Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Ä liszla ßscsfiemeléri! A felszabadulás és a magyar sport] Félsz nbatlulásuii'í 13. évfordulóján — mint minden hasonló évfordulón — visszapillantunk a megtett útra, erőt merítünk a harcokból, a sikerekből, de okulunk a balsikerekből, a vereségekből is. Népi demokráciánk minden politikai és gazdasági eredménye mögött ott találjuk a felszabadító Szovjetunió önzetlen, baráti segítségét, amely a legnehezebb, leg- valságosabb időkben is mellettünk állt, segített legyűrni a nehézségeket. 1956 októberében halálos veszedelemben forgott a magyar nép minden eddig elért eredménye. Az ellenforradalom erői már-már győzelmi tort ültek, amikor november 4-én a szovjet hadsereg véget vetett a gyilkos dáridónak, s ezzel immár másodszor szabadította fel hazánkat. Ismét a szovjet nép áldozata tette számunkra lehetővé, hogy az elkövetett hibák kijavítását továbbfolytatva, építsük tel szocialista hazánkat. E cikk témája sportvonatkozású, hiszen a magyar sport, azon belül pedig megyénk sportjának 13 éves fejlődéséről kívánja tájékoztatni az olvasót. Fenti bevezető nélkül azonban csonka lenne ez a beszámoló, hiszen minden igazi sportember tudja, hogy a magyar sport nagy nemzetközi sikerei nem elválaszthatók, hanem szorosan ösz- »zefüggenek a felszabadulás tényével. A dolgozó magyar nép élni tudott a Szovjetuniótól kapott szabadsággal, s a Magyar Kommunista Párt vezetésével a sport területén is hallatlanul nagy erőfeszítéseket tett, hogy azt felvirágoztassa. Ha visszagondolunk elpusztult, kirabolt sporttelepeinkre, versenyzőgárdánk megritkult soraira, s az 1945-ös szomorúan gyenge eredményekre, amikor sportunk nagynehezen igyekezett talpraállni, még nagyobbnak, még dicsőségesebbnek tűnik a megtett út. Egy felszabadult nép alkotóereje előtt azonban nincsenek korlátok. Tizenhárom évvel ezelőtt mindenütt rom és pusztulás vett körül bennünket, de már ekkor volt szabadságunk és ott volt előttünk a lehetőség, hogy az urak országát a dolgozó nép hazájává emeljük. S három év múlva, a londoni olimpián a világ sportközvéleménye bámulattal adózott a kis Magyarország sportteljesítménye láttán. Tíz olimpiai bajnokság, sok értékes helyezés és a nemzetek rangsorában elért 3. hely azt bizonyította, hogy a magyar sport jó úton halad. A kívülállók »magyar csodáról" beszéltek, a magyar sport vezetői pedig arról, hogy a sikerek alapja, a párt segítsége és támogatása, az egész magyar nép szocialista jövőjébe vetett hite. A londoni sikerek azonban csak a kiindulópontot jelentették a magyar sport számára, A sporísikerek széles tömegek számára tették vonzóvá a sportot és amikor a magyar testnevelést irányító szervek megkezdték a tömegek bevonását a sportba, akkor derült ki, milyen hatalmas erőt jelent a jövő szempontjából az, hogy az ifjúság, a falusi fiatalok, üzemi dolgozók széles tömege, bekapcsolódik a magyar sport vérkeringésébe. A Szovjetunió testnevelési rendszerének, a GTO-nak a tanulmányozása alapján dolgozták ki nálunk az MHK-rend- szert, amely ugrásszerű fejlődést biztosított sportéletünkben. Külön fejezetet érdemelne meg e nagyíontosságú testnevelési rendszer eredményeinek az ismertetése. A tömegsportból országszerte hogyan nőtt ki a kiváló sportolók egész sora. — Most már nemcsak a labdarúgásban, hanem atlétikában, tornában, röplabdában, úszásban is hatalmas tömegeket vontunk be a magyar sport vérkeringésébe. S az eredmények itt sem maradtak el. A helsinki olimpián elért nagy magyar siker, a 16 bajnokság, a nemzetek versenyében a harmadik hely, mindmind a magyar sport nagy erejét, a magyar sportolók hallatlan küzdenitudását dicsérete. A személyi kultusz káros hatása azonban a sportban sem múlt el nyomtalanul; A párt felismerte ezeket a hibákat és erőteljesen hozzákezdett ezek kijavításához. A legjobb szándékokat, kezdeményezéseket Is felborították az 1956-os ellenforradalmi események. Az országnak okozott 22 milliárd forint kár természetszerűleg a sportot is érzékenyen érintette, mint ahogy felmérhetetlen az a kár is, amit az ellenforradalom, az ellenforradalmi demagógia, az ifjúság körében végzett. A magyar sport életerejét és életrevalóságát bizonyítja, hogy ma, másfél évvel a pusztító ellenforradalom után ismét szervezett irányító fóruma van a magyar sportnak, de nemcsak országos, hanem megyei, járási és városi viszonylatban is. A magyar sport útja ismét felfelé ível. El fogjuk érni, nem is hosszú idő múlva, hogy a sportszerveink munkája hatására, újra megindul hazánkban s megyénkben is a tömegversenyek szervezése, hogy sportköreinkben, szemben az elmúlt időkkel, többet foglalkoznak és főleg eredményesebben, a sportoló ifjúság nevelésével. Amikor ma, felszabadulásunk 13. évfordulóját ünnepeljük, ünnepeljük a hála és dicsőség hangján a felszabadító szovjet népet, amely lehetővé tette, f hogy a sport terén is kimagasló eredményeket érjen el a magyar nép. Mezei István Egy évtized tükrében 1945. április 4, az ország felszabadulásának napja, fordulópontot jelentett városunk életében. Ez a nap tette lehetővé, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen a könyvtár. A felszabadulás előtt is volt könyvtár a városban, de ezek nem álltak a dolgozó tömegek rendelkezésére. Ha megvizsgáljuk a körzeti könyvtárak felállítása óta eltelt időszakot, azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a könyvtár állománya, hanem az olvasottság is növekedett. 1948-ban 223 könyv állt az olvasók rendelkezésére. A könyvtárnak csak 44 tagja volt és egész évben mindössze 576 esetben kölcsönöztek. 1957-ben a kiskunhalasi járási könyvtárnak 12 027 könyvére 2151 olvasó jutott és ebben az évben már 76 985 könyvet vittek az olvasók otthonukba, hogy a kultúrát, 9 műveltséget gyarapíthassák. Ezek a számok minden kétséget kizáróan hatalmas fejlődésről tanúskodnak. Ha betekintünk a számok mögé, azt látjuk, hogy olvasóink zöme — eltekintve az ifjúságtól — munkás és dolgozó paraszt. A fentiekből levonva a következtetést, megállapíthatjuk, hogy a dolgozók túlnyomó többsége csak a felszabadulás utáni ’ években ismerte meg a szovjet, a magyar, a világirodalom, valamint a klasszikus irodalom kincseit. Könyvtári kultúránk jelentős, tényező a városunk és járásunk életének fejlődésében és nagy szerepet játszik a dolgozók szocialista szellemű nevelésében. Könyvtárunk további fejlődését biztosítja a tanácsok részéről megnyilvánuló jelentős anyagi támogatás, ami lehetővé teszi felszabadult népünk további kulturális felemelkedését. M. P. levelezd, Kiskunhalas 40 év a pedagógiai pályán Uj fürdőt kap Kecskemét A befejező munkálatokat végzik az árpádvárosi új fürdő épületén, berendezési tárgyain az É. M. Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat dolgozói. A munkálatok elvégzése arra enged következtetni, hogy az új fürdő rövidesen kitárja kapuit a város dolgozói előtt. A fürdő korszerű berendezést kap. Fehér csempével körülrakott helyiségek, s ventillátorok biztosítják az állandó klimatikus hőmérsékletét. Húsz zuhanyozó kabin, egy gőzkamra, négy, egy- kádas fürdőszoba, több fej- és lábmosó kád, szép világos pihenő- és öltözöterem újabb biztosíték Kecskemét régi problémájának megoldására. Előzetes szá-: mítások szerint naponta három —négyszáz ember íürödhet, tisztálkodhat a zuhanyozókban, hatvan—hetven ember pedig a kádfürdőkben egyórai igénybevétel mellett. szolgálati évét tölti, mint gyakorlóiskolai tanító, ez idő szerint évek óta — mint vezető tanító. A felszabadulás számára is meghozta azokat a lehetőségeket, amelyeket szellemi ereje* folytán értékes alkotásokra használt fel. Az intézetben módszertant tanít, s arra is jut idejéből* hogy a munkaközösség tagjaként ismertté tegye nevét az országban, az írás-olvasás tanításának »Módszertani kézikönyve- szerkesztésével. Érte a Kossuth-díjut és az ország általános iskolai pedagógus táborának háláját kapta elismerésül. Ezt a személye iránt érzett megbecsülést a szülők és tanítványok ezreinek hálája és tisztelete teszi teljessé* ez adja Magyar Ilonának az ösztönző erőt a további becsületes helytállásra, gyermekek és tani« tójelöltek eredményes nevelésére.. Dr. J. B. levelező TEGNAP ESTE, kényelmes karosszékemben ülve, hallgattam az Esti Krónika felhívását a sajtó munkatársaihoz: Vegyenek ők is részt a Tisztasági Hónap sikerének biztosításában. Könnyen lelkesedő ember lévén, el is határoztam, hogy azonnal írok egy szívhezszóló cikket e nemes társadalmi megmozdulás teljes diadalravitele érdekében. ELŐ A PAPÍR, és ceruzával! Már raj- zottak is agyamban a jobbnál-jobb gondolatok, valahogy így: »Kecskeméti polgártársaim, barátaim! Fogjunk össze mindahányan, varázsoljuk széppé, ragyogó tisztává városunkat! Mutassuk meg, hogy ...« . .TOVÁBB nem jutottam, alkotó ihletemet erőtelje: csengetés zavarta meg. — Ki az? — kérdeztem már az előszobában. — Rendőr! — felelte határozottan egy férfias hang. Gyors mérleg, lelkiismeretem tisztának találtatott, — beengedtem. A baj társ egy rövid, de annál kellemetlenebb kérdést tett fel: — Ki tartozik e ház járdáját rendben tartani? A VÁLASZ kissé dadogósra sikerült: — Én ugyebár, de egyéb teendőim e napokban hátráltattak ... — stb. stb. Utólag visszagondolva, eléggé szánalmasan festhettem vérszegény érveim felsorakoztatásával, ott az előszobában. A rend őre órájára tekintett, azután igen lojálisán, félórás határidő hosz- szabbítást adván, lehetővé tette számomra, hogy büntetés nélkül, de serényen hozzáláthassak állampolgári kötelességem teljesítéséhez. KÖZBEN mintha azt is megkérdezte volna, hogy nem restellem-e magam a piszkos járda miatt?! Itt vallom be, hogy restelltem magam! És ez már azt is bizonyítja, hogy még jó útra térheÁ MOZGÓSÍTÓ cikk megírását azonban későbbre hagyom, előbb megfelelő erkölcsi tőkét kell gyűjtenem hozzá. Ehhez viszont nem tollal, hanem seprővel és lapáttal fogok hozzá! Mezei Ifi#én Kilátás van arra is, hogy az új fürdő körüli területet parkosítják. Ez nagy örömet okoz a környékbeli lakók és a bölcsőde számára. Különösen az utóbbi számára jelentene sokat, mert volna egy hely, ahol foglalkozni, játszani lehetne a gyermekek- nek. Az árpádvárosi fürdő felépítése és üzembehelyezése, a régi fürdővel együtt, nagyban enyhíti Kecskemét ezirányú gondját. Dujmovics István levelező Magyar Ilona sokgyermekes családból származott. Csak szorgalmával tudta biztosítani a továbbtanulást. Oklevele megszerzése után, 40 évvel ezelőtt, mint tanítónőképzőintézeti intern á- tusi nevelő kezdte pályafutását. Ettől kezdve életének minden mozzanatát a nevelői hivatásnak szentelte. Erről vallott magasztos célkitűzés serkentette a naponkénti jobb, különb munkára. Korán felismerte, hogy aki másokat akar nevelni, oktatni, annak magának kell minden tekintetben műveltnek lennie. — Ez a felismerés és a rábízott gyermekekért érzett felelősség belső ereje »kényszerítette« a maga pedagógiai tudásának minél teljesebb kiépítésére. Tanult egész életén át, s ezért járja hazánk tájait, a külországokat, hogy legyen miből adnia. Hivatástudata a kecskeméti tanítónőképzőben teljesedett ki, ahol 38.
