi szervek az egységes irányelvek szerint maguk intézhetnek. Érdeklődéssel kísérjük, s ha célszerűnek tartjuk, hasznosítjuk is a jugoszláviai kezdeményezéseket, ameny- nyiben azok ott valóban beválnak. De az állam szerepének lebecsülését s így az állam elhalásának ezt az új teóriáját helytelennek ítéljük meg. A szocialista állam nem térhet ki ama nagy felelősség alól, amely a központilag irányított, tervszerű szocialista gazdaság megteremtésében és állandó továbbfejlesztésében reá hárul. Ha a »társadalmi önigazgatás« jegyében meggyengül a szocialista gazdaság tervszerűsége, tehát központi irányítása, akkor ez igen komoly nehézségek és bajok forrásává válik. Valóban, mi úgy látjuk, hogy minél nagyobb arányú Jugoszlávia ipari fejlődése, annál veszélyesebbé válhat az ellentét a központi irányítás gyengülése és a tervszerűség irányításának növekvő követelménye között. A JKSZ Központi Bizottsága ez év februárjában foglalkozott a Jugoszlávia politikai, gazdasági és társadalmi életében fellelhető negatív jelenségekkel és elvtársi levéllel fordult a párt tagságához, melyben e negatív jelenségek elleni harcra hívott fel. A levél megállapította a bürokratikus tendenciák jelenlétét mind a központi mind a helyi szervekben, beleértve a »társadalmi önigazgatás« szerveit is. »Az építés és beruházás járványa — állapítja meg a levél — annyira magával ragadott egyes vezetőségeket és vezető embereket a helyi szervekben és a vállalati vezetőségekben, hogy saját szükségletükön és szűk'ebb körű érdekeiken kíviil úgyszólván semmi mást nem láttak.« Megállapítja, hogy »partikularizmus és soviniszta irányzatok« jelentkeznek, »mindenekelőtt a gazdasági életben«, jórészt a »kispolgári nacionalista értelmiség maradványainak« terjedő befolyása következtében. Megállapította a levél az anarchizmus, a protekcionizmus, a pazarlás és más negatív jelenségek tényét, és szívós harcra hívott fel mindezek leküzdéséért. Örömmel olvastuk a JKSZ Központi Bizottságának ezt a levelét, mely éppen ama jelenségek elien hívta harcba a jugoszláv kommunistákat, amely jelenségeket mi is károsnak ítéltük meg, s amely jelenségek ellen mi is harcolunk, mégpedig nem csupán a politikai felvilágosítás eszközével, hanem a szükséges kormányzati intézkedések eszközével is. Amikor viszont megismerkedtünk a JKSZ programjával, s ebben az állam elhalásának új elméletével, a szocialista állam szerepének azzal a lebecsülésével, ami ennek az elméletnek egyik jellemzője, akkor azt kellett megállapítani, hogy a JKSZ programja olyan elméletet Szentesít, amely a fent említett negatív jelenségek egy részének eszmei talajt biztosít. Számunkra úgy tűnik, hogy a negatív jelenségek egy részénél a JKSZ és a jugoszláv állam vezetői csak a tünetek ellen harcolnak, s nem tárják fel kellően e tünetek egyik legjelentősebb forrását: az állam központi irányító szerepének lebecsülését, a központi állami szervek szem- beállítását a »társadalmi önigazgatás« szerveivel, a központi állami szervek gazdasági funkciójának háttérbe szorítására irányuló, a partikularizmus, a sovinizmus és anarchizmus jelenségeinek a terjedését segítő és immár programbeli tétellé vált elméletet. Kardelj kongresszusi beszédében az állam elhalásával kapcsolatban a következőket állapította meg: »Eddigi gyakorlatunk azt mutatja, hogy az állam funkciója először a gazdaság, a közoktatás, a kultúra, a szociális szolgáltatás területén kezd szűkülni«, s kevésbé szűkül az állam elnyomó szerepe, »az államnak, mint a dolgozó nép hatalmi eszközének a szerepe«. A rparxista államelmélet viszont azt tanítja, hogy a szocialista állam elhalásának útja: egyrészről az állam elnyomó szerepének fokozatqs megszűnése, másrészről az állam gazdasági és kulturális funkciójának kifejlődése, s végül is az’ állami szerveknek, mint hatalmi szerveknek átváltozása a társadalom gazdasági és egyéb ügyeit szervező és Irányító igazgatási szervekké. A kommunizmus nem anarchista föderációk laza szövetsége, vagy más szóval: a »társadalmi önigazgatás« testületéinek laza szövetsége jesz, hanem a legmagasabb fokú, tudományosan szervezett és irányított tervgazdálkodás rendszere. S ehhez nem az állam gazdasági funkciójának gyengítése útján vezet az út, hanem e funkció fejlődésén, beleértve a központi irányítás tökéletesedését, a központi gazdasági szervek és a helyi gazdasági szervek együttműködésének és munkamegosztásának állandó fejlődését is. És bármennyit is beszélünk arról, hogy az állam gazdasági funkcióit mindjobban »átveszik« a »társadalmi önigazgatás« szervei, a szocialista állam és annak vezetői nem mentesülhetnek az állam gazdasági szerveire háruló nagy feladatok semmilyen része alól és a gazdasági irányítás bajaiért és nehézségeiért nem háríthatják át a felelősséget a nem állami »társadalmi önigazgatás« szerveire. Ez a mi álláspontunk. A JKSZ szuverén joga, hogy elfogad-e ebből, valamit vagy plvetí ezt; őyeá tartozik, hogy tovább próbálkoznak-e az államnak központi rendelkezésekkel történő elsorvasztásával, mégpedig éppen a gazdasági élet területén. De az már nem a JKSZ szuverén joga, hogy a többi szocialista államokat, amelyek nem követik a JKSZ »állam-elsorvasz- tási« példáját, holmi »bürokra- tjkus etatizmus államainak« fciecsméreljék- Mi tehát azt javasoljuk a jugoszláv elytársaknak, hogy vggyék újra fontolóra az államelméletükkel szemben elhangzott elvtársi bírálatot, s amit csak el tudnak belőle fogadni, fogadják is el. Továbbá azt javasoljuk, hogy a többi szocialista országot sértő, kizárólag egyes negatíy jelenségek általánosításán, az alapvetően pozitív jelenségek mélységes lebecsülésén és figyelmen kívül hagyásán alapuló megállapításokat a szocialista államok »etatista eltorzulásáról« a program végleges szövegéből hagyják el. Műszaki értelmiségi ankét Szerdán délután a Kecskeméti Konzervgyár műszaki dolgozói ankétot tartottak a Cifrapalotában. Az ankéton részt vett Ma- gyaródi Sándor elvtárs, a városi pártbizottság tagja. A felszólalók elmondták azokat a súlyos problémákat, amelyek gátolják a műszakiak továbbfejlődését. S ezek közül is legszembetűnőbb a műszaki továbbképzés hiánya. Évek óta megoldásra váró probléma ez. Szeretnék, ha a jövőben megalakítandó műszaki klub segítene ebbpn a kérdésben. Majd kulturális kérdésekre terelődött a szó. Érdekes vita alakult ki, melyen mérnökök, főmérnökök és technikusok mond. ták el véleményüket a város kulturális életéről. Nem elégíti ki őket á színház jelenlegi műsorpolitikája. Hiányolják a hangversenyeket. A város vezetőinek többet kell törődniük a lakosság kulturális igényeinek kielégítésével. E tekintetben nagy a lemaradás.) Ezekután szóbakerült a konzervgyár' tiszaugi nyaralója isi Évek óta nincs kihasználva ez a szép épület. Arra kérték az ankéton részvevő gyár vezetőit* nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy az üzem üdülője egész nyáron keresztül a dolgozók rendelkezésére állhasson. A lelkes hangulatú értelmiségi ankét Magyaródi elvtárs záró- szavaivaf ért véget. szómra» a (mskcfnéti téke&ál Május 9-én, a fasizmus feletti győzelem ünnepén vette kezdetét a népek barátsági hónapja hazánkban. Ez alkalomból színes, érdekes programot dolgozott ki a Hazafias Népfront kecskeméti bizottsága is, a békebizottsággal karöltve. A program egyik kedves és érdekes színfoltja a szombati békebál lesz, melyet a Cifra-palota ösz- szes termeiben rendeznek meg. A bálra 800 meghívót küldtek szét, üzemi munkásoknak, értelmiségieknek egyaránt. E találkozónak is beillő szép bált június 2-án irodalmi békeest követi, amely a baráti államok irodalminak legszebb részleteivel ismerteti meg az esi hall« gatósággt. A népek barátsági hónapján nak programja Kecskeméten a június 5-i békegyűléssel zárul, melynek előadójául Ortutay Gyulát, a Hazafias Népfront országos főtitkárát kérték fel. Dínom-dánom Dávodon, a föld mii vessző vetkezet pénzén Gazdag Ferenc volt dávodi földművesszövetkezeti italboltkezelő baráti körével több ízben záróra után is mulatozott a saját maga vezette kocsmában, le- ittasodott, elaludt, s tárva-nyitva hagyta a boltot. Gazdag rokonságának is rendszeresen adott térítés nélkül italokat, s Szántósi József könyvelővel együtt folyamatosan nagy összegeket sikkasztott el a szövetkezeti pénztárból. A hiányokat hamis bejegyzésekkel igyekeztek pótolni, s e bejegyzés jutalmazásaképpen« a könyvelőnek tízezer forintot adott Gazdag. A bajai járásbíróság Gazdag Ferencet két és félévi, Szántósit pedig másfél évi börtönbüntetésre ítplte. — A népek barátsági hónapjának bajai ünnepségeire érkezett külföldiek műsora most a zágrábi ének- és táncegyüttes vendégjátékával folytatódik. A Ládó ének- és táncegyüttes bemutatja Jugoszlávia népeinek dalait es táncait — tamburazene kíséretében. III. A JKSZ VII. kongresszusa nyomán pártunk tagsága körében elég nagyfokú bizonytalanság keletkezett a JKSZ és Jugoszlávia megítélése kérdésében. Végül is milyen párt az a JKSZ, amely »keresztül-kasul revizionista programot« fogadott el, a szocialista táborhoz való közeledés s a szocialista tábor erősítése helyett, új támadást indít e tábor ellen, s különösen a Szovjetunió ellen, és a szocialista államok világrendszerének erősítése helyett inkább a két világ- rendszer közötti, holmi »bona- partista« jellegű manőverezés útját választja. Tömören összefoglalva, ezek a kérdések foglalkoztatják pártunk tagságát, s keresi minderre a választ. Mielőtt ez a válaszkeresés akárcsak elvtársaink egy részét is hibás útra vezetné, szükséges, hogy egyértelműen leszögezzük álláspontunkat. Jugoszlávia szocializmust építő ország, amelyben az alapvető terrnelőeszközök. társadalmi tulajdonban vannak. Ugyanakkor az ipari üzemek össznépi, tehát állami tulajdon jellege bizonyos mértékig csorbát szenvedett, az állam irányító tevékenysége gyengült, s teret nyert bizonyos piaci anarchia, a partikularizmus és helyi sovinizmus, az összállami érdekek háttérbe szorítása a helyi érdekek előtt. Mindezek olyan tendenciák, melyek veszélybe hozhatják a szocialista államot, annál is inkább, mert ugyanekkor Jugoszláviában igeri nagy a kisárutermelők társadalmi súlya és nyomása és ezt a nyomást Jugoszláviának a szocialista tábortól való különállása nem gyengíti, hanem csak fokozhatja. Ez a különállás ugyanakkor csak megkönnyíti a tőkés világ politikai befolyásának terjesztését ebben a nagy, kisárutermelő társadalmi rétegben. A kisárutermelőknek és különféle képviselőiknek a szocialista tábor kérdésében vagy más kérdésben tett nacionalista engedmények állandósítása csak ennek a nyomásnak a növekedését segítheti. A jelehleg homloktérbe került elvi és politikai nézeteltérések s a JKSZ-szel való vitánk azonban nem azt jelenti, hogy kétségbe vonjuk a jugoszláv vezetőknek azt a törekvését, hogy Jugoszláviában a szocializmust építsék tovább. Ebből következik, hogy ne vonja senki kétségbe azt, hogy a JKSZ olyan párt, amely, ha hibákkal is, de a szocialista építést yezeti Jugoszláviában. A hibák forrása a mi megítélésünk szerint a marxista —leninista nézetek keveredése antimarxista, revizionista nézetekkel, nacionalista engedményekkel. S ezeknek az a természetük, hogyha nem küszöbölik ki őket, akkor terjednek és erősödnek. Vannak nézeteltéréseink a két világrendszer, az állam, a párt megítélésében és még számos igen fontos elvi kérdésben. Vannak nézeteltéréseink a szocialista építés módszereinek kérdésében is. Jelenlegi vitáink előterében azonban a nemzetközi kérdések, a nemzetközi munkás- mozgalom, a két világrendszer és a szocialista tábor megítélése áll; együttműködésünket kevésbé a Jugoszlávia belső kérdéseinek megítélésében fennforgó nézeteltérések zavarják, sokkal inkább ama kérdések, amelyeknek jelentősége messze túlnő bármély ország határain. Azonban pártunk mindep tagja óvakodjon attól, hogy nézeteltéréseink megvitatása során a Tájékoztató Iroda 1949-es határozatának a vonalára csússzon vissza. Vitáinkat a JKSZ-szel elvtársi vitaként kívánjuk folytatni. Bármily nagyok a nézet- eltérések a kérdések lényegét és a vita módszerét illetően, bízzunk abban, hogy a vita mégis eredményes lesz és az együttműködés továbbfejlődését fogja magával hozni a mar^i—lenini elvek alapján, a szocialista világrendszer és minden egyes szocialista ország gyorsabb fejlődése érdekében- Ügy véljük, hogy a JKSZ-t nemcsak a testvérpártok határozott elyi vitájának tanulsága, hanem emellett saját belső szocialista fejlődésük követelményei is kell, hogy nézeteik felülvizsgálására késztessék. A hibás elméletet bizonyos mértékig és bizonyos ideig a gyakorlat kijavítja. Ez azonban nem lehetséges bizonyos időn és bizonyos határon túl. A hibás elmélet feltétlen fékje a helyes gyakorlatnak, és ez az elméleti fék az alapvető fontosságú kérdésekben nem olyan, amelyet a gyakorlat maga meglazít és lekoptat, hanem olyan, amely egyre növekvő erővel fejti ki káros nyomását, egyre nagyobb rést üt a proletárdiktatúra rendszerén, a szocialistaellenes tendenciák, a szocialistaellenes erők számára. Ha egy szocialista ország vezető pártja kellő időben nem szabadul meg alapvető fontosságú kérdésekben vallott hibás nézeteitől, hősies múltjára való tekintet nélkül veszélybe viheti országában a proletárhatalom és a szocializmus ügyét. Úgy gondoljuk, hogy ez minden pártra, így a JKSZ-re is vonatkozik* Ügy gondoljuk, hogy a kommunista testvérpártok elvtársi bírálata minden pártnak segítséget nyújthat, s így a JKSZ-nek is. A döntő szó a szocialista Jugoszlávia fejlődésének e kérdésében a JKSZ-é. Ezt a döntést természetesen figyelemmel kísérik a kommunista testvérpártok, és megalkotják róla saját vélenpónyüket.
