Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-04 / 29. szám
438000 normálholdnyi gépi munkára kötnek j szerződést megyénk iöldművesszövetkezetei | Tovább növekszik a fö.dmüYesszavstkezelek hatásköre ! keddi ftiegj&qykés Már hírt adtunk róla, hegy a Földművelésügyi Minisztérium és a SZOVOSZ között a közelmúltban megállapodás jött létre, amely szerint a termelőszövetkezetek és a szövetkezeti csoportok gépi munkái, valamint a cséplcsi munkák kivételével ezután a földművesszövetkezetek kötnek szerződést a gépi munkára szakcsoportokkal, egyéni gazdákkal cs a különböző állami vállalatokkal. Ezzel kapcsolatban kerestük íel Nádas Jánost, a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályvezetőjét és érdeklődtünk arról, hogy miképp hajtják végre az említett megállapodást. — Az 1958, évi gépállomási szerződéskötésre kiadott földművelésügyi miniszteri rendelet, a Magyar Szocialista Munkáspárt agrártéziseinek megfelelően, továbbfejlesztette a szerződéskötési rendszert. A termes- eredmények fokozása céljából szabályozta a gépi «munkák tervezését is. A gépállomások 1958-ban a termelőszövetkezetekkel, termelőszövetkezeti csoportokkal kötnek éves, kötbéres szerződést. A termelői társulások, szakcsoportok, szakszövetkezetek, egyéni termelők, állami vállalatok és más közületek gépi munkájuk elvégzésére a földművesszövetkezetekkel köthetik meg az éves gépi munka szerződést. Kivétel természetesen — amint már a lapok is közölték — a cséplési munka, valamint az SZ—80-as erőgép munkája *— hangoztatta Nádas János. — Előreláthatólag hány nor- málhoídra kötnek szerződést ily- módon a földművesszövetkezetek? — 438 000 normálhold szerződéskötést vettünk át a GépálloEmberek vagyunk mások Megyei Igazgatóságától. A fö.oművesszö vetkezetek a velük megkötött szerződések alapján tervezik a működési területükre kihelyezett gépállomási erő- és munkagépek munkáját. Nagy előnye ennek a rendszernek, hogy akik gépi munkára akarnak szerződni, a lakóhelyükön levő föidnní vesszővel kezeinél mindén ezírányú kívánságukat és dolgukat elintézhetik. Ha van panaszuk, azt is orvosolják. Előreláthatólag tehát közvetlenebo iesz a munkák ellenőrzése és remélhetőleg javulni fog a gépi munka minősége is. A gépállomások, a földműves- szövetkezetekkel megkötött szerződések alapján, a munkák elvégzéséhez szükséges gépeket, traktoros- brigádokat az év egész tartamára a munkaterületre helyezik ki. A kihelyezett gépek munkáját teljes felelősséggel a földműves- szövetkezetek elnökei, valamint mezőgazdasági üzemágvezetői irányítják. A mezőgazdasági üzemágvezetők nem mások, mint a földművesszövetkezetek jelenlegi agronómusai. Rövidesen mindenütt msgkap.ak kövezésüké», amely egyúttal nagyobb felelősséggel, de nagyobb anyagi megbecsüléssel is jár. Ök állapítják meg, hogy a gépek milyen munkát végezzenek. Gondoskodnunk kell a gépek folyamatos kihasználásáról, — Van-e olyan kedvezmény, amely elősegíti, hogy az egyéni parasztok, . vagy szakcsoportok nagyobb területre kössenek szerződést? — A földművesszövetkezeteknek törekednie kell arra, hogy a az ÜZEMEKBEN IS TARTSANAK fogadónapokat $ Az elmúlt héten a Kiskunfél- I egyházi Bányászati Eerendezé- Jsek Gyávában jártam. Számos | dolgozóval beszélgettem akkor az füzem munkájáról, a termelés 5 problémáiról, örömmel tapasz- 1 taltam, hogy a dolgozók többsé- |ge magáénak érzi a gyárat és t úgy dolgozik, hogy a minőség {javításával, a selejtcsökkentéssel lés anyagtakarékossággal növelje } a termelést és a jóvedelmezősc- t get. { Azt azonban hiányolták a Bá- {nyászati Berendezések Gyárá- Inak dolgozói, hogy a munkaver- Iseny értékelése nem rendszeres, ‘pedig.ők örömmel versenyeznek. {Kifogásolták az itt még mindig {előforduló hóvégi hajrákat is, ! amely rontja a minőseget. QOaOOOOCXXXXXXXXXXXXXXX?OOOCXXXOCOCOOiXXXjOOOOCK^3C!OOCQaQOO(XXXXXXaQOoaonnnrinryyx<XXyX?OOOOOOOPC?CiOO Va Talamiféle hivatalos fejtö- rősdit játszottam és a negf ejtés sehogy sem akart a tolom hegyére kerülni. Kínomban .üsszenteni készülődtem éppen, de ... hirtelen kopogtattak az ajtón cs nekem orromban maradt a tüsszentés. A küszöböt ugyanis Lajoska lépte át. Megjött... Persze, önök, kedves olvasók, nem ismerik Lajoskát. Nem tesz semmit; majd én bemutatom őt. Azonmód, ahogyan megismertem. Mindenekelőtt azt kell tudni róla, hogy ő létezik. Létezik bizony, szatyorkáiával együtt, amely utóbbi egy kendermadzagon függve csüng alá, egészen Lajoska térdekalác áig. Ez a szatyorka úgy hozzátartozik La- joskához, akárcsak a szentesi kubikoshoz tartozott volt az újságpapírba csomagolt paprikás szalonna, meg a ruhazacskóba vart tarhonya és a bogrács. No meg a szolgavas. Persze szatyor és szatyor között különbség van. Más a tápéi szatyor, ami díszes, szalagos és gyékényből fonott, és megintcsak más Lajoska szalyorkája, a kukoricaháncsból fonott. Egyszerű, sőt feslett és kicsi, de sok minden belefér. Benne van Lajoska egész élettörténete, sőt tudománya is. Mert Lajoskának bizony még tudománya is van, ámbár mostanáig, tizenharmad- íél éves koráig csak az általános iskola harmadik osztályáig jutott fel. No, de ez is valami. Aztán hát tudnunk kell még erről a legénykéről azt is, hogy ő minden tavasszal — mondjuk: márciusban —■ bedöcög az irodába (a nyomaték kedvéért persze édesanyjával), és kéri az iskolai elbocsátóját, amit rendesen meg is kap. Aztán eltávozik. De tíz hónap múlva, úgy december végén, vagy január elején ismét megjön: kopogtat, köszön és bejelenti, hogy itt van. Csaic igy egyszerű szavakkal, köztiA s&áty&zkQ', tntfy cuni v nyösen, érdektelenül, mint ahogyan Sanyi gazda szokta voit nyáridon a legény ke orra elé rakni a tejhaszonból készült vacsorát este nyolckor, vagy tizenegykor: . — Itt van ... lyenkor persze mindig hoz is valamit a szatyorkában. A tanyáról. Magával hozza mindenekelőtt a harmadikos olvasókönyvet, amelynek elöl is, hátul is minden é.vben eggyel több lapja hiányzik; meg a pár használt bakancsot a lábán, a bársonynadrágot, a foltos zakót, kezében tartva az új sapkát (amely — meg kell hagyni: — valóban új), no meg egy csomó »élettapasztalatot«, ami ilyenekből áll. — Sanyi gazdának ugyanilyen idős leánykája van, mint én. Csakhogy ő még egyszer sem bukott! Jó feje van, azt mondják. De akkor miért nem ő legelteti a teheneket, ha ő okosabb, mint én?... — Sanyi gazda két tehene megborjadzott a nyáron. Ügy aratáskor. Az egyik borjú üsző lett, a másik meg bika. Sanyi gazda az üszőt eladta, a kisbikát meg levágta egy piaci "nap előestéjén, helyesebben: éjszaka. Másnap piacra vitték a hú?at dézsában, letakarva. Miért kellett ezt olyan titokzatosan csinálni ? De Lajoska néhány illemszabállyal is egészen jól áll, hogy úgy mondjam: a kisujjában van minden. Tudja például azt, hóg.y káromkodni és csúnyán beszélni nem mindenki előtt szabad, mert nem illik. A káromkodást csak az hallgathatja, akinek szól. Ezt az aranyszabályt egy másik táncában tanulta meg. bizonyos Antal gazdától, aki egy napon, hajnali ötkor azzal ébresztette, hogy most azonnal ugorjon ki a vacokból és lásson munkához. De le ne feküdjék, amíg ő, mármint a gazda, haza nem jön. Lajoska úgy tett, amint a gazda parancsolta és nem feküdt le este tizenegyig. Akkor ugyanis megjött Antal gazda tökrészegen és így szólt: — No, Lajkó fiam, nyomás, azonnal feküdj le, mert én olyanokat akarok most kiabálni, amiket a te gyerekfüleidnek nem ajánlatos Hallani!.,, L ajoska lefeküdt és persze szóról-szóra végighallgatta a pocsék káromkodást, amit Antal gazda a feleségére szórt. Mindeme dolgok mögött még másféle tapasztalásai is vannak Lajoskának. — Példának okául könyv nélkül tudja — évek óta !udja! —, hogy a bot kemény, az ostor csapója meg csípős, cs hogy ha János gazda felesége (aki nagyon is jó erőben van) beleugrik a kaszába, ez nemcsak Lajoskának, hanem még a szomszédos László gazaa pász- torgyerekének. a Palcsinak is előnyös. A szilvából meg pálinkát lehe^ főzni — Lajoska ezt is tudja —, de a főzéshez engedély kell. Persze, nem feltétlenül, mert István gazda megfőzi aftéikül is. Antal gazdáét is megfőzte azzal a két nagy káddal, csakhogy ezt nem szabad elmondani senkinek... A szatyorkának a kályha felőli végében még lakozik egy kis bölcsesség, de az nagyon be van oda gyömöszölve. Lajoska meg mtfet siet (órára kell mennie) és azokat mar nem cr rá előkotorászni. S zóval sok mindent tud Lajoska. Csak olvasni, meg számolni nem tud. Meg azt sem tudja, hogy milyen államformában élünk most és hogy egyáltalán államformában-e, vagy valami másban. Dehát elvégre nem lexikon az ember leje, hogy mindent tudjon... Lajoska meg különben sem egy olyan világcsoda, akiről az utókor majd felfedezi, hogy »már ifjonta publicistának készült.« Nos: én magam sem születtem kék-paplanos ágyban; nem vagyok világjárta ember, még csak aprócska politikus sem. Ilyen idős koromban, mint Lajoska, én is őriztem birkákat és ezelőtt 15 évvel nekem is gyakran vörösre csípte lábomszárát az októberi szél egy grófi birtokon, a Viharsarokban. Azóta azonban sok víz lefolyt a Tiszán és bármilyen körülményesen is, de tanári oklevelet szereztem. J-'.z az oklevél engem ugyan csak 6—14 éves gyermekek oktatására és nevelésére okosított és jogcsított fel, de nem átallom a véleményemet komoly felnőtteknek is megmondani a Lajoskákkal és Pal- csikkal kapcsolatban. Mert az ő életükben, az ű sorsukban én a saját gyermekkoromat látom azonmód folytatni, mintha 1945 kimaradt volna a naptárból, helyesebben a magyar nép történetéből. Hát mikor lesz ennek vége?! Tisztelt véreim, egyszerű dolgozó parasztok! — mikor? Igen, kedves János gazda és László gazda, önökhöz szólok, akik ma tsz-tagok és mégis cselédet tartanak; önökhöz, akiknek asszonyaik nem szégyellik megkan- csikázni ezeket a Lajoskákat és Palcsikákat kint a mezőn. Tudom én. hogy az finök gyerekkora sem volt különb a miénknél és azt is gondolom, hogy önök most a kölcsönt akarják visszaadni, mert ez »dukál«. Dehát kinek adják vissza ezt a kölcsönt? Lajoskának? Hiszen Lajoska édesapja is ugyanott tsz-tag, ahol önök!... És Lajoska édesapja is cselédgyerek voll, és ő is csak egy elemit végzett, sőt azt sem végig! Igen. kedves bátyáim és nénéim: Önök a saját ereiket vagdalják fel és a saját vérüket eresztik ki és mázolják szót a földön, és nem lesz belőle más, csak mocsár! Hát kell ez nekünk?... E s tisztelt illetékes Lajos- mizsci Községi Tanács: Önök, akik előtt legjobban ismert, hogy községünkben jelenleg több mint félszáz iskolaköteles gyermeket alkalmaznak a tanyákon, írásos szerződés nélkül ; most, hát önök mikor akarnak már tenni valamit? Mert lám, hogy az ifjúság vásott és műveletlen (tisztelet a sok-sok kivételnek!), ennek — mint a fentiekből kitűnik — nem mindig a pedagógusok az okai, ugye? Dehát (ez nem a lajcs- mizsei tanácsra vonatkozik, hanem általában korunk felfogására), könnyebb a néhány pedagógust okolni, mint érvényt szerezni a törvényeknek. Ám s legényke növendő és gondolják meg mindazok, akik itt magukra ismernek, hegy a dologban ludasnak találják magukat: ezek a legénykék néhány év múlva nem azokat fogják-e okolni, akik most felelőtlenül derékba törik életüket? De bizony, így lesz. Éppen ezért azt üzenem az édesapáknak és édesanyáknak: legyenek ők a legokosabbak és ne kívánják meg gyermekeiktől, hogy egy pár használt bakancsért, vagy egy girhes választási malacért ostorhegyet fussanak bárki emberfia előtt. ZcJci Bél?. KlSZ-ütkár ; szerződő munkaterületek lehető- I leg egymáshoz közel essenek. Ha 1 a szántásra kerülő terület legalább 12 hold és ennek elvégzéséhez az első és az utolsó mun- diahely között megtett út nem haladja meg a két kilométert — valamint, ha a munkát előre utalványozzák — azt nagyüzemi munkának kell tekinteni, amely olcsóbb. Mindebből következik tehát hogy érdemes géphaszr.álsti térsu!ásckst alakítani az egyéni gazdáknak, niert ezáltal egy sor kedvezményhez jutnak. Végső soron tehát ez az ú.j módszer elősegíti a gépek jobb kihasználását, a falu szocialista építését. Remélem, hegy sikerül a Gépállomások Megyei Igazgatósagávai közösen együttműködve megoldani az előttünk áiló feladatokat. Uj dolog lesz ez a földművesszövetkezet életében, ezert a szövetkezetek vezetőinek jó kapcsolatot kell kiépíteniük a gépállomásokkal. Használják fel azok több évi tapasztalatait a ) szerződéskötéseknél. Beszéljék \ meg' a brigádvezetőkkel a közös tennivalókat. Csak kölcsönös együttműködéssel tudjuk sikerrel megoldani feladatainkat — mondotta végezetül a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályának veze- tője. ........... — A következő két héten 13 parasztgyúlé's megrendezését tervezi a Hazafias Népfront Kecskemét városi bizottsága. A gyűléseken elhangzó előadások' egyrészt ismertetik a béke védelmének szükségességét, másrészt ízelítőt adnak arról, hogyan fejlődik a jövőben a város és kör- nyékének mezőgazdasági termelése. Megállapításom szerint a dolgozók általában megelégedetten. Van azonban egy kérdés, amel-' nyugtalanítja őket. . — Lassan és nehezen intézik ilt az ügyeket — mondják a dolgozók — pedig apró dolgokról van szó, de megoldásúk mégis halaszthatatlan. Igazuk van a dolgozóknak, ezek a problémák megoldhatók — éspedig helyben. A kiskunfélegyházi tapasztalatok alapján azt javasolhatjuk megyénk valamennyi városi tanácsának és pártbizottságának, hogy az üzemekben tartsanak fogadónapot, mert így jobban megismerkednek a dolgozók mindennapi problémáival, másrészt azt időben el is tudják intézni. T. J. fWWVWS A heringcshordó tágas tér ahhoz a zsúfoltsághoz képest, ami az elmúlt napok egyikén a kecskémét—bajai vonatot uralta. Én a korábban felszállók kivételes helyzetéből, az ablak mellet ülve néztem a szorongást. Szomszédom csupa-csupa férfi v olt, mellettem éppen egy vagányszagú ifjonc terpeszkedett. Az indulás előtt a dugig telt fülkébe felszállt egy asszony, inindenórás áldott állapotban. Kurta percig vártam, hogy helyet adnak neki a pad szóién, de amikor senki sem mozdult, magam álltam fel. Szomszédom lustán rámemelte seszinú szemét s bokafixes gólyalábait csakarértis meg jobban kinyújtotta. Ingerült lettem. — Legyen szives kiengedni, bogy átadhassam a helyem ennek az asszonynak! — kértem, visszafogva hangom élét. — Utazunk, vagy mászkálunk? — vágott mellbe az cm- berutánzat rekedt kamaszhangja, de azért csúnya fintorral engedelmeskedett. — Nem látja, hogy állapotos az asszony?! — súgtam neki. mert a felháborodás még hangom erejét is elvette. — Nem én tehetek róla. ha állapotos! — röhintette el magát vállatvonva. — Micri nem utazik akkor repülőgépen?... Az ütés dühöngő vágyától' viszkető tenyeremmel görcsösen markoltam a pad szélét s elfogott valami síró tehetetlenség ennyi gonoszság, cinizmus láttán. Ismeretlen anya, aki ezt az emberi se'ejtet egykor magad is a szíved alatt hordoztad, hogyan nevelted, hogy ez lett belőle?! S körülöttem mindenki hallgatott. Közönyösen, újságba mélyedre, vagy az ablakon kibámulva. Csak az asszony nézésével akadt össze a tekintetem. () piros volt, zavart. Az én szememben pedig a szégyen maró könnye égett. Mások miatt, az ebben a kupéban utazó emberek helyett szégyelltem magam nagyon-nagyon... G. K.