Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

rvuoL aw xi:gjo«ií süte^tí:gyeket készItti? ! jCákgatás a Uaiasi Jattoföch&eu* Aki saját gyermekeit lopta meg Ami szemnek, szájnak ingere. Harmincnál több fajta cukrász­sütemény csinál étvágyat a "Hóvirág« látogatóinak. Nem vagyok éppen rabja a feketének, mégis valahányszor Kiskunhalason járok, első utam a cukrászdába vezet. Ilyenkor azt bizonygatom a barátaimnak, hogy itt kapni a legjobb feke­tét, holott részemről ez csak ürügy. Annyit értek hozzá, mint pesti ember a borkóstoláshoz. De azért mondom, mivel ez négis csak férfiasabb dolog, nintha az ember bevallja, hogy nagyon szereti a nasolást, az ídességet. Na tessék, addig-addig kerül­gettem, hogy a végén csak el­szóltam magam. Még szerencse rogy nem igen kell szégyenkez­nem, hiszen ha kicsit a figyelő szemével időzök a halasi "Hó­virágéban, menten megszűn­nek kételyeim. Édességszerető szenvedélyemmel nem vagyok egyedül. Estefelé ugyanis meleg kilincsváltással érkeznek ide a \ képen Éliás Antal, a cukrász- iizem vezetője, amint éppen egy tortát díszít. íalasiak és az idegenek. A ki­szolgáló kisasszonyok meg pa­kolnak fürgén, szaporán, mivel minden betérő visz haza pár darab kóstolót a családjának. Vajon miért a vásárlók ré­széről ez a kitüntető megkülön­böztetés, mikor a kiskunhalasi cukrászda ugyanolyan besoro­lású vendéglátó üzem, mint a városokban levők általában. A választ erre egy helyiséggel bel­jebb, a Kiskunhalasi Vendéglá­tó Vállalat cukrászműhelyében kapom meg. Éliás Antal, az izem vezetője mindjárt a be­szélgetésünk elején egy találó Hasonlattal él. { — Semmivel sem kapunk ] : óbb anyagot készítményeink- { íez, mint a kecskeméti, bajai,] agy a kalocsai kollégáim. Szá-j VIDÁM ÉS NYILTESZÜ, be­csületes cimborának ismerték Potyesz Józsefet kiskunfélegy­házi legénytársai a negyvenes évek elején. Talán éppen vi­dámsága és becsületességére valló szókimondása kedveltette meg egy odavalósi derék lány­nyal, akit aztán feleségül is vett. Házasságával azonban nem ért véget legénykedése. Emlék­szünk még a háborús évek „ahogy lesz, úgy lesz” hangula­taira, a bombázások idejének létbizonytalanságára, amikor a társadalom egészséges önellen­őrzése eltompult, s könnyebben szemethunytak a fiatalos duhaj­kodásnak. Potyesz József is en­nek a hangulatnak köszönhette, hogy — rászokott a könnyű életre. Nem tudott beilleszkedni a házaséletbe, s emiatt pokol lett a családi élet. Nem is akarunk erről többet szólni: mindenki ismeri a ha­sonló családi sorsokat. Csak annyit, hogy Potyesz József — felesége kezdeményezésére el­vált, s két gyereke nevelésének gondját hagyta maga mögött. Potyesz többet már nem is ta­lálta meg sajátmagát. Éppen előző jótulajdonságai: barátsá­Napraforgótermelők! Értékesítési szerződést lehet kötni NAPRAFORGÓMAGRA a terményáfvevő helyeknél rrájus hó 15-ig Az értékesítési szerződéssel lekötött napraforgómag ára 385.— Ft mázsánként. A termelő minden lekötött mázsa után 80.— Ft. kamatmentes előleget igényelhet, amely a szerződésmegkötésekor azonnal kifizetésre kerül. A szerződéssel le nem kötött napraforgómag ára 275.— Ft mázsánként. 579 A műhely egyik dolgozója: Gusztos Antal a cukrászok mun­káját megkönnyítő habverő- géppel. mottevő azonban a különbség a dolgozásban, abban, hogy hol, mennyi Időt fordítanak a cuk­rászanyagok feldolgozására, és mennyi szívet adnak a torták-] ba, süteménynek valóba. Mert] nem mindegy az ötperces mun- J ;a ott, ahol a készítendő süte-j nény minősége tíz percet, vagy j negyedórát igényel. Kicsit sán-J n't a hasonlat, de olyan a mi] szakmánk, mint a szabómester-] ség. Igen sok múlik a kidolgo-j záson, Lehet akármilyen finom? Zana Ferkóéknál új sezlon van, de Ferkó- nak, valahányszor oda­néz, elborul a tekinte- J te. Gyalázatot hozott ] rá. Ma sem tudja pon- ; tosan, hogyan történt. • A falubeliek azonban t mesélik... í Jó gazda Zana Fer­ii lcó, csak egy a baja. * Néha felönt a garatra. | És ez nála két baj, í mert ilyenkor elönti a ] gőg. Az beszélt belőle » akkor vasárnap is, ami- l kor odavágta Lédeczi- » nek, hogy tróger ma- ; radjon a hevedernél. Nyerges és Lédeczi ugyanis a városi fuva­rozó vállalat rakodója. Lcdeczi neki akart menni, Nyerges azon­ban leintette. — A mi utcánkba egyszer mindenki be­jön — szólt. Egy szép őszi napon Zanáné kiadta a pa­rancsot, hogy a két "embör« hozza haza az új sezlont. Még június­ban kifizette, a boltos határidőt ígért. Zana és veje kocsira ült hát és indult a városba. — Aztán el ne Igyák az eszüket — kapták útravalóul. Zana csak legyintett. Asszonybeszéd. A sezlon kész volt. Feltették okosan, ke­resztbe az ülés mögött és az áldomást lenyel­SZIMATH KÁZMÉR: A bosszú ve, hazaindultak. Ket­ten ittak egy litert, csak azt nem vették figyelembe, hogy mur- ci volt. Az pedig »naon csalós«. A harmadik kilométernél érezte Za­na, hogy nem tudja to­vább nyitva tartani a szemét, átadta vejének a gyeplőt, maga pedig végigheveredett a sez- lonon. Egy perc múlva aludt. Veje tartotta magát, de aztán ő is elbóbiskolt. Baj nem lehetett, a lovacskák ismerték az utat. Mert az, hogy éppen ez idő tájt kelljen in­dulnia a faluba a vál­lalat teherautójának, csak a sors számlájára írható. Már messziről szemükbe tűnt az or­szágút közepén csalin- kázó parasztszekér. — Ijessz rájuk — biztatta Lédeczi a so­főrt, ám Nyerges izga­tott hangon szólt: — Hiszen ezek a mi ügyfeleink! Álljt parancsolt a sofőrnek és már ugrott is ki. Lédeczi a nyo­mában. Kétoldalt a ko­csi mellé szegődtek, a sezlont két végénél fogva, szakértő moz­dulattal megemelték és miközben Zana a leve­gőben lebegett, vejével a kocsi szépen kiha­ladt alóla. Az alvót le­tették az út szélére és usgyi, vissza az autó­ba. Az idő nekik dol­gozott. A szekér egyre kisebb lett, pár perc múlva a pora is elült s előttük állt a festő ecsetjére kívánkozó té­ma: «-Országút sezlon- nal«. Aztán kezdődött a komédia. A sofőr gázt adott és veszett tülkö­lés közepette állt meg. Olyan pokoli zajjal, hogy Zana felijedt. Azt hitte, álmodik. Alatta sezlon, fölötte az égbolt s mellette egy teher­autó, ablakában két­ségbeesett sofőrrel: — Drága apám, mi jutott az eszébe? Pont ide ágyaz magának?? Hajszál tartotta, hogy el nem gázoltuk! Zana felült és meg­rázta a fejét. Kérdések serege záporozott felé­je: Honnan hozza a sezlont, mikor indult vele és miért cipeli a gossága és Vidámsága vitte a züllés útjára: italra költötte pénzét, majd mikor keresménye erre nem volt elég, sikkasztott és csalt is. Bűncselekményeiért 1943-ban, 19ő3-ban, s 1956-ban is elítélték. KÉT BÖRTÖNBÜNTETÉS le­töltése közben azonban élettár­sat választott magának az ország: másik részén, s attól három gyereke lett. Élettársának más férfitől származó fiával együtt' mostmár hat gyerekről kellett volna gondoskodnia. De első feleségétől származó gyerekeivel sem törődött! Hetenként járt a posta Kis­kunfélegyházáról, — első fele­ségétől — az ország legkülönbö­zőbb városaiba: Budapestre. Sztálinvárosba, Kazincbarciká­ra, Berentére, Kecskemétre a Kiskunfélegyházáról eltűnt Po- tyesz nyomában, hogy az 1953- ban bírósági úton letiltott gye­rektartási díj havi kétszáz forin­tos összegét levonják fizetéséből, de a fizetési letiltások cédulái egymás után jöttek vissza a ha­sonló szövegű írásokkal: „Po- tyesz József nevű dolgozónk nincsen”. Több város rendőrsé­ge hiába kutatta Potyesz lakó­helyét, — nem találták. Potyesz József szökött gyere­kei elől! AMIKOR VÉGÜL IS nyomá­ra bukkantak, s a bíróság rend­őri kísérettel akarta elővezettet­ni, gőgös öntudattal írt vissza a bíróságnak: „önként, rendőri kíséret nélkül; is útnak indulok.” A tárgyaláson azonban jó kibú­vót talált: „Börtönben ültem, azért nem fizettem a gyerek­tartást”. De azt már nem val­lotta be, hogy bár szakképzett kőműves, miért dolgozik mégis alkalmi munkán még személyi igazolványának kiállítása után is, s azt sem a bíróság szeme előtt mondta, hanem volt fele­ségének, hogy: „Ha megsza­kadsz, akkor sem fogok fizetni.” Most tudniillik feleségét okol­ja zülléséért, s nem saját gyen­geségét! S nincsen tekintettel halálos gyűlöletében véréből lett gyerekeire sem! SZERENCSÉRE, azok jó ke­zekbe kerültek: anyjuknak bé­kés és jó élettársa lett Fazekas Sándor személyében, aki saját gyerekével együtt — megkülön­böztetés nélkül — neveli Potyesz József gyerekeit is. Potyesz | „kislányából” azóta nagylány — 115 éves — lett, fia pedig okos és ♦jóltanuló gyerek. I Anyagilag azonban rosszul lállnak: Fazekas 1200 forintos fi­zetése nem elég az öttagú család fenntartására. Feltétlenül szük­ség volna Potyesz József segít­ségére is. A bíróság ugyan — igazságosan — félévi felfüggesz- téses börtönre ítélte Potyeszt gyerektartási díj fizetésének el­mulasztásáért, de a tényleges fizetésért Potyesznak meg kel­lene magát emberelni, be kelle­ne látnia: saját vérei éheznek és ruhátlankodnak miatta, s meg kelene értenie: még az állat is gondját viseli maradékának. AZZAL KEZDTÜK, hogy n társadalom másirányú gondja, — a háborús élet — vonta el a figyelmet a Potyesz-félc embe­rek viselt dolgairól. Ilyen „más- irányú” gond azonban ma már nincs. Fenyegető veszedelmein­ket éppen a társadalom belső életének kiegyensúlyozásával kerülhetjük el, többek között azzal, ha gondot fordítunk a Potyesz Józsefhez hasonló em­berekre. Potyesz hosszabb ideig éppen ..haverjai”, ismerősei segítségé­vel tudta italra költeni a gyere­kei nevelésétől elvont összege­ket. Ennek elkerülésére pedig a legigazságosabb bírói határozat ’s kevés! Ha lakóhelyeinken, gyáraink­ban lefogjuk a tolvaj, a betörő, a sikkasztó kezét, — ne hagyjuk szó nélkül azt sem, hogy az ital miatt éhezzenek a családjaiktól különélő apák gyerekei! í— ng —.) hátán, amikor van ko- ] csija, lova? : Ügy érezte, rögtön < megbolondul. Kezdte : volna magyarázni: a : vejével jött, szekéren, • de lehurrogták. Ki hisz j el ilyen zagyvaságo- : kát? Hova lettek? Ta- : Ián csak nem akarja ■ azt mondani, hogy a vő j letette és ott hagyta? : Hogyan tette le egy- j maga? S különben sem j olyan embernek isme- j rik. Zana maga is belát- j ta, hogy a mese hihe- i tetlen és csak azt kér- j te, vegyek föl. Erre j kezdett ám csak sírni a : három jó madár. Ho- i va gondol? Fekete fu- ; var! Bajba kerülnek, • legyen tekintettel a < családjukra! Azzal otthagyták. • Alig mentek fél ki- i lométert, vágtató kocsi < tűnt szembe. Mint a ! vihar zúgott el mel- ! lettük. Rajta volt a vő, j de az ülés mögött ku- j pörgött. Mert a bakon j Zanáné asszony ült. j Fogta a gyeplőt, mint j a végzet és jobbjában j ostort suhogtatott.;. A ! látvány olyan hatással ] volt, hogy a sofőr be- j húzta nyakát és csak ! annyit mondott: —- Előre, bajtársak, ! nem kereszténynek va- ! ló látvány az ilvesmi... í az anyag, rossz szabó kezében elfuserálódik. Ránk, cukrászok­ra is áll ez a receptúra. Az egész műhely ennek szelle­mében végzi munkáját. Sikerük titka tehát nem boszorkányság, hanem tudás, szakmaszeretet s szorgalom eredménye. A mű­hely közvetlen kapcsolatban van a cukrászdákkal, akik ké­szítik, azok figyelik a forgalom alakulását és mindig friss sü­teményfajták készítésével igye­keznek segíteni az eladók mun­káját, tervük teljesítését, s a la­kosság igényeinek leginkább megfelelő választék kialakítá­sát. Mint az üzemvezető mondja, általában a csokoládés és tej­színhabos sütemények a legke­lendőbbek, de közkedveltek a marcipános, valamint grillás készítményeik is. Kapható itt aztán olcsóbb, drágább teasüte­mény, babapiskóta és egy sor más. Korai még róla beszélni, de a cukrászműhely jó gazda módjára már most készül a t'agylaltszezonra. Generálozták a gépeket, s a legjobb fagylalt­féleségnek már megvan az alap­anyaga. Ezekből csak egy párat említünk. Rumosdió mazsolá­val, tejszínes rizs, tejszínes eper, különböző gyümölcsfagy­laltok, stb. A sokoldalú gondoskodás- eredménye az, hogy Kiskunha­lason a cukrászdáknak állan­dóan nagy létszámú törzsközön­sége van. Sokan, mondhatnám, esti otthonuknak tekintik a vál­lalat egyik vagy másik cukrász­dáját. Többek között ez ma­gyarázza, hogy a vanalat hét éves fennállása alatt körülbelül háromszorosára nőtt, s a múlt évben elérte az 1 800 000 forin­tot a cukrászműhely készítmé­nyeinek értéke. Sándor Géza

Next

/
Thumbnails
Contents