Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-20 / 93. szám
(Ahol {'o óin to t ájulnak 4~FILLÉRÉRT... Kecskeméten, a békéscsabai betonút kezdetén szerény táblácska hirdeti: »Helvéciái Állami Gazdaság gyümölcsfáiéra kata“. Van ezen az útvonalon számos üzlet, iparosműhely jóval díszesebb cégtáblával, — de egyik ajtó kilincsét sem mozgatja meg éven át annyi kéz, mint pár hónap óta a lerakat bejáratáét. — Októberben kezdtük az árusítást — mondja Kovács Ferenc — s ha csak annyit mondok, hogy azóta majdnem 40 000 oltványt adtunk el — könnyű megállapítani, hány kecskeméti és környékbeli szőlősgazda fordult meg nálunk. Ez a lerakat a borbási üzemegység szaporító anyagát árusítja s a kecskeméti járás termelőinek igényét elégíti ki. A gazdaságnak ezenkívül a megyében még tíz helyen, a Dunántúlon pedig Szekszárdon és Dunaíöldváron van lerakata. A kicsiny udvaron katonás rendben állnak a fajta szerint csoportosított csemetesorok: cse- ' resznye, meggy, barack, amott koronás fa szűkiben pár alma- suháng. A sorok már igen foghíjasok. E hó 20-án bezár a bolt, újabb árusítás már csak őszre lesz, Rendezni keli az árakat — Kezdetben mindenki csak téli almáért ostromolt bennünket — meséli a vezető. — Sorra megmagyaráztam az embereknek, hogy érdemesebb visszatérni a kajszihoz. Annak itt a hazája, míg a téli alma termesztése a mi vidékünkön drága és minőségben sem adja azt, amit például Szabolcsban. Az ősz folyamán el is vittek vagy 8000 kajszicsemetét s most, a tavaszi ültetéshez szintén eny- nyit. De rendezni kell végre az árakat, mert enélkül semmit nem jutunk előre a baracktermesztésben. Nagy az érdeklődés a meggy, a korai cseresznye és az őszibarack Iránt is. már itt, mert otthonosan mozog H. Szabó Mihály kiadóval a csemeték között és összeválogat jónéhány pándi meggyet, germersdorfi cseresznyét, ráadásul két almasuhángot. Szilvát is vinne, ha volna, de az már elfogyott. Kisfáiban telepíti majd el a vejének. A lerakat megnyitása óta többször vásárolt már, Naponta 60—70 vásárló Az irodának kinevezett deszkabódéban Szinger Istvánné adminisztrátor dicsekszik, hogy erősebb napokon 60—70 vásárló is áll a kapu előtt s a tehetősebbek százszámra viszik az oltványokat. Dunai József legutóbb 1400 forintot hagyott itt, Gulyás Gyula 61 fácskát rakott kocsira, Szíjártó Károlyné száznál több csemetét vásárolt hel- véciai szőlejébe. — Ha az itt eladott, közel 40 ezer csemetét átlagosan elosztjuk, úgy ez a mennyiség mintegy 600 hold új telepítést jelent — számolja Kovács Ferenc. Szép darab! — biccentek elismerően és arra gondolok: ezek a most pár forintért árusított csemeték néhány év múlva már termőre fordulnak Helvécia, Borbás, Ballószög homokjain s kamatosán adják majd vissza a telepítés költségeit. Így lesz a paraszti szorgalom, akarás és szaktudás műhelyében forint a fillérből. Az állam szavatol érte Az első árusítási idény eredménye, ez a 40 ezres szám a telepítési kedv felszökése mellett azt is bizonyítja, hogy a termelők bizalommal vásárolják az állami gazdaságok faiskoláinak csemetéit. S nincs is okuk félelemre a minőség miatt; az állam szavatol érte. Lelkiismeretlen csalók régen (s néha ma is előfordul) sok szemetet rásóztak a gazdákra; az állami gazdaságból csak a törzsfákról szaporított oltványok kerülnek ki s ezeket a törzsfákat hivatalos szakbizottság jelöli ki. S még a lerakatnál is növényegészségügyi felügyelet működik — itt Madi László vermelő tölti be ezt a tisztséget úgy, hogy az Országos Minősítő Intézet ellenőrzése mindent kifogástalannak talált. Pár nap múlva lekerül a bejáratról a tábla, elnéptelenedik a kicsi udvar. Üj földben, most már véglegesen gyökeret vernek az innen elvitt fácskák szerte a járásban, hogy földfeletti aranybányává tegyék a homokot,, i G. K. és lehetősét) avagy: egy testi, s egy társadalmi betegség Testi betegségből indulunk ki cikkünkben, s egy társadalmi betegség nevének pontos megfogalmazásához érkezünk el — csak előbb még meg kell álla- nunk egy kis statisztikai tanulmányra. Eszerint 1952-től 1955-ig a megye kórházaiban kezelt 169 ezer 890 betegnek több mint egy harmadát — pontosan: 57 ezer 717 beteget — szállított kórházba mentőautó. Rendben is volna ez. s el is könyveljük építésünk —, egészségügyünk —, népről való gondoskodásunk nagy eredményének. De... S most jön a történet: Egy fehérvérűségben szenvedő kisgyermeket a múltkorában gyorsan Budapestre kellett volna szállítani. A Kecskeméti Mentőállomás főorvosa telefonált Pestre: küldjenek egy autót, mert az itthoniak egytől egyig foglaltak. Budapestről az a válasz érkezett, hogy autót küldeni nem tudnak, de a mentőszolgálat egyik Skoda-gyárt- mányú repülőgépét máris útnak indították. Annak rendje-módja szerint meg is érkezett a repülőgép a kecskeméti repülőtérre, s a városi mentőállomás előtt a mentőautó is készenlétben állott, hogy egy másik út közbeiktatásával kiszállítsa a gyereket és édesanyját, de az anya — egyszerű munkásasszony — nem volt hajlandó beszállni a repülőgépbe. Miatta a súlyos állapotban levő gyereket nem tudták Megható ünnepség I színhelye volt nemrég ) a kiskunhalasi KIOSZ .székháza. Ide sereglet- 1 tek össze Bács megye l legöregebb és legjobb Jubiláló fiisiparesei kisiparosai, itt vettek at ötvenéves munkásságukért adományozott emlékérmet, valamint a megyei tanács díszoklevelét azok a mesterek, akik a lakosság és a köz megelégedésére legjobban végezték munkájukat. Műsor után Szabó Ferenc elvtárs, a KIOSZ megyei titkára mondott rövid beszédet. Méltatta az ötvenéves múlttal rendelkező iparosok munkáját, hangsúlyozta a párt és kormány megbecsülését a kisiparosok iránt. Megemlékezett azoknak az eredményeiről is, akik bár nem rendel- Csattan a lécajtó, idős ember'j.keznek ötvenéves múlttal, de kiváló munkájuk- emeli le a sipkát, Ismerős lehet V kai kivívták maguknak a »kiváló kisiparos“ időben budapesti kórházba szállítani — ezzel életveszélynek tette ki a veszélyes állapotban levő beteget. Talán furcsállhatják olvasóink, hogy egy társadalmi betegséget éppen a mentőautók és repülőgépek segítségével hőmé- rőzünk, de éppen így mérhetjük le leginkább azt, hogy milyen betegség veszélye fenyegeti társadalmunkat: A technika nagy iramban fejlődve eddig lehetetlennek vélt problémákat old meg. Elképzelhető már a műszív. a géptüdő, s a csontpótló anyagok is régi felfedezésnek számítanak mar. A fehérvérűség veszélyes betegségében szenvedő kisgyerek halála ezelőtt pár évvel — biztosan bekövetkezett volna. Ma azonban egy telefon, majd egy repülőgép, percek, félórák alatt szakértő kezekbe juttatja s megmenti a beteget. S akkor jön az édesanya — akinek szemére nem lehet vetni a belénevelt félénkséget, irtózást a technikától —, s keresztülhúzza az orvosok, mentők, pilóták — a modern technika alkalmazóinak — szándékát, s hiába államunk szocialista politikája, a nagy és gondos technikai felkészültség —, ha vannak emberek, akik — félnek ezzel a technikával élni! Márpedig —, ha más területen is —, de sok ilyen ember van társadalmunkban, mint ez az édesanya. Éppen ezért — mindenki okulására — érdemes pontosan megfogalmazni ezt a veszélyes, és minden felvilágosító eszközzel gyógyítandó társadalmi betegséget: igényeink, vágyaink sok esetben — neveltetésünk és előítéleteink miatt — elmaradnak technikai adottságaink mögött! (—ng—.) Gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek! Nyári munkákhoz szükséges elektromotorok, mérlegek és dinamók javítását idejében rendeljék meg. Finommechanikai J. V. Kecskemét. 1014 As első, ami megragadja az idegen figyelmét a kecskeméti Petőfi Tsz-ben: a műútról a területére vezető földút melletti építkezés. ötven szarvasmarha befogadására alkalmas istállót építenek, 12 vagon termény tárolására elegendő magtárpadlással, közel 400 ezer forintos állami kölcsönből. A kölcsönt harminc év alatt kell visszafizetni, öt esztendő múlva esedékes az első részlet. Az adatok kormányunknak a termelőszövetkezeti gazdálkodást segítő politikáját tükrözik, amely lehetővé teszi, hogy — Havasi János elvtárs, az elnök megállapítása szerint — az 500 holdas nagyüzemi gazdálkodás végeredményben ingyen jut az istálló-épülethez. A benne korszerűbben tartott, nagyobb létszámú tehénállomány megnövekedett hozama révén ugyanis kevesebb idő, mint 30 esztendő alatt akkora bevételhez jut a tsz, amekkora fedezi az építkezés költségeit. Az állami támogatás másik eredményeképpen közvetlenül a gyártól 526 mázsa műtrágyát rendelt meg a termelőszövetkezet, s holdanként 146 kilogrammot szórt szét, az azelőtti 30—34 kilogrammos átlaggal szemben. A kedvezmény tette lehetővé a műtrágya közel ötszörös meny- nyiségének a megvásárlását, mert rendelet biztosítja, hogy a felhasznált műtrágya mennyiségével arányosan csökken annak az ára. — Jó húzóereje van a rendeletnek — mondják a tsz-ben, s itt abba is lehetne hagyni e tudóSziklát foUcttti üdült sítást, ha csak a tavaszi munkálkodás számadatainak a felsorolásáról lenne szó. Kormányunk mezőgazda- sági politikája a tsz-ek fejlődését, jövőjét szolgálja, beszéljünk hát arról: a kedvezmények igénybevételén kívül miképpen teszi meg lépéseit a Petőfi Tsz a holnapok felé, illetve mi az, ami e lépések ütemét lassítja, vagy gyorsítja, meghatározza? A huszonhat családból származó 48 tsz-tag szinte kivétel nélkül mind agrárproletár volt a felszabadulás előtt, cseléd, vagy részmunkás Kecskemét legmódosabb, s egyúttal leg- reakciósabb basaparasztjainak a tanyáin. Héjjas, Sutus és ha- rom-négy más család szerepel az egykori cselédtartók listáján, az ő földjeiket művelték látástól vakulásig a mostani tsz- tagok. Ez a hajdani cselédsors határozza meg életszemléletük, politikai állásfoglalásuk, a közös gazdálkodáshoz való érzelmi kapcsolatuk alapját. Abban mindannyin megegyeznek, hogy nem kell a múlt, hiszen nemcsak emlékezetük, de a régi cselédkönyveikben tanúskodó elképesztően alacsony bérük is figyelmezteti őket arra, hogy a tavalyi, ha nem is valami sok, de munkaegységenként mégis csak 30 forintos juttatás jóval több, mint a felszabadulás előtti néhány mázsa gabonát jelentő kommenció. Meg vannak elégedve p közös gazdálkodással —, de a folytonos előrelépéshez az idősebbek közül jónéhányan szűk látókö- rűek. Az adósságvállalás miatt például többen ellenezték az istálló felépítését, ellene voltak annak is, hogy a tsz szántóföldi zöldségtermeléssel belterjesen gazdálkodjék. A haladást tehát itt harc, az újtól való idegenkedésben bővelkedő vita előzi meg, ami a tsz-nek az azelőtti években kevésbé eredményes gazdálkodásáról, valamint arról tanúskodik, hogy a politikai felkészültség, a forradalmiság nem kielégítő éppen azok részéről, akiknél egykori sorsuk miatt az ellenkezőjét lehetne feltételezni. Éppen esért a mindössze négy párttagra nem kis feladat hárul a felvilágosító munka terén, de gyakoribb segítséget kellene nyújtania Kecskemét városa illetékeseinek is e tekintetben. Amennyire egyhelyben topogó az idősebbek egy része, annyira örvendetes, hogy a tagság nagyrészt leányokból álló ifjabbik fele szinte határtalan lelkesedéssel híve minden újszerűnek. Különösen azóta, hogy a fiatalok háromnegyed része belépett a KISZ-be. — Sziklát lehetne velük mozdítani — mondják róluk, s valóban, akár a termelőmunkáról, akár a társadalmi élet mozgalmassá tételéről van szó, rájuk mindig lehet számítani. Szorgalmásán dolgoznak, március 8-án, a nőnapon pedig a magtárt kultúrteremmé varázsolták át és a kecskeméti repülőket, valamint a szovjet helyőrség komszomo- listáit látták vendégüL Erről a találkozásról ma is beszélnek, mint olyan élményről, amelyben ritkán van részük. Jelentősége pedig nem lebecsülendő, mert sokrétű tartalmat ad a kulturálódásiéi eléggé eleső tsz-tagok életének. A kisebb kereset mellett egyébként az előbbinek a hiánya okozta, hogy 1952-ben 15 fiatal otthagyta a tsz-t. s azóta a kecskeméti üzemekbe jár dolgozni. Körülbelül ennyi dolgozóra volna pedig még szükség a Petőfiben. Akadna is 15 új belépő, csakhogy az elhelyezésük jelenleg szinte megoldhatatlan lakásproblémát jelentene a gazdaságnak. Az üzemekben dolgozó fiatalok visszatérésénél viszont e gond nem állna fenn, hiszen mint családtagok, így is a tsz területén levő lakásokban laknak. 4mi az anyagiakat illeti, a tsz-tagok kereseti lehetősége nemsokára eléri az üzemi dolgozókét (az idén már 40 forintot terveztek egy-egy munkaegységre), megmarad azonban a kulturális élet hiánya, ami távol tartja a kecskeméti üzemekben dolgozó, s a szabadidőt itt változatosabban kihasználható fiatalokat attól, hogy visszatérjenek a tsz-be. Tagadhatatlan, hogy a termelőszövetkezet még sokáig nem nyújthatja ugyanazt a szórakozási, művelődési lehetőséget, mint a város, viszont az utóbbiban is sokkal gazdagabb társadalmi életet lehet élni, mint eddig. Az elnök teherautón egyszer be is hozta a megyeszékhely színházába a szétszórt tanyaházakban lakó tsz-tagokat (számosán közülük, akik itt élték le életük javát a várostól gyalog is csak egy órányira, ekkor láttak először színházat!), ezt azonban a munka dandárjában nem lehet gyakran megtenni. Meg lehet, és meg is kell tenni azt, hogy a város már működő, vagy most éledező kultúr- csoportjai látogassanak el a tsz- be, ami azt is eredményezné, hogy segítséget kapnának tőlük az ottani igen lelkes kiszisták az ő kultúrcsoportjuk megalakításához, működéséhez. Véleményem szerint az azelőtt szép eredményeket szülő, de az utóbbi években elhanyagolt munkás-falujárás is kellő hatással volna a Petőfi Tsz — nem az ő hibájuk miatt — maradi tagjaira. Mindez pedig együttesen talán vonzóerőt gyakorolna a visszatéréshez a színesebb városi életbe belekóstolt egykori tsz-tag fiatalokra is. Társadalmunk szocialista fejlődésének szolgálata megköveteli tőlünk, hogy a termelőszövetkezeti problémák vizsgálatánál és megoldásánál azok sokrétűségét is figyelembe vegyük. Tarján István -»- tottság könnye. Erezték, hogy a szocialista rend/)- értékeli, nagyratartja munkájukat. X k A boldogság érzése csendült ki azokból a\ 11 szavakból is, amelyek pohárköszöntőként hang-(V zottak el. Q A baráti beszélgetések során felidézték a múlt A a keserveit és örömmel beszéltek a máról, arról a\ ~ megbecsülésről, amely őket érte. v Én csak azt kívánom e sorokkal az ünne-(7 _ pelteknek, hogy még sok-sok éven át dolgozza-/) _ nak jó erőben, egészségben, a nép szolgálatában.^ “ Háló Ferenc ti megtisztelő címet, X Ezután következetté az emlékérmek és dísz-/ oklevelek átadása. Egy-/ két kisiparos szemében V megcsillant a mégha- (
