Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-14 / 38. szám
Áz idén 462000 lifer fejef, 1500 q hízottsertésf adnak a népgazdaságnak^ Beszélgetés a Solti Állami gazdaság terveiről ' Még nem vizsgálták felül a Solti Állami Gazdaság mérlegét, de előreláthatólag az 1 miilio forintot meghaladja a nyereség. Ez szép eredményjavulást bizonyít, hiszen 1 533 000 forint veszteséget ütemeztek be az elmúlt évre, A gazdaság idei terveiről beszélgetünk az igazgató eivtárssal és a brigádvezetőkkel. — Sok segítséget jelent nekünk — kezdi Szabó János igazgató — a két csehszlovák gyártmányú szuper Zetor. Ez tette lehetővé, hogy 39 lovat eladjunk. A kct géppel 320 000 forint j évi megtakarítást érünk el. , Ennyivel többe kerül ugyán- I is a fogattartás. Sokoldalú munkát végeznek, többek között a lucernabetakarítás munkafázisainak 80 százalékát gépesíteni tudjuk. Valószínűleg az idén még egyet kapunk az említett Zetorból. A gazdaság mindig híres volt tehenészetéről. Most is megyei ■elsők a tejtermelési versenyben. 'Balogh András, a tehenészbrigád vezetője elmondja, hogy január végétől ismét emelkedett a tej hozam. Január 25-én még 10,4 liter volt, jelenleg már 11,5 liter az istállóátlag. Dicséri a tehenészeket. Az istállóban állandó tisztaság, rend honol. A fejest mintegy 50 százalékban géppel végzik. Az idén hússzal növelik a iHelyén volt a szívük, s eszük,,, tehenek számát és 462 000 liter tejet adnak a népgazdaságnak. — A borjúnevelés itatásos módszerét már évek óta alkalmazzuk — magyarázza a brigádvezető —, nyolcvan borjúnk van jelenleg is. Az elmúlt évben 192-t neveltünk fel* ezzel a módszerrel, mintegy 100 000 liter tejet takarítottunk meg. Az állattenyésztés másik ágában, a sertéstenyésztésben a fehér hússertéseket honosítják meg, 50 koca lesz az alap. A tavalyi 1100 mázsa helyett az idén 1500 mázsa hízót adnak az államnak. ‘ Janulik Mátyás növénytermesztési brigádvezető elmondja, hogy már szórtak ki műtrágyát az őszi vetésekre. A gazdaság 186 kiló műtrágyát használt fel holdanként az elmúlt évben, az idén 250 kilót terveznek. Elérték, hogy négyévenként 150 mázsa sertéstrágya is jusson a talajba, ez évtől kezdve el szeretnék érni a 200 mázsát. A szakszerű és megfelelő talajerőutánpótlás nyomán jó terméseredményekét értek el az elmúlt évben. Mint a legjobb cukorrépatermő gazdaságot tartják nyilván a Soltit. Tavaly 50 hold átlagában 202 mázsát takarítottak be holdanként. Az idén kétszeresére növelik a cukorrépatermő területet. — A takarmányozás továbbit javítása érdekében növeljük aj pillangósok vetését is — kapcsolódik a beszélgetésbe Nics} József, egy másik növényter-c mesztési brigádvezető — a je-1 lenlegi 17 százalékról 21 száza-} lékra. c A beszélgetésből kicsendül,' hogy a gazdaság vezetői biza-} kodva kezdik az új gazdaságig évet. E bizalomnak meg is van az alapja, mert régi, összeszokott gárda ’ranyítja a gazdaságot. Szabó József igazgató már 1951 i óta van itt, Nics József brigádvezető 1952 óta végzi ilyen mi-J nőségben a munkáját, Januliki Mátyás szintén öt éve brigád-J vezető. A beosztott dolgozók zöme is} évek óta a gazdaságban tevékenykedik. A tehenészetben a; legutóbbi három év alatt pél-< dául csupán egy változás volt.! Ez magyarázatot ad arra vonatkozólag is, hogy miért olyan' összehangolt a munkájuk, mi-( nek köszönhetők a jó eredmé nyék. — Mi már egymás gondola-} tait is ismerjük — hangoztatja! az igazgató elvtárs. — Ez azj egyik fontos feltétele az együtt-' működésnek, a jó munkának. Ez} segítette elő eddigi sikereinket, ezért bízunk idei terveink megvalósulásában is. Farsangi komédia HA MESE VOLNA, vagy játék, ez a kifejezés illenék az ügyre: tánci-tánci. De mert — sajnos — igaz: »bürokratikus intézkedési mód« a találó meghatározás reá. Nem kell izgalomba esni, nem Bács megye valamelyik hivatala a ludas benne — bár ettől 'függetlenül mi sem száműztük ! még a bürokratizmust —, viszont megyénk egyik lakóját sújtja a szóban forgó ügyintézés átka, hát nem hunyhatunk .szemet fölötte. ARKÖL VAN SZŐ, hogy a már 15 éve Kecskeméten dolgozó és — jelenleg a Bethlen- város, Űjosztás 46. szám alatt — lakó Annus Istvánnak (majd kiderül, hogy az eredeti területhez mérten csak részben) van Kőtelek és Nagykörű községek között, közvetlenül a Tisza mellett kb. 2 és fél hold földje. E földterület mintegy 50 esztendeje a családja tulajdonát képezte, míg végül ő örökölte, de mert az említett falvak egyikében sem lakik, — bérbeadta. 1945-IG NEM is volt semmi baj, a bérlő fizette a bérletet, Annus István fizette az adót — míg megjelentek a szolnoki Vízügyi Igazgatóság emberei és se szó, se beszéd, a tulajdonos megkérdezése, vagy tájékoztatása nélkül kubikgödör levezető csatornát ástak a földjén. (A veze- tőipérnök állítólag később kijelentette: arra nem is gondoltak, hogy a földterület igénybevételéről Annus Istvánt is kellett volna értesíteni.) A csatorna mintegy ezer négyszögölnyi földdel csökkentette a nevezett birtokát, s mert a rajta levő — nehéz most már pontosan megmondani, hogy hány esztendeje az osztályvezető főmérnök feljegyzése szerint — 21 fűz- és 4 nyár-, a bérlő szerint — Először zárták nyereséggel az évet. A kecskeméti Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat hosz- szú időn át veszteséggel dolgozott. 1956-ban például 355 000 Ft volt a veszteségük. 1957-ben először könyveltek nyereséget az évvégi mérlegen — mégpedig' közel fél millió forintot, , • ■ pedig 8 fűz- és 8 darab 15 éves gyümölcsfát is kivágták, hát ezekkel is szegényebbé tették Annus Istvánt. Ez még mindig nem volna baj, a csatornára szükség van, csakhogy.. •. Csakhogy elfelejtették kártalanítani, akár készpénzzel, akár megfelelő csereingatlannal Annus Istvánt (mindössze 210 forintot kapott 3 darab kivágott fa fejében), s ráadásul az adót is behajtották rajta azóta is, holott a földterületen nem terem semmi, hiszen csatorna van rajta. y, Annus István azonban nem < hagyta ezt — joggal — annyiban^ és igazságát keresve elment Pon--“- ciusíól Pilátusig, s most ott tart, hogy kezdheti az egészet elölről. HOSSZADALMAS volna itt leírni, hogy ügye hol került már szóba, elég az hozzá: 29 iratot; tett elénk a szerkesztőségben, amelyek között van a kirendelt-! ség vezetőjének egy 1955. ja-? nuár 22-én adott utasítása, mely! felszólítja Wágner Péter tech-> nikust, hogy készítsen helyszín-! rajzot Annus István ilyen és> ilyen számon telekköny vezeti^ földterületéről, akad az iratok) között a Földművelésügyi Mi-> nisztériumnak egy tájékoztatá-! sa is, miszerint «-az ügy a Szol-? nők megyei tanács hatáskörébe! tartozik«, van az Országos Víz-> ügyi Főigazgatóságnak is egy! 1956. augusztus 23-án kelt levele,) amely arról nyugtatja meg An-j nus Istvánt, hogy »az igénybe-) vett ingatlanok tulajdonjogának? rendezése most folyik«, öt nap-! pal későbbi dátummal az Álla-? mi Ellenőrzési Minisztériumi szintúgy amellett teszi le a ga-? rast, hogy »a kisajátítás ügye! rövid időn belül rendeződni fog«,) — szóval: utasítás, intézkedés,! ígéret ment itt össze-v issza,? mondom, majdnem 30 esetben,! míg végül Nemes Gerzson, a! Vízügyi Igazgatóság műsz. oszt.! vez. főmérnöke készített egy fel-! jegyzést, kimondva a végszót: »a? jászkiséri szakaszmérnökség feb-jj ruár 21-ig készítsen kimutatást? az elfoglalt területről, és egy-! ben igazolja a kivágott fák da-> rabszámát is..., hogy a szóban? forgó ügynek a legsürgősebben) Össze sem lehet számolni, hány tízezer forintos kárt okozott a kunszállási Alkotmány Tsz tagságának Bense Ferenc elnök. Szinte csodálni lehet azt a határozottságot, amellyel módját ejtette a károKozásnak! Büki Károly pénztárossal együtt a tsz bevételeit nem fizették be a bankba, s a házipénztárban tartott összegekkel úgy gazdálkodtak a saját hasz- nuKra, ahogy nekik tetszett. Az eladott tej, kukorica, bízók árával akkor számoltak el, amikor akartak, s ha éppen pénzre volt szükségük (és mikor nem volt?) — egyáltalán cl sem számoltak! Még természetben is »jussaitok« törvénytelenül a szövetkezet vagyonából: legutóbb január végén 161 kiló vegyesdarat vett át Bense — kiutalás nélkül —, »hozómra«. Amint gondolhatja is az olvasó, e »gazdasági tevékenységüket« csak a leg. ziláltabb könyvelési-, bizoiiyíati-rendszcr mellett követhették el, s erről nem is írunk hosszabban: minden, a szövetkezeti gazdálkodásban jártas ember ismeri az ilyen egészségtelen helyzetet. A dolognak ez a része rendőri nyomozáshoz tartozik, amely — Bense már megtörtént lemondása után — bizonyosan megkezdődik. Arról azonban feltétlenül meg kell emlékeznünk, hogyan »buktak le« Benséék: a termelőszövetkezet MSZMP alapszervezete kért ellenük vizsgálatot. Nem ismerjük azokat a személyes kapcsokat, amelyek Ben- sét a tsz tagjaihoz fűzték, de sejtjük: nemcsak rossztulajdonságait láthatják a tagok. Bizonyára vannak jellemének olyan oldalai is, melyek miatt megszerették, de legalábbis megked- $ vélték, — különben nem is választották volna elnöknek. Le- p hét, hogy jókedvű, vidám em- ~ bér. Lehet, hogy nem zsarnokoskodó, de mégis határozott; nem zsémbelő, ideges, hanem a bürokrácia berkeiben: végét lehessen vetni a tényállásnak megfelelően.« VÉGRE: február 21! De, hogy ne ujjongjunk: 1957. február 21-éről van szó, — s azóta sem történt semmi, azon kívül, hogy Annus István fizeti az adót és keresi az igazságát. Ez a cikk is azt a célt szolgálja, hogy mielőbb megtalálja. Mert hátha elolvassák fentebb és a szomszéd megyében is az illetékesek, és mostmár csakugyan véget vetnek a bürokrácia e farsangi komédiájának! Tarján István nyugodt és megfontolt: valószínűnek tartjuk: közvetlen és barátságos természetű is. Nem védeni akarjuk őt (sőt!), csak felsorolni, meiy tulajdonságai miatt válaszinatták einök- ke a tagok, s miért ragaszkodtak egy ideig személyéhez. s> mindennek alapján elgondolhatjuk azokat a sok, hajnalokba nyúló tépelödéseket is, amelyeket sikkasztása az alapszervezet felelősséget érző tagjaiban okozott: neiu volt köny- uyű elválasztani magukban Aícnse jobb tulajdonságaitól nyilvánvaló gaz emberséget, s még az a félelem is felvetődhetett bennük, hogy hátha ok tevédnek; hátha Bense — becsületes. Szinte magunk előtt látjuk ér, halljuk azt — a bejelentést megelőző —. a pártszervezet egyre több tagját foglalkoztató vitát, amelyen a bejelentésről döntöttek, s amelyen lehetséges, — egész életre kötött barátságok zökkenhettek ki egyensúlyukból, jóismeretségek tépázódhattak meg. Ennek ellenére a vitában azok győztek, akik Bense kárlevé- kenységét, sikkasztásait, gazdaságot züllesztö cselekedeteit be akarták jelenteni, — s be is jelentették — a járási pártbizottságnak, nem tekintve Bense tekintélyére, tisztségére; megvédve ezzel a szövetkezet gazdaságát a további károktól; s a maguk területén megmentve a szövetkezeti mozgalom hírét-nevét is. Helyén volt a szívük, s eszük a kunszállási kommunistáknak. A baráti kapcsolatokat pedig nem kell siratni. Ha a bizalom helyreáll — hiszen éppen a párt- szervezet e helyes határozata vetette meg alapját —, vele együtt ismét megkötődnek, rendeződnek azok a személyes ismeretségek is, amelyeket ez a sokat- érő, tisztító vita esetleg megbolygatott. (—ng—) Munkálkodnak a kerekegyházi kiszisták A kerekegyhári k'szisták elhatározták, hogy résztvesznek a községi művelődési otthon felépítésének munkájában. Elhatározásukat tett követte: a napokban hárem vagon terméskő kirakásánál már ők segédkeztek. Ugyancsak jelenlegi munkájuk középpontjában áll még a cselédsorban élő gyermekek és az ipari tanulók helyzetének megjavítása. Ebben az ügyben hamarosan összeül érdekvédelmi bizottságuk, IMiért fizettek 2 nappal később o Kecskeméti Vízmű Vállalatnál és a Tlszakécskei Permslezögépgyárlian ? szólva — »feledékenysége« miatt még ma sem kapták volna meg bérüket a dolgozók. A Nemzeti Bank vezetői azonban hajlandók voltak mégegy- szer hitelt adni, azzal a kikötéssel, hogy február 20-ig, illetve 28-ig mindkét üzemben felmérik, melyek azok a szükségleten felüli készletek, s ezt eljuttatják a hasonló profilú vállalatokhoz, vagy értékesítik. Ez a hitelezés nem történik meg ingyen. Az összeg után 10 százalékos kamatot kell fizetni! Ez a Tiszakécskei Permetezőgyárnál havonta 8—10 ezer forint veszteséget jelent. Ennyit veszítenek hónapról-hó- napra az ez évi nyereségrészesedésből. Kívánják ezt a munkások? Ez az eset arra is fényt derít, hogy javítani kell a pártszervezetek termelést ellenőrző, irányító munkáját, meg kell nézni, milyen az együttműködés a pénzügyi és műszaki dolgozók között, lent is, fent is. Hát ez lenne dióhéjban a késedelmes fizetés története. Azzal a gondolattal zárjuk sorainkat, hogy a lányomnak mondtam, de a menyem is értsen belőle. , *■ — Venesz — Hasonló helyzet alakult ki a Tiszakécskei Permetezőgépgyárban. Pedig a bank vele is megállapodott 1958. júniusi határidővel készleteinek a megengedett szintre való leépítésére. Mégis, időarányosan, nemhogy készletcsökkenés következett volna be, hanem lovább nőHek a készlelek amelyből pénzügyi zavarok keletkeztek. Csodálkoztak, s megijedtek, amikor a bank megkérdezte: miből akarják a munkások bérét kifizetni, amikor az állam által erre biztosított összeget szükségleten felüli anyagvásárlásra fordították? A kérdésre elfogadható választ nem tudtak adni. Azt hitték a vezetők, nekik joguk van ígérni, de az ígéretet megvalósítani mór nem szükséges. Hát tévedtek. A bank, — helyesen — meglagadfa a béralap kifizetéséi. Kapkodtak is fűhöz-fához, ígértek mindent, csakhogy megkapják a fizetéshez szükséges összeget. Ha a bank nem jóindulatú, akkor az előbb említett két üzemben a vezetők — enyhén ’ Az országgyűlésen is szó volt 'arról, hogy csak a szállítási szerződésre lekötött árukat szabad gyártani, mert ehhez van csak anyag. Ennek ellenére egyes vállalatok nem tartják szem előtt az ország érdekeit, felrúgják az ilyen irányú rendelkezéseket, ami abban jut kifejezésre, hogy nem csökkentik, hanem növelik a szükségleten felüli készleteket. | Ebből adódik aztán a baj. S amikor megtörténik, fűhöz-fához kapkodnak. Ezt igazolja az alábbi két üzem példája. > A Nemzeti Bank képviselői 'időben figyelmeztették a két vállalat vezetőségét, hogy baj lesz a pénzgazdálkodással, mert sok az inkurrencia, > a szükségleten felüli anyagkészlet, ami megengedhetetlen, mert sok pénzt von el a népgazdaságból. h A figyelmeztető szó nyomán az ’illetékes vállalatokkal — a takácsi szervek jóváhagyásával — ’közös megegyezés történt november 21-én. Ezek szerint a Kecskeméti Vízmű Vállalat december |31-re normális szintre csökkenti >az anyagkészletét. ! A szó, az Ígéret elszállt, a ké-z- >let pedig a Vízmű Vállalatnál jaguár 24-re (a bérfizetés napjaira) közel duplájára emelkedett.
