Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-16 / 40. szám
Egyértelmű állásfoglalás szükséges a mezőgazdasági politikában — Vita egy hibás nézettel — ! A mezőgazdasági poll tika hogyanját, de különösen a szocialista átépítés módját, ütemét az elmúlt évek során igen sokan és sokat vitatták, és a lenini álláspont kétoldalú hányattatást szenvedett. Különösen fertőződtek azok a nézetek, amelyek a revizionizmus talajából vették táplálékukat, s amely eszmei áramlatnak a vezéralakja Nagy Imre volt. Ennek az (alapvetően ellenséges, lényegéiben a mezőgazdasag szocialista bázisait likvidáló és a továbbfejlődést tudatosan megakadályozni akaró álláspontnak főveszélyként való meghatározása egyáltalán nem zár ja ki azt, hogy a baloldali dogmatikus hibák is igen sokat ártottak. A revizionista nézeteknek és a velük szembeni békülékenység- nek, vagy éppen a harc híjának nagy része van abban, hogy az ellenforradalom időszakában, itámadás falun elsősorban a terűn elősző vetkezetek ellen folyt, s -ez igen nagy erkölcsi és anyagi ! károkat okozott. A termelőszövetkezetek azonban kiállták a ipróbát, gyorsan talpra álltak, ibár az akkor támadt sebeket (természetesen még nem heverjék ki teljesen. Az ellenforradalom fellépését szító revizionista nézetek az elmúlt tizenöt hónap alatt lelepleződtek. Számos termelőszövetkezet példáján láttuk kimutatva foguk fehérét —, de nem semmisültek meg és veszélyességüket csak növeli, hogy.az adott (helyzethez alkalmazkodva, nem jelentkeznek felismerhetően. (Gyakran szinte csak árnyalatok, jiem megfelelően használt kifejezések választják el a helyes állásponttól. Ugyanakkor elég simulékonyak ahhoz, hogy belopják magukat az emberek fejébe és szú módjára megfertőzzék és elrágják a helyes elveket. 1956-ban és annakelőtte, a hibák kijavítására való nem kellően vigyázatos törekvés volt az a lehetőség, amellyel együtt a revizionista nézetek belopakodtak sokak gondolkodásába és a tudatos félrevezetők sok-sok becsületes emberrel azt hitették, hogy valami «-jót«, valami »megváltót-« cselekednek. Világossá vált, hogy a hibák kijavításában az ellenségnek sem szava, sem része nem lehet. Mert végtére is, addig szaval elkövetett »bűneinkről«, mígnem a szövetkezeti mozgalom szétverésén túl, rövidesen bejelentette volna igényét megyénk !*•) 000 családja juttatott földjére is. Nem vitás, hogy a mezőgaz- jdaság szocialista átépítését ille- Hően különböző hibás nézetekkel keveset vitatkoztunk az élet Kajlásában, úgy, mint a sajtó ihasábjain. Pedig, ha ezek az érvényesülni kívánkozó nézetek (elénk dobták a keztyűt, akkor nekünk azt »lovagias« kötelességünk felvennünk, hogy meghívjuk velük a harcot egészen (megsemmisülésükig. A harcnak kettős fronton kell folynia. A jobb- és baloldali nézetekkel egyaránt végig kell vívni a küzdelmet, mint ahogyan a 15 hónapos mezőgazdaságpolitikánk (élesen elhatárolódik úgy a dog- matikus-szektás hibáktól, mint a főveszélyt jelentő, revizionista tévelygésektől. Ezért volt meglepő az egyik járási vezető ama kijelentése, hogy »csak ott vigyük a középparasztok felé az agitá- ciót, ahol a termelőszövetkezeti jövedelem a középparaszti színvonalat már elérte«. Első hallásra mintha semmi kivetni való nem volna ebben a felfogásban. Mondhatná valaki, hogy tényleg igaza van: lehetetlenség a középparasztokkal a szövetkezeti kérdésről, vagy uram bocsá’, a belépésről beszélni, míg a szövetkezetek el nem érték, legalább is adott helyen azt. amit a középparaszti gazdaságok produkálnak. Ám csak a figyelmetlen, felületes szemlélő juthat ilyen véleményre, mert ha alaposan és a következményeiben elemezzük az elhangzott kijelentést, rájövünk, hogy nagyon veszélyes nézettel van dolgunk. Tesszük ezt anélkül, hogy a kijelentés hangoztatóját revizionistának nyilvánítanánk, hiszen feltvetésének indító jószándékát nem lehet kétségbevonni. Azt is meg kell mondani, hogy cikkünkben nem személye, hanem nézetei elleni fellépésről van szó. — Feltételezhető, hogy valamiféle »reálpolitikai« megfontolásból indult ki és végig nem gondolva a dolgot, az irrealitás zsákutcájába jutott. A kijelentés veszélyes azért, mert zavarja, kétségbe vonhatóvá teszi — szűkebb körben is — a párt egyébként egyértelmű állásfoglalását a mező- gazdaság szocialista átszervezését illetően. A veszélyt kettőzi az, hogy ez az »elvi« formula olyan fontos rétegről kíván lemondani. ha nem is abszolúte, amelynek gazdasági súlya, földterülete, lélekszáma, szakértelme a legjelentősebb tényező a mezőgazdaság szocialista jövője szempontjából. Az kétségtelen, hogy az átalakítás hogyanját illetően a főbb és elfogadott elvi vonalak birtokában i okát kell törődnünk és gondosan kell megtalálnunk azokat a legmegfelelőbb módszereket, amelyek a szövetkezés gondolatát és gyakorlatát közelebb viszik az egyéniekhez, különösen a középparasztokhoz. De az említett felvetés elsőrendű és alapvető jelentőségű elvi tételt keresztez és egyben alkalmat ad arra, hogy e formula leple alatt mindig kész magyarázatokkal ne történjék semmi, hogy látszólagos és erőltetett érvekkel az erre hivatottak defenzívában maradjanak. Ha ezzel az állásponttal egyetértenénk, magunk adnánk ténylegesen tápot a kisárutermelés örökkévalósága illúziójának. Mondhatja valaki (ezt persze nem tulajdonítjuk a felszólalónak, de ilyen vélemények is elhangzanak), hogy a megkívánt céltudatos törekvés, a körültekintő, meggyőző politika, amely most a párt parasztpoli-. tikáját jellemzi, csak az önkéntesség megsértésével képzelhető! el. Eredményt elérni manapság csak deklaratív óhaj, felemás dolog. Feleljük erre azt, hogy vannak szándékosan tehetetlen emberek, akik az önkéntesség elvét »féltik« minden olyan lépéstől, amelyet a szocialista átszervezés felé kellene tenniök. De ugyanezek titkon a saját! azon meggyőződésüket látják igazolva, hogy az önkéntesség! megsértése nékül ezen a területen — különösen manapság — nem lehet előbbrejutni. Lám, az etekintetben megnyilvánuló szektás és revizionista nézetek miként járnak karöltve azzal a végeredménnyel, hogy ilyen vagy olyan indokkal bár, de a fejlesztés nem halad előre. Kétségtelen tény, hogy szövetkezeteink még nem érték el mindenütt a középparaszti életparasztok nemcsak a legfejlettebb szövetkezetek eredményeit fürkészik, hanem figyelmüket az egyszerű társulások is felkeltették. Ezt a lehetőséget az egyénileg dolgozó parasztok, különösen a középparasztok, sokkal jobban szemmel tartják, mint az idézett felszólaló, aki véleményével, ha másokat nem is, de önmagát feltétlenül leszereli éppen a középparasztok irányába nagyon szükségesen végzendő politikai munkával kapcsolatban. Rövidlátás lenne azt megállapítani, hogy a középparaszt csak azért nem lép be a termelőszövetkezetbe, mert az ott látható jövedelem kisebb vagy ugyanannyi, mint az övé. Ha a középparasztok belépési szándékát ez az egyetlen feltétel döntené el, akkor zömük már a termelőszövetkezetekben volna, hiszen egyre több olyan termelőszövetkezet van, a saját vagy a szomszédos község határában, amely túlnőtt a középparaszti jövedelmen. Van egy igen lényegesen ható ok, amit figyelembe kell venni, mégpedig az, hogy a kö- zépparasztsagnak jelentős része a gazdálkodás hogyanja szempontjából maradi gondolkodású, a régihez, a megszokotthoz ragaszkodó. És ez a kultúráló- dás fokától függő önérvelése sok esetben súlyosabb, mint az, hogy a termelőszövetkezetben milyen mértékű az anyagi boldogulás. A mezőgazdaság szocialista átépítését illetően még sokat kell tennünk. De nem úgy, mint ahogy a javaslattevő gondolja, aki szinte szégyel a középparasztok elé állni, a boldogulás igazi útjának a gondolatával, hanem türelmesen, meggyőzően, érvelőén a termelőszövetkezetek szilárduló gazdálkodása alapján — szétverve a hibás nézeteket — kell társadalmi üggyé tenni a mezőgazdaság szocialista átépítésének jóidéig naponként elkötelező, felelősség- teljes feladatát. Weither Dániel Megyei kulturális és spurt seregszemle Felhívás Bács megye fiataljaihoz! ELVTÁRSAK! BARÁTAINK! A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága ezúton hirdeti meg az elmúlt évekéhez hasonló, s 1958. július 27-én megrendezésre kerülő megyei kulturális és sport seregszemlét. E méreteiben és programjában is nagy ifjúsági találkozó méltóképpen fejezi ki megyénk ifjúságának béketörekvését. A seregszemlén résztvehetnek az üzemi, állami gazdasági, gépállomási, termelőszövetkezeti, területi és iskolai KISZ-szervezelek kultúr, és sportegyüttesei, valamint a szakszervezeti kultúrcso- portok és népi együttesek. A kulturális programon belül meghirdetjük az énekkarok, zenekarok, tánccsoportok és az egyéni énekesek, táncosok, szavalok, hangszerszólisták seregszemléjét. A helyi és a járási bemutatókon színjátszó csoportok is indulhatnak. Az előadásoknak, műsorszámoknak tartalmuknál és művészi színvonaluknál fogva minél több ifjú és felnőtt szórakoztatását, nevelését kell szolgálniuk. A helyi bemutatók időpontja: március 15-től június 15-ig; a járási bemutatóké: június 15-től július 10-ig. A seregszemlén való részvétel bejelentése nevezési űrlapon történik, amelyet a KISZ megyei végrehajtó bizottsága valamen.v- nyi KISZ-alapszervezetnek meg fog küldeni. A nevezés határideje: március 15. Elvtársak! Barátaink! Kérünk benneteket, hogy a hátralevő időben minél alaposabban készüljetek fel a sikeres szereplésre, hogy méltóképpen képviselhessétek községetek, járásotok ifjúságát a megyei seregszemlén. Kecskemét, 1958. február 15. Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága Cseres Tibor: _ KÜLÖNFÉLE OZERELMEK Cseres Tibor eddig sem ismeretlen nevéről szeretnénk új no- vellás kötete megjelenése alkalmából lemosni azokat a sok esetben kellemetlen reminiszcenciákat, melyek Cseres megelőző műveinek nem rendezett, érzelmi túlfűtöttsége miatt, az ebből eredő logikai szaggatottság miatt adódtak. Üj novellái megjelenésének dátumait nézegetve ugyan azt látjuk, hogy az 1955-ből származó »Legényke a gáton« után még 1956-ban is írt olyan, — az »Őrült álmokéhoz hasonló novellákat, melyek még bele-bele- esnek az előbb említett hibába. Ehelyett azonban — bár nem olyan gyakran — más, új hibákat követ el. Erre példa a különben emlékezetes »Justh Zsig- mond szerelme« című novella is, ahol a novella felfelé ívelő cselekményt —, érzelmi vonalát megtöri a felesleges zárszó. A régi hibák elhagyása, az új — lényegtelenebb hibák mellett címadó novellájában, a «Vaddisznók"-ban, s az új paraszti idill és jóhagyományú komédia határán mozgó »Kerektó— ban alkotási iránya már a. »Ballépés« izgalmas regényszerűségén át egyre inkább eltolódik az előbb említett »Legényke a gáton« egészséges humorú, a jellemtartozékokat helyükre tevő irány felé. Szinte Cseres megbékélésének, írói lehiggadtságának is nevezhetnénk azt a kellemes meglepetést, melyet új novellás kötele okozott. Ha — mint a címadó novella is mutatja, —• egyre súlyosodó témáin uralkodni bír, az olvasóközönség is szívébe fogja zárni. (—ng.—) A tiUujifac Uo-MÍdtUni Sp-ads-zöuetségmegyei küldöttértekezlete színvonalat. Ez azonban még nem érv amellett, hogy ne foglalkoztassuk a középparasztokat a szövetkezetesítés gondolatával. De mondjuk meg azt is, hogy az idézett kijelentés megtevője nem ismeri többek kceött azt a tényt, hogy a 30 forinton felüli fizető termelőszövetkezetek száma meghaladja a 120-at. S ha van gyengébb szövetkezet, van erős is, amely önmagáért beszél és a szövetkezet erejét bizonyítja, nemcsak a környéken lakóknak, hanem széles általánosságban. A véleményt nyilvánítónak azt is tudnia kell. hogy a középSZOMBATON TARTOTTA több mint száz részvevővel megyei küldöttértekezletét Kecskeméten a honvéd helyőrségi tiszti klubban a Magyar Honvédelmi Sportszövetség ideiglenes megyei elnöksége. Az értekezleten a megyei és városi !párt-, valamint KISZ-bizottság, az MHS országos elnöksége, a honvédség, kiegészítő parancsnokság, munkásőrség, mind a két tanács, a Hazafias Népfront is képviseltette magát. Első napirendi pontként Vich- nál Pál elvtárs, a szövetség ideiglenes megyei elnöke számolt be az MHS feladatairól, s Bács megyei szervezeteinek a működéséről. — Pártunk Központi Bizottsága 1957. március 28-án hozott határozatot a Magyar Honvédelmi Sportszövetség létrehozására — mondotta. — Az MHS vezetésében képviselteti magát a párt, a KISZ, munkásőrség, Partizán Szövetség, honvédség és a szövetség tartalékos tiszti tagozata. Az MHS felügyeletet gyakorol az ország lövész, motoros, rádiós, repülős, vízi motoros sportágai felett. — A Magyar Honvédelmi Sportszövetség célja, feladata, hogy közreműködjék a lakosság tömeges önvédelmi, légoltalmi és atomvédelmi kiképzésében, a szocialista haza védelmére való előkészítésében, népszerűsítse s fejlessze a honvédelmi tömegmunkát. Feladata, hogy szervezze és irányítsa a katonai elő- és utóképzés, valamint a technikai sportágak munkáját. A lakosság politikai felvilágosítása és az MHS tagságának hazánk, pártunk, a Szovjetunió szeretc- tére, a testvéri népek barátságára való nevelése, — ez is a szövetség feladatai közé tartozik. Úgyszintén az is, hogy széleskörű politikai munkát fejtsen ki a néphadseregünk iránti szeretet és megbecsülés érdekében. Ápolja dicső szabadságharcaink, nemzeti történelmünk haladó hagyományainak emlékét, fejlessze a proletárinternacionalizmus eszméjét. — A Magyar Honvédelmi Sportszövetség fontos feladatának tekinti a magyar munkás- mozgalom győzelméért vívott, s az ellenforradalom elleni harcokban elesett mártírok emlékének ápolását, munkásságuk ismertetését is. A szövetség tagjait harcos helytállásra, éberségre, a belső és külső ellenséggel szembeni izzó gyűlöletre, valamint a pacifizmus elleni harcra neveli — mondotta Vichnál elvtárs a többi között. A szövetség megyei alapszervezeteinek, járási elnökségeinek és klubjainak a munkáját értékelve beszámolt arról, hogy a tartalékos tisztek tagozatának a megalakításánál különösen jó munkát végzett a dunavecsei járási elnökség, s megyénkben a szövetségnek több olyan modellező köre működik, amelyekben közel háromszáz gyermeket is foglalkoztatnak. A vitorlázó repülők kecskeméti klubja a megyék‘közötti sorrendben a második helyet foglalja el. A megyei motoros klub mellett turista szakosztály is létrejött, amelynek az is a feladata lesz, hogy szervezzen kollektív kirándulásokat, országjárást. Az MHS működésének eredményességét igazolja megyénkben az alapszervezetek, majd a járási elnökségek küldöttértekezleteinek az aktivitása is. Rámutatott arra is, hogy az MHS munkáját nagyban elősegítette a párt megyei bizottsága, a megyei tanács végrehajtó bizottságának és a honvédség támogatása. aminek révén a többi között sikerült megoldani az olyan problémákat, mint a szövetség megyei elnökségének a székházhoz, garázsokhoz juttatása, valamint a klubok elhelyezése, A BESZÁMOLÓT vita követte, majd a küldöttek megválasztották az MHS megyei választmányát, elnökségét, ellenőrző bizottságát és az országos konferencia küldötteit. A küldöttértekezlet napirendje második részének az ismertetésére még visszatérünk.
