Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-16 / 89. szám

&miúvtökúii nyitják niea Ha csak egyetlenegy szőlőszem kárba vész Április 10-én a KISZ kecskeméti járási bi­zottsága ülést tartott, amelyen a legfőbb napi­rendi pontként a kiszistáknalc a kormányunk ál­tal meghirdetett takarékossági mozgalomban való részvétele szerepelt. Horváth Ignác elvtárs, járási KISZ-titkár beszámolt az ezzel kapcsolatos eddigi eredmé­nyekről, amelyeket a különböző szervezetek fia­taljai társadalmi munkával értek el, ami által többezer forint kiadásától mentettek meg mun­káltató gazdaságukat, illetve közösségüket. lg.V például a járás állami gazdaságainak KISZ-szervezetci eddig 13 874 forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek, a tiszakécskei Zója- szervezet 15 fiatalja pedig hat-hat félnapot, egyenként 32 órát dolgozott a KISZ-hclyiség rendbehozatalán, ami egyébként 3250 forint ki­adást jelentett volna. A takarékosságnak az ifjúság erkölcsnevelő hatásáról, a társadalmi tulajdon védelméről is beszélt Horváth elvtárs, majd szemléltető pél­dákkal támasztotta alá azt, hogy a mezőgazda­ságban milyen kárral jár a takarékosság elha­nyagolása. A többi között megemlítette, hogy ha a szü­retnél minden egyes tőkénél csak egyetlenegy szőlőszem kárba vész, egy katasztrális holdon ez már 5500. s körülbelül 17 kilónyi szőlőszemet jelent. A kecskeméti járás összes szőlőskertjé­ben 388 365 kiló, pénzértékre átszámítva pedig (kilónként 3 forintos ár figyelembevételével) 1 millió és 165 000 forint így a kár. A másik példa. Az aratásnál és cséplésnél, ha csak egyszázalékos a búza és rozs szemvesz- teségc, ez annyi, mintha 155 felnőtt egész évi gabonaszükséglete semmisült volna meg. A példákat hosszan lehetne még sorolni, és nem kétséges, a kiszisták meg is értik a takaré­kosság nemzetgazdasági jelentősegét, s lelkesen vesznek részt a mozgalomban. T. I. A kuUúrhós és a KISZ kapcsolatáról Issükön, DE MÁSUTT IS Izsák községben még 1955— 56-ban a DISZ-szervezet titkára és a kultúrház igazgatója között késhegyig menő harc folyt azért, hogy a DISZ,vagy a kul­túrház tartson-e vasárnapon­ként rendezvényt. Ez a harc azonban, ahelyett, hogy a szo­cialista kultúra terjesztését cé­lozta volna, sajnos, mindkét részről az anyagiak megszerzésének küzdelmévé fajú t, és nem egyszer hangos kifaka- dásokat, majd a két vezetőnek az egymás elleni áskálódását, személyi ellentétét okozta. Ebi­nek az áldatlan állapotnak a falu népe itta meg a levét. Az intrika további terjedésének meggátlására a községi pártbi­zottság operatív bizottságot hozott létre, amely szabályozta a kul túrelőadások és rendezvé- nyek megtartásának idejét, módját és megszüntette a vetél­kedés egészségtelen állapotát. A fentieket azért mondtuk el, mert jelenleg szintén hasonló tapasztalható Izsákon. Annyi a különbség, hogy az ellentétek kevésbé éleződtek ki. Vélemé­nyünk szerint (ami a községi pártbizottság véleménye is), ha állandósul azonban a jelenlegi nézeteltérés a kultúrház igazga­tója és a KISZ között, ez ko­moly mértékben akadályozza a KISZ-szervezet további fejlődé­sét és a kultúrház nevelőmun­káját is. Ám beszéljenek a té­nyek. Az izsáki kultúrház a közel­múltban anyagi nehézségekkel küzdött. Hogy segíthessen ma­gán, színjátszói megtanulták és előadták a »Topáz« című vígjá­tékot. A KISZ-szervezet (annak ellenére, hogy ennek helytelen­ségéről szó volt) ugyanazon a napon bált rendezett a fiata­loknak, s meg kell mondani, csupán a bevétel kedvéért. Sze­rencsére, mind a két helyen so­kan voltak, de ez a puska visz- szafelé is elsülhetett volna. A község vezetői és már a fiatalok előtt is egyre nyilván­valóbbá válik, hogy a KISZ- szervezet főtörekvése az anya­giak megszerzése. A pénz főfor­rása a bálrendezés. Nem is múlik el szombat, vagy vasár­nap, hogy a KISZ-szervezet el­mulasztana egy-egy ilyen „meg­mozdulást". A bálák megszer­vezésén kívül igen csekély kul­turális eredményről tudnánk számot adni. Az ifjúsági-ház leöznap esténként üres. Élet csak vasárnap és szomba­ton tapasztalható benne. De térjünk vissza az anya­giakra, Az első negyedévben többezer forintnyi összeg for­dult meg a KISZ kezén, de en­nek látható és kézzelfogható bi­zonyítékát nem lelni sehol. A szervezetet a községben műkö­dő szervek (tanács, földműves­szövetkezet) anyagilag támogat­ják, de a fiatalok még többet akarnak. Itt merült fel a kérdés, hogy miért gondolkoznak ilyen mó­don, miért éppen a pénzszerzés­sel látják biztosítottnak a KISZ-szervezet működését? Az izsáki KISZ-szervezet éle­tének azokat a negatívumait említettük, amelyek másutt is tapasztalhatók. Szerintünk nem az első és alapvető kérdés az anyagiak megszerzése, s főleg nem olyan módon, ahogy általában törté­nik. Községeinkben a kiszista színjátszók nem egyszer a ka­pitalizmus itthagyott kultűr- szemetét, a grófokat és báró­kat népszerűsítő operetteket és a nacionalizmus propagálását sem nélkülöző, úgynevezett „népszínműveket” adják elő. Másrészt, nem egy szervezetben sok a pazarlás, dívik a kozmo- politizmus, és a közönyös fiata­lok száma még elég nagy. A KISZ-szervezetekben ezen prob­lémák ellen is kellene harcolni. A mai élet bemutató színda­rabokkal, fáradtságot nem is­merő felvilágosító, nevelő mun­kával éppen a fiatalokat kelle­ne harcba vinni a megfelelő műveltség megszerzéséért, a he­lyes szórakozás lehetőségéért, a7 ifjúság tudásának fejlesztéséért A fiatalos lendületet, tenniaka- rást, munkabírást nem a kultúr­ház ellen, a mindenáron való pénzszerzésre, hanem arra kell felhasználni, hogy a KISZ je­lentős szerepet vállaljon a falu szocialista nevelésében, kultu­rális életének a megteremtésé­ben — Izsákon, de más falvak­ban is. Gémes Gábor 113,3 SZÁZALÉKOS ÁTLAG- EREDMÉNYT ért el a helyi KISZ-szerveiet által indított to­jástermelési versenyben március 15. és 31. között a Bugacpusztai Állami Gazdaság baromfitelepé­nek 10 tagú KISZ-brigádja. A Kovács Erzsébet állattenyésztő technikus és KISZ-titkár veze­tésével működő brigád legjobb tagja, Kullai Imréné 139,5, s még a tizedik helyen álló Hajagos Terézia is 101,2 százalékkal vég­zett, ami szintén dicséretes tel­jesítmény, hiszen ebben a mun­kakörben 100 százalékos ered­ményt sem egykönnyen lehet el­érni. Máskülönben nemrégiben kéthetes gyakorlati munkán vet­tek részt a gazdaságban a péceli állattenyésztési technikum hall­gatói és elismerték, hogy na­gyon sokat tanultak a kiszista baromfitenyésztőktől. * MÁJUS 1-ÉN, a munkásosz­tály nemzetközi nagy ünnepén az Izsáki és a Helvéciái Állami Gazdaság kiszistái együttesen vonulnak fel. Az izsáki szerve­zet leány körének tagjai fel­ajánlották, hogy minden felvo­nuló fiatal számára KISZ-emb- lémát hímeznek, amit azok majd a mellükre tűznek, • NÉPÜNK nagyjainak nevét tíz kecskeméti KISZ-szervezet vette már fel. így többek között a Kézműipari Vállalat kiszistái Petőfi Sándorról, a kisfái tán gazdaságé Katona Józsefről, a Kisfái szakiskola fiataljai az egykori Országos Ifjúsági Bi­zottság titkáráról, Kulich Gyu­láról, a gépállomás kiszista ifjai Ságvári Endréről nevezték el szervezetüket, míg az Állami Áruház és a Bányai Júlia Le­ánygimnázium KISZ-szervezete az októberi ellenforradalom hős mártírjainak. Asztalos János­nak, illetve Kállai Évának vette fel a nevét. IFJŰSÁGI önkéntes brigá­dot szervezett a Kecskeméti Gépgyár KISZ-szervezete. A brigád elvállalta, hogy lebontja a felvonulási épületet, s az ezért járó bérösszeget teljes egészé­ben a szervezete rendelkezésére bocsátja. VASÁRNAP délután Bugacon megalakult a községi KISZ- bizottság, amelynek feladata a község tanyavilágában több mint kétszáz taggal működő hét KISZ-szervezet irányítása. A bizottság' alakuló ülésén, ame­lyet a mozihelyiségben tartot­tak meg, kétszázötvenen vettek részt, több szülő is megjelent. Jelen volt Horváth Ignác elv- társ, a KISZ járási bizottságá­nak titkára is, akinek a felszó­lalását nagy tetszéssel fogadták. A bizottság titkárául Bállá An­tal elvtársat, a Bugacpusztai Ál­lami Gazdaság fiatal igazgató­ját válásit ották meg* vwvvwvvvyVVWWVWVWWWW^WWWVWWWWWWWyWVWWWVVVVW» Szerezzék vissza a munkískullóra jé Mrnevét a Kecskeméti Gépgyárban Üzemeink kulturális életének arculata igen változatos. Ha tüze­tesen vizsgáljuk legnagyobb üze­meink kulturális tevékenységét, mégis azt állapíthatjuk meg, hogy többségükben ebben a tekintet­ben nem példamutatóak, s nem hatnak serkentőleg a kisebb üze­mekre. Vajon, mi lehet ennek a magábazárkózottságnak, csendes semmittevésnek az oka? Néz­zünk meg egy olyan üzemet, amely az ellenforradalom előtt kiemelkedő eredményt ért el a kultúrában, s azóta csak vege­tál. Itt van a Kecskeméti Gépgyár. Az ellenforradalom előtt kitűnő énekkarral rendelkezett, nem- rsak a megyében, de az orszá­gos vasas fesztiválokon is ko­moly helyezést ért el. Tehát or­szágos sikerek állnak mögötte, csak az a kérdés, hova tűnt a Gépgyír egykor szépen zengő kórusa ? Az üzem vezetőjével beszélgetve várjuk a választ, de amit kap­tunk, nem elégíti ki kíváncsisá­gunkat. Miért nem alakult újjá az énekkar? Bírálatunk nemcsak a kóruskultúra pangására, ha­nem az üzem egyébként is vér­szegény kulturális mozgalmára is értendő. Az igaz, hogy ellenforradalom is volt Magyarországon, s ez sok kárt okozott kulturális életünk­ben De az is igaz, hogy azóta normalizálódott az élet, az em­berek lelkesedése, tenniakarása magasan túlszárnyalja az előző évek bizonytalanságát. Megnöve­kedett a termelési és kulturáló­dási kedv, s ezt egyes üzemi ve­zetők nem veszik észre. E nap, mint nap tapasztalható tényeket, nem lehet figyelmen kívül hagyni, tudomásul vételük nélkül nem lehet lelkesedésre buzdítani és úgy irányítani, hogy közös nevezőre jusson a terme­lés és a kulturális munka. Mi a végső cél? Az, hogy ne játszón alárendelt szerepet a kul­túra megbecsülése, mert ez ki­hat a munkásosztály képzettsé­gére, végső soron termelési ered­ményeire is. Nézzük meg a gyakorlatban ezt a kérdést. A gépgyár üzemi bizottságának lenne feladata a kulturális élet irányítása, szer­vezése és kézben tartása. Sajnos, a valóság mást bizonyít. fi céltudatos irányítás hiányában elszürkült, ellapoSódott a kul­turális munka. Miért nem kezde­ményezte már az üzemi bizott­ság a kórus volt tagjainak össze­hívását baráü heSiéígetésrt; t. miért nem pendítette meg előt­tük az énekkar újból való fel­támasztását? Beszéltem olyan volt kórusta­gokkal, akik újra szerepelnének, s lelkes odaadásukkal előbbre lendítenék a dalkultúrát. A volt negyventagú énekkar és a népi táncckoport ruhái (60 ezer fo­rintba került!) ott porosodnak az üzemi művelődési ház szekré­nyében. A jólműködő színjátszó cso­porton kívül nincs az üzemnek sem népitánc-csoportja, sem üzemi zenekara. Indok: férjhez mennek a lányok, s az újdonsült férjek nem engedik szerepelni az ifjjú asszonyt. De vajon, ki magyarázta meg ezeknek a fia­taloknak e furcsa kispolgári n i- zet helytelenségét? Ki világosította fel őket arról, hogy a munkásosztály vezető sze­repe nemcsak a politikai és gaz­dasági, hanem a kulturális mun­ka irányítására is értendő? Ép­pen ezért az üzem I ommunistái legyenek a kezdeményezők és úttörők a kulturális élet meg­indításában. Az üzemi pártszer­vezet foglalkozzék taggyűlésen, vagy vezetőrégi ülésen a mun­kásosztály kulturális életének fontosságával. Ehhez a kérdéshez tartoznak a különböző szaktanfolyamok is* amelyek a gépgyárban — az üzemszervezési tanfolyamot ki­véve — ugyancsak teljesen hi­ányzanak. Az üzemi bizottság erre az ér ­re 14 000 forintot biztosított kul­turális célokra. Ezenfelül aí igazgatói alapból is kaptak 20 ezer forintot. Ebből a pénzből vesznek tele­víziót, kijavíttatják a zenegépet és berendezik a klubszobát. A televízió megvásárlásával és a zenegép kijavításával egyetér­tünk, de nem lenne-e célszerűbb a fennmaradó összeget az üzem kulturális életének (az énekkar újjászervezése, zenekar, népi tánccsoport létrehozása, külön­böző szakelőadások biztosításai könyvtárfejlesztés) felvi rágozta- tására fordítani? Azt hisszük# igen. Zolnai elvtárs, az üzem igaz­gatója megígérte, hogy a leg­messzebbmenőkig támogatja a kulturális munkát. Ha a szak- szervezet, a pártszervezet segít­ségével kézbeveszi a kulturális munka irányítását, csak akkor születik eredmény. Szerelnénk, ha a Kecskeméti Gépgyár kul­turális élete ismét méltó lenne régi jó j híréhez. Bieliczky $ájidot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents