Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-07 / 32. szám
r---------------------------------------------------í Jó vezetés - gazda# kuUucátis élei v_____________________________ A HELVÉCIÁI Állami Gazdaság vezetősége a mezőgazdasági munkák mellett nagy gondot [ordít a dolgozók kulturális nevelésére is. Tevékenységükre tervszerűség, sokoldalúság és egészséges irányítás jellemző, Miben mutatkozik ez meg? Elsősorban is a gazdasag igazgatójának, Petőfi elvtársnak kezdeményezésében, s nem utolsósorban igénykutató munkájában. Már pedig, ha az igazgatót is érdekli a kultúra, akkor minden lehetőséget kihasznál és biztosít annak érdekében, hogy lerakják a művelődés alapjait, s ne csali felkeltsék, de formálják is az igényeket. Ehhez pedig szívós, folyamatos munka szükséges. A vezető példamutatása többet ér minden felesleges szócséplésnél. Petőfi elvtárs a gazdasági vezetéssel párhuzamosan kötelességének tartja a dolgozók kulturális nevelését is. Ennek a szükségszerű felismerésnek köszönhető, hogy az állami gazdaság ma már valóban kulturális központjává válhatott a tanyavilágnak. Eddig elért eredményeik és jövőbeli terveik ezt bizonyítják. ELSŐ ÜTÜNK a kultúrterembe vezetett. Itt zajlanak le a színházi rendezvények és hetente három alkalommal a filmvetítések. A múlt évben 140 000 forintért normál vetítőgépet vásároltak, s a legújabb filmeket játsz- szák. Ilyen alkalmakkor gyakori vendége a gazdaságnak a tanyavilág parasztsága is. Van rendszeresen működő színjátszó és népi tánccsoportjuk. A fiatalok részére tánc- és illemtanfolyamot szerveztek több mint 40 részvevővel. Tiszakécs- kéről jár ki hetente két alkalommal tánctanár, aki lelkiismeretesen látja e) feladatát. A GAZDASÁG 5000 kötetből álló könyvtárral rendelkezik. Többségében szakkönyvek. A téli hónapokban a dolgozók szívesen látogatják a könyvtárat, s főleg szakkönyveket olvasnak. öttagú zenekaruk minden tagja kottaolvasó. Van két hegedűsük, egy zongoristájuk, dobosuk és szakszofon istájuk. A szórakozás mellett nagy gondot fordítanak a gazdaság dolgozóinak szakmai továbbképzésére is. Több mint száz fő tanul különböző szaktanfolyamokon. Van ezek között kert munkás-képző, gyümölcs- és szőlő-J termesztési, gépészeti és faiskolai szaktanfolyam. MIT BIZONYÍT a helvéciai példa? Ahova nem jut el az állami népművelés irányítása, ott a tanyavilágban a nagyüzemi gazdaságok hivatottak arra, hogy folyamatos kulturális életet teremtsenek. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a nagyüzemi gazdaságok vezetőinek példa- mutatása és állandó segítsége. Bieliczky Sándor K ét válóper története »Mikor megjöttek a tavaszi munkák, nyilvánvaló lett, hogy férjem nem tud családjáról gondoskodni. önálló gondolata nem volt, szüleire hallgatott, dolgozni nem szeretett, még munkavezetőjét is megverte. Végül annyira jutottunk, hogy kerékpárja árát kellett felélnünk.« Így panaszkodott férjére —•, akit nevezzünk G. S.-nek — a HOGYAN CSÍPI£K EL a 18 éves zugpáiinliafűző-,,mesteri“ ? Tázláron már évek óta tudták, hogy a tanyavilágban titkos szeszfőző működik. Olyan ügyesen leplezte azonban üzelmeit, hogy rajtacsípni csak a közelmúltban sikerült. Az alábbiakban Magyar Barna pénzügyőr- százados meséli cl a leleplezés hiteles történetet. Téleleji hideg délelőtt motorral kószáltam a tázlári tanyák közt — járőreinket ellenőriztem. A csendben messzire elhallatszott motorom zúgása, — már előre jelezte jöttömet. Dugták előlem a bejelentetlen borok kancsóit, de ennek ellenére 10 hektó bort fedeztem fel színekben, földalatti hordókba rejtve. Ez a mi munkánk: érvényt kell szerezni államunk törvényeinek. Az üres ház egyszerre benépesül Kóborlás közben megálltam Balázs István háza előtt is. A kapu: zárva. Kiáltásomra Balázs István 7—8 éves kislánya jött ki. — Itthon vannak apádék, kicsim? — Nincsenek. Lakodalomba mentek. — De azért megnézhetem a borotokat? A kislány beengedett, — a bor mennyisége egyezett is a bejelentettel, de a főzőkonyhában vízzel sebtében leöntött, még langyce tűzhelyre bukkantam. Mellette friss cefre állott edényben. — Hát, kislányom, apád itt lehet a közelben. Hívd csak ide! Egy asszony valóban elő is került, de mint mondta, a szomszédból jött át, csirkét etetni. Indoka átlátszó volt, s mi, pénzügyőrök egy kis gyakorlatot is szereztünk már az emberismeretben. Ezért szóltam rá kicsit erősebben, határozottabban: — Miért olyan ideges? Ha idegen volna, nyugodtabb lenne! Majdnem elsírta magát az asszony, s beismerte, hogy ő — Balázsné. — Pálinkát főztek itt? — tettem fel az újabb kérdést, — Nem!, Dehogyis! — Miért locsolták el akkor a tüzel? Erre már nem tudott felelni. Úgy latszik, nem azt kérdeztem, ^mire a férje — aki valahol a szomszédban bujkált — kitanította. Legyintettem, s kimentem a szőlőtőkék közé. Ott egy eldobott lepárlócsövet találtam. Balázsné nem tagadhatta tovább az üst célját sem. Mostmár aztán csökönyös lettem, s kijelentettem, hogy nem távozok addig, míg a férje elő nem kerül. Előballagott hát nagy szomorúan Balázs István is, s ő is a letagadhatatlan tagadásával próbálkozott: A titokzatos „bócsai“ ember — Valami bócsai ember járt itt, az főzte a pálinkát. De már el is vitte. Ez volt a veszte, öt is rajtafogtam a hazugságon. Az előbb ugyanis a lepárlócső mellett egy demizson pálinkát is találtam, s most az orra elé te.ttem az asztalra: — Nos, kedves bátyám, — hol a többi?... Meg a pálinkafőző ember? • — Elment. Vitte a pálinkát is. — Hova? — Nem tudom. — Jó! Én megkeresem. Közben Balázs István arcára néztem, s láttam, hogy megremegnek az arcizmai. Nem akartam én már tovább kutatni, csak rá akartam riasztani, de ha már ilyen ijedt képpel áll előttem, gondoltam, csak itt lehet a közelben a pálinkafőző is. Különös vetsmény Kimentem a házból, s az épülettől 150 méterre zöldségeskertet vettem észre. A dércsípte káposztalevelek 40—50 centis bozótot alkottak. Egyenesen a kér' felé tartottam. Mindenki kitalálhatja ezután, hogy a vándor szeszfőzőt, a 18 éves Sikár Józsefet, aki tanyáról tanyára járva, évek óta főzte a pálinkát, s most is ravasz fondorlattal akart megmenekülni, itt találtam meg. — A zöldségek között, a jéghideg földön feküdt — közel két órán át — hasalva, 39 liter pálinka társaságában! Mezőgazdasági gépek és alkatrészek, mezőgazdasági faáruk, szivattyúk, kutak, locsolóberendezések, zsák-, kötél-, ponyva- és zsinegáruk, lószerszámok, mindennemű méhészeti és borászati cikkek a legkorszerűbb kivitelezésben és nagy választékban beszerezhetők Kecskemét és Vidéke Körzeti Földmű vessző vet kezet 31-es számú boltjában, Kecskemét, Rákóczi út 20. 251 bíróság előtt egy fiatalasszony. E panaszáradátnak a fele is elég volna, hogy a bíróság szétbontsa a gyereknélküli házasságot. Ugyanebben az időben egy másik házassági bontópert is napirendre tűztek a bíróságon. Ennek szereplői is hasonló okok miatt adták be a válókeresetet: a férfi állítólag nem állotta meg helyét a családban, s úgy érezte —, első házasságából származott gyereke a mostoha bánásmód miatt halt meg. Bújában elment bányásznak. Előre is megmondhatjuk: a bíróság mindkét házasságot felbontotta. Ebben még semmi érdekes nem volna. G. S. válóperi tárgyalásán azonban a másodjára említett házaspár asszonya volt a tanú, aki szószerint ezeket mondta a bíróságon: -G. S.-el együtt élek, s nálam kifogástalanul viselkedik. Rendesén dolgozik, s ha a bíróság házasságainkat felbontja, — G. S.\ elvesz engemet.« Kinek van hát igaza? G. S. feleségének, aki átkot szór rá, (az igaz, hogy G. S. sem beSzél különbül feleségéről), vagy a tanúként megidézett vadházas- társnak? Hiszen, ha igazán do- logkerülö volna G. S., — egy asszonynak sem kellene férjnek. Ebben a tükörben nézve, meg vagyunk győződve, hogy a második házasság felbomlásának sem a munkakerülés az oka —, hanem egészen más. Mindkét házasság rövid félévi ismeretség után kötődött, s alig egyévi együttélés után jutott el a válóperig. Ebből arra lehet követleeztetni, — nem kell hozzá hosszas gondolkozás —, hogy mindkét pár meggondolatlanul, hirtelen fellángolásban kötötte házasságát. Mivel pedig az emberi természetek összeegyeztetése nehéz és felelősség- teljes feladat, s nem egyszerű fellángolás dolga, bizony sokszor megtörténik, hogy ami az egyiknek mennyország, az a másiknak á pokolnál is rosz- szabb. — Növénytermesztési brigád- vezetők és kertészeti munkacsa- patvezétők részére továbbképző tanfolyamot rendezett a Bajai Járási Tanács és az MSZMP járási bizotts4ga a Nemesnádudvari Állami I Gazdaságban. Egy másik ugyancsak brigádvezetők- ből és állattenyésztőkből álló csoport a Garai Állami Gazdaságban tanulmányozza az állat- tenyésztés új módszereit. öicaOMiicaatiscaa<jícaOK«CtiK2K*CSCK»aíCPSíŰSC*<aK»aK»<*ara|C^^ III. V örössel és fehérrel díszített keleti álomkastély, melyet román díszítőelemei ellenére tarthatnánk a perzsa sah palotájának is, ha homlokán nem páncélos György-lovag öklelné lándzsájával az ágaskodó sár- .kányt. Ez a Tretyakov-képtár, és ha jobban megszemléljük az épületet, az ezeregyéj mesehangulat szertefoszlik ugyan az acélból és üvegből szerkesztett világítóudvarok józan geometriai formáinak láttára, a termekbe belépő mégis csodálatos bűvöletek rabjává válik. A festészet a képzőművészetek Hamupipőkéje. Csak személyes megjelenésének bűbájával hódíthat: szépségéről közelítő képet a legtökéletesebb reprodukció sem adhat. Egy épület, vagy szobor nagyszerűségét fényképről is megítélhetjük, festményét sotfo. Erről itt, a Tretyakov-képtárban győződtem meg. Az orosz festészet gazdag, burjánzó ősvadon. A napsugár mindenütt egyforma, de éltető tüzére más virágot bont észak, mint dél. így reagál a művészet stílusáramlataira a festészet is. — Dús, érintetlen televényen járunk itt és olyan csodálatos és ismeretlen virágokat hoz ez a táj, mely nem hasonlatos egyetlen föld terméséhez sem. És szá- munkra mindez ismeretlen, mert az orosz festők művei főleg hazai kéDtárakban találhatók és Egy pedagógus útijegyzetei A Irctyukov-képtárban ezekről a remekművekről nincsen közkézen forgó reprodukció. K ezdjük az orosz tájképfes- tészet óriásaival. Siskin bohókás mackóit (Reggel a fenyőerdőben) ismerik nálunk is, de még ennél a művénél is tökéletesebb az a képe, melynek az Aratás előtt címet adnám. Széles, érett rozstáblán néhány fától szegélyezett mezei út vezet keresztül. Ennyi a téma. A telt, érett színek és a vonalak lágy vezetése felidézik bennem Ukrajna széles mezőinek képét, melyeken átrobogott gyorsvonatunk. Szelíden hullámzó vidék, nyíresekkel és fenyőligetekkel beszőve. Itt nem kényszeríti szögletes parcellákba a természetet a termőföldben való •szűkösség, szabadon érvényesül a táj poézise. Lehet, hogy ez a vidék az, melyen Tolsztoj Háború és Békéjének csilingelő trojkái vé- gigszáguldottak. Annak a tündén éjnek a leírása a világirodalom egyik legszebb része, ez a festmény pedig az orosz föld hangulatának legtöményebb ö;z- szefoglalása — egyetlen képben. SiskinnéL uralkodik a vonal és a rajz, Levitánnál viszont színhangulatokban oldódik fel a farma. Ua Arany ösz-e előtt megállunk, először csak a színtechnika köti le figyelmünket, később azonban egyre határozottabban érezzük az elmosódó körvonalakból kibontakozó lényeget. Egy partoldalt látunk, néhány őszi lombruhát öltött fával. Arrébb puha árnyékok esnek át a még zöld gyepen és a délutáni napban rőt aranyszínnel lobognak fel a nyárfák koronái. A z őszről, a sokszor feldolgozott, de mindig űj élményről sokat mondtak már el tollal, muzsikával és ecsettel. A természet és a télbehajló emberi élet találkozása nem egy remekművet fogant már; — ezelőtt a kép előtt mégis úgy éreztem, hogy az összes őszhangulatú műalkotás, legyen a Tizian Laviniá- ja, Botticelli ösz-e, Longfellow Aranylovag-ja vagy Shakespeare Vihar-ja, mind-mind benne élnek ebben az egyetlen képben. Egy másik képe különös bajai reminiszenciát idézett bennem. Aki szereti a Dunát és figyelemmel kíséri a folyó színeinek változását, ismeri az októberi Duna víztükrének szomorú-szürke opálozását. Egy őszeleji borús napon bárki megfigyelheti ezt a feledhetetlen tónust, melyet eddig csak egyetlen festő. Éber Sándor képein láttam megörökítve csalhatatlan hűséggel. Levitán egyik képén egy folyamelágazást láthatunk, kavargó viharfelhőkkel és a vészes fellegek alatt az őszi Duna színeibe öltözve hömpölyög tova a folyam. Ha Levitán járt volna a Duna mentén, feltételezhetnénk, hogy ez az emlékezetből gyakran festő művész egykori útja színeire emlékezett, így nem más az egész, mint különös találkozás, meglepetés a képtárban járó és a Dunát szerető njíagyarnak. A szovjet emberekkel érintkezve tapasztalhattuk, hogy valamennyiükben őszinte békevágy él, mely nem félelemből, hanem a tiszta emberiesség forrásaiból fakadó érzés. Befejezésül arról a művészről szeretnék írni, aki ezt a tiszta humanizmust festette képein, már 80 évvel ezelőtt. Verescsagint csataképfestőnek ismerik, mert a háború élménye ihleti majdnem minden művét. A művészt azonban nem a harc és dicsőség vágya vezeti a véres mezőkön, hanem a belső kényszer, hogy megfigyelje és ábrázolja a háború borzalmai között szenvedő embert. A Sipka-szorosban minden csendes c. világhírű kénének hősei nem a győztes és ujjongó katonák, hanem a néma holtak. Verescsagin ugyan a tábornok mögött száguld megeresztett kantárral, de megkérdezhetjük: nem alibi akar ez lenni? Mert á kép előterében égi haldokló végső görcsbe rándul ökle megfenyegeti a diadalma.' tábornokot... H a itt még nem is szól égés: nyíltan a művész, a te rém túlsó falán ott láthatjuk ; végső leszámolást, a Halál Apó theozisét. S}vár homoksivataj közepén roppant koponyahalon emelkedik. Megszoktuk azt, hog; az élet egymásbaolvadó ezerny változását tartsuk szépnek és halálfej vonásainak sima zári ságában csak a Romlás Virága: nak költője tudott gyönyörködn De ezeknek a koponyáknak má a baudelaire-i esztétikumát tönkretette a háború. Beszakac halántékok, szétzúzott állkapcsod átlukasztott szemgödrök és zúzi dott csontok borzalma vádolja háború vad brutalitását. A há térben egy romváros, a kék eg< félig fedi egy felhő vad és dis: szonáns szürkesége. A csonth lom tetején néhány holló. A k pet a nyugvó nap fénye ragyog, be, de olyan vészesen, ahogy Vezúv kitörő lángjainak fén.’ ragyoghatott Pompeji utolsó 1 komájának aranyedényein. 1 ha a rettent^ vád nem szóh elég világosan, beszél a művé magakészítette felirata: ~E képet ajánlom a múlt, a j len és a jövő i hadvezéreinek.« Dániel József
