Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-04 / 29. szám

438000 normálholdnyi gépi munkára kötnek j szerződést megyénk iöldművesszövetkezetei | Tovább növekszik a fö.dmüYesszavstkezelek hatásköre ! keddi ftiegj&qykés Már hírt adtunk róla, hegy a Földművelésügyi Minisztérium és a SZOVOSZ között a közel­múltban megállapodás jött lét­re, amely szerint a termelőszö­vetkezetek és a szövetkezeti cso­portok gépi munkái, valamint a cséplcsi munkák kivételével ezután a földművesszövetke­zetek kötnek szerződést a gépi munkára szakcsopor­tokkal, egyéni gazdákkal cs a különböző állami vállala­tokkal. Ezzel kapcsolatban kerestük íel Nádas Jánost, a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályvezetőjét és érdeklődtünk arról, hogy mi­képp hajtják végre az említett megállapodást. — Az 1958, évi gépállomási szerződéskötésre kiadott föld­művelésügyi miniszteri rende­let, a Magyar Szocialista Mun­káspárt agrártéziseinek megfe­lelően, továbbfejlesztette a szer­ződéskötési rendszert. A termes- eredmények fokozása céljából szabályozta a gépi «munkák ter­vezését is. A gépállomások 1958-ban a termelőszövetkezetekkel, terme­lőszövetkezeti csoportokkal köt­nek éves, kötbéres szerződést. A termelői társulások, szakcsopor­tok, szakszövetkezetek, egyéni termelők, állami vállalatok és más közületek gépi munkájuk elvégzésére a földművesszövet­kezetekkel köthetik meg az éves gépi munka szerződést. Kivétel természetesen — amint már a lapok is közölték — a cséplési munka, valamint az SZ—80-as erőgép munkája *— hangoztatta Nádas János. — Előreláthatólag hány nor- málhoídra kötnek szerződést ily- módon a földművesszövetkeze­tek? — 438 000 normálhold szerző­déskötést vettünk át a Gépállo­Emberek vagyunk mások Megyei Igazgatóságától. A fö.oművesszö vetkezetek a ve­lük megkötött szerződések alap­ján tervezik a működési terüle­tükre kihelyezett gépállomási erő- és munkagépek munkáját. Nagy előnye ennek a rendszer­nek, hogy akik gépi munkára akarnak szerződni, a lakóhelyükön levő föidnní vesszővel kezei­nél mindén ezírányú kíván­ságukat és dolgukat elintéz­hetik. Ha van panaszuk, azt is orvo­solják. Előreláthatólag tehát közvetlenebo iesz a munkák el­lenőrzése és remélhetőleg javul­ni fog a gépi munka minősége is. A gépállomások, a földműves- szövetkezetekkel megkötött szer­ződések alapján, a munkák elvégzéséhez szük­séges gépeket, traktoros- brigádokat az év egész tar­tamára a munkaterületre helyezik ki. A kihelyezett gépek munkáját teljes felelősséggel a földműves- szövetkezetek elnökei, valamint mezőgazdasági üzemágvezetői irányítják. A mezőgazdasági üzemágvezetők nem mások, mint a földművesszövetkezetek jelen­legi agronómusai. Rövidesen mindenütt msgkap.ak kövezésüké», amely egyúttal nagyobb felelős­séggel, de nagyobb anyagi meg­becsüléssel is jár. Ök állapítják meg, hogy a gé­pek milyen munkát végezzenek. Gondoskodnunk kell a gépek fo­lyamatos kihasználásáról, — Van-e olyan kedvezmény, amely elősegíti, hogy az egyéni parasztok, . vagy szakcsoportok nagyobb területre kössenek szer­ződést? — A földművesszövetkezetek­nek törekednie kell arra, hogy a az ÜZEMEKBEN IS TARTSANAK fogadónapokat $ Az elmúlt héten a Kiskunfél- I egyházi Bányászati Eerendezé- Jsek Gyávában jártam. Számos | dolgozóval beszélgettem akkor az füzem munkájáról, a termelés 5 problémáiról, örömmel tapasz- 1 taltam, hogy a dolgozók többsé- |ge magáénak érzi a gyárat és t úgy dolgozik, hogy a minőség {javításával, a selejtcsökkentéssel lés anyagtakarékossággal növelje } a termelést és a jóvedelmezősc- t get. { Azt azonban hiányolták a Bá- {nyászati Berendezések Gyárá- Inak dolgozói, hogy a munkaver- Iseny értékelése nem rendszeres, ‘pedig.ők örömmel versenyeznek. {Kifogásolták az itt még mindig {előforduló hóvégi hajrákat is, ! amely rontja a minőseget. QOaOOOOCXXXXXXXXXXXXXXX?OOOCXXXOCOCOOiXXXjOOOOCK^3C!OOCQaQOO(XXXXXXaQOoaonnnrinryyx<XXyX?OOOOOOOPC?CiOO Va Talamiféle hivatalos fejtö- rősdit játszottam és a negf ejtés sehogy sem akart a tol­om hegyére kerülni. Kínomban .üsszenteni készülődtem éppen, de ... hirtelen kopogtattak az aj­tón cs nekem orromban maradt a tüsszentés. A küszöböt ugyanis Lajoska lépte át. Megjött... Persze, önök, kedves olvasók, nem ismerik Lajoskát. Nem tesz semmit; majd én bemutatom őt. Azonmód, ahogyan megis­mertem. Mindenekelőtt azt kell tudni róla, hogy ő létezik. Létezik bi­zony, szatyorkáiával együtt, amely utóbbi egy kendermadza­gon függve csüng alá, egészen Lajoska térdekalác áig. Ez a szatyorka úgy hozzátartozik La- joskához, akárcsak a szentesi kubikoshoz tartozott volt az új­ságpapírba csomagolt paprikás szalonna, meg a ruhazacskóba vart tarhonya és a bogrács. No meg a szolgavas. Persze szatyor és szatyor kö­zött különbség van. Más a tápéi szatyor, ami díszes, szalagos és gyékényből fonott, és megintcsak más Lajoska szalyorkája, a ku­koricaháncsból fonott. Egysze­rű, sőt feslett és kicsi, de sok minden belefér. Benne van La­joska egész élettörténete, sőt tu­dománya is. Mert Lajoskának bizony még tudománya is van, ámbár mostanáig, tizenharmad- íél éves koráig csak az általános iskola harmadik osztályáig jutott fel. No, de ez is valami. Aztán hát tudnunk kell még erről a legénykéről azt is, hogy ő minden tavasszal — mondjuk: márciusban —■ bedöcög az iro­dába (a nyomaték kedvéért persze édesanyjával), és kéri az iskolai elbocsátóját, amit rende­sen meg is kap. Aztán eltávozik. De tíz hónap múlva, úgy decem­ber végén, vagy január elején ismét megjön: kopogtat, köszön és bejelenti, hogy itt van. Csaic igy egyszerű szavakkal, közti­A s&áty&zkQ', tntfy cuni v nyösen, érdektelenül, mint aho­gyan Sanyi gazda szokta voit nyáridon a legény ke orra elé rakni a tejhaszonból készült va­csorát este nyolckor, vagy tizen­egykor: . — Itt van ... lyenkor persze mindig hoz is valamit a szatyorká­ban. A tanyáról. Magával hozza mindenekelőtt a harmadikos ol­vasókönyvet, amelynek elöl is, hátul is minden é.vben eggyel több lapja hiányzik; meg a pár használt bakancsot a lábán, a bársonynadrágot, a foltos zakót, kezében tartva az új sapkát (amely — meg kell hagyni: — valóban új), no meg egy csomó »élettapasztalatot«, ami ilyenek­ből áll. — Sanyi gazdának ugyanilyen idős leánykája van, mint én. Csakhogy ő még egyszer sem bu­kott! Jó feje van, azt mondják. De akkor miért nem ő legelteti a teheneket, ha ő okosabb, mint én?... — Sanyi gazda két tehene megborjadzott a nyáron. Ügy aratáskor. Az egyik borjú üsző lett, a másik meg bika. Sanyi gazda az üszőt eladta, a kisbi­kát meg levágta egy piaci "nap előestéjén, helyesebben: éjszaka. Másnap piacra vitték a hú?at dézsában, letakarva. Miért kel­lett ezt olyan titokzatosan csi­nálni ? De Lajoska néhány illemsza­bállyal is egészen jól áll, hogy úgy mondjam: a kisujjában van minden. Tudja például azt, hóg.y káromkodni és csúnyán beszélni nem mindenki előtt szabad, mert nem illik. A káromkodást csak az hallgathatja, akinek szól. Ezt az aranyszabályt egy másik tá­ncában tanulta meg. bizonyos Antal gazdától, aki egy napon, hajnali ötkor azzal ébresztette, hogy most azonnal ugorjon ki a vacokból és lásson munkához. De le ne feküdjék, amíg ő, már­mint a gazda, haza nem jön. La­joska úgy tett, amint a gazda parancsolta és nem feküdt le este tizenegyig. Akkor ugyanis megjött Antal gazda tökrésze­gen és így szólt: — No, Lajkó fiam, nyomás, azonnal feküdj le, mert én olya­nokat akarok most kiabálni, amiket a te gyerekfüleidnek nem ajánlatos Hallani!.,, L ajoska lefeküdt és persze szóról-szóra végighall­gatta a pocsék káromkodást, amit Antal gazda a feleségére szórt. Mindeme dolgok mögött még másféle tapasztalásai is vannak Lajoskának. — Példának okául könyv nélkül tudja — évek óta !udja! —, hogy a bot kemény, az ostor csapója meg csípős, cs hogy ha János gazda felesége (aki nagyon is jó erőben van) beleugrik a kaszába, ez nem­csak Lajoskának, hanem még a szomszédos László gazaa pász- torgyerekének. a Palcsinak is előnyös. A szilvából meg pálin­kát lehe^ főzni — Lajoska ezt is tudja —, de a főzéshez enge­dély kell. Persze, nem feltétle­nül, mert István gazda megfőzi aftéikül is. Antal gazdáét is megfőzte azzal a két nagy kád­dal, csakhogy ezt nem szabad elmondani senkinek... A szatyorkának a kályha fe­lőli végében még lakozik egy kis bölcsesség, de az nagyon be van oda gyömöszölve. Lajoska meg mtfet siet (órára kell men­nie) és azokat mar nem cr rá előkotorászni. S zóval sok mindent tud Lajoska. Csak olvasni, meg számolni nem tud. Meg azt sem tudja, hogy milyen állam­formában élünk most és hogy egyáltalán államformában-e, vagy valami másban. Dehát elvégre nem lexikon az ember leje, hogy mindent tudjon... Lajoska meg különben sem egy olyan világcsoda, akiről az utó­kor majd felfedezi, hogy »már ifjonta publicistának készült.« Nos: én magam sem születtem kék-paplanos ágyban; nem va­gyok világjárta ember, még csak aprócska politikus sem. Ilyen idős koromban, mint La­joska, én is őriztem birkákat és ezelőtt 15 évvel nekem is gyak­ran vörösre csípte lábomszárát az októberi szél egy grófi birto­kon, a Viharsarokban. Azóta azonban sok víz lefolyt a Ti­szán és bármilyen körülménye­sen is, de tanári oklevelet sze­reztem. J-'.z az oklevél engem ugyan csak 6—14 éves gyerme­kek oktatására és nevelésére okosított és jogcsított fel, de nem átallom a véleményemet komoly felnőtteknek is meg­mondani a Lajoskákkal és Pal- csikkal kapcsolatban. Mert az ő életükben, az ű sor­sukban én a saját gyermekko­romat látom azonmód folytatni, mintha 1945 kimaradt volna a naptárból, helyesebben a ma­gyar nép történetéből. Hát mi­kor lesz ennek vége?! Tisztelt véreim, egyszerű dolgozó pa­rasztok! — mikor? Igen, ked­ves János gazda és László gaz­da, önökhöz szólok, akik ma tsz-tagok és mégis cselédet tar­tanak; önökhöz, akiknek asszo­nyaik nem szégyellik megkan- csikázni ezeket a Lajoskákat és Palcsikákat kint a mezőn. Tu­dom én. hogy az finök gyerek­kora sem volt különb a miénk­nél és azt is gondolom, hogy önök most a kölcsönt akarják visszaadni, mert ez »dukál«. De­hát kinek adják vissza ezt a kölcsönt? Lajoskának? Hiszen Lajoska édesapja is ugyanott tsz-tag, ahol önök!... És Lajos­ka édesapja is cselédgyerek voll, és ő is csak egy elemit végzett, sőt azt sem végig! Igen. kedves bátyáim és nénéim: Önök a saját ereiket vagdalják fel és a saját vérüket eresztik ki és mázolják szót a földön, és nem lesz belőle más, csak mo­csár! Hát kell ez nekünk?... E s tisztelt illetékes Lajos- mizsci Községi Tanács: Önök, akik előtt legjobban is­mert, hogy községünkben jelen­leg több mint félszáz iskolakö­teles gyermeket alkalmaznak a tanyákon, írásos szerződés nél­kül ; most, hát önök mikor akar­nak már tenni valamit? Mert lám, hogy az ifjúság vásott és műveletlen (tisztelet a sok-sok kivételnek!), ennek — mint a fentiekből kitűnik — nem min­dig a pedagógusok az okai, ugye? Dehát (ez nem a lajcs- mizsei tanácsra vonatkozik, ha­nem általában korunk felfogá­sára), könnyebb a néhány pe­dagógust okolni, mint érvényt szerezni a törvényeknek. Ám s legényke növendő és gondolják meg mindazok, akik itt magukra ismernek, hegy a dologban lu­dasnak találják magukat: ezek a legénykék néhány év múlva nem azokat fogják-e okolni, akik most felelőtlenül derékba törik életüket? De bizony, így lesz. Éppen ezért azt üzenem az édes­apáknak és édesanyáknak: le­gyenek ők a legokosabbak és ne kívánják meg gyermekeiktől, hogy egy pár használt bakan­csért, vagy egy girhes választási malacért ostorhegyet fussanak bárki emberfia előtt. ZcJci Bél?. KlSZ-ütkár ; szerződő munkaterületek lehető- I leg egymáshoz közel essenek. Ha 1 a szántásra kerülő terület leg­alább 12 hold és ennek elvégzé­séhez az első és az utolsó mun- diahely között megtett út nem haladja meg a két kilométert — valamint, ha a munkát előre utalványozzák — azt nagyüzemi munkának kell tekinteni, amely olcsóbb. Mindebből következik tehát hogy érdemes géphaszr.álsti térsu!ásckst alakítani az egyéni gazdáknak, niert ezáltal egy sor kedvez­ményhez jutnak. Végső soron tehát ez az ú.j módszer elősegíti a gépek jobb kihasználását, a falu szocialista építését. Remélem, hegy sikerül a Gépál­lomások Megyei Igazgatósagávai közösen együttműködve megol­dani az előttünk áiló feladato­kat. Uj dolog lesz ez a földmű­vesszövetkezet életében, ezert a szövetkezetek vezetőinek jó kap­csolatot kell kiépíteniük a gép­állomásokkal. Használják fel azok több évi tapasztalatait a ) szerződéskötéseknél. Beszéljék \ meg' a brigádvezetőkkel a közös tennivalókat. Csak kölcsönös együttműködéssel tudjuk siker­rel megoldani feladatainkat — mondotta végezetül a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályának veze- tője. ........... — A következő két héten 13 parasztgyúlé's megrendezését ter­vezi a Hazafias Népfront Kecs­kemét városi bizottsága. A gyű­léseken elhangzó előadások' egy­részt ismertetik a béke védel­mének szükségességét, másrészt ízelítőt adnak arról, hogyan fej­lődik a jövőben a város és kör- nyékének mezőgazdasági terme­lése. Megállapításom szerint a dol­gozók általában megelégedetten. Van azonban egy kérdés, amel-' nyugtalanítja őket. . — Lassan és nehezen intézik ilt az ügyeket — mondják a dol­gozók — pedig apró dolgokról van szó, de megoldásúk mégis halaszthatatlan. Igazuk van a dolgozóknak, ezek a problémák megoldhatók — éspedig helyben. A kiskun­félegyházi tapasztalatok alapján azt javasolhatjuk megyénk vala­mennyi városi tanácsának és pártbizottságának, hogy az üze­mekben tartsanak fogadónapot, mert így jobban megismerked­nek a dolgozók mindennapi pro­blémáival, másrészt azt időben el is tudják intézni. T. J. fWWVWS A heringcshordó tágas tér ah­hoz a zsúfoltsághoz képest, ami az elmúlt napok egyikén a kecs­kémét—bajai vonatot uralta. Én a korábban felszállók kivételes helyzetéből, az ablak mellet ülve néztem a szorongást. Szomszé­dom csupa-csupa férfi v olt, mel­lettem éppen egy vagányszagú ifjonc terpeszkedett. Az indulás előtt a dugig telt fülkébe fel­szállt egy asszony, inindenórás áldott állapotban. Kurta percig vártam, hogy helyet adnak neki a pad szóién, de amikor senki sem mozdult, magam álltam fel. Szomszédom lustán rámemelte seszinú szemét s bokafixes gó­lyalábait csakarértis meg job­ban kinyújtotta. Ingerült lettem. — Legyen szi­ves kiengedni, bogy átadhassam a helyem ennek az asszonynak! — kértem, visszafogva hangom élét. — Utazunk, vagy mászká­lunk? — vágott mellbe az cm- berutánzat rekedt kamaszhang­ja, de azért csúnya fintorral en­gedelmeskedett. — Nem látja, hogy állapotos az asszony?! — súgtam neki. mert a felháboro­dás még hangom erejét is el­vette. — Nem én tehetek róla. ha állapotos! — röhintette el magát vállatvonva. — Micri nem utazik akkor repülőgépen?... Az ütés dühöngő vágyától' viszkető tenyeremmel görcsösen markoltam a pad szélét s elfo­gott valami síró tehetetlenség ennyi gonoszság, cinizmus lát­tán. Ismeretlen anya, aki ezt az emberi se'ejtet egykor magad is a szíved alatt hordoztad, hogyan nevelted, hogy ez lett belőle?! S körülöttem mindenki hall­gatott. Közönyösen, újságba mé­lyedre, vagy az ablakon kibá­mulva. Csak az asszony nézésé­vel akadt össze a tekintetem. () piros volt, zavart. Az én sze­memben pedig a szégyen maró könnye égett. Mások miatt, az ebben a kupéban utazó embe­rek helyett szégyelltem magam nagyon-nagyon... G. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents