Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-06 / 55. szám

Salt azé nt imr ei kíf>,e±La$L

4'-~ 1937-ből éi 1958-ból ~^>

1937. november 19-én hosszú cikk jelent meg Soltszentimré- ről az »Űj Nemzedék« című újságban, Lakatos Vince újságíró tollából.

A cikk mellett — az újságlap másik oldalán — Bonnet, az akkori francia pénzügyminiszter mosolyogva jelenti ki: "Nem hiszek a világkrízisben«. A lap nagybetűkkel közli: "Ezrével pályáztak a 624 fővárosi állásra«, s egy fénykép az imperialista japan gyalogság rohamát ábrázolja a kínai csapatok ellen. Ugyanebben a számban az osztrák minisztertanács rendeletének is jutott hely: "Az egykori osztrák—magyar hadsereg volt tisztjei hatvan éves korukig szolgálatra kötelesek az új osztrák szövetségi hadseregben. ..«

Hiába volt hát Bonnet optimizmusa!

Közeledett az Anschluss, s vele a világégés.

Mit írhat hát az "Űj Nemzedék« a nagy vihar előszelében hajladozó, tördelőző falucskáról? ** ■ *«SsS6Ä

S főleg: amit akkor írt — megállja-e az a helyét ma is?

Megérkezés

»Itt, a szürkevizű, kis tavakká vált ősmocsarak cs nádasok világában — írja Lakatos Vince —, ahol az én bilétám kedvéért állott meg a belgrádi vonat, azon töprengek, hogyan közelíthetném meg a falut, aminek tornya olyan másfél kilométerre innen ágaskodik a koporsószürke ég felé! Mert az egyetlen dűlőúton, ami a faluba vezet, olyan mély és barátságos a sár, hogy még a négyökrös szekeret is kátyúban marasztalja... itt mindennap íclborul valakinek a szekere, s á megye nem köveztctl ki az utat... A kis páskomok a mindennapi kenyeret is nehezen adják meg, s bizony a szentim- reiek még ma is nyögik, törlesztik a földek vételárát...«

1958 februárjában kövezett úton jutottam a községbe, s bár elég sáros volt a határ, kátyúba nem ragadhattam — még a romantika kedvéért sem. S a föld vételárának törlesztése? — Kinek okozna ez nehézséget? Sőt jöttömkor megcsodálhattam a Virágos utca és környékének vadonatúj házait. A 20 évvel ezelőtti 1500 lakos 2000-re szaporodott, s bizony hibába nőtt majd kétszer akkorára a falu, i— mégsem elegendő a lakás! Pedig ottlétünk idején is 49 házhelyet osztottak ki, négyszögölenként 5—7 forintos áron, ezek — a lakosság gazdasági állapotát is jellemzi ez, — rövid idő alatt be is lesznek építve.

A két év múlva errevetődő újságírónak már az sem lesz gond, hogy másfél kilométert kell gyalogolni a faluig. A falu »elébejön«, egész a vasútállomásig!

"Ami nem volt, s ami — van

"Ami nincs! — nagybetűs alcímmel kezdi a felsorolást Lakatos Vince. — Hatósági bába, orvos, állatorvos — nincs. A körorvos Csengődről jár át, 1700 pengőjébe van a falunak, de hasznát alig látják. Hetenként egyszer jön ki egy-cgy órára. A bába- cs orvoskérdést sem tudja megoldani a falu államsegély nélkül.«

Bába, orvos ma már van! Fizetésüket is levette az állam a község válláról. Állatorvos egyelőre más faluból jár át —, de van kövesút! S amiről 1937-ben nem is álmodhattak: az év nyolc hónapjában két óvónő vezetésével óvoda is működik. S hogy ne feledkezzünk meg róla: mo zija is van a falunak, s most az a gond, hogy a gyerekeket cl fiitgák as._cs.tj, előadásokról.

Bál jegy és — tanítás

»Megmutatja a plébános iskolájukat. Az is csak istállóból di- csőült iskolává. "Amíg az állam a tanítók fizetését nem előlegezte, nagy bajban voltunk — mondja Vorák plébános úr. — Kölcsönöket vettünk fel és bálákat rendeztünk, azok jövedelméből fizettük a tanítókat.«

Tanítóink fizetése ugyan 1958- ban is lehetne valamivel több, de ki hallott volna olyat, hogy

— bálijegyből szedjék össze? Ha egy napot késik vele a postás, már az is panaszra ad okot! A tisztességes fizetés mellett aztán lehet olyan — tanulmánynak is beillő — jelentést készíteni az iskolák félévi munkájáról, amilyet Öelencsér György igazgató tett le elénk. Benne személyenként olvashatjuk a tanítók munkáját, melyik osztálynak, milyen a tanulmányi eredménye, s megtudhatjuk azt is, hogy »az első osztály tanulói számolásban, írásban szépen haladnak. Magatartásukon és értelmi színvonalukon meglátszik a sikeres óvodai nevelés«. Az iskola sakk- és tornaversenyeiről már nem is beszélünk.,,

Fannsz akkor és most

"A község vezetői irtózatos harcot vívnak, hogy kimozduljon itt cgyállóhclyéből az élet. A vezetőjegyző idegeit úgy megviselték a mindennapos harcok, hogy idegszanatóriumba került.«

— így panaszkodik a húszéves cikk írója, s hozzáteszi: "A kis homokbirtokokon a nép nehezen keresi meg az adót...«

»Az islenfáját a Sütőipari Vállalatnak! — heveskedett a tanácselnök ottlétünkkor. — Segítsen rajiunk, mert ezek feloszlatják a községi pékmühelyt.i azt mondják, Fülöpszállásról isi át lehet szállítani a kenyeret. J De akkor a gyerekeink sohasem { esznek többé friss zsemlét?«

Már jel is írtuk jegyzetfüzetünkbe: »Elintézendő", amikor j nyílt az ajtó, s viharkabátosl feji lépett be. Lekezelt, s mond-t ta: »A sütőipartól vagyok. A* község kérelmére nem bontjuk{ le a pékműhelyt: így állandóanl friss kenyeret és zsemlét kap-\ hatnak!...

A régi és a mai újságíró búcsúja

»A falura kezd ráborulni a barna este... Sötét szobákban, hideg tűzhely mellett virraszta- nak a népek, a szobák sarkában ott járkál a fekete gond. Csak a templomka nyitott ajtaján át világít ki az örökmécs, s a kőből való Jézus néz végig szomorún az élet keresztjére feszített falun...«

Mivel búcsúzhatna a mai újságíró? Tisztességes tollú előde okkal való szomorú hangulatának, — melynek azóta történelmi hátteret adott a világháború, éppen az ellenkezőjét érzi. S ha már semmiféle újságíró fogással nem élt a cikk során, csalc a tényeket rakosgatta ridegen egymás mellé, — minek lelkendezzen a végén? Meg aztán tart attól is a mai újságíró, hogy megszólná egy-két falubeli borúlátó: »Csak a jót látta meg.,.

Búcsúzásul és válaszként ezeknek a borúlátóknak mondjuk: a boldogságot nem érzi az ember a — boldogság pillanatában. Ilyen az emberi természet.

Ugye, szentimreiek?

(—ng—)

Londonban nagy sikerrel vendégszerepelt az ukrán állami énekes táncegyüttes. Képünkön az együttes két tagja, Valeri Marka- rijana és Valentina Vcrholova az Albert Ilall-i előadáson.

30 000 HEKTOLITER BOR

Az Izsáki Állami Pincészet február 20-án fejezte be a szerződéskötést. A fenti időpontig mustból, seprősborból egyszer és kétszer fejtett borból összesen 30 000 hektolitert hoztak be a gazdák a pincébe. 1958. első két (január, február) hónapjában 6750 hektoliter bort vettek át a pince dolgozói. Az eladásra került borok 90 százalékát a szerződéses termelők

hozták a pincébe. Előreláthatólag ebben a hónapban még 8250 hektoliter bor gyűlik a pincészet hordóiba.

A bor felvásárlása mellett megindul a kiszállítás is. Naponta küldenek vagonokat Izsákról Budafok, Cegléd, Badacsony palackozó kirendeltségeihez.

Ebben az évben közel 10 ezer hektoliter sárfehért küldtek el már Izsákról.

ÖRÖMÖK

... Horgolócérnát vásárolok az Állami Áruházban. 80- a.st kérek, de mivel abból nincs fehér színben, kicseréltetem 60-asra. Hátam mögött a vásárlók tömege, nem csoda hát, ha szegény kiszolgáló megtéved és a 80-as cérna árát írja a blokkra, ami 40 fillérei több, mint a 60-asé. Én ugyan észre sem veszem, fizetek es ballagok a csoma- golóhoz. A csoma£o- lóbeli kartársner — később tudtam meg a nevét: Kozma Sándornénak hívják — rápillant a blokkomra, meg u cérnára, öszerán- colja a homlokát s bocsánatkérő mosollyal fordul hozzám :

— Elnézést kérünk, önnek 40 fil- lérrei többet számoltak tévedésből, azonnal kijavíttatom.

S a 40 fillér négy- százszoros összege nem ért fel azzál a jóérzéssel, ami erre elfogott...

... Tárcsázom a posta bejelentőjét, kérem a 26-19-nek egyik távoli községünket. A végén gépiesen köszönetét mormolok, — amúgy megszokásból, választ igazán nem várva. De éjgy kedves női hang visszaszól:

—■ Kérem, színesen s majd igyekszem gyorsan behozni.

Soha nem láttuk egymást a hang tulajdonosával, s nem is "hivatali kötelessége« vissza köszönteni és kjilön ígéretet tenni a gyors kapcsolásra. (Ami nem' üres biztatás volt, mert 20 percen belül jelentkezett Is a kért szám.)

Apró örömök) kellemes meglepetések ezek az emberekkel való mindennapos érintkezésből s én ezeknek a kis dolgoknak is mindig nagyon-na- gyon tudok örülni. S ezekkel vígasztalom magam, hu máskor bosszúság ér, hogy nem vagyunk azért mi mindnyájan és mindenkor olyan rosszak...

(Gáspár)

.......

án

coló asszonyok között.

NÓTASZÓ hallatszik ki a jászszentlászlói művelődési házból. Magyar népdalokat énekelnek. Bent, a teremben jókedélyü asszonyolc ropják ütemére a régi magyar táncokat. Bácsalmási Fcrencné óvónő, a Jászszentlászlói Nőtdnács elnöke

A Kalocsa környéki szállások

kulturális gondjai

OOOOOOOOOOOOOOGO0OOOOOOOOOOOOO

RÖZSÁS IGNÁC elvtárs a kalocsai járási pártbizottság instruktora. A párt a szállásokon élő emberek sorsának irányításával, ügyes-bajos dolguk elintézésével, politikai nevelésével bízta meg őt. Hajóson ismerkedtem meg vele. Együtt dagasztottuk a sarat. Eleinte arra vártunk ki lesz az első, aki ráncbeszed! gondolatait, s végtére is megnyitja a közös gond zsilipjét.

KUCSMÁJÁT akkurátusán megigazgatta és így szólt:

— Kerülgetjük a mondani valót, mint macska a forró kását. Ha megengeded, majd én belevágok az elevenjébe.

Végigsimította bajuszát, s komótos nyugalommal kezdte:

— Erre mifelénk, a szállásrendszer a tanyavilágot jelenti. Hozzám tartozik Homokmégy, öregcsertő, Alsómégy, Hillye, Kiskecskemégy, Halom és Má- csa. Saját magamon tapaszta-. lom, hogy mily nehéz az itt élő emberek kulturálódása. Amíg Baján voltam járási funkcionárius, havonta két-három szép- irodalmi könyvet is elolvastam, de ma erre, sajnos, nincs lehetőségem. Ennek részben időhiány az oka. részben hiányzik »

szállásrendszereken annak feltétele, amely elengedhetetlenül szükséges a művelődéshez. Homokmégy kivételével nincs mozihelyiség. Hat-hét kilométerre kell a parasztoknak begyalogol- niok, hogy filmet láthassanak. A busz Alsómégyen és Hillyén már megtelik utasokkal, így sokan lemaradnak. Üdvös dolog lenne, ha nagyobb kocsit adnának erre az útszakaszra.

A SZÁLLÁSOKON nem érezhető a népművelés egységes irányítása. Gyenge lábakon áll a könyvtármozgalom. Ezen úgy lehetne segíteni, ha a tanyai iskolákban mozgó könyvtárakat létesítenének. A parasztok szeretnek olvasni, hányszor fordultak hozzám is azzal a kéréssel: segítsek nekik a tanyai könyvtárhálózat szélesítésében!'

Ezen a vidéken vajmi kevés színjátszó-, ének- és tánccsoport működik. Így a parasztfiatalok szabadidejüket bor mellett töltik. Az ifjúság ilyetén való "nevelése« pedig nem vezethet jóra.

KÖZSAS ELVTÁRSSAL folytatott besaélSetésem közben lassanként kirajzolódtak előttem a szállások kulturális életének köcimoalaL A* &■ tiÁrdéa, vajon

hogyan és kik tudnának ezen a elmaradott állapoton segíteni?

— Elsősorban is a tanyai ne velők — mondja. — Csak az baj, hogy túlságosan a katedrá hoz nőttek. Pedig részt kellen venniök az iskolánkívüli neve lésben is. Ezzel nem azt mon dóm, hogy túl kell terhelni őke munkával, de legalább a nép művelés irányítása legyen a ke zúkben. Ügyelnünk kell arra Hogy családi életet is élhesse nek, felkészülhessenek az órák ra, s idejük legyen a művelő déshez. A tapasztalat azt írni tatja, hogy elszigetelődnek a élettől, elfásultak lesznek, s e megmutatkozik a tanyavilá kulturális életében is.

AZ ELMONDOTTAKBÓL lát szik: népművelési szerveinkne sokkal többet kellene törődni tanyavilág kulturális életéne megteremtésével, mert több se gítséget kell adnunk ahho hogy az itt élő emberek is mű veitekké váljanak. Ne csak azo kát vonjuk felelősségre, aki gazdasági vonalon hanyagok hanem azokat Is, akik á hatás körükbe tartozó népművelés munkát elhanyagolják. Errő győzött meg Rózsás elvtárssai folytatott beszélgetésem.

ßisUczbX Sándor.

mosolygó, megelégedett arccal figyeli asszonytársainak lelkiismeretes próbáját, s kérdezetlenül is ez a mondat ragyog a szemében: készülünk a nőnapra.

A VIDÁM, jókedélyü asszonyok körbeállnak, s én a kör közepén izgatottan érdeklődöm a nőnap műsoráról. Sándor Lászlóné megjegyzi:

— Szórakoztató, változatos műsorral készülünk, mert az a tapasztalatunk, hogy a jász* szentlászf,óia]c nem szeretik az egyoldalúságot. A népi táncokon kívül a helyi pedagógusok közreműködésével bemutatjuk Móricz Zsigmond: Dinnyecsősz című egyfelvonásosát, majd az Egérfogó című kacagtató jelenetet.

— Nékd, hogy megeredt a nyelve -j- vág közbe Erdei Pál« né, — ráinket már szóhoz sem hagy jutpi. S a következő pillanatban már 6 ismerteti a műsor további részét.

— Ezenkívül lesznek szavala« tok. Előadjuk Petőfi Sándor: Feleségek felesége és Minek nevezzelek című költeményeit.

BÁCSALMÁSI Ferencné foly« tatja:

— A műsor befejező száma előtt ez a kis kultúrcsoport át« alakul énekkarrá, s régi magyar népdalokkal ismerteti meg a közönséget.

Dékány Istvánná táncos jó* kedvében van. Tréfásan felénk fordul:

— Sok beszédnek sok az alja, gyerünk táncolni asszonyok, mert mindjárt ránkvirrad.

— Úgy bizony! — szól közbe Rétháti József né — fér juráméi* meg hátrákötik a sarkunkat.

ÍGY FOLYIK a vidám élcelő« dés, miközben szívvel-lélekkcl azon fáradoznak, hogy méltó műsorral ünnepeikésék meg a nők napjáig _