Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-18 / 65. szám

! A KecskeméH Konzervgyárból

A NAGY FELADAT

{/aján cibere szél fütyült a —község utcáin. Hetipiacra igyekeztek a tanyaiak, régen volt ennyire forgalmas Tisza- kécske, mint ezen a napon. Az l-es számú iskola udvarán hatalmas csoportokba verődtek a vörösnyakkendős fiúk, lányok. Még csak háromnegyed nyolc volt, de már qlig szállingóztak a hátizsákokkal, rözsekötegekkel, bográccsal és egyéb csomagokkal megrakott úttörők.

— Mi történik itt — érdeklődtek a járókelők, a piacra menők

Hát válaszoljanak a legilletékesebbek, az úttörők.

— Most tartja a próbát — mondották a gyerekek — a tisza- kécskei Zrínyi Miklós fiú- és Zrínyi Ilona leánycsapat.

Elképedtek erre az érdeklődök. Mi az a próba? — kérdezgették egymástól, mert az úttörőktől átallották ezt a kérdést.

DE AZTÁN nemsokára megtudták, mi az a próba, mert a két csapat kihel kétszázas létszámmal végigvonult a községen, fiúk, lányok együtt, rendezett, katonás sorokban. Vitték az őrsi zászlókat, főzéshez szánt rözsekötegeket, bográcsokat, hátizsákokat, közben szállt a dal. A piacosok egyik ámulatból a másikba estek. A szülők, akik saját fiúkat, vagy lányukat látták a menetelő sorban, boldogan mutogatták egymásnak — Nini, a Laci! Te, nézd csak, a kislányom, az Ilonka!

A KIJELÖLT helyen kezdődött a próba. Két útvonalon mentek a pajtások. A tájékozódás útjelek alapján történt, tehát már ismerték az úttörők a próba idevonatkozó anyagát, az útieleket. Egyik-egyik útvonalon többféle, pontosan öt állomás, — azaz ötféle nehézség merült fel, amellyel külön-külön meg kellett birkózniok. Egyik helyen az elsősegélynyújtásból vizsgáztak, a másik állomáson az »Úttörők 12 pontjáról« kellett tanúbizonyságot adni. Bizony, nem volt ez könnyű feladat. Sok felnőttnek is gondot okozott volna. De a kécskei úttörők nem ijedtek meg a nehézségektől. Kitartóan és bátran vizsgáztak.

A DOLOGBAN az volt az érdekes, hogy meghívott vendégek is végigszemlélték a próbát. Ott voltak a II-es számú iskola úttörői, akik az állomásokon gyűjtöttek megfigyeléseket és tapasztalatokat, hogy amikor majd ők próbáznak, ezeket felhasználhassák. De ott voltak a kecskeméti járásból vendégül hívott csapat- vezetők, sőt még a megyei úttörőtitkár is.

TEHÁT kritikus szemek figyelték őket, de a kécskei pajtások nem maradtak szégyenben.

Gyóni Lajos pajtást, a megyei úttörőtitkárt kérdeztük meg először, hogy mi a véleménye erről a próbáról.

— Nekem nagyon tetszik az, hogy a pajtások nemcsak megtanulták a tizenkét pontot, hanem annak a szellemében élnek is. A negyedik pont kimondja, hogy az úttörő ahol tud, segít, íme, az előbb ballagott erre egy öreg ember, egy jókora csomaggal. Ahogy a pajtások meglátA szárított főzelékféléket szívesen vásárolják a nyugati országokban. A múlt évben bevezetett polyetilén csomagolás lehetővé tette az áru hosszabb időn át való raktározását és szállítását; így ennek a cikknek az

exportja erősen megnövekedhetett. A szárított főzelékfélék felhasználáskor tizenkét-tizen- háromszorosra dagadnak meg. A képen az I-es telep készáruraktára látható.

00000-0000000OOOOOOOOOOOOOOOO-OOOOOCKKXXKKKKKKKHX

(Készül a dívány ifeí-tíl'“

5 d

l — KORA REGGELI INTERJÚ —

Az új tornaterem

Kissé megkésve, de mégis jelentkezek a Gyermekrovatban, mert bizony a Nemzetközi Nőnap már elmúlott, de maradandó emlékei itt élnek a szívünkben. x

Örsünk elhatározta, hogy szép műsorral ünnepli meg a Nemzetközi Nőnapot. Minden pajtás örömmel vett részt a készülő- ' désben. Megbeszéltük, hogy mindenki meghívja az édesanyját. Sok izgatott vita után megállapodtunk a műsorban is. Az őrs tagjai közül kettő zongoraszámmal, egy szavalattal, heten pedig j rövid kis jelenettel kedveskedtünk édesanyánknak és a nőnapot 1 ünneplő többi vendégnek,

A nevezett nap estéjén zsúfolásig megtelt a szabadszállási kultúrotthon. Mit gondolsz, sikerülni fog a műsorunk? — faggat- \ tak engem, mint őrsvezetőt a pajtások. — Biztosan — feleltem 1 nyugodtan, pedig belül én talán még izgatottabb voltam, mint a i többiek. Csak akkor nyugodtam meg, amikor őrsünk legjobb ] szavalója, Biksi Éva hangja felcsendült. Nagy tapssal jutalmaz- ' ták. Éreztem én, hogy nem érhet bennünket kudarc hiszen any- j nyi szeretettel készültünk; ]

Iskolánk énekkara sorakozott fel ezután a színpadon. Csupa ] úttörőnyakkendős leányokból és fiúkból állt. Én is ott voltam a 1 harmadik sorban. Lenéztem a nézőtérre, édesanyámat kerestem. ( Találkozott a tekintetünk, s tudtam, megérti a gondolatom, neki ] szerepeltem, hogy vidámabb legyen ezen az estén,

Páli Etelka őrsvezető. Szabadszállás ‘

LILASZÍNÜ még a reggel, csípősen fúj az északi szél, fázósan húzzák össze magukon a kabátot a járókelők. A parányi kárpitosműhelyből már sűrű kopácsolás hallatszik. Bent az apró jancsi- kályha ontja magából a meleget. Alacsony, szőke ember siet végig a kárpitos állványokra fektetett dívány körül, s közben vékony kalapácsával, ügyes mozdulatokkal a szövetbe üti a díszszegeket. A vidám fütty, amit összeszorított szájából produkál, betölti a kis szobát. Óvatosan leemelj a kész díványt, újat tesz helyére, amelyen még nagy ösz- szevisszaságban hevernek a rugók. Gyorsan kiigazodik köztük. Serényen köti rájuk a csomókat, préseli össze- a rugókat. Minden ujja külön él, amint köti a zsinegeket, s már alakul keze nyomán a dívány eredeti formája.

NEGYEDÓRA sem telik el, amikor »csirkókát« fog a kezébe, végigtömi a »kantot*', s vékony spárgával varrni kezdi a bútor szélét. Míg fürge keze serényen rója az öltéseket, beszél.

— Harminchatéves vagyok, s van már négy gyerek, de, tudja, nagy öröm az, amikor este hazamegyek, aztán mindegyik rajtam csimpaszkodik. Hogy mennyit

keresek? Hát megjárja. Teljesítményben dolgozom, s egy kész darab 140 forintot ér nekem — mondja nevetve.

AZTÁN abbamarad a beszéd, mert most egy marék szöget vesz a szájába és az apró kalapács újból kopog a deszkákon.

— Nem volna itt semmi hiba — szólal meg váratlanul —, ha emellett ülőbútorokat is gyártanánk. Ebből van a legnagyobb kereslet. Ezekből — mutat végig a kész munkadarabokon — szállítunk Izsákra, Fülöpszállás- ra, Kunszentmiklósra, de biztosan jobb lenne a Szabadszállási Ktsz hírneve, ha nemcsak mindig díványt készítenénk.

A NAP első sugarai megtörnek a poros ablakon, végigsimítják a bordó bútorszövetet. Bósza Lajos kárpitos ezt nem veszi észre, a munkájára figyel, talán négy apró gyermekére gondol. A polcon álló vekker reggel 7 órát mutat. Gémes

Négereknek tilos

1829-ben, amikor Pro sper

Mérimée közreadta Tamango c. novelláját, amelyben egy hajó néger rabszolgáinak felkelését meséli el, a novella nagy visszhangra talált.

A Tamango témája magára vonta John Berry rendező figyelmét, aki azonos címmel fiiamét készített belőle. Amint a >film színre került, a francia >cenzúra megtiltotta, hogy azt az ^afrikai francia gyarmatokon bejutassák,

> A film betiltása ellen a legkülönbözőbb irányzatú francia >rendezők: Julien Duvivier, Yves >Ciampi stb, tiltakozik,

>Varsó egyik kedvence:

Két levelet is kaptunk Izsák-s i'ól. Az egyiket Szabó Lajos) igazgató, a másikat a hetedik b.< osztály írta. Azt írják a levélben,) hogy nagyon örülnek, mert az] állam új tornateremmel látta el) az iskolát. )

— Eddig hosszú időn át nem) tornászhattunk — szól a másik) levél —■, mert a tornatermünk) kicsi volt, vagy egyáltalán nem) is volt. Most tiszta, egészséges) tornateremben tornászhatunk, ész köszönetünket ezen a helyen is] szeretnénk kifejezésre juttatni.)

Izsáki úttörők

Várjuk

a régész bácsit;

Február végén meglátogattuk Baján a Türr István Múzeumot. Ott jutott tudomásunkra, hogy); községünkben, Bácsbokodon, a)< honfoglalás korából vannak még sírok. Valamennyiünket fellelkesítettek ezek a szavak. Egy régész bácsi megígérte, hogy egyszer ellátogat hozzánk, s az rí útmutatása és segítsége alapján mi, bokodi úttörők megkezdhetjük az ásást.

Mi nagyon örülünk ennek és, nagyon várjuk, hogy jó legyen; az idő és eljöjjön hozzánk ez a, régész bácsi, hogy megkezdhess síik a munkát. Mi már leiké-, szültünk erre az alkalomra cs] megalakítottuk a régész szak-, kört. ]

Fűzi György <

«•aj vezető helyettes ><

! Kilenc éve működik már a

Kiskunfélegyházi Ifjúsági Vegyes Kórus. Ha belelapozunk emlékkönyvébe megismerkedhetünk munkájukkal, eddigi szerepléseikkel, s első lépéseikkel.

] 1949. november 24-én alakult

>meg a kórus 90 taggal: Kapus >Béla fiatal pedagógus szívvel, ] lélekkel támogatta a fiatalok > 'Kezdeményezését, s ő mint a kc- ] rus karmestere kemény harcot ' vívott a kórus fenntartásáért a [ város akkori vezetőségével. Hoz- i záfogtak a rendszeres próbák- [ hoz, s elhatározták, megállnak i ők a saját lábukon is. Az anya- ’ giak hiánya nem gátolhatja meg ! Kiskunfélegyházán az énekkul■ túra felvirágzását. 1950-ben nyil- I vános hangversenyt rendeztek. ■1951. február 9-én nagy siker- ] rel szerepeltek a kecskeméti Ka■ tona József Színházban. Elin- ] dúltak -a siker útján.

[ A következő években 140-re , szaporodott a kórustagok száma. Ekkor már nemcsak a megyében, hanem az országban is ismertté vált a nevük. 1953. január 24-én a Magyar Rádióban szerepeltek. Még ebben az évben

I. díjat nyertek a megyei kultúr- versenyen. 1953 óta minden évben kaptak meghívást a Magyar Rádióba, az idén 1958 májusában is újra szerepelnek majd a Rádióban.

Kapus Béla karnagy áldozatták, már messziről szaladtak

eléje és segítették vinni a csomagot.

A PRÖBÁZÁS utolsó állomása a tiszapart volt. Kissé fárad- < tan telepedtek le a gyerekek. A \ megduzzadt Tisza haragos hűl-, limaival adta tudtukra, neki1 most semmi sem tetszik ő most, duzzog. Ám ez a morózus han-1 gúlát nem terjedt át a pajtások-, ra. Csakhamar ropogott a rozsé, < előkerült a bogrács, pirult a] hagyma és nemsokára a kolbá-t szos paprikáskrúmpli illata tér-! jengett a Tisza partján. <

DÉLUTÁN volt már, mire« megebédeltek, összekászálódtak, ] felszedték a holmijukat, s kissé < kipihenve a nap izgalmát és fá-; radságát, vidám nótára gyújtót- ‘ tak hazafelé. Jól végzett munka < után boldog öröm ült a széltől' kipirult arcukon. Matkovics An- , na és Jekő István csapatvezetők,1 akik minden dicséretet megérde- ] melnek ezért a jólsikerült pró- < búért, maguk is nótaszóval bal-S lagtak a csapat után. <

kész, fáradságot nem ismerő munkájáért 1955. június 4-én a Népművelési Minisztériumtól megkapta a »Szocialista Kultúráért« című kitüntetést, a kórus pedig 7500 forint pénzjutalmat.

Ebbői a pénzből elutazik egyhetes hangversenykörút- ra a Bükkbe. 1956 nyarán tíznapos hang verseny körúton vettek részt Sátoraljaújhelyen és környékén. Még ez év szeptember

20-án a kórust is nagy öröm érte: megkapta a »Szocialista Kultúráért« című kitüntetést. Büszkék is erre, mert az országban ez az ifjúsági kórus volt a második, amely megkapta ezt a megtisztelő kitüntetést.

1957-ben a Dunántúlon hangversenyeztek. Egy hetet töltöttek Pécsett, ahol nagy sikerrel szerepeltek a rádióban, majd a Ba- aton mellett! üdülőhelyeken szórakoztatták a nyaralókat.

Röviden összefoglalva, ilyen gazdag múltra tekinthet vissza j Kiskunfélegyházi Ifjúsági Kórus. Hírnevet szereztek városuknak, de sajnos, a város veze- .ösége vajmi kevés segítséget nyújtott ahhoz, hogy a kórus országoshírűvé váljék. Bizalmatlanok voltak ve^e szemben, s így degenkedtek még a neve kiej- ;ésétől is. Sok Város büszkén rallaná magáénak ezt a kórust, s nem lennének, olyan Viták, fogy melyik intézmény vagy

Míérf mostohagyerek?:

)Aleksandra Dniochowska, a Ka* )mcralny Színház művésznője, a «»Harmadik gonj?« című vígjáték- > ban,

szervezet Védőszárnyai alatt mű-/ ködjék. 1958. január 1-e óta a< Kiskunfélegyházi Móra Ferenc; Művelődési Ház Ifjúsági Kóru-< saként szerepelj i

Jövőre tervezik tízéves fenn-) állásuknak méltó megünneplés sét. A kórus eddig szereplő ösz-i szes tagjait meghívják az ün-< népségre (ezen körülbelül 600 < kórustag vesz részt), s eléneklik' mindazokat a számokat, ame-< lyekkel a legsikeresebben sze-< repeltek. Felcsendül ajkukon« Gounod: Katona kórusa, Bee-Í thoven: Himnusz az éjhez, és< Kodály: Mátrai képek címűi műve. . <

Nyolc operából ismernek kü-< lönböző részleteket. Kapus Bé-Í lanak az a törekvése, hogy a< kórus tagjai zeneileg művelt« emberek legyenek. És ez sike-< rült is. <

A kórus minden nagyobb < ünnepségen szerepel. Ok ezt< kötelezőnek tartják, de a város« vezetősége miért nem tartja kö-/ telezőnek, hogy anyagilag és« erkölcsileg támogassa az ének-5 kultúra továbbfejlődését? Jó? lenne, ha egy kicsit elgondol-/ kodnának ezen. <

Mert ne feledjék: nagyon« sok város örömmel büszkéi-5 kedne, ha ilyen jóképességű kó-« russal rendelkezhetne! J>

Bicliczky Sándor S