Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-06 / 31. szám

A gazdaságos termelés idei terve

a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezései Gyárában

Lesz-e jövőre is nyereségrészesedés?

Nem húz örökségként olyan kölöncöt a gyár, amely miatt szégyenkeznie kellene, sőt joggal mondhatják: megadtuk azt, amit az állam tőlünk várt.

Ez azt is jelenti, hogy labra- álltak, s az idén már mankó nélkül Okarnak járni. Meg tudják-e Halni? Elég megemlíteni annyit, hogy tavaly az egy Í5 egy napra eső termelési érték a tervhez viszonyítva 8 százalékkal több volt *z előírtnál. A gyár dolgozói terven felül több mint 1 millió forint nyereséget értek el. Ez az az alap, amelyre épült az idei terv, amely bár nagyobb. mint a tavalyi, de reális. F.gy biztos, ha a célkitűzéseket végrehajtják, akkor az év végén újabb nyereségrészesedésre számíthatnak.

Nézzük csak á tervet, mely csatába szólítja a gyár minden dolgozóját.

15 százalékos emelés

Ebben az évben értékben 15 százalékkal többet kell teljesíteni, mint tavaly, miközben a termelékenységnél 2 százalékos emelkedést kell elérni. A gyártmányösszetételt illetően el kell mondani, hogy a távvezetéki oszlopból 77 százalékkal, szalagokból 51.8 százalékkal, kötélpályából 33 százalékkal, aknatoronyból is jóval többet kell gyártani.

— Igen, ez mind szép, de van-e megrendelés? Nem kell félni, mert a vállalat gondoskodott a megrendelésekről. Nemcsak ez évre biztosította a munkát. de a megrendelésből jut jövőre is. Ha időközben nem változik a program, akkor a gyárnak, fennállása óta, ez az éve lesz a legkiegyensúlyozottabb.

Miképp akarják megvalósítani az idei tervet?

Ésszerű szervezés, gépesítéi

Az ütemes termelés biztosítása céljából .növelik a befejezetlen gyártmányok számát, s ezzel segítik a havi ütemes tervteljesítést. Ugyanakkor azon fáradoznak, hogy az üzemrészek legalább 90 nappal előbb tudják. melyik gyártmányhoz milyen anyag van. Emellett üzembehelyezik az automata hegesztőt, tökéletesítik az oszlopgyártó ciklust, néhány gyártmánynál —

csilleteknö, futómű, pohlig-( kapcsoló — kialakítják a sorozatos gyártás feltételeit. Két új gép beállításával, valamint azi új kovácsműhely, új edzőm ű- hely munkábaállításával tovább növelik a vállalat termelő ka-1 pacitását és ezzel együtt csők-, kentik a kooperációs függést is.

Ezzel egyidőben változásokat! eszközölnek az anyaggazdálko-' dúsban is. (,

Sokrétű takarékos- ; kodásra törekednek /

Nyílt titok, hogy az idén ol-) csobban kell a gyártmányokat) előállítani, mint tavaly. Ez meg-! követeli a fokozottabb ta/caré-/ koskodást. Éppen ezért kidől-) goztak üzemrészenként, hogyv milyen költségből mennyit keik megtakarítani, illetve mennyik szabad felhasználni. Megjelöl-1/ ték azt is, hogy egy-egy szer-) számból, vagy más anyagból! hány napi készlet lehet raktá-( ron. Ugyanakkor megváltoztat-/ jak az anyaggazdálkodás nyíl-) vántartásának rendszerét is. Ez.( azt jelenti, hogy a munkaszá-/ mos elosztás helyett az anyagi csoportonkénti elosztásának a rendszerét vezetik be. Ennek alapján egy-egy anyagbeszerző) nem mindenféle, hanem csak! meghatározott számú anyag be-; szerzését végzi. Ez azért elő-) nyös, mert így kialakul a sze-'i mély es kapcsolat, egyszerűsödik' az anyaggazdálkodás, könnyebb/ az anyagbeszerző munkája. )

A tervek között szerepel to-) vábbá az is, hogy csökkentik a) teherkocsival szállított anya-; gok mennyiségét, s arra tőre-) kednek, hogy olyan megrende-) léseket szerezzenek, amelyeke megfelelnek az üzem kapacitá-/ sának. Ezenkívül fokozottan) takarékoskodnak a különféle) költségekkel — kiküldetés, tele-! fon, posta, stb. — s az impro-/ duktív dolgozók közül néhányat) átirányítanak a külső szerelési) munkákhoz. /

Megállapíthatjuk, hogy a ve-! zetőség igen helyesen és részle-) tesen kidolgozta azt a tervet,) melynek megvalósításával majd! az év végén ismét elmondhat-/ ják: — megadtuk azt, amit az) állam tőlünk várt, s megkaptuk/ újból az ezért járó nyereségre-! szesedést. /

—sz— \

Delet harangoznak és egy- Iszercsak betoppan a rádió javító l műhelybe egy alacsony parasztasszony a húszévesforma fiával. 'Ez utóbbinak csíkos és a nor- , malisnál nagyobb szalvétába bu- gyolált csomag van a hóna alatt.

— Tessék mán mondani, mag tudnák csinálni még máma a rádiónkat? — kérdi az anya az üzletvezetőtől akkurátusán, amiből kitűnik, hogy nemigen szokott hozzá az ellenvetéshez, s meg sem várva a választ — na, tedd mán le — parancsolja folytatólag a fiának.

És már bogozza is a szalvétát, s most derül ki, hogy még egy fehér vászonz- ákba is belebújtatták a hír- és egyéb közlés modern, de most beteg eszközét.

— Attól függ, mi a baja — igy az üzletes.

— Ez az izé, no,... szóval, ha eztet megnyomom, nem ugrik vissza — mutatja az asszony a modern világvevő egyik billentyűjét.

—■ Sok a munkánk, nem hiszem, hogy ma sor kerülhet rá.

— Este tízig! Akkor megy a vonatunk.

— De mi félötkor zárunk.

— Tessék mán — erősködik a néne, — nem olyan sok munka ez. Eztet, itt ni..., nem lehet vele fogni a külföldet.

Az utolsó szó, mintha megállna egy pillanatra a levegőben.

Hát persze-persze. A kuncsaft kinn a tanyán , mert onnan jött — nem akarja elszalasztani ezen a napon sem — a külföldet. Már azt a határokon túli adást tudniillik, amelyiK magyarul — hazudik.

És amelyiket, a javíttatási szándék energikus voltából ítél- i e, elmaradhatatlanul szokott ő és a családja hallgatni. Hogy például: Magyarországon elképesztő nyomor van ... Az emberek éheznek, rongyokban járnak ... A tanyák népe nem élDarras Jóssef:

7jíszántál )

vezheti a technika áldásait...

Igen, ők ezt [akarják hallgatni. S bizonyára eszükbe sem jut. hogy ha nem volna hazánkban ilyen »elképesztő nyomor«, akkor nem nyomkodhatnák a technika áldásának a billentyűit. Mert akkor csak a hetedik határ valamelyik gazdájáról járná a hír, hogy milyen csudálatos egy rádiómasinája van neki.

Igaz, hogy akkor nem is mondana az a külföldi rádió olyan »jókat«.

— Tessék mán... — sürget ismét az asszony.

— Meglesz, négykor tessék bejönni — szánja tneg a rádiós.

Hátha így hamarabb rájönnek arra, hogy ha az embernek van ilyen szép rádiója, az nem éhezik, rongyokban sem jár, mert ha igen, akkor bolond, hogy mégis rádiót vett előbb.

És amikor a technika vívmányainak a hiányáról van szó abban a bizonyos külföldi adásban, hátha odacsapnák az asztalra, hogy: a teremtésit, ez a rádió kutya?! (tarján)

Emellett ezek a gondolatok szerves kapcsolatban vannak történelmünkkel (éppen ez adja meg a kötet szokatlanul vonzó ! egységét, légyen bár szó az 1800- 'as, vagy a legújabb esztendőkről is) s mintegy mára alkalma- 1 zott következtetései annak.

Két újabbkeletű írása is a falukutató munkássága során szerzett tapasztalatain épül, s erre bizonyság az a gondolat, amelyben a Hazafias Népfront-nak a gyakorlati életben is hasznavehető tartalommal való megtöltését sürgeti — éppen a parasztság politikai aktivitásának érdekében. (Ezzel már vitára és megvalósításra is bocsát egy mai, számunkra elvégzendő feladatot.)

Az »Egy parasztcsalád története-« egymagában is tanulságos olvasmány volna akár értelmiségünknek, akár pedig olvasgató dolgozó parasztjainknak. Az ország mai helyzetéről Írott tanulmányokkal kiegészítve azonban még jobb vitaindító, elmélked- tető olvasmány lehet a téli kaszinózások idején minden gazdakör és értelmiségi család asztalán. — (A könyvet a Gondolat Könyvkiadó Vállalat jelentette meg. Ára: 38 forint.)

Párizsban bemutatták a nyári kalapdivatot. íme az egyik modell, a »Cancanniere«, taftból készült fekete délutáni kalap, élénk- vörös cseresznyével díszítve.

— Befejezték a röplabda-pálya építését a székhalmi KlSZ-szer- vezet szorgalmas tagjai. Egyébként állandóan javul kapcsolatuk a szervezeten! kívüli fiatalokkal, közülük nemrégiben ötöt felvettek a KISZ-be,

c*3fcK»os<*<«eí^8cgow»cscKa<m<«cgcK®C8cK3csa^a(í^^

II.

M

ár írtam Leningrádról, a hősök városáról, melynek védelme a második világháború egyik legheroikusabb fejezete. Nem adhatunk teljes képet sgy városról azzal, hogy bemutatjuk két jellemző vonását, ha azonban megpróbálom leírni a szépet alkotó és a szépben gyönyörködő város képét, akkor sikerül megteremteni azt a légkört, amit leningrádi atmoszférának nevezhetünk. Az antik Athén óta nem volt még város, melynek hangulatúban így ötvöződött volna a szépség és erő. Leningrad, a rzépség városa nemcsak épületeiben, műcsarnokaiban és képtáraiban, hanem színházaiban is, ahol olyan együttérző figyelemmel követi a balett menetét a közönség, mint a rendező, és ötször hívja a függöny elé Aniszja Alonzót, a szűnni nem akaró tapsvihar,

D

e a művészetek városának szíve mégis az Ermitage- ban dobog.

Amikor kezdtem megismerni Európa festészetét, ez a szó: — Ermitage, számomra aprószede- sű lábjegyzetet jelentett a művészettörténeti könyvek reprodukciói alatt. Arra utalt ez a megjegyzés, hogy az a műremek, "melynek szépségéről a szürke és fekete pontokból szedett tipografikus nyomat számot

Egy pedagógus útijegyzetei

Leningrád, a szépség városa

akart adni, a világ melyik nagy képtárában található.

Január 9-én látogatta meg delegációnk az Ermitage képtárát és azóta ez a szó fogalommá kristályosodott bennünk.

Az öt épületet elfoglaló Ermitage képtára az egykori cári rezidenciában, a Téli Palotában kapott helyet. Először néhány fogadótermen és galérián haladtunk keresztül. E termeknek érdekessége az, hogy a gyűjtő hajlamú cárok az eredeti és meg nem szerezhető remekművek pontos másolatait ezekben a csarnokokban helyezték el. — Megtalálható itt a delosi Nike, az Imádkozó ifjú, a gyíkölö Apolló mellet a görög szobrász- művészet összes nagy alkotása — másolatban. De nemcsak a szobrok másodpéldányait fedezhetjük fel, II. Katalin fogadótermének padozatát Caracalla termának felére kicsinyített mozaik mintája fedi; másut ro- zettás római oszlopok pontos mása látható.

E

zeken a pazar pompájú termeken túl, melyeknek hallatlan fényűzésével II. Katalin megszédítette még a francia udvart megjárt nyugati

követeket is — a halhatatlan szépség birodalma nyílik. Az orosz barokk modorában.épített és díszített Téli Palota először lenyűgöz bennüket, de túlcsorduló pompája hamar unalmassá válik; amit azonban a megnyíló oldalajtókon túl láthat a képtár termeibe belépő, az örök időkre szóló élménye marad.

Az egymás mellé sorakozó termek időrendben elhelyezett festményei Európa esettel írott kultúrtörténetét mondják el. Az első képek nyomasztó aranyhátterében Bizánc terméketlenné vált szelleme kísért. A Madonnák arca élettelen és minden egyéni vonástól mentes a mandulavágású szemek tekintete. Ezekben a termekben a középkor szelleme uralkodik. A következő galériában már teljes tökéletességében bontakozik ki az olasz renaissance szépségkultusza. Giorgió Vasari korában még könnyű volt jellemezni egy festményt, hiszen a hétköznapi szóhasználat nem koptatta meg triviálissá azokat a jelzőket, melyek legközvetlenebbül írják le a szépet.

Ha a légjellemzőbb vonását akarom kiragadni a képeknek, csak annyit írok róluk, hogy elszédítően, káprázatosán szépeit. A női arcokról csodálatos, harmonikus szépség sugárzik, az a szépség, mely korok és stílusok felett áll.

N

em lehet tollal követni az élmények váltakozását, ahogyan festménytől festményig haladunk, csak a flamand pik- túra fejedelménél, Rembrandtnál állapodunk meg néhány percre.

Az Ermitageban győződtem meg arról, hogy Rembrandt képeinek szépségéről soha nem adhat fogalmat színtelen reprodukció. Nem a rembrandti színkeverés technikáját írom le most — hiszen ennek titkát ma sem ismerik —, hanem pusztán a színhangulatok keveredésével próbálom megközelíteni a nagy képek tónusát, amikor azt írom, hogy zöld, aranybarna és szürke színek keverednek ezeken a festményeken. Ezt a hangulatot legtisztábban a Danae-t ábrázoló kép fejezi ki. A dús pompával festett kárpitok és takarók túlcsorduló szépség terhétől roskadoznak. A levegőt pedig nehéz és mégis súlytalanul köny- nyed aranyfény ragyogása tölti meg: Zsus érkezik toronyüazárt szerelmeséhez. Semmi külső eszközt nem használ a festő a szerelmes isten megjelenítéséhez, mégis érezzük, hogy közeledik. A mitoszbeli aranyeső hivalkodó és vásári fénye eszményi ragyogássá finomul a képen.

M

ég távozás előtt megállunk Peter Potter mo- solytfakasztó vidám képeinél és Weenix Gázlója előtt. A főlépcsőházon át távozunk, melynek carrai mellvédjén fogadta Sándor cár, ez a ráradtmozau- latú, sápadt nagyúr, akinek kepét két csarnokkal errébb őrzi a galéria, a watérlooi győzelem hírét. Most leningrádi iskolás gyermekek, bányászruhás férfiak, egyetemi hallgatók, munkások és diákok sietnek fel a szárnyas márvány lépcsőkön és a termekbe lépve, ámuló szemmel, vagy műértően összesített tekintettel, j de mindenesetben áhitatos csendben szemlélik a képeket. A lenigrádiak jelentős része olyan otthonosan mozog az 1052 teremből álló labirintusban, hogy feltételezhetően rendszeresen látogatja a képtárat.

Aki egy délelőttit az Ermitageban tölt és megfigyeli, hogy a látogatók kilencven százaléKa leningrádi —, nem kételkedik abban, hogy a hatalmas ország kultúrájának északi rügyfaka- dása nem hozott pmddő virágokat. Dániel József

Azok a mai, 28—32 éves emberek, akiknek annakidején az »Egy parasztcsalád története« segített a marxizmus Jelé való tájékozódásukban, de azok is, akiket már akkor gyakorlati tevékenységre sarkallt a könyv szug- gesszív ereje — örömmel látják, hogy a 30-as évek falukutató irodalmának egyik legjelentősebb műve —, mely a marxista szemlélet előtt is megállja helyét —, ismét megjelent. Hogy nem magában, hanem a »Tiszántúl« című gyűjteménybe foglaltan, elődjének, »A legnagyobb magyar falu«-nak, s utódjának, a »Kései utószó«-nak, a »Tiszántúli utazás 1957 tavaszán« című lírai- politikai útirajznak, s az egész — sokfelé ágazó problémát egy cél érdekébe állító »Előszó és pótlás« című tanulmánynak a társaságában — az csak külön örömünk.

Darvas sem régebbi, sem újabbkeletű munkáiban nem nyúl a tollhoz öncélúan. A »Tiszántúli utazás 1957 tavaszán«, s az »Előszó és pótlás« sok-sok olyan gondolatot közyetít, melyeknek megszívlelése és valói a- váltása saját érdekünk is.

íBehoztak ('(/(j vádiét a tanyáró..