Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-25 / 97. szám

2k T2k^JLTO^O

SZINTE HIHETETLENNEK tűnik, hogy ez az izzó magyar dráma, Bródy Sándor Tanítónője bemutatása ötvenéves jubileuma tiszteletére került színpadra Kecskeméten. A nagy író, a társadalmi igazságtalanságok iránt érzékeny, harcos egyéniség mintha a közelmúlt — apáink — s nem nagyapáink Magyarországának szélesen hömpölygő körképét rajzolta volna meg. Idős tanítók, a falu korosabb nemzedékei még emlékeznek erre a világra, melyet éles szemmel, kemény kézzel vázolt fel az idők vásznára a forró lelkű újságíró, a bátor kezdeményező: Bródy Sándor. És ezen a vásznon a dráma születése óta eltelt 50 év egy árnyalattal sem tompította a színeket. Mondanivalóját csak még teljesebbé, gazdagabbá tette a mai néző visszaemlékezése, mely dialektikus egységben fonódik össze a formálódó szocialista tudat elemeivel.

Az idősebbeknek emlékezés ez a mostani bemutató. A mai Tóth Flóráknak a tanyák, falvak, városok ifjú nevelőinek emlékeztető — szépséges, mélytüzű, szárnyaló és lélekidéző emlékeztető. Nem is lehet meghatottság nélkül idézni Bródy Sándor nagyszerű drámai alkotásának mai előadását — tisztelettel az író, a tisztaszívű, bátor pedagóguselődök iránt és tisztelettel a mai pedagógussors szépsége iránt.

A SZÍNPADI MEGVALÓSÍTÁS, ha az első előadásokon még zökkenőkkel és alacsonyabb hőfokon adja is a drámát, mint ami a műből árad, híven és világosan követi az író mondanivalóit Tóth Flóra alakja bár nem emelkedik olyan magasra, mint kellene, az intrikáktól, úri aljasságtól telített úri élet fölé, az emberi nemesség makulátlan köntösében járja végig kálváriáját, az egykori Magyarország sok-sok lelkes és nehézsorsú, de meg nem töretett pedagógusának életútját; Vannak, akiknek a vállát meg- rokkantotta a belenyugvás, vagy a lázadni már nem tudó szár- nyaszegett vágyak önvádja. — De Tóth Flóra nem hátrál meg. A századvégi falu fojtott és ellentmondásos légköre ha ki is kezdi az ifjúság lobogásának erejét, de nem olthatja. A tani-, tónő tiszta emberségét és szép-| ségét hozza a kis dél-bácskaij faluba, a fáradt tunyaság és at sanda gazdagok »gyarmatára-.* Ez a szépség és emberség azon-í ban nem lesz prédája sem a fiatal parasztnábobnak, ifjú: Nagynak, sem az úri államhatalom szolgabírájának, sem a. nőre éhes, aszkéta álarcban po-t litizáló papnak. A szoknyava-l dász ifjú Nagyból embert és: szerelmest varázsol a kis tanítónő sugárzó bátorsága, rezzenet- len helytállása. Még arra is képes lenne ez a nőtipró, bővérű

falusi milliomos, hogy otthagyja a vagyont és kövesse a tanítónőt. De náluk hatalmasabb erő, a falusi osztályfeszültség pattanásig íelajzott ellentétei kimondják a szigorú ítéletet, senki sem törheti át egyénileg a társadalmi osztályok korlátáit, hacsak nem adja oda gerincét, emberi tisztaságát. Tóth Flóra a boldogság reménye nélkül, de emelt fővel hagyja el a falut. Ennyi a történet.

AZ ELŐADÁS SIKERE elsősorban a tanítónőt. Tóth Flórát alakító színésznő jellemformáló erején múlik. Labancz Borbála érzelmes, indulati kitöréseinek pillanataiban különösen magával ragadó alakítása bizonyára sokáig emlékezetes marad —, ha itt-ott, részleteiben adós is marad kissé a jellemfejlődés ábrázolásának világosabb és sokrétűbb kifejezési eszközeivel. Játékának atmoszférát teremtő ereje van.

Méltó társa az ifjú Nagyot alakító Kiss László, aki operettben, klasszikus tragédiában egyformán megmutatta képességeit az idén. Színes, sok szálból bonyolított jellemet teremt, nagy erénye, hogy nem sematizálja, túlozza a figura egyes negatív vonásait. Különösen a harmadik felvonás végjelenetében emelkedik az alkotás magaslataira.

A két főszerep megeleveníté- sének színvonalát azonban nem mindenik epizódista éri el. S ez azt eredményezi, hogy a rendezői koncepció elhalványítja kissé annak a »falusi életképnek« a színeit, melyet pedig a szerző — bizonyára nem véletlenül — választott műve műfaji megjelölésére. Az együttes így Is sikerrel vizsgázik. Elismeréssel kell szólnunk Gyulai Antal öreg Nagy alakításáról és Hegedűs Erzsi nagyasszonyáról.

Fekete Tibor a tanító félszeg és lázadni alig merő jeliemet egyszínből is árnyalatosán festi meg. A fiatal színésznek ez az idei legjobb alakítása. Maszkja, figurája döbbenetesen hiteles, bár az első felvonásban talán túlságosan is mérsékli temperamentumát. Leheletfinom, üde a kántorkisasszony édes-kesernyés szerepében Bodó Györgyi. Drámai erőben. szívetszorítóan nagy Csorba István, a főúr alakítója.

Dobák Lajos kitűnő beszéd- technikája ellenére sem elé] hatásos a káplán szerepében. A figura felfogásának bizonytalansága okozza ezt. Elsikkad kissé ennek a politizáló, karrierista papnak lefojtott érzékisége és a színlelt aszkézisen áttörő mohó becsvágya.

UDVAROS BÉLA rendezői munkája, s nem utolsósorban a mű szuggesztív drámaisága együttessé kovácsolja A tanítónő szereplő gárdáját, de nem képes arra, hogy feledtesse a kecskeméti színpadi játéknak egy időnként visszatérő fogyatékosságát. A beszédkultúráról van szó, melynek csiszolatlanságai különösen a társalgási jelenetekben ütköznek ki. Itt-ott még fiatal színészek beszédsítlu- sában is felüti a fejét a modorosság, a helyes színezés készségének hiánya. Ez csökkentette a szépen induló első felvonás hangulatébresztő erejét, az egyházi tanács tagjainak szereplését. Ez utóbbi jelenet egyébként a premieren csaknem teljesen megoldatlanul lépett a közönség elé és nem éppen szerencsésen hatott Labancz Borbála második felvonásbeli emlékezetes nagyjelenetének indulati hőfokára.

Bercsényi Tibor korhű díszletei, a szép ruhák csak emelték e nagyértékű színpadi produkció sikerét.

*— Csáky Lajos —

KÖVETENDŐ PÉLDA

Újsolton április 17-én alakult meg a községi nőtanács. Az asz- szonyok elhatározták, hogy tevőlegesen részt vesznek a közéleti munkákban, a község előtt álló feladatok megvalósításában. Több konkrét feladatban is megállapodtak. Figyelemmel kísérik az italbolt zárórájának betartását és az ittas emberek kiszolgálását. Az a tapasztalat, hogy

az italbolt a megengedettnél

2—3 órával is tovább nyitva tart és így az ittas emberek köny- nyebben eldorbézolják a pénzüket.

Kérik, hogy az illetékesek tiltsák meg a pénzre való kártyázást, mert az utóbbi időben ez sok családos embernek keserítette meg az életét.

T. 3.

Tíz perc a víziszárnyas telepen

„4 vas tetejére állni veszélyes!“

Szombaton a Rákóczi úton, az üvegbolt előtt vitt el az utam. Az egyik kirakatban szép szobrocskák kellették magukat. Megálltam s néztem őket. Egyszer- csak megakadt a szemem egy kis papírtáblácskán. melyen ; szerényen ez a felirat húzódott meg: »A vas tetejére állni ve- i szélyes!« Elolvasás után ijedten ; tekintettem a lábam alá és már ( ugrottam is le a szóbanforgó vaslemezről, ami nem volt más, : mint a szenespince nyílását fedő 1 ajtó.

Az a kérdésem az illetékesektől, hogy ha veszélyes az a vas, miért nem veszély tele nítik? Ha ez lehetetlen, akkor miért van ott kirakat. Ugyanis a felhívó kis papirocska nem olyan feltűnő, hogy bárki előbb ne a szép kirakati szobrocskákat tekintene meg és csak utána vet egy pillantást a táblára. Ennyi idő pedig éppen elég arra, hogy a gyanútlan nézelődő a szenes- pincében találja magát.

V. F.-né levelező

v

Érettségivel az ezüstkalászos tanfolyamon

Ebéd a gyuíaskaiuiyaban

A leningrádi élelmiszeripari; iolgozók hosszas kutatás után .lérték kitűzött céljukat: teljes; étkezést »csomagolnak« egy gyufaskatulyába.

A hegymászók és utazók szá-i mára készült »komprimált ét-: kezés« a következőket tártál-; mázzá: alacsony hőmérsékleten,; ritkított levegőben szárított hús: (rendkívül tápláló étel, amelybe elég egy kevés vizet önteni,: hogy húspogácsát készítsünk belőle), különböző pürék, töbD tojás, sűrített tejjel készült cuk-: rozott kávé és kakaó.

Ehhez az étkezéshez rövidé-: sen a vizet ásványosító por is: járul, amelynek segítségével a: hegymászók hóból és jégből is: ivóvizet készíthetnek és nem: kell nehéz kulacsokat magukkal vinni. ,

■fcunapatajon az ezüstkalá- szos tanfolyam első évének vizsgáit március közepén tartották meg. Jó eredményt értek el a hallgatók, akik, feltűnő, hogy kivétel nélkül a fiatal gazdák, gazda jelöltek soraiból kerültek ki; Átlag 2Ó—25 az éveik száma, ami bizonyítja, hogy az itteni dolgozó parasztság ifjú nemzedékét érdekli a korszerű mezőgazdálkodás.

A tanfolyamvezető Füzesi Béla elvtárs — egyébként a hartai Lenin Tsz agronómusa — sze- : rint a korosabb gazdálkodók ; között is volt érdeklődés, csak : látva, hogy a fiatalok a létszámukkal fölénybe kerültek, valahogy a méltóságukon aluli- ; nak tartották a velük egypad- : ban való tanulást. Pedig, ha ; megteszik, rengeteg gyakorlati j tapasztalat átadásával segíthet- j ték volna az elméleti oktatást.

; Ami azonban késik, nem mú- ; lik, s remélhető, hogy a korosz- : tályok tekintetében már a kö- | vetkező tanfolyamon megválto- ; zik az elsőéves hallgatók össze- ; tétele. Biztató erre nézve, hogy : a fiatal gazdálkodókat szívesen ; engedték tanulni és a vizsgát ■ követő banketten az édesanyák : mellett mind ott voltak az édes- : apák. (S ha már itt tartunk, em- ilítsuk meg, hogy azért megmu- ; tatták, »ők is legények a gáton«. : s — ez esetben — kedves-bájos : virtusból asztal aló itták íiai- : kát.)

: Nézzük meg azonban köze- : többről az ezüstkalászos tanfo- i lyam egyik hallgatóját, a 21 esztendős Ranga Józsefet, aki édesapjával együtt gazdálkodik, s ezért, meg a kora miatt is, de különösképpen azért jó riportalany, mert érettségizett fiatalember; 1955-ben, a kalocsai I. István Gimnáziumban maturált.

Édesapja nyolc hold földet birtokol, s a Hazafias Népfront helyi bizottságának vezetőségi tagja, édesanyja szülésznő. Az egész család köztiszteletnek örvend a községben.

•Már az a tény, hogy Jóskát kitaníttatták, arra enged következtetni: Rangáék nem állnak hadilábon az iskolával, de véleményem szerint — bár ők nem mondják — arra is utal, hogy a fiú iskoláztatása annak idején valószínűen a földtől való menekítési szándékkal is történt.

Viszont, hogy a Jóska gyerek nem hivatalba ment dolgozni az érettségijével, hanem ott áll most is az ekeszarva, a kapanyél mellett, — ez a forradalmi munkás-paraszt kormány parasztpolitikájának a helyességét dicséri. Egyszóval: érdemes dolgozó parasztnak lenni érettségivel is!

A szőlőlugas venyigéinek boltívei alatt, megközelíthető takaros, tiszta paraszti házban az édesanyával beszélgetek, s várom a fiát, aki az édesapával burgonyát vet künn, a földön. Kerékpáron mentek el, azon is jönnek haza, ebédre.

Nézegetem Jóska bizonyítványait, s ezek arról tanúskodnak,

hogy a dunapataji parasztfiú jó tanuló volt a gimnáziumban. S bár az utolsó évben romlott valamit az eredménye, azért, mint kezdő tisztviselő, megállná a helyét bármelyik hivatalban.

Az érettségizettek tablóján fényképarca a szokásos pozitú- rában, bátran, magabízóan néz a jövőbe, úgy, ahogy minden érettségizett fiatal tekint le a tablókról.

Elharangozzák a delet, amikor édesapjával együtt megérkezik.

Az idősebb Ranga zömök, vállas, kiegyensúlyozott, javakorabeli férfi, Jóska nyúlánk, a kamaszkor jellegzetes vonásait nagyrészt már levedlett fiatalember. És hát meglátszik rajta a gimnázium, a könyvek társaságában eltöltött idő. Nyílt, tiszta homlokú, okos tekintetű; íélszegség, esetlenség nélküli mozgásán érződik a testnevelési órák, a fizikultúra művelésének hatása.

Kelőbb ő kérdez, ami megint csak a nemrég még diákgyerek mivoltára vall. Hogyan kell újságcikket írni? — erre kíváncsi.

Aztán közvetlenül felelget.

Még korántsem ért annyit a gazdálkodáshoz, mint édesapja, de az ezüstkalászos tanfolyamon sokat tanult. Tanárait dicséri, elsősorban a vezető Füzesi Bélát, aztán az állategészségügy előadóját, Babos doktort és Si- monialvi Imre szamtantanárt.

Néhány társát sem hagyja

uvu nciLea- eb a oouu uuuto

jás meglegyen, 1500 víziszárnyassal egészítik ki a törzset. Ha a külföldi rokonokról, a rajnai libákról szólunk, akkor tudjuk meg igazán, hogy itt gazdaságossá igyekeznek tenni a nagyüzemi libanevelést. Az újmagyar parlagi liba nagyhúsú, de keveset tojó. A keresztezés arra szolgálna tehát, hogy a jó tojóképességű rajnai libától ezt örökölnék az! utódok, s évenként elérnék az átlagos 25 tojást.

RÖVID FEJSZÁMOLÁS: egy lúd évi önköltsége 227 forint. 25 tojás — a beárazás szerint — 250 forint, a (letépett toll 25 forint. Egy libá tehát 48 forinttal több tojást, tollat ad. mint a tartási költsége. S hogy ez megvalósul, az már majdnem biztos. A telepen már a múlt évben az új magyar parlagi libánál elérték az átlagos 20 tojás hozmot.

ILYENKOR, etetés közben néhány perc alatt sokat lát, tapasztal az idegen. A tisztántar- tott ólakat, az elkerített úszta- tókat, s a rendet, ami az egész telep jellegzetes vonása, észre kell venni. S ha így marad, sőt tovább javul a törzs-elhullás 0,7 százalékos, valamint a csirkeelhullás 12 százalékos átlaga, eh mondhatják, magukról a kun- szentmiklósi j víziszárnyas telep dolgozói, teljestíik az éves tervet, jó munkját végeznek.

Gémes

— Ebben az évben négyszáz fényezett hálót készít a belkereskedelemnek a Kecskeméti Asztalos Ktsj:. Ezenkívül közvetlen a lakosság részére 60 garnitúra hálószobát, 20 kombi- náltszekrényt| 20 festett hálószobát és 20 konyhabútort gyártanak;

megnevezetlek. A huszonöt esztendős Szakács Pált említi, akinek igen nagy a gyakorlati tapasztalata, tehat nem ok nélkül lett a tanfolyam legjobbja sem kitűnően végezte az évfolyamot. Rajta kívül még ketten kapták ezt a minősítést, s ezek közül az egyik nem más. mint ő, Ranga József, aki — nem tagadja — meghányta-vetette magában már azt is, hogy nem volna-e jobb neki valamilyen íróasztal mellett, a szántóföld művelése helyett.

Öntusakodásának az eredményéről így nyilatkozik:

—* A mezi ’élet általában tetszik. Szabadabb, mint az irodai, nincs időhöz kötve a napi munka.

Kezdetben ez kötötte a földhöz, most már az is. hogy egyre inkább vérévé válik a gazdálkodás.

A tanfolyamon szerzett tudása arra ösztönzi, hogy kipróbálja az agronómia elméletét a gyakorlatban. Még nem sokat tehetett a szakember édesapja mellett, de már az ő tanácsára vetettek kukorica helyett árpát az egyik darab földön.

A míg kikísér — miután ud- variasan felsegítette rám, az idősebbre ^ kabátot —, meg- ígéri, hogy leveleivel felkeresi majd a szerkesztőségünket.

Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom: néhány év múlva nagyon tanulságos szakmai cikkeket olvashatunk a gazdálkodásról Ranga1 István érettségizett ezüstkalászos gazda tollából!

— Tar ján István

: HÁPOG, CSIPOG, szárnyát I csapkodja a kunszentmiklósi I víziszárnyas telep sokezer lakó- ; ja. Etetéskor a fehérruhás ka- ; csák és libák, a vöröstollú rán- | tanivaló csirkék még a vendég I előtt is tülekednek, nyomakod- : nak, csipkedik egymást. Na hi- ( szén, nem is baj ez. mert ezt a (jó baromfi-szokást használják ; ki a falkagondozók, hogy a terv- : ben előírt súlygyarapodást, to- I jáshozamot elérjék.

MERT MÉG SOK etetés, s munka van hátra, amíg 120 000 kacsatojás kikel, hát még menynyi takarmány fogy el addig, míg az apró sárga, pelyhes kis kacsákból, csirkékből 520 mázsa pecsenyekacsa és 80 mázsa rán- tanivaló csirke lesz. Bizony sok, de az év végéig ezek a számok ténylegesen súlyt, jószágot, s pénzt jelentenek.

ELÖRELÁTÖAK a telep dolgozói, mert tudják, hogy nemcsak a táplálék normális keverése, adagolása, hanem a törzs- állomány felfrissítése is növeli a tojáshozamot. Ezért, hogy a