Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-23 / 70. szám

A TÖRZSGARDA Szülők figyelem! Mostanság sok szó esik az idősebb munkások, a törzs­gárda megbecsüléséről, mind er­kölcsi, mind anyagi vonatkozás­ban. Ezt tükrözik azok a tanács­kozások is, amelyek a nyere­ségrészesedés elosztásának mód­jait tárgyalják. Ezeken igen he­lyesen azt vallják: kapjon töb­bet az a dolgozó, aki nem átjá- róhéznak, hanem állandó mun­kahelynek tekinti a gyárát, s itt akarja leélni élete egy részét. Ennek indokolására mondják el azt, hogy a törzsgárda vállaira hárul a terv teljesítésének, a gazdaságos termelésnek nehéz, fáradságos, sokoldalú munkája. S hogy ez mennyire így van, arra jó példával szolgál a Kis­kunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat. Jelenleg is a törzsgárda dolgozik, s utánpótlásként tíz fiatalt nevelnek, akik munká­jukkal most döntik el: állandó munkások lesznek-e, vagy sem. Az új munkásoknak jóval könnyebb, mint a régieknek volt. A miértre próbálunk néhány szóban válaszaink Paprika Be­nő, Varjú Ferenc, Surján Sán­dor, Fehér József, Borbás Má­tyás, Harkai Imre, a nyugdíjas Molnár László, Gusztos Antal, Téglás Zs^íi néni 10—11 éves korukban kerültek az akkor még Schneider Ignác és társai nevet viselő üzembe, ahol a munkaidő hajnali virradattól esti sötétedésig tartott, s ahol az »-úr« nem a munkás, hanem Ézsa és Sarolta nagysága volt. Milyen volt akkor a munkás sorsa? Sarolta nagyságát idéz­zük, aki a legkisebb hiba esetén is hamar útilaput kötött az illető talpára e gondolat jegyében: fel is út, le is út. Mégis annyi mun­kást kapott, amennyit akart, s annyiért, amennyiért' neki tet­szett. Az éhség fegyelme volt a legnagyobb úr, s aki nem bírta Sarolta nagysága »kívánságait' végrehajtani, annak azt mondta: — maradj otthon. Olyasmiről, amit ma egyes fiatalok megcsinálnak: — csak kopasztok, csak lámpázok — szó sem lehetett. Ha valaki el­tört egy tojást, s ezt meglátták, Sarolta nagysága tenyere rög­tön csattant a hibát vétő arcán. Kísérő zenéjének e szavakat mondta: a kutyaisteiiit a kezed­nek. Es milyenek voltak a mun­kafeltételek? Arról jobb nem is beszélni. A baromfit szárazon köpasztották. Az asszonyok, lányok, hogy más­nap dolgozni tudjanak, éjszaka vizes ruhába bugyolálták a ke­züket, mert annyira megdagadt az erőltetéstől. Védőruha, kultúrterem, ét­kezde, napközi otthon? Csak az álmokban szerepelt. A napszám 70 fillértől 2 pengőig terjedt. Ilyen körülmények között ala­Napraforgóf ermelök! Értékesítési szerződést lehet kötni NAPRAFORGÓMAGRA a terményáfvevő helyeken május hó 15-ig Az értékesítési szerződéssel 'lekötött napraforgómag ára285.— Ft mázsánként. • A termelő minden lekötött mázsa után 80.— Ft. kamatmentes előleget igényelhet, amely a szerződésmegkötésekor azonnal kifizetésre kerül. A szerződéssel le nem kötött napraforgómag ára 275.— Ft mázsánkén* 579 kult ki az a törzsgárda, amely­nek jó része még ma is itt dől gozik. Egy részük vezető beosz­tásban, más részük a munkagép mellett. Kiss Kálmánból a terv­osztály vezetője lett. Vincze Be­nő minőségi osztályvezető, Sze­keres Józsefné a tojásrészleg ve­zetője, Surján Sanyi bácsi hűtő- raktáros, Lázár Imre csoport- vezető, Borbás Mátyás ugyan­csak. Borbás Mátyás tanította meg Katus Etát, Fodor Jánosnét, Vo- lovár Máriát, Fleisz Istvánt a baromfivágás szakmai fortélyai­ra. Lázár Imre, Dudás Pistának, Szőlős Józsefnek juttatott a ba­romfiátvétel tudományából. Sa­vanya Józsefné munkamódszer­átadó, a szakma kiválója, a ko- pasztás és tojáslámpázás tudo­mányába vezette be Farkas Jo­lánt, Matus Mancit, Tóth Évát és Barcsik Rózsit. Az idősek segítségével lett jó szakmunkássá Czagány 1st vánné, Dudás Józsefné, Vikor Júlia, Papp P. Júlia, Szűcs Im- réné és még többen. Őket az jel­lemzi, ami a régieket: több mun­kafolyamatot jól ismernek, s mindenütt megállják a helyüket. így formálják, csiszolják, ala­kítják az idősebbek a fiatalokat, az utódokat, A fiatalok egy része a régi munkásgárda életét csak az elbeszélésekből ismeri, s talán sokszor el sem hiszi. Hiszen ma már olyan valószínűtlennek tű­nik, hogy volt olyan Idő is, ami­kor csak fapapucsban, krisztus- papucsban, vagy mezítláb jöttek a munkások az üzembe, amikor Schneider Ignác és fiainak a kasszájába ömlött a pénz, a munkások verejtékének gyümöl­cse. Ebben az üzemben, amint a példák mutatják, valóban van olyan törekvés, hogy a régi munkások olyan utódokat nevel­jenek, akik a maiakhoz méltóan és büszkén viselik majd azt a megtisztelő jelzőt: a törzsgárdá­hoz tartozom. = Venesz — Az utolsó paralízis elleni védőoltások folynak megyénkben A paralízisjárvány leküzdése érdekében kormányunk nagy áldozatkészséggel külföldről be­hozott oltóanyaggal lehetővé tette, hogy az 1958. évben és az 1940. január 1 és az 1957. au­gusztus 31 között született gyer­mekek, illetőleg fiatalok gyer­mekbénulás elleni védőoltás­ban részesüljenek. így az 1957- ben elkezdett oltások ez év feb­ruárjában folytatódtak, illetve megyénkben még jelenleg is folynak. A februári oltások eredményét kiértékelve sajná­lattal kellett megállapítanunk, hogy megyénk több városában, községében nem jelent meg az oltásra felszólítottak nagy ré­sze. Ez különösen vonatkozik az iskolás koron túl levő fiata­lokra. Miután a jelenlegi oltásokhoz hasonló méretű oltás a jövőben nem lesz, felkérjük a szülőket, hogy az említett időpontban született gyermekekk ol kivétel nélkül jelentkezzenek védőol­tásra. A múlt évben végzett nagy­számú védőoltásnál az oltások­kal kapcsolatban semmiféle kel­lemetlen melléktünet nem volt észlelhető, viszont már a múlt évi járványügyi tapasztalatok az oltások igen nagy fokú ha­tásosságát bizonyítják. Sok fia­tal úgy véli, hogy a betegség csak a kisgyermekkorban kap­ható meg. Ezzel kapcsolatban közlöm, hogy 1957-ben megyénk területén 12 megbetegedés lé­pett fel 15 évesnél idősebb egyéneken, akiknek betegsége többnyire súlyos lefolyású volt. Ismételten felhívom tehát a szülők figyelmét, hogy súlyos mulasztást követnek cl gyer­mekeikkel szemben, ha őket a jelenleg még folyó, utolsó meg­előző oltási lehetőségtől távol­tartják, illetőleg oltásukat nem szorgalmazzák. Dr. Harsányi István, a Bács-Kiskun megyei Közegészségügyi-Járvány- ügyi Állomás igazgatójaj rvi Cikkünk nyomán »Nem tudtunk békés megegyezésre jutni a Szőlőoltvány- és Facsemeteforgalmi Vállalattal« A napokban jártam Csengő­dön és a kezembe került a Pe­tőfi Népe február 27-i száma, amelyben — »Üj rendelkezések meghozatala vált szükségessé a szőlőoltvány-termelési szerződé­sek rendszerében« című cikkben a szerkesztőség több javaslatot tesz a szőlőoltványtermelés elő­mozdítására. Minthogy ebben az ügyben özvegy Augusztics Bá- lintné és 34 társa nevében még múlt év március havában pró­báltunk békés megegyezésre jut­ni a Szőlőoltvány- és Facsemete­forgalmi Vállalattal, s ez csak részben sikerült, megnyug­tató eredményre nem jutot­tunk, ezért panasszal for­dultunk a Földművelésügyi Mi­nisztériumhoz. Ott széleskörű vizsgálatot indítottak, s bár sok tisztviselőt leváltottak állásából, — a mi panaszunkat még most sem orvosolták. Reméljük, hogy a Petőfi Népe cikke nyomán egészséges rendel­kezések születnek, s a mi ügyünk is elintézést nyer. Cziegler Ferenc, Budapest, XIII., Csángó utca 3/a, A dolgozók minden rétegéhez juttassuk el a párt szavát A KISKUNFÉLEGYHÁZI párt-végrehajlóbizottság a közel­múltba)! foglalkozott a dolgozók egyes rétegei között végzett po­litikai munkával. Megállapítot­ták, hogy a párt cs A kormány helyes, ingadozásmentes politi­kája a városban is általános megelégedéssel találkozik. Bár egyes üzemekben még ma is je­lentkeznek bérproblémák, azon­ban a munkások többsége ma már világosan látja, hogy kere­setük, illetve jövedelmük első­sorban a termeléstől függ. Ez arra ösztönzi őket, hogy a mun­ka jobb megszervezésével nö­veljék teljesítményeiket és szá­mos javaslatot tesznek a mun­kát akadályozó hibák megszün­tetésére az üzem vezetőségének. A munkásokat a fentieken kí­vül különösen a lakásépítkezés, vízellátás, utak, járdák megjaví­Mégis ébresztünk... tása és más közszolgáltatási problémák foglalkoztatják. Ezek megoldása nagyban elősegíti a politikai munka hatékonyságát. Nacionalista, szovjetcllcnes és parasztellenes nézetek a mun­kások között csak szórványosan fordulnak elő. Ezekft ellenséges elemek terjesztik. A VÁROSI párt-végrebajíóM- zottság megállapította, hogy a dolgozó parasztok hangulata is kedvező, különösen bizakodóak a termelőszövetkezeti tagok. E pozitív jelenségek ellenére a dolgozó parasztok között is van­nak olyanok, akik nem ismerik a párt és a kormány helyes po­litikájának több fontos részle­tét, attól tartanak, hogy a régi hibák megismétlődnek, felnek az erőszakos termelőszövetkezetfcj- lesztéstől. Ezeknek az aggodal­maknak természetesen semmi alapjuk nincs. Nagyon fontos feladat hárul a kommunistákra, hogy mindezt megmagyarázzák. A legtöbb probléma a kisipa­rosok és kiskereskedők között tapasztalható. Az ellenséges ele­mek leginkább ezek soraiban keresnek támogatókat. Rémhí­rekkel nyugtalanítják ezeket a kisembereket és nehézségeiket felnagyítva, rossz hangulatot igyekeznek körükben kelteni. PARTTAGJAINKNAK szá­molni kell az ellenség ilyen tö­rekvéseivel. Felvilágosító mun­kával ezt a réteget is meg lebet nyerni pártunk, kormányunk politikájának támogatására. A kiskunfélegyházi elvtársak helyesen jártak el, amikor be­hatóan elemezték a dolgozók különböző rétegeinek problé­máit, hangulatát cs határozatot hoztak arra, hogy megjavítják közöttük a kommunisták felvi­lágosító tevékenységét, cs a párt politikájának megmagyarázásá­ra, felhasználják az agitáció kü­lönböző módszereit. Túri József hogy ébresszen-e. Ekkor az ég alján meglátott egy tiszta, kék csíkot. Gondolkozott, s aztán szinte hangosan mondta: — én mégis ébresztek. És meghúzta a harangot. A vendégek kitódul­tak az erkélyre. Látva a felhős eget, dorgálni kezdték az öreg őrt, miért keltette fel éket, mi­kor itt semmiféle napkelte nem lesz S egyszerre csak a nap át­törte a felhőket, s olyan csodá­latosan szép napkeltét láttak a vendégek, hogy régen nem volt olyan. Ma is sok ködöt, felhőt vélünk látni a magyar ifjúsággal kap­csolatban. Sokan talán hajlan­dók is azt gondolni, ezekkel a fiatalokkal baj van. Mi sokan látjuk ezeket a vilá­gos foltokat, melyek kék eget Ígérnek. Ilyen kék égnek az ígé­rete volt á csátaljai 86 kamasz is, azok közül, akik állítólag ne­veletlenek, tiszteletlenek, rósz- szak, s a falu rémei. Ennek a kék foltnak a lát­tán, a felhők ellenére is ébresz­tünk. Ébresztünk Bács-Kiskun megyében és látjuk, hogy éb­resztenek országszerte. Viszont jóleső büszkeséggel, örömmel, meglátásaink helyességének iga­zolásával szabad legyen azt is megállapítani: mi, bajai járá­siak, sokkal előbb láttunk és előbb ébresztettünk. Meleg József este Csátalján voltunk 86 ilyen fiatal fiú és leány között. Ma­gukról beszéltem nekik és velük. Röviden ismertettem előttük, mi jellemzi az ő korukban a lányo­kat és fiúkat. S amikor meghal­lottam kicsattanó nevetésüket, áhitatosan figyelő szemüket lát­tam, az én szemem is fénylett, mert észrevettem, hogy ezek a gyermekek a mieink, azok is akarnak lenni és maradni, csak nyújtsuk ki feléjük segítő és si­mogató kezünket. Valamikor régen olvastam egy könyvet, amelyben az volt, hogy Svájcban egy magas hegy­tetőn építettek egy túristahazat. Az volt a nevezetessége, hogy onnan a napkelte valami csodá­latosan szép volt. Sokan csak azért mentek fel egy-egy éjsza­kára, hogy reggel korán a napfel­keltében gyönyörködjenek. Az őr a napkelte előtt egy órával szokott felkelni, hogy megnézze az eget, milyen lesz a hajnali nap. Ha úgy látta, hogy szép, tiszta lesz, akkor egy kis ha­ranggal felkelti a vendégeket és azok gyorsan öltöznek és tódul­nak ki a szabadba, meglátni a gyönyörűséges napkeltét. Egy­szer az őr nagyon borúsnak látta az eget. s gondolkozott, megértették a kérdés fontossá­gát. Kezdeményeztek. Az ered­mény? Gyönyörű, meglepő, de vádló is. Amikor őszintén kezdtek beszélni ezek a kamaszok, az ön­vád hasogatott belül. De vádol­hatnék valamennyien magun­kat a szavaik hallatán. Ilyene­ket mondtak: Velünk nem törő­dik senki. — Ránk haragszanak a felnőttek, minket mindenki rossznak tart, mindenhonnan el­kergetnek bennünket. Ezek bizony súlyos vádak. Be kell bizonyítanunk, hogy törő­dünk a szeretetreméltó, de sok­szor esetlen kamaszokkal. Be kell bizonyítani előttük, hogy nem haragszunk rájuk, hanem szeretjük őket. Meg kell mutat­nunk nekik, hogy nem tartjuk őket rossznak, s nem elkergetni, hanem hívogatni akarjuk vala­mennyit, megsimogatni, segíteni, szeretni akarjuk őket és gondos­kodni róluk. Én mindig szomorú és mérges is voltam akkor, ha az ifjúság­nak ezt a rétegét vádolták, szid­ták, elítélték. Az volt az érzé­sem, hogy a mi mulasztásun­kért őket tesszük felelőssé, őket ítéljük el. Csütörtökön (március 13-án) A párt, a kormányzat a: elmúlt években sokat foglalko- zott, törődött az ifjúsággal. Az: mondhatnám: tejben, vajban fü- rösztötte őket. Ez a megállapí­tás igaz is általánosságban, ds azt is mondhatjuk, hogy nem Nagyon sokat kaptak az ál­lamtól a középiskolákban, egye­temeken tanuló fiatalok. Szint« gondtalan volt a diákéletük. Ar­ra most nem térek ki, mi vol ebben a veszélyes, ellenben fel­vetem azt a kérdést, megkap­ta-e ezt a gondoskodást az a: ifjúság, amelyik nem tanult to­vább, hanem otthon maradt i szülői házbap, az általános isko­lai tanulmányok befejezés« után? Törődtünk-e ezekkel e fiatalokkal? Gondoskodtunk-« megfelelő módon arról a sok­százezres létszámot kitevő ka­maszról, akik még nem nőttek fel, de kikerültek a gyereksor­ból? Akik nappal és este az ut­cákat róják, nem találják a he­lyüket, sem a felnőttek, sem e gyermekek között? Azokról, akik nevelés hiányában a »falt rémei« lettek? Ügy érzem, elha­nyagoltuk őket. Négy évvel ez­előtt vetettem fel ezt a kérdési a Népfront vezetőinek. Volt ií érdeklődés, de hamar elaludt Két hónappal ezelőtt ismét fel­vetettem a Bajai Járási Tanács­nál egy kulturális megbeszélé­sen. A járási tanács illetékese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents