Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-19 / 66. szám
{[üjélet a szőlőligetek között^) Egymás után alakulnak a termelőcsoportok Tabdin Pihennek a szőlőtőkék a határban, ők is türelmetlenül várják a tavaszt, ugyanúgy, mint Tabdi minden lakója. A tél még csak néhány napig tart — ígérte a Meteorológiai Intézet — mondja egy kucsmás ember a tanácsházán. — Elég is volt már belőle — jegyzi meg az egyik gazda. Érthető, hogy ilyen türelmetlenül várják a tavaszt a községben, hiszen sokan más körülmények között kezdik meg a munkát. Az utóbbi hetekben két termelőssövetkeseti csoport alakult a községben, és amint hírlik, egy újabb alakításán is gondolkoznak. A nemrég alakultak közül az egyik, a szakcsoportból lett Vörös Október már meg is kapta a működési engedélyt. A Béke szintén megkapja néhány nap múlva, ahogy a megyei tanács illetékeseitől értesültünk. Ez utóbbival együtt már négy termelőszövetkezeti csoport lesz a községben, azonkívül egy termelőszövetkezet, az Üj Élet, amely már 1951 óta működik. A könyvelőjével éppen találkozunk. Vékony Gábor elmondja, hogy még mindig sok problémával kell megküzdeniük, a föld szétszórtsága akadályozza a nagyüzemi művelést. — Ezen csak úgy tudunk segíteni, ha a szomszédos gazdákat bevonjuk a szövetkezetbe — magyarázza — remélem, sikerülni fog, ha nem is mindjárt, de egy-két éven belül. Hiszen nehézségeink ellenére is vannak szép eredményeink. 42 forintot ért egy munkaegység tavaly, saját erőből vettünk egy Zetort és kalapácsos darálót. Az idén növeljük a pillangósok vetésit, javítani akarunk az állat- tenyésztésen. Szlovák Jánossal, a Béke Termelőcsoport elnökével, valamint Andriska Jánossal, a csoport vezetőségi tagjával is összehoz bennünket a véletlen. Azért járpak a tanácsházán, hogy érdeklődjenek az engedély felől. — Ha megkapjuk az engedélyt — mondja Szlovák János — akkor azonnal megkötjük a szerződést a gépállomással, veszünk magasnyomású permetező- gépet az 50 hold szőlő megműveléséhez. Borkészleteinket közösen értékesítjük és a jövedelem meghatározott részét a közös alapba helyezzük. Távlati tervünkben szerepel a szőlőterület növelése, természetesen a tagság létszámának emelése szintén célkitűzésünk. Eddig 36 tagunk van és összesen 150 holdnyi területünk, az említett 50 hold szőlővel együtt. Később arról is értesülünk, hogy a Vörös Október, a másik termelőcsoport néhány holdon már meg is kesdte a szőlőtelepítést. Litauszky Jánostól, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkárától megtudjuk, hogy a másik két termelőcsoportban bizony hibák voltak eddig. A felülvizsgálat során kiderült, hogy ezek tagjainak egy része spekulációs célokra használta fel az állam által nyújtott kedvezményeket. »Alkalmi« tagok voltak, akik csak a bor, értékesítése végett léptek a csoportba. Ezt eléggé jól bizonyítja az, hogy az Élőiének borkimérői vannak Le- bényen, Ásványrárón, Győrben és Budapesten két helyen is. A Jószerecsét Termelöcsoport pedig Ózdon, Borsodnádasdon, Győrben, valamint Budapesten szintén két helyen nyitott borkimérést. Nyilvánvaló, ha csak a csoport által termelt borokat mérték volna, nem lenne szükség ennyi kimérésre. Meg kell jegyezni, hogy e két termelőcsoportban lényegében közös munka sem volt eddig. Most azonban mindkét helyen kötelezték magukat a tagok arra, hogy közösen fognak dolgozni, betartják a termelőcsoportokra vonatkozó alapszabályokat, megszüntetik a spekulációt. A közeli jövő bizonyítja majd be, hogy ígéretüknek mennyiben tesznek eleget. Biztató kezdet, hogy a szükséges műtrágyát egytételben rendelték meg a földművesszövetkezetnél. Az említett hibák ellenére megállapítható, hogy Tabdin, ebben a kétezer lakosú községben, nemcsak a borok erjednek, hanem a gondolatok is. Egyre jobban tisztulnak, mindinkább világosabban látják a jövő útját. K. S. Meddig szállítjuk vagonszám a vizet? Árszervezik a termelést gépesítik a bényászést — csökkentik a tőzeg önköltségét Kecelen Ä mi homoki talajaink igen szegények természetes tápanyagokban, elsősorban humuszban. Emellett roppant laza szerkezetűek, így igen rossz a vízgazdálkodásuk, tárolóképességük. Homoktalajainkon éppen ezért nem elég a növényt csak táplálni, a talajerőt pótolni, hanem egyidejűleg a talajt is javítani kell. A különböző mélységekben létesítendő víz- és tápanyagmegkötő rétegekhez igen jól megfelel a tözegkomposzt, Miklóstelepen az 1948 óta végzett ilyen irányú kísérletek megbízhatóan igazolták, ha a tőzeget az előírás szerint elegendő műtrágyával is keverik, akkor víz- és tápanyagmegkötő réteg képzésén túl hatásában az istállótrágyával egyenértékű tápanyagot is juttatunk a talajba. Bács megye nagy homokterületű szőlő- és gyümölcstermelő vidék. így amilyen arányban nő az ilyen terület, úgy esik mind több szó megyénk "trágyagyáráról« a Keceli Tőzegbányáról, annak jövőjéről. 1951-ben mindössze 18 000 tonnáról tanúskodik a bejegyzés. 1953-ban ennek a mennyiségnek több, mint a dupláját vagonírozták. Rá két évre a termelés már elérte a 70 000 tonnát, s 1957-ben 79 327 tonna tőzeg kiszállításával zárták az évet. A termelésnek ezek a szépen növekedő számai, sajnos, közel sem olyan fényesek, ha az egy tonnára eső termelési költség alakulását vizsgáljuk. Mi tagádás, a tőzegtermelés napjainkban még veszteséges dolog. 1955-ben a tonnánkénti ráfizetés meghaladta a 30 forintot. 1956-ban az ellenforradalom hatásaként ez az összeg 36,45 forintra emelkedett. 1957-ben, jóllehet lényeges a csökkenés, azonban a ráfizetés összege még mindig magas, 22 forint 35 fillér. És ennek több oka van. Ezek egyike máris érthetővé válik, ha tőzegtermelés előzőek-, ben írt tényszámait helyesbít- < jük. A bánya szorgalmas dolgo-J zói tavaly ugyanis nem 79 000, hanem 111 000 tonna tőzeget' termeltek. Ilyen mennyiség után, kapták a bért, s ilyen arány-' ban terhelik a bányászás, kaza-< lozás, rakodás, szállítás külön-< böző költségei a tőzegek ton-J náit. A bánya egyszámlájára < viszont csak 79 000 tonna után} jött vissza pénz, mert a tőzeg-< ben levő vizet nem fizeti meg' senki. Ez pedig egész durván, számolva is azt jelenti, hogy minden harmadik vagon tőzeg, ami elhagyja a bánya területét, tulajdonképen nem is tőzeg, hanem víz. Vajon meddig szállítjuk még< a vizet az országba? E kérdésre' adott felelet egyben válasz ar-< ra is, hogyan, • milyen módon* tervezik csökkenteni a termelés, költségeit a Keceli Tőzegbányá-j ban. Mindenekelőtt a termelés, nagyfokú gépesítésével, hiszen < ennek hiányára vezethető visz-J sza a gazdaságos termelést gátlói okok többsége. Az eddig tett intézkedések, már pozitiven hatnak az önköltség alakulására. Komoly javu-< lás azonban csak az új tőzeg-' termelési mód bevezetése után' várható. Ennek lényege, hogy gépesítik a legmunkaigénye- sebb termelési folyamatokat. A tözegtermelésnek ez az átszervezése persze nem szünteti, meg egycsapásra a bánya jelen-' légi veszteségeit. Annyi azon-, ban máris bizonyos, hogy mlnd< a mennyiségi termelés növekedését és a kibányászott tőzeg minőségének javulását, mind pedig az egy tonnára eső termelés költségeinek alakulását illetően már ez év őszén jelentős eredményekről adhat számot a Keceli Tőzegbánya Vállalat. S. G. Hasznos beszélgetések A bátyai kommunisták a párt- szervezet munkaterve szerint kéthetenként kisgyűléseket tartanak a község különböző területein. A Felsőszálláson rendezett kis- gyűlésen Koprivanacz Ferenc, a községi tanács elnöke, a párt- szervezet vezetőségi tagja, közel négy órán át beszélgetett választóival. Szó esett az ország, valamint a község politikai, gazdasági és kulturális életéről. Koprivanacz elvtárs a beszélgetés során ismertette a fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezet jó eredményeit is, számokkal, konkrét példákkal igazolta a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, a kisparcellával szemben. A jelenlévők közül szinte mindenki részt vett a vitában. A 70 éves Vidákovics Vidor bácsi felszólalását az első világháborús élményeinek ismertetésével és a békeharcban való összefogás szükségével kezdte, majd ö is a közös gazdálkodásra fordította d szót. Elmondotta, ha fiatalabb lenne, akkor habozás nélkül a közös gazdálkodást választaná. A jelenlévők között voltak egynéhányon, akik mereven elzárkóztak 4 nagyüzemi, társasgazdái- kodás gondolatától, többségük azonban azzal búcsúzott Koprivanacz elvtárstól, hogy gondolkodnak az elhangzottalíon. — Ugyanakkor kijelentették, hogy egy állattenyésztési szakcsoport létrehozását máris helyednek tartjeik és ehhez a pártszervezet valamint a tanács közrernőie^dé- sét kérték. Anisity István pártvcze.löscgt tag, a KISZ helyi titkára, saját lakásán tartotta a KISZ-gyűlcst Ezen a gyűlésen főleg a fiatalok problémáival foglalkoztak. A gyűlésen részvevő fiatalok, valamint a szülők elmondották, hogy most helyeslik a párt és a kormány politikáját és segítik, támogatják annak valóraváltását. Hegedűs János, a járási pártbizottság munkatársa Községiejlesztés Bácsborsódon Bácsborsódon rövid vita után 210 000 forint községfejlesztési hozzájárulást szavazott meg a tanácsülés. 1100 folyóméter járdaépítést terveznek. Célul tűzték ki a rég megvalósításra váró állatorvosi rendelő felépítését, fi megszavazott összegből bizonyo: részt á most épült kulturház felszerelésére fordítanak. Egy ú; sportpályát létesítenek, rendbehozzák a strandfürdőt. Hat ssál LAPOSVAS Vannak emberek, akik munkahelyüket csak másodállásnak, bérszerzési területnek tekintik. Félig munkások, félig meg földetbí- rók, szőlőtermelők, vagy csak kontárok. A köztudatban többnyire ez a fajtája ismeretes a kéi- lakiaknak. Pedig vannak másmilyenek is. Olyanok, akik látszatra munkások, valójában pedig tolvajok... Kár, hogy név szerint nem pellen- gérezhetjük ki egyiküket, de tanulságul nem árt leírni az alábbiakat. A kis történet a következő: Kecskeméten, az Épületlakatosipari Vállalatnál az egyik műhely különböző méretű vasanyágot vételezett a raktárból. Ez a mennyiség azonban nem volt olyan sok, hogy a belőle elvitt 3Ö folyóméter laposvas ne tűnt volna fel senkinek. Sajnos, mégis azt, kell írnunk, ljogy nem tűnt fel. A; revízió nem vette psz- re, hogy 6 szál laposvasat az e^yik munkásnál nem használtak fel. A vas szépen összekötözve ott hevert a fürdő mellett és várta valamelyik alkalmas estét, hogy áttegyék a gyár kerítésén. Szerencsére, a nemrég választott üzemj tanács egyik tagja, Perestói József raktárvezetc nemcsak munkahe- lyén jár nyitót szemmel, de az égés: gyár területén vigyáz a társadalm tulajdonra. A 6 szá laposvas így szépei visszakerült a rak tárba. Ezzel vége is len ne a történetnek, hi a dolog másik tanul sága nem kíván koz na tollhegyre. E pedig a következő Mi történik akkor ha a 6 szál laposva sat sikerül kilopni i gyárból? Valószínű leg minden külünü sebb vizsgálat, vág; ellenőrzés nélkül el számolják, mint fel használt anyagtöbD letet. Érdemes ezei gondolkodni. Sándor Géz. EGY kiskunhalasi, kicsi nádfedeles ház ! szobájában ülök a 82 éves Szabó János bácsival, a híres papucsos nemzedék ma élő ’egyik tagjával és fele- - ségével. Szabó bácsi felett eljárt az idő, elnyűtte az [elet és bizony nehezére esik a szó, amikor a régmúlt kerül felidézésre. Éppen ezért hi- testársa segíti az emlékek felidézésében. Azzal kezdi az idős kisiparos, hogy az ő fiatalkorában a papucsot többre becsülték, mint a szandált. Ezután mesélni kezd éledtéről, kitérve arra, merre jártak, milyen kelendő cikk volt a 'szegedi papucs. Gyerekkorában — -bizony annak már 74 [éve —, alig lehetett 8 .éves, már édesapjával J— aki bocskoros volt ,— vásárokra járt. Sze- 'gedről indultak el [szombaton délutánonként. Nemcsak ők, hadnem rajtuk kívül még .60 papucsos rakta komcsira a portékát, s vit- íte városokba, fal vakéba. Az útirány úgy vál- dtozott, ahogy a naptárban változtak a vásári dnapok. A kocsi előtt egy gverek. a* akkori (Hz öreg papucsos Jancsi bandukolt az országúton, kezében egy lámpával. VOLT Temesvárott, Aradon, Kolozsvárott, Makón, Hódmezővásárhelyen, s ki tudná felsorolni azt a sok települést, ahol előbb édesapja, majd később ő felállítva sátrát, árulta a messzeföldön híres szegedi papucsot. S hogy mennyire keresett áru volt akkor a szegedi papucs, azt a régi sikeres vásárok jól példázzák. Egy 3 napos vásár alatt 5—600 papucsot is eladtak. Volt abban hímzettfejű, aranyzsinóros, sí- mabőrű, szalagos, lakk, bársony, stb. Gazdag is, szegény is vásárolt a papucsokból. Az előbbiek a drágább, hímzett, aranyzsinóros- ból, a szegényebbek megelégedtek a szalagossal is. Papucsban táncolt annakidején a menyasszony a lakodalomban. Utcára, kútra es a templomba is papucsban jártak a lányok, asszonyok. A szokásos évi ajándékozásoknál pedig a férj a feleségnek, az udvarló a szerelmének igen sokszor a híres szegedi papuccsal kedveskedett. Ennek persze 30—40 éve. A papucs azóta bevonult a nálószobákba.. -, A PAPUCSOS-ÉLET vándorélet volt. Hol az egyik faluban, hol a másikban, városban, pusztán ütöttek tanyát. Köztük forgott a Jancsi gyerek is, akiből lassan a papucsgyártó Szabó bácsi lett. Neki Is megvolt az ismeretségi köre. Sátránál is egyre-másra álltak meg a papucskedvelők, s válogattak a szebbnél szebb portékában. Kérlelték a papucskészítő mestert, nekem olyan szép kellene, mint anyámnak, vagy a nagyanyámnak volt. Olyant adjon. Milyen is volt az a szép papucs. Előszed az almáriuból egy köteg, öreg, sokszínű hímzett papucsnak való felsőrészt. Olyan szeretettel simogatja, babusgatja, mint a kisgyermek a legkedvesebb játékát. Nem szól, de a szeme annál beszédesebber fénylik a múlt emléke láttán. EZUTÁN a szó a mi élő papucsosokra terelődik. Vannak-e még ; régiekből? Igen. Zsen Benő, Bugyi Sándor Böröczi István, Szabi Kocsis Antal — sorolj; az öreg. És mi van a: utánpótlással? Legyint egyet. Ma ; szandál a divatos nyár viselet. A papucs meí egyre jobban kiszoru az *üzletekből. Jófor mán csak a vásárokoi lehet még látni... Szabó bácsinak per sze más a véleménye ö többre becsüli ; szép, hímzett papucso kát, mint a szandált És amikor magára ölt : ünneplőjét, mellére tű zi aranykoszorús ki tüntetését, s elsétál ; komákhoz, nem tudj; megállni, hogy szobi ne hozza ifjú korát, ahogy ő mondja azt a; időt, amikor a lányok asszonyok még ország szerte szép papucsba; jártak. BÜCSÜZÓUL meg köszönöm a szives fel iVilágosítást és jó egész Béget kívánok a szege di papucskészítés örc; mesterének. (ly)
