Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-19 / 92. szám

Hol és mivel takarékoskodunk a Kecskeméti 44. számú Autóközlekedési Vállalatnál?! Megnyílt a brüsszeli világkiállítás Elkészült az intézkedési 126000 forint megtakarítás Minden felhívás, kérő szó csak akkor ér valamit, ha kö­veti a tettek sokasága. Mivel rólunk, saját életünkről van szó, vállalatunk nagy érdeklő­déssel olvasta a forradalmi munkás-paraszt kormány taka­rékossági mozgalommal kapcso­latos felhívását. Elhatároztuk, hogy saját érdekünkben taka­rékoskodunk. Kidolgoztuk az éves tervét, megvitattuk a dol­gozókkal, megállapítottuk, hol milyen lehetőségek kínálkoznak a takarékosságra. összegyűjtve a véleményeket, ügyeivé arra, hogy a takaré­kosság csak az ésszerűség hatá­rán belül történjék, felderítet­tük kiaknázatlan lehetőségein­ket. A sok kicsi sokra megy elv alapján három olyan forrást véltünk felfedezni, amelynek kiaknázásával több mint 100 000 forintot tudunk megtakarítani. A motor-, benzin- és gumiköltséggel való takarékoskodás lehetősé­gei korlátozottak ugyan, de úgy látjuk, hogy egy kis erőfeszí­téssel itt is tudunk takarékos­kodni. Meghány va-vetve a mód­szereket, papírra vetve az el­gondolásokat, megállapítottuk, hogy a TEFU gépkocsiknál a benzinköltségnél a második és harmadik negyedévben kilomé­terenként egy fillért, gumikölt­ségeknél a második és negye­dik negyedévben ugyancsak egy fillért, a harmadik negyedévben pedig fél fillért tudunk megta­karítani. Ennek elérése céljából műszaki osztályunk állandóan vizsgálja a gépkocsik benzinfo­gyasztását és ezzel elejét veszik a túlfogyasztásnak. Egy jó szak­munkás pedig műszakilag ellen­őrzi a kocsikat s olyan módosí­tásokat végez a motpri kus be­rendezésen, amely a leggazdasá­gosabb fogyasztást biztosítja. Ezenkívül az eddiginél nagyobb mértékben használunk fel javí­tott gumiabroncsot a hátsó ke­rekekre. Ezek az intézkedések is jó pár ezer forintot jelente­nek a népgazdaságunknak. Az alkatrészek íelújításával és fokozottabb felhasználásával csökkentjük az új alkatrész vásárlást, növeljük a régiek élettartamát. E célból megfelelő szakmunkásokat bíztunk meg ezzel a munkával. Emellett azo­kat a javítási munkákat, ame­lyeket szakmunkás hiányában eddig kénytelenek voltunk má­sutt elvégeztetni, azt most saját erőnkből fogjuk megoldani. Csökkenteni kívánjuk a for­galom általános költségeit is. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a gépkocsivezetők es gépkocsik vezénylését ésszerűbben tervez­zük meg, miáltal csökkennék a napidíjak, az utazási költségek. Komoly pénzekét fizetünk ki rezsi- és energiaköltség címén. Megállapítottuk, hogy itt is na­gyok a lehetőségeink. Az utób­bi érdekében vállalatunk üzemi KISZ-szervezete brigádot szer­vez, melynek tagjai a műszaki telepen állandóan figyelemmel kísérik, hogy feleslegesen ne ég­jen a villany, ne járjon a gép, vagy motor. De összegyűjtik azokat a hasznos hulladékokat is, amelyekből kisebb alkatré­szeket, — alátéteket — lehet gyártani. Az általános költségek okos felhasználása céljából több intézkedést vezetünk be. Ezek között szerepel: csak szük­ség esetén használjuk a géptáv­terv várható írót, telefont, helyette a szük­séges intézkedéseket a MÁV vonalon fogjuk lebonyolítani, az egyes osztályok kiszállásait ösz- szehangoljuk és a többirányú elintézést igénylő munkákkal egy dolgozót bízunk meg, a ki­utazásnál a legolcsóbb közleke­dési eszközt választjuk. A jogvi­tás ügyek intézését meggyorsít-» juk, miáltal a perköltségeket is csökkenteni tudjuk. Bár ném milliókról van szó,, mégis úgy érezzük, hogy kemé-| nyen meg kell dolgozni azért a 126 000 forintért, amit fillérek­ből, forintokból kell összegyűj­tenünk. E célkitűzésünket úgy tudjuk megvalósítani, ha min­den dolgozónk egy szívvel, egy akarattal munkálkodik az ügy sikeréért. Befejezésül még csak annyit, hogy nálunk a dolgozók döntő többsége akar takarékos­kodni és ezt nemcsak szavak­kal, hanem a későbbiek folya­mán tettekkel is fogják bizonyí­tani. Sóhajda József igazgató Csütörtökön délelőtt Baudouin belga király hivatalosan megnyitotta a brüsszeli világkiállítást. A király ezután végig­nézte a kiállítás nevezetességeit. Képünkön a világkiállítás Ato- mi um nevű építménye látható. Ülést tartott a Hazafias Népfront Kecskeméti Városi Bizottsága A hét közepén a városi ta­nács előadói termében ülést tar­tott a Hazafias Népfront városi bizottsága, Tóth László elnök ismertette a bizottság eddigi munkáját, s megállapította, hogy a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának megalakítása óta szép eredményeket értek el. Különösen kiemelkedő munkát végzett a jogügyi bizottság, amely több üzemben megalakí­totta a társadalmi bíróságot. Eredményesebb munkát kell ki­fejtenie a kulturális és mező- gazdasági bizottságoknak, úgy a városban, mint á külterülete­ken. Az április 4-i ünnepségek megrendezésében komoly szere­pet vállalt a népfront, s ezt si­kerrel meg is oldotta. Az elnöki beszámoló foglalkozott a váro­si békebizottság munkájával is. Nagy gondot kell fordítani a; népek barátsági hónapja sike­res megrendezésére. Az elnöki beszámoló után Magyarodi Sándor elvtárs, a városi pártbizottság tagja hoz­zászólásában kifejtette, hogy a kecskeméti üzemek és a tanya- Világ számítanak a helyi írók munkásságára és szereplésére. A kulturális bizottság munka­térvében az írók számára is biztosítanak programot. A to­vábbiakban az elnökségen be-' lüli munka megosztásáról be­szélt. Ezek után a május 1-1 ünnepségeket előkészítő bizott­ság terveit ismertette. A tervek szerint felvonulással egybekö­tött nagygyűlést terveznek. A délutáni órákban kulturális és sport megmozdulással szórakoz­tatják a közönséget. A műkert­ben rendezik meg a hagyomá­nyos majálist. Az elnökség tagjai felszólalá­saikban sokat foglalkoztak a kecskeméti üzemek kulturális életével. Megállapították, hogy üzemeinkben az ellenforrada­lom óta visszaesett a kulturális munka. Éppen ezért elengedhe­tetlenül szükséges, hogy a peda­gógus pártszervezet vezetősége az üzemek vezetőivel állítson össze közös kulturális progra­mot, melyben biztosítják a munkásosztály kulturális neve­lését. Tóth László elnök összefogla­lójával ért véget az ülés, Az ember már attól is fel- ■ vidul, ha rég látott ismerőssel ) találkozik, hát még, ha olyas­valakivel, akivel közösen meg­lette azt a bizonyos véka sót, ! ami a barátság szálaival kö- 1 tötte őket össze, Így szökkent bennem is | fel a jókedv a minap, Solton, ahogy éppen a Szikra Tsz iro­dája előtti téren dolgom végez­tével tétováztam, mivel az aj­tón lakat jelezte a »nem lehet bemenni«-t. (Valószínű, azért is működik olyan kiválóan ez a tsz, mert vezetősége odakünn, a termőföldeken tartja a »hiva­talos óráit«.) Nos, teherautó fordult be a térre, és a sofőr mellől ismerős arc mosolygott rám. Barátom, I Szeleczky Jóska, a tsz mező­gazdásza a mosolygó arc tulaj­donosa, s míg leszállt a kocsi­ból, hogy megtapogassuk, me­leg parolával üdvözöljük egy­mást, pillanat alatt felidéződ- tek bennem annak a két esz­tendőnek közös élményei, mely­ben együtt újságíróskodtunk, egy szerkesztőségi szobában is dolgoztunk a fővárosban. Jóska ugyanis mezőgazdasági iskoláinak az elvégzése után nem agronómus lett, hanem ri­porter. S hozzá milyen szak­avatott, lelkiismeretes. Ö volt lapunknál az egyetlen tollfor­gató, aki mint szakember, s úgy is. mint egyszerű, dunaföldvári A népi ellenőrük feladataival és a földmíívesszövetkezetek munkájával foglalkozott a klskürösi járási tanács FONTOS, — közérdeklődésre számottartó kérdésekkel —, a népi elenőrző bizottság felada­taival, valamint a földműves­szövetkezetek tömegszervezeti és kereskedelmi tevékenységé­vel foglalkozott a Kiskőrösi Já­rási Tanács legutóbbi ülése. Megválasztották a népi ellen­őrzési bizottságot, amely a kis­kőrösi járásban több mint 100 népi ellenőrrel működik. Az értekezlet felszólalói hangsú­lyozták, hogy a népi ellenőrök a dolgozók érdekeit védelmezik, ezért szép és nemes hivatást tel­jesítenek. Tevékenységük előse­gíti az állampolgári fegyelem megszilárdítását, a népi vagyon megóvását és a visszaélések le­leplezését. A földművesszövetkezetek te­vékenységéről Morvái Ferenc az FJK elnöke számolt be a ta­nácsülésen. Elmondotta, hogy az elmúlt évben kereken két­ezerrel növekedet a földműves­szövetkezetek taglétszáma. Az tagok részjegyeikre 352 ezer fo­rintot fizettek be. Erősödött, fej­lődött a szövetkezeti demokrá­cia is. Rendszeressé vált a köz­gyűlések és más rendezvények megtartása, amelyeket a szövet­kezet tagjainak háromnegyed része látogatott. Az elmúlt évben jelentősen megnövekedett a szövetkezetek szerepe és feladata a mezőgaz­dasági termelés a szerződéses termeltetés, valamint az alacso­nyabb típusú társulások szerve­zése terén. Ezeket a feladatokat a szövetkezetek még gyengén látják el. A járásban jelenleg 47 termelői szakcsoport működik. Ezek közül 41 szőlő és gyümölcs termelő. Szerződéskötési tervü­ket eddig 90 százalékra teljesí­tették. Hat földművesszövetke­zet — a kiskőrösi, a soltvadker- ti, a keceli, a császártöltési, a csengődi és a fülöpszállási — alkalmaz agronómust. A járásban 147 kiskereskedel­mi bolt és 48 kisvendéglő-ital­bolt áll a lakosság rendelkezé­sére. Az áruelátás általában ki­elégítő. Bár a megnövekedett keresletet néhány cikkből, pl. pétisóból, azonkívül friss húsáru­Q&ika & parasztszülők gyermeke, mé­lyebben látta az akkori idők mezőgazdasági, falusi problé­máit bármelyikünknél. Nem is emlékszem, hogy a vasárnapjait Pesten töltötte volna, akkor is ment, utazott szanaszét az or­szágban, hogy minél többet lás­son, halljon és segítsen az írá­saival. Egyszercsak olyan betegség tüneteit lehetett azonban észre­venni rajta, amely a nosztal­giához hasonlatos. Emészteni kezdte a vágy, hogy ne az újság hasábjain, betűvetéssel harcol­jon a mind eredményesebb me­zőgazdálkodásért, hanem a szántóföldek titkokat takaró, bár látszólag szűztiszta lapjain, a különböző növények elvetésé­nek irányításával. így került Soltra, a Szik­ra Tsz-be, s azóta nagyon rit­kán találkozhattunk. Amióta — hogy szalad az idő. egek! —, már több, mint esztendeje Bács megyei vagyok én is, mindössze kétszer volt alkalmunk egy-egy baráti szóváltásra. talanszor tett fogadalmam elle­nére egyre gyakoribb cigarettá- zástól növekvő sápadtságom­mal. Csakhogy nem a mi barátsá­gunkról van szó. Mert leszáll még a sofőrülés­ről egy másik fiatalember is, a Miki. Holmi Miklós, aki annak­idején csaknem minden szom­baton felkeresett bennünket a redakcióbán. Akkoriban a me­zőgazdasági egyetemen tanulta az agronómiát, s mint Jóska föl­dije és jóbarátja kezdte látoga­tásait. Később azonban vendégül láthattuk akkor is, ha Jóska nem tartózkodott Pesten. Mikit nagyon érdekelte, hogy miképpen fejlődik, milyen prob­lémákkal terhes mezőgazdasá­gunk az ország különböző vidé­kein, s mi is sokat tanultunk tőle, a csaknem-kész szakem­bertől. — Te mit keresel Solton? kérdem most tőle. — Itt vagyok agronómus, a Jóskával együtt. A Szikrában. Egy hete szerződtettek. S most itt nevetgélünk egy- Meghökkenek. Másutt még másra, ő a napszítta, viharvert nagyobb gazdaságokban is ide- ábrázatával, én az íróasztal mel- genkednek a képzett mezőgaz- lett és az önmagámnak szám- dásztól. itt meg. az 500 holdas ból, továbbá tetőfedő cserépből és fenyő fűrész áruból nem tud­ják teljesen kielégíteni. A bol­tok árukészlete az 1956. évi 16 millió forinttal szemben, 1957 végén elérte a 30 millió forintot. Még a csecsemőket is beleszá­mítva az elmúlt évben egy la­kosra 2160 forint értékű vásár­lás jutott az 1953. évi 850 forint­tal szemben. A földművesszövetkezetek te­vékenységét sokoldalúan elem­ző beszámolót követő vitában idő hiányában „csak” 15-en kap­tak szót. A felszólalók közül Mészáros elvlárs, a felvásárlás terén tapasztalt hiányosságok­kal, Bicsérdi elvtárs a sertéshiz­lalási lehetőségekkel, Szőke elv­társ, valamint Torgyik elvtárs a kisgép kölcsönzési problémák­kal foglalkozott és kölcsönzés céljára újabb vetőgépek vásár­lását indítványozták. A napirenden szereplő kérdé­sekkel kapcsolatban a tanács­ülés több fontos határozatot ho­zott. — N. J. — Szikrában egyszerre kettőt is alkalmaznak? Igen, mert tudja a vezetőség, de már a tagság is, hogy a szak­ember nélkülözhetetlen a mező- gazdaságban is a folytonos elő­relépéshez. És hogy két jó barát került így együvé, meglátják, barátsá­guk nem az egymással szemben gyakorolt féltékenységet, gán- csoskodást szüli, haném erőfe­szítéseik megsokszorozását, s a legnemesebb értelemben vett vetélkedésüket. Mert olyanok ők, jól ismerem mindkettőjü­ket. Örökösen arról vitáznak majd, hogy mit, hogyan lehet minél gazdaságosabban termel­ni, s nem kétséges, az idők so­rán számos hasznos ötlettel le­pik . meg a szövetkezetek Én most persze egy darabig nem keresem velük a találko­zást, mert tudom, megmosnák a fejem ezen írás miatt. Hogy mi­ért népszerűsítem őket? Mert olyan szerények, akár a növény, amely alig észrevétlenül bonta­kozik ki a földből, s csak akkor véteti magát észre, ha már dús termést hozott. Dekát nem tarthattam ma­gamban az örömet, hogy talál­koztam velük, azt sem, hogy fájt kicsit a szívem, amikor a teherautón továbbrobogtak, ki a határba, — fájt bizony a szí­vem, amiért nem tarthattam velük* Tarján István

Next

/
Thumbnails
Contents