Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

Edzőmérkőzés tűzoltással j A lakosság 8zolffálatában

s| Nem messze a járási tanácstól ' temeletes épületre tekint a láto- ” tgató. Ez a Kiskőrösi Vegyes Ktsz 3 juj, modern üzemháza. De a köz- 1 fségben járó itt is, ott is megtáplálja egy-egy részlegét. Elég vé- pgigjárni, nemhogy érdemben el- lenörzni a szövetkezet üzemegységeit. Hiszen egész sor szolgáltató ipart foglal magában a vegyes ktsz.

őszintén szólva nem valami irigylésremél tó állás elnöknek lenni egy ilyen univerzális kisipari termelőszövetkezetben, ha valaki lelkiismeretid akarja ellátni a vezetés megannyi teendőjét. A gondokat tekintve van is mit a tejbe aprítani Gárdonyi elvtársnak, a szövetkezet elnökének, de a többi vezetőnek is. A nagyközségnek hol az egyik, hol ja másik végén találkozik velük 'az ember.

Ostyában vagy ostya nélkül?

Repülőgép helyettesíti a vonatot

mindaz, ami közeláll csapongó fantáziájához. Az anyag csodálatos összetételének, az atom szerkezetének megvilágításától mél egyenes az út annak megmutatásához, hogy ez a hatalmas ere hogyan lesz a Szovjetunióban £ békés építés és Nyugaton a pusztítás eszközévé. De a szórakozás, a kulturális foglalkoztatás és a sport is nagyszerű közvetítője lehet a politikai igazságok megértetésének.

Az »ostyának« és a tartalomnak azonban szerves összeíüg gésben kell lennie. Nincs öncélú politikamentes szórakozás sem mert mindennemű ráhatás érzéseket, gondolatokat kelt az emberben s ezek összessége meghatározza állásfoglalását is a dől gokkal szemben. De nem lehe ugyanakkor a fiatalok többé-ke- vésbé kialakulatlan, fejlődésbe lévő értelmi és lelkivilágát megterhelni az elvi igazságoknál akadémikus szinten való tálalá sával sem. S többek között azér sem lehet, mert a politikai kép zettség mindig és minden körülmények között feltételezi az általános műveltség bizonyos fokát s az előbbi csak az utóbbival párhuzamosan fejleszthető. Falusi és tanyai fiatalságunk nevelésében különösképpen egy sikon

tettük, a távol-keleti, északi és szibériai járatokon pedig 40 százalékkal.

Ismeretes, hogy a múlt nyáron a rendszeres légiforgalomba a »TU—-104« légi járatot is bekapcsoltuk. Ez méginkább fellendítette a forgalmat. Hamarosan a legkorszerűbb gépeken való közlekedés sem kerül majd többe, mint a vasút párnás kocsijának utazási költsége. Bátran állíthatjuk, a közeljövőben a leginkább használatos közlekedési eszköz a repülőgép lesz,

tok alatt elborították á hirtelen:

támadt lángok. •

Menteni, ami menthető!, — s '■ a határőrök, felismerve a helyzetet, félelmet nem ismerve, ma-: gukat és ruhájukat nem kímélve ] az égő házba rohantak, s onnan ] minden értéket kimentettek. így1 bizonyították be, név szerint Síi-] vég Ferenc, Huszár István, Bozsó] György, Boronkay Gusztáv, Hor-\ váth Mihály, Janecz István, Für: László, Nagy István, Bozsik Jó-] zsef és az őrsről ott lévő többi] határőrök, hogy nemcsak a szol-] gálatban, meg a labdarúgó-pá-i lyán állják meg a helyüket,] hanem adott esetben, bárhol és ] bármilyen körülmények között is ] megvédik dolgozó népünk Vagya-: nát. ;

Melleseg: az edzőmérkőzésen' sem vallottak szégyent — ha másfél órával később is került sor rá, — mert 4:0 arányban le-] győzték a kelebiaikat.

Gyönyörű, napsütéses februári napon a Kiskunhalasi Határőrség labdarugó-csapata az egyik határszéli kisközség, Kelebia csapatához látogatott el vendégszereplésre.

A sportoló katonák éppen ebédeltek, s még nem is végeztek az étkezéssel, amikor az ügyeletes jelentette a csapatot kísérő Izsóid törzsőrmesternek: »törzs- őrmester elvtárs, jelentem, tűz- riadó! Mindenki azonnal menjen az állómásra/«

Rövid parancs, s a törzsőrmester vezetésével a tizennégy határőr labdarúgó azonnal az égő házhoz futott. A helyi őrs beosztottaival, valamint az oda siető polgári lakosok segítéségével hozzáfogtak a tűz lokalizálásához. A tető eloltásához azonban már nem volt idő, mert az erős szél miatt az egész nádtetőt pillanaAz írtakkal első olvasásra ellentétes, hogy a szövetkezet szombati mérlegzáró közgyűlésén csak 59 000 forint került nyereségrészesedésként kifizetésre. De ez csak a látszat, mert «* Kiskőrösi Vegyes Ktsz a holnapra is gondol. Állóeszközeik értéke meghaladja az egymillió forintot. Kisipari szövetkezethez mérten már komoly gépparkkal rendelkeznek. Ha csak azt néznénk, hogy 70 000 forint volt a motorjavítók E—320-as northon- szekrényes esztergapadja, 30 000 forintba került a kocsiüzem modern fúrógépe, s több, mint 300 000-be van az emeletes üzemház, akkor a szövetkezet ezek helyett bőyen oszthatott volna- De itt nem ez a cél, hanem aZ> hogy ebben az évben megerősítsék a szövetkezetei.

Az idei fejlesztési tervük sem nagyüzemi, A mészégető mellett például

cement Am özemet

kívánnak felállítani, ahol beton- kádakat, kúlgyűrűket és több más keresétt cementárut készítenék majd. Tervezik azt is, hogy a mészégető salakjából és más alkalmas hulladékból téglapótló falazóblokkot készítenek és még sorolhatnánk a helyi lehetőségek felhasználását célzó elképzeléseket, de elég ennyi annak leírásához, hogy kellő szervezettséggel a lakosság szolgálatában végzett gyártó és javító tevékenységgel is lehet jól működő, nyereséges egy kisipari szövetkezet. Bizonyság erre a Kiskőrösi Vegyes Ktsz működése, — Sándor Géza —

Erről a szövetkezetről a járási I székhelyen, de a megyei KISZÖV- nél is úgy beszélnek, hogy az egy

szolgáltató nagyüzem.

A humoros jelzőben persze van is valami. A Kiskőrösi Vegyes Ktsz ugyanis tizennégy iparággal áll a lakosság rendelkezésére. Megtalálhatók itt az építők, asztalosok, ácsok, bognárok, kádárok, kovácsok, lakatosok, villany-, víz-, autó- és motorszerelők. Kőfaragók, kötélgyártók, bádogosok, drótfonók és mészégetők.

Az 1951-ben hét taggal alakult kisipari szövetkezet ma 20-szoro- sára növekedve 150 taggal üzemel. A másféltonnás és öttonnás gumikerekű kocsikból, amit a gazdák és vállalatok egyaránt kedvelnek, havonta 20—22 darab készül a szövetkezet kocsigyártó 1 üzemében. Hetenként egy vagon kerítésnek való drótfonatot ad- [nak a lakosságnak, j Két nagy kemencéjükben

í havonta JNO tonna niesact

»

égetnek. A szőlőtermelők igényeinek kielégítése mellett ebből döntően ők látják el mésszel a j megye epítőszovetkezéteit. t A javító, szolgáltató tevékenységet illetően a Kiskőrösi Vegyes Ktsz

j példaként állhat

Bács megye kisipari szövetkezetei előtt. Havi 650 000 forintot kitevő átlagtervükből 59 százalék a javító, szolgáltató tevékenység. Az építő, asztalos, ács, bognár, kovács, lakatos, a különböző szerelők és a többi részleg munkája.

— Jegyzetek a Kiskőrösi Vegyes Ktsz-ről —

J

elmezbál van Bácsalmáson, most, a farsang utolsó estéjén. Ahogy bekukkantok, míg a sön lésben a kulcsot keresik, hát látom, tele a terem, mind a kettő a jelmezbálon lévőkkel, de jelmez sehol. Azazhogy, később észreveszem, van égy indiáníőnökszerű figura mégis. Hát mégiscsak jelmezbál, mert ugyebár, az egy jelmez is jelmez. Arra gondolok, miért kell valamit erőltetni, ha egyszer nincsen itt hagyománya?

És azt sem értem, miért mondják bálnak amikor nem tudnak hol táncolni, hiszen minden talpalatnyi hely asztalokkal van teli?

De, ez már nem rám tartozik, a bácsalmásiak dolga, hogy ezt megértsék. Meditáljanak rajta inkább ők. A fontos az, hogy mindez nem zavarta a jó bácsalmásiakat abban, hogy reggelig mulassanak. Ez még azonban nem lett volna baj. A baj ott kezdődött, hogy annak a folyosónak a végében, ahol kétoldalt a vendégszobák helyezkednek el, ott van az a bizonyos hely, — ahogy mondani szokás, — oda a király őfelsége is és amint majd kitűnik, más is, gyalog jár. Még ez sem lenne baj így önmagában. Csak akkor lett ez a békés és semmiről-nem-tehető utas számára baj. amikor a napi ellenőrzés, a sok lotas-íutas után aludni kívánt volna.

A folyosón csoszogás, suttogás, csipogás, pisszegés, kacagás, mikor, melyik, de sokszor mindez együttvéve. Ehhez vegyült még, hogy teljes legyen az utas felháborodása, — egy kis sikongatás, egy kis tap-olás, s a női cipők kemény sarkának idegesítő kopogása.

Mit tegyen ilyenkor az ember, ha a híres Ferrero mester népszerű könyvét szeretné olvasni a régi Rómáról, de nem megy, nem megy, sehogyse megy, mert hogy- azistencsodájában lehessen így olvasni?

Rjgy megy ez éjfélig, sőt: -*■ tovább is, de ekkor már a harmadik szoba lakója is nálam van, remeg a felháborodástól, szeretne aludni, de nem tud, mint ahogy a többi szobák lakói sem tudnak, s mint ahogy én sem tudok olvasni.

S odakünn, ha éjfél után ritkulnak is, de tovább viháncolnak a folyosón, mindenáron a szegény, mindenáron pihenni akaró vendégeknek juttatva egy kis ízelítőt a jelmezbál »gyönyörűségeiből«.

Az a szerencse, hogy reggel hat óra körül végét ért a muri, így aztán — mégiscsak sikerült valamicskét aludnom fel hétig,

amikoris a vonat korai indulása miatt a jó meleg ágy elhagyására kényszerültem.

J

árkálok a kihalt, téli utcán. Nem tehetek róla, mindenben betegesen keresem a szépet. Még a falut is szeretem inkább szépnek látni. Kunbaján vagyok.

Elszomorító látvány, mennyi összedőlt ház van ebben a régebben szép, gazdag községben. Megállítok egy embert, kérdezem, miért van itt ennyi ház ösz- szedőlve? Rámnéz, motyog valamit, nem válaszol, behúzott nyakkal megy tovább a kihalt, szomorú utcán.

Milyen különbség van egyes községek között! Míg nem is olyan messze innét, Mátételkén, szinte a földből nőnek ki a házak, bizonyítva, hogy előre és nem hátra haladunk, addig itt nem látok új épületet, csak romokat. A helybeliek a telepítésekről beszélnek. Nem fogadom el egészen. Sok év télt el a felszabadulás óta. És minden falu, vagy város elsősorban maga oldja meg a problémáit. Van sok szép példa erre is.

Milyen lehet egy ilyen kinézésű községben a kulturális élet? Hogy élnek, hogy fejlődnek, hogy szórakoznak itt az emberek? Mindez akaratlanul is felvetődik. Keresem a kultúrotthönt. Egy szemétfészek. Úristen, hát

hol vannak a község vezetői?! És a tizenkilenc pedagógus! Az ő szégyenük is ...

Mintha valami elvarázsolt helyen járnak ... Hogy lehet így* ilyen nagyon lemaradni az országos fejlődéstől?...

A fiatalság? Borkimérős házakban és kocsmákban tölti a téli sok-sok szabadidejét. Kérdezem Mizsák Ferencet, a kultúrotthon igazgatóját. Milyen kultúr- csoportjuk van? A válasz: semi- lyen. Tovább érdeklődöm: Báb? Nincs. Énekkar, zenekar? Nincs. Ismeretterjesztés? Nincs. Milyen lap, folyóirat jár ide? Semilyen. Színházi előadás? Nincs. Milyen Szórakoztató eszközeik vaunak. Semilyenek.

Nem íróm le végig, a beszélgetés többi része is így folyt le: én kérdeztem, ő tagadón válaszolt.

Nincs egy ping-pongasztal, eey jó rádió (ami van, az régóta rossz), nerti is beszélve hangszerekről, televízióról, magnetofon- fői, hiszen mindez már a sokkal kisebb községekben is megvan!

IMj icsoda visszás helyzet) hány községben probléma, hogy az állandóan gazdagodó kulturális munkához kicsi a kultúrotthon (pl. Madaras, Csi- kéria). Itií még van egy nagy/ megfelelő épület, de teljesen kihasználatlanul.

De meddig? Meddig lesz még lebecsülve a kunbajai lakosság fejlődni akarása? Meddig keli még csupán a kocsmákban keresni nekik a szórakozást?

Varga Mihály

Álmatlan éjszaka és egy üres kultúrház

j kell folynia a kellőnek, mert körükben — s ezt a lekicsinylés szándéka nélkül állapítjuk meg

— az általános műveltség hiánya eléggé szembetűnő.

S hogyan érti meg a gyarmati függetlenségi harcok politi- t kai jelentőségét az a fiatal, aki a földrajzból nem tudja, hogy melyik világrészben fekszik Tunisz? Hogyan értékeli Lenin megállapításait az irodalom szerepéről, ha nem ismeri legalább egykét nagy világirodalmár nevél sem? Hogyan tud különbségei tenni a giccs és az igazi művészet között, hogyan fejlesztheti ízlését e téren is, ha a festészetet csak a falusi szentkép-pikto- rok mázolmányaiból ismeri? S a példákat lehetne folytatni.

Igen, szükség van az »ostyára«, , arra a közvetítő formára, amely ; a tartalmat körítve legeredményesebben megtalálja a kulcsol a fiatalok lelkivilágához, olyar nyelvre, amelynek rezgéshullámai a legegyenesebben eljutnál! az ifjúság fülébe. Nem csodála- , tos nyelv ez, mindenki elsajátít- ! hatja — s el is kell sajátítanis

— aki a fiatalság nevelésével I foglalkozik.

Az egyiK járási ifjúsági

tanácskozáson érdekes vita alakult ki a fiatalság közt végzett politikai nevelőmunka »hogyan-ójáról. A kérdés annak kapcsán merült fel, hogy a falusi fiatalokat nehéz összehozni politikai témájú előadásokra. Unalmasnak tartják ezeket, s ha a kultúrműsorok, bálák sorába be is lehet iktatni egy-egy ilyen jellegű rendezvényt, nagyon ügyesen kell csinálni, szinte »ostyába« csomagolni a komoly mondanivalót, mint betegnek az orvosságot.

Ezt a nézetet többen helyeselték, de volt olyan ellenvetés Is, hogy szükségtelen az a bizonyos külön hangnem a fiatalok között, mert első és legfontosabb feladat éppen az: olyan éretté tenni a fiatalokat, hogy a felnőtt kommunistákkal egyenlő színvonalon megértsék és elfogadják az elméleti igazságokat.

Mi a közös — és mindjárt tegyük hozzá azt is: mi a hibás mindkét álláspontban? Az, hogy a »politikát« mindkét fél valami elvont, nehezen érthető és emészthető dogmák száraz, unalmas kinyilatkoztatásáinak tekinti. Tehát csak az a politikai nevelés komoly és meghatározható formája, ha végnéiküli szemináriumokon az előadó felolvas egy brossurát, vagy Marx Tőké-jének, Lenin valamelyik művének egy- egy fejezetét boncolgatja a hall-, gatók előtt, színtelen-szagtalan« ízetlen stílusban. 1

Oktatásunkból — tehát!

nemcsak az ifjúsági foglalkozá-! sok köréből — sikeresen száműz-' tűk máris ezt a módszert. Meri; a korábbi évek tapasztalatából' tudiuk, hogy ez lélektelen betű-; rágás, szajkózás — senkit és, semmit nem visz előbbre. ;

Egyáltalán ne beszéljünk tehát, a fiataloknak politikáról, elfo-J gadva, hogy untatja őket? De-) hogynem. Csak tisztázzuk előbb,* hogy a politikai nevelésnek sok*; kai gazdagabb a fegyvertára.' mint ahogyan egyesek vélik. Ml) egyáltalán a nevelés célja azi ifjúsággal kapcsolatban? Az, hogy; a mi rendszerünkhöz hű, a, munkában, magatartásban öntu-; datos, komoly és boldog emberekké váljanak, azzá a sokat; emlegetett újtípusú emberré, aki, megtestesíti a legmagasabbrendű,! a kommunista erkölcsöt. Ehhez; nyilván meg kell ismerniük, sze-, retniük a mi rendszerünket, a< mi célkitűzéseinkét, Stb., s meg, kell ismerniük a múltát is, hogy* legyén összehasonlítási alapjuk.)

De vajon mi a célravezetőbb?* Az-e, ha az előadó valamely) brosúrából statisztikát olvas fel a Horthy-rendsZer nyomorgó száz-* ezreiről, vagy az, ha a KISZ-) szervezet meghív a fiatalok kö-/ zé néhány falubeli öreget, aki) élőszóval és személyével hitele-) sítve elmeséli a cselédélet, a: részesaratás kesérü évtizedeit?) Nyilván az utóbbi. <

A fiatalság politikai ne-) velősének igen hálás eszköze a* tennészf>ttudnmánva« oktatás s:

I 1955-höz viszonyítva megkétszereződött a szovjet polgári légiforgalom. Ezzel kapcsolatban a Szpvjet Tájékoztatási Iroda munkatársa elbeszélgetett N. Zaha- rovval, a Polgári Légiforgalmi j Főigazgatóság helyettes vezetőjével.

| — A légi utasszállítás megbízhatósága, gyorsasága és kényelme sokezer utassal kedvelheti meg a repülőgépet. A j áraitok pontos menetrend szerint indulnak. A jegyek árait idén átlagban 12 százalékkal csökken-